Ez is Pepének - U2: Pop Muzik (Pop Mart Mix) és Mofo

Ne ijedjetek meg, nincs névnapja vagy ilyesmije Pepének, csak vele dumáltam ma, és kiderült, hogy két fontos számot alig ismer, úgyhogy gondoltam publikban küldöm át, mert fontos, mindenkit érintő posztról van szó.

A Pop Muzik feldolgozás, a Devo együttes csinálta a 80-as évek végén. Nem is volt nagy durranás, de elhangzott benne a "Living In a Disco / Forget About The Rat Race" című mondat, amely felkeltette Bonoék figyelmét.

A U2 egy legendás zenekar. Az utóbbi 10 évben eléggé gyengén "muzsikál", de előtte volt néhány nagy dobása. A 80-as években pol/poszt/punk vonalon indulva lettek híresek, és írtak olyan lemezeket, mint a War, Boy, Rattle and Hum, satöbbi, mindenki rákereshet a youtube-on, ha kíváncsi. És a Where The Streets Have No Name-et akármilyen szinten játszották szét a rádiók, még mindig himnikus, és a Bullet The Blue Sky-t hallani kell, lehetőleg persze live verzióban, de az albumon is okés.

Ám a U2 nem ettől legendás, hanem attól, amit a 90-es években csinált. A U2 megcsinálta a rockot. Felrobbantotta, magáévá tette, felemelte, szerette és kihasználta. 91-ben kijöttek az "Achtung Baby" című lemezzel (meg a Trabantos turnéval), amely nyomán a rajongóik fele azonnal elpártolt, pedig csak elektronikus alapokkal lökték agyon a számokat, a koncerten meg rap-betétek és mindenféle zajok-sistergések voltak, meg egy olyan színpadi megjelenés, amelyet máig nehezen tud utolérni bárki. A rockzene nehéz műfaj, a rajongók nagyon rugalmatlanok, az ember egy kicsit újít, és máris lelépnek. Ráadásul a U2 kiadott egy rakás EP-t, az album számainak még elektronikusabb remixeivel. A DISCO rálehelt a múzsára, amely az alterból kimászott zenekart addig csókolgatta.

De az igazi a POP volt, és a hozzá tartozó turné. A sztárok önmaguk karikatúrájaként léptek színpadra, ahol eleve csodálatos szimbólumok tobzódtak: a fél McDonald's logót utánzó sárga ív, a maszkulin jelek, a képregény-motívumok, a citrom formájú diszkógömb, amelyből a világ egyik leghatásvadászabb jeleneteként kibújik a teljes zenekar, hogy egy igazi, rendes techno-diszkószámmal folytassák a koncertet (1997-et írunk). 1997-ben egy rockzenekar előtt 2 órás warm-up mixet nyomtak techno és trance dj-k, és a warm-up végét szépen átmixelték a koncert első számába. Lehet, hogy ez most tök normális, de akkor ez olyan innovatív élmény volt, mintha most... nem is tudom. Most nem tudunk ilyet mondani, mert most ez van, minden mixelődik mindennel, most már inkább a tiszta zene a menő. Nem: ma semmi nem menő.

Én ott voltam a koncerten. Nem a mindjárt linkelt mexikóin, hanem Wiener Neustadtban. Bemásztunk mert nem volt jegyre pénzünk. Kétszer kidobtak a kedves osztrák sógorok, de harmadszorra sikerült bejutni, mert három a magyar igazság. Ha szavakkal kell elmondani egy ilyen élményt, akkor nem tudom részletezni: jó volt. Hát mi a faszt mondjak? Elképesztően hiperűrsebességesen jó volt. A '90-es években voltak utoljára ilyen nagy koncertek. Azóta is volt sok, nagy létszámú koncert, én is voltam 1-2-n, de ilyen azóta egyszerűen nem volt, ez olyan esemény volt, amelyek már nincsenek, más lett a divat vagy mi. Nem is mondom, hogy hiányzik, mert egy életben nem lehet sok ilyet felhalmozni, ez van, elmúltak a daliás idők, nem kell sajnálni.

Akkor lettem rajongója a U2 zenekarnak. Nem olyan nagyon, mint a rendes rajongók, mert a többi kedves zenekarom/előadóm nem tudná megbocsátani, ha túl nagy szeletet adnék magamból, de azért elértek valamit nálam.
Amikor kb. 10 évvel később megjelent a koncert DVD-n, akkor elmentem egy MediaMarkt boltba, levettem a polcról, kifizettem és hazavittem. Szépen megvásároltam. Nem letöltöttem vagy ilyesmi, hanem fogtam a hardvert és vittem. Biztosan így vezekeltem a belógás miatt, mert nem volt olcsó. (Igény esetén örömmel vetítem le egy Royal-moziban, a nyálasabb részek alatt majd kitalálunk valamit.)

Nagyon sok bevezető duma volt, most már inkább hallgassátok a cuccot. Full sreen-ben és full hangerőn.



Csücsöríts a száddal, és dobj egy puszit: POP!

(És még egy leleplezés: a maszkos basszusgitározást innen loptam. Egyszerűen annyira jól néz ki, hogy kihagyhatatlan volt, bár a rohamsisak helyett egy adekvátabb műanyag tigrisfejet használtam, talán ez könnyít a vétken.)