Blog Cost

Könnyed napos őszi délutáni funk zene. Ha nem szerelmes az ember akkor álljon neki azonnal...az lesz.


Gondoltam blogolok egyet, mivel éppen az a melóm, hogy 20 PC-t kell telepítenem, még imagefileokkal sem olyan gyors.
Cipelni, összedugni, leporolni, régi cuccokat össze, újakat ki, sok üres doboz. Ilyen ez. Közben szól a funky, egyedül vagyok az egész folyosón, a szomszéd zenesuliból átbotorkál egy egy félrefújt hang. Óriási dolog az ősz. Az ősz a lélek tavasza.
Ilyenkor a legszebbek a lányok, ilyenkor a leglazább mindenki (még ha azt is állítják mások, hogy az a nyár, nem, az ősz az). Ez a bor születésnapja, talán azért, nem tudom miért, a télre készül már a lélek talán, ez akkor olyan, mint a meditáció első perce, mikor nincs mantra, csak várod, hogy lenyugodjon a legfelső rétege a gondolatoknak, ilyenkor van ez.
Lassan 5 éve költöztem a Royalba. Mentem egy kört. Idén újra Royal lakó vagyok, a Csongi régi kecójában. Nincs vissza érzésem, előre érzésem van. Elég jó energiáim vannak felturbózni a kecót. Most nincs olyan érzésem, hogy terveznem kell, eddig sajnos volt. Most mintha egy tölcsérrel mernék vizet, hiszen hiába minden, annál önfeledtebben nevetek az egészen és ilyenkor azt látja meg az ember, hogy mennyire jó játék csinálni. Csinálni kell. Ezt mondogatom magamban általában. Meg gondolom mindenki, csak ha CSAK csinálod, de nem nézed mit csinálsz, az szörnyű időszak. Most jól esik minden, nem akarok megfelelni még magamnak sem. Fasza érzés, érzem, hogy üresedek ki, tisztulnak dolgok, az utóbbi két hétben még talán ideges se voltam, szóval mintha pucolnám a benzintankot, potyog ki a rozsda meg a sok kosz, aztán jöhet - gondolom - megint egy soktízezer kilóméteres túra.
Szép az ősz. Szeretem a füstszagot is esténként. Jó lenne falun lenni. De a város sem rossz. Csak hát nem itt nőttem fel, megszokhatatlan nekem, mint a hegyek. Na megyek.