Könyvajánló - Az ördög bájitala

tavaj október óta olvasom a könyvet. igen, erre mondják, hogy lassú olvasó.
most olvasom másodszorra. egyik nagy kedvencem. kb. a felénél járok.
vannak könyvek, amiket ha nem fejezek be, soha az életben nem veszem elő őket újra, viszont Hoffmann kivételt képez. Bármikor rá tudok hangolódni, vissza tudok kapcsolni az igencsak szövevényes cselekményvezetés ellenére. mert olyan a stílusa.

Nem is értem, miért nem nyúltak még Hoffmannhoz a filmrendezők. persze nem sokan tudnának vele mit kezdeni, egyedül Greenaway-t vagy Haneke-t tudnám elképzelni, aki kezelni volna képes ezt a fajta elbeszélői gazdagságot, ami a regényeit színesíti.

tehát rávettem magam ma este, hogy olvassak végre, mert nem teszem már jóideje sajnos.
annyira tetszett egy rész, hogy idézni akartam itt a Cost-on, de előtte gondoltam, rákeresek neten a történetre, mert nagyon kuszának éreztem a hosszú szünet után, nem tudtam, hol is vagyok már (ennek ellenére megintcsak lenyűgözött a szorosan egybefüggő szálak karmikus szövete).

a böngészésem során ezt találtam. és ezt a blogot: Csillagpor sarok.
ami nagyon mellbevágott a blogban, az az, hogy teljesen meg lettem nyugtatva a huszonéves lány könyvkritikájától a kusza történet kezelés kapcsán. illetve, hogy ugyanazt az idézetet írta a blogba, amit én is szerettem volna.

mennyi minden történik, ha az ember olvas!


"A társaságához tartozó hölgyeknél nagyobb szerencsével jártam; külsőm láthatóan kedvező benyomást keltett, s mivel gyakran forgolódtam köreikben, hamarosan sikerült elsajátítanom azt a sajátságos világi műveltséget, melyet széptevésnek neveznek, és amely semmi másból nem áll, mint hogy az ember társalkodás közben is alkalmazni tudja testének külső simulékonyságát, mely révén azt a látszatot kelti, hogy tökéletesen beleillik abba a környezetbe, ahol épp megfordul. Különös adottság jelentékeny szavakkal locsogni a semmiről, és ezáltal bizonyos kellemes érzést gerjeszteni az asszonyokban, melynek okát maguk sem értik. Hogy ez a magasabb és tulajdonképpeni széptevés nem alacsonyodik le az otromba hízelkedéshez a mondottakból következik, jóllehet ennek az imádottak himnuszaként felcsendülő érdekes fecsegésnek éppenhogy az a célja, hogy teljesen az imádottak lelke velejéig hatoljon úgy, önnön énüket megtisztítva lássák, és gyönyörködjenek énük visszfényében."