Blog Cost

Az én tudom óta...
...pontosabban a kicsi dió forgatása óta nem borotválkoztam. Az 6 éve volt. Vagyis egyszer, kb- két hónappal a képköznapok után, azt is csak azért, hogy ne mondhassák rám, hogy elsőszakállas vagyok. Azóta hordtam a másodikat. Ma borotválkoztam. Semmi különös érzés, rutin volt, nem éreztem magam zavarban pengével. Sőt, semmi változást nem vettem észre az arcbőrömön.
És ma futottam. Évek óta először. Miért? Kb. azért amiért megborotválkoztam. Mittudomén...Kint ültem a patakparton, néztem a ködben az alakokat, a fákat, a lámpákat, az autókat, a csillagokat, ahogy szépen lassan éltűnnek, hogy már a 20 méterre lévő fát is csak egy foltnak látom. Zsíros ködök vannak errefelé, autóból egy csíkot látsz a középső vonalból. Tegnap is autóztam este, megálltam valahol a két falu között, elsétáltam egy erdő felé, hallgattam az őzeket, egyedül éreztem magam, nem volt rossz érzés, de jó sem. Volt. Hagytam. Aztán vissza az fűtött ülésre, valami horvát rádió szólt, 20-al vezettem tovább a semmibe. Vissza a patakpartra. Ültem, este 10 óra felé, hallgattam a csobogást, nagyon viccesen csobog, néha percekig csend van, csak csiripel, aztán mintha valaki lépkedni kezdene a vízben, egészen sokat. A híd alatt, ott fura visszhang van. Na, erre a zenére ültem ott a ködben, amikor felhívott egy cimbora, hogy a kapu előtt áll, két órája mondta, hogy jön, na mondom, 3 perc és ott vagyok. Még mikor leültem az egyel kisebb ködben, akkor kitaláltam, hogy ezt fogom mondani és hogy hazafutok, ha így kell legyen. Neki is álltam. Ki az út közepére, semmi nem látszik, egy narancssárga fényfolt, ahol kezdődik a falu, de már az út széli fákat nem láttam. Uccu. Szétdurran a szívem, gombolom ki a kabátom, gyűröm a sálat, mi a fasz feszít ennyire, egy perce se futok, ki kell bírnom. Szegény szívem nem mostanában kapott ilyen forgalmat, nem hiszem, hogy tudta, hogy mi van...hiába, tespedős melóm van, ezt utálom is benne, hogy gecisokat ülök és nem kell semmit emelni. Ha emelnem kéne, azt utálnám? Középen kéne maradni. Az asztalosműhelyben tavaly nagyon jó volt, egyengetni, az jó meló, állsz a gép mellett, adod neki a fát, izomból nyomod neki előre, nem fárasztó, de jó erőben tart és 20 perc alatt elmegy másfél óra. Szeretnék egy jó egyengetőt. Második perc, még bírom, azért álltam meg egyszer, mert a rövidebb úton nincs lámpa és a ködben kurvára nem láttam az út szélét, majdnem árkot fogtam, de nézd csak, hát kibírom, futok. Harmadik perc, lépcsők, ez is megy. A végére egészen belejövök. Négy perc alatt itthon. Két kedvenc helyem közti távolság ennyi.
Futni lehet, hogy fogok, borotválkozni nem sűrűn. Mert mégis észrevettem egy változást, egész emberes tokám nőtt az utóbbi hat évben, szakállal nem láttam.
A héten fás kályhát és új mosogatót fogok szerelni, zuhanyfüggönyt és fűszertartópolcot. Meg elkezdtem egy új gitárt és be kell fejeznem egy sor szekrényajtót egy gyerekszobába és egy elektromos nagybőgőt egy másikba.
Elmúlt a múltkori zen állapot, most megint azt érzem, hogy csinálni kell.
Nem tudom, hogy elég volt-e a zen arra, hogy megtudjam miért, de most csinálom, jól esik.