Elefántcsontblog

úri huncutságból hasist szívok. nem is azért mert kívánom. ittam pár pohár pezsgőt. most voltam először igazán brit társaságban, a konyhában, a két fiú lakótársammal meg egy lánnyal, akinek most van szülinapja, mérleg ő is, mint oly sokan körülöttem. megülök közöttük mint valami ázott veréb, aki mégsem fázik, hanem csak úgy ázott, mondjuk egy nyári zivatar után. kiköltözött két lány lakótárs, megváltozott minden. Tom örömében ugrált a nappali szófáján, közben a fogát mosta. elment Mj, maga az ördög. ki kell még füstölni a szobát. megérkezett Helena, portugál, 24 éves. ő most a helyi őrangyalom, titokban. néha robbanok még, de nem vészes, gyorsal elillan. sokszor összeomlok. most van időm elöször írni, gondolkodni kicsit, hogy nem délben kezdek holnap, hanem 4-kor. kell vennem gumipókot, mert van egy kiskocsim, az argosból, amire rátehetem a pergőt meg a cineket, ha van fellépés esetleg. most lesz a második. szeretek velük játszani, fura, hogy megváltozott a stílusom, már abszolút nem érdekel, hogy nem vagyok dobos, sikerült levetkőzzem, azt hiszem, teljesen. most nem dobos vagyok, hanem csak "aki", "az", aki dobbal kommunikál. úgy mint mondjuk angolul. minden cak kommunikációs forma, a kérdés az, hopgy vagyok e éppen "valamiben", tehát nem is a mondanivaló a fontos, hanem az, hogy legyek "benne". attól nszenvedek csak ha nem vagyok "benne". sóvárgás, életéhség? Hamvast olvasok minden este, csak pár sort. nem értem. vázlatok, napló. nem is napló, munkafüzet. csak örvénylek abban, amit mond, csak azt látom, hogy "miben" van. és látom, hogy nekem látnom, keresnem kell, hogy miben vagyok. rövidfilmre készülünk Tommal, a lakótársammal. ő szerintem úgy van a szerepléssel, a színészi léttel, mint ahogyan én vagyok a filmezéssel. szeret írni, ami óriási! nem nekem kell! együtt tudunk gondolkodni. nem lesz párbeszéd benne. nagyon fontos élmény lesz nekem ez a forgatás, már most látom. szabad vagyok, tudom elengedni a dolgokat, hogy folyjanak. hagyom, hogy az elsődeleges nyomás, lökés, behatás után meginduljanak a dolgok a maguk útján. kipsriccelés állapota. így lélegzünk a világyetemmel? ez a kommunikációnk Istennel? a halálban meg kell neki gyónni mindent. a legszemélyesebb aktus?.