Sokszor és sokat írtak már a kádári rendszer és az orbáni önkényuralom párhuzamairól, ezek közül én most csak egyet szeretnék kiemelni. Tudniillik hogy az információ nem jut el az emberekhez ill. hogy az emberek nem jutnak el az információkhoz. Egyik esetben cenzúráról, a közéleti információk manipulálásáról van szó, másik oldalon az általános érdektelenség, passzivitás, félelem, közöny akadályozza a működőképes demokratikus struktúrák kialakulásának lehetőségét.
Nem lehet tovább már az elmúlt rendszer keltette védekezési mechanizmusokkal takarózni. A "nem szól szám, nem fáj fejem ideje" lejárt. Amíg ezt nem látja be a csendes, pontosabban kussoló, struccként működő többség, mondhatni a magyar nép, addig bármiféle rendszerváltás értelmetlen csetepaté. Ma Magyarországon aki gondolkodni és tenni hajlandó megbélyegezetté válik. Közben az emberek nagy részének fogalma sincs arról, hogy milyen törvényeket szavaztak meg akár csak az elmúlt hetekben és arról sincs, hogy ez hogyan változtatja meg azokat a kereteket, amik között létezünk. Általános elégedetlenség van, de az mindig is volt ebben az országban. De ennél tovább alig hajlandó gondolkodni bárki is.
Hallgatásunk beleegyezés abba, hogy rólunk, nélkülünk döntsenek. Ha valamiben, akkor mi ebben vagyunk jók. Nem az alázatban, hanem a megalázkodásban. Öntudat helyett a másikra mutogatásban. A felelősség áttolásban.
Nyilvánvaló, hogy az Orbán rendszer megbukott. Innen már nincs visszaút. De ha nem változunk jönnek majd új és új orbánok, ha lehet még rosszabbak. Hiszen ez a nép akarata. Ezt kommunikáljunk az országunk vezetői felé nap mint nap.
11 megjegyzés:
Az, hogy ez egy bohózat, az nem kérdés, csak nekem van egy olyan rossz érzésem, hogy az egész nagy egész, ami itt folyik, hogy legyen egy kis diktatúraszerűség, legyen egy kis mittudoénmi, ál-leleplezett nagyhazugság trágár szavakkal, hogy legyen tűntetés...na szóval évek, talán lassan évtizedek óta minden azért van, hogy legyen mivel foglalkoznunk, mert hát hiszen a hazájával törődik az ember...addig meg észre sem vesszük, hogy gyakorlatilag darabonként megveszik alólunk az egészet.
Bal, jobb, kormány, ellenzék, parlament, tűntetés, az egész common média kurvára egy cég és lehet, hogy én vagyok nagyon paranoiás, de szerintem kintről vagy fentről vagy mindegyhonnan, de egy helyről irányítják...
Nekem is lenne okom fuckot mutatni nekik, közalkalmazott vagyok, mittudomén meddig kapom az ötödrésszel csökkentett fizetésemet.
Csak eszembe jut a mondás: nagy veszély ordít, mégnagyobb lapít.
Mifaszt tenni? Nincs ötletem...
bár ilyen egyszerű lenne a kép...!
(mondjuk nem biztos hogy akarnám)
az egy helyről módszeresen irányítás gondolata szerintem paranoia, nem megalapozott félelem (hacsak nem haragvó Istenre gondoltál, bár számomra ez sem alternatíva) én sokkal inkább azt kezdem érezni, talán már le is írtam itt, hogy ezt az egészet nem irányítja senki (és most nem csak, vagy nem elsősorban az országhatáron belül történő eseményekre gondolok). tán vannak emberek akiknek nagyobb befolyása van az eseményekre, mint mondjuk nekem vagy neked, de furamód minél nagyobb a befolyásuk annál kisebb a mozgásterük, annál kevésbé dönthetnek szabadon, annál kevésbé tehetnek bármit is, annál több a taktikázás és az absztrakció.
az elnyomó rendszereknek egyik fő taktikája, hogy elhitesse a néppel, hogy irányítva van, hogy nincs befolyása a dolgokra, holott a fenti logikát követve sokkal nagyobb mozgástere van mint az éppen aktuális vezetőnek, csak éppen a paranoia és a "ki vagyok én hogy bármit is tehessek ez ellen" mondata még gyakran azt is megakadályozza hogy az emberek elgondolkodjanak a lehetőségeiken és a korlátaikon. hagyják hogy ezt helyettük valaki más, valamiféle vélt vagy valós hatalom mondja meg.
persze "a nem tehetek semmit" gondolat fel is menti az egyént az aktivizálódás terhe alól.
végül is a magyar ember tűzön-vízen is megél, inkább siránkozva idomul a körülményeihez, a zavarosban halászik, mint hogy változtatni próbálna bármin is, minek bolygatni az ezer éve működő gyakorlatot.
"Mifaszt tenni?"
például informálódni és gondolkodni és a gondolatokat megosztani, megvitatni, hogy árnyaltabban és tisztábban láthasd az eseményeket és az okokat és a lehetőségeket
(persze lehet tüntetésekre is járni, vagy forradalmat szervezni :)
ha ehhez nincs kedv, ha a bohózaton kívül szeretnél maradni, ha sajnálod rá az időt és úgy érzed hogy a mindennapi életed szempontjából mindegy hogy mik voltak és lesznek a magyar társadalom működésének keretei, mindegy hogy milyen állampolgári jogaid és kötelességeid vannak, mindegy hogy ki a miniszterelnök és melyik párt húzza ki éppen a talajt a lábunk alól, hisz úgyis mind ezt teszik (mind a mai napig sokan, sőt valószínűleg a többség úgy gondolja, hogy jobb volt a Kádár-rendszerben élni, mint az elmúlt húsz évben), akkor még azzal is rengeteget tehetsz ha megpróbálsz normális életet élni. ne kérdezd hogy mit jelent az hogy normális (most kezd felülkerekedni rajtam a szentimentalista-közhelyes-giccses befejezésre vágyó énem). de bárhogyan is élsz az a környezetedre is hatással van, mindenképp közvetítesz valamiféle értékrendet. Azt hiszem ennek ereje óriási, erősebb bármelyik tüntetésnél, bármelyik politikus szavánál.
mondjuk ez is egy lehetőség: http://youtu.be/Zw26tkv7vcM
Már másodszor törlöm vissza azt, amit írok, elkezdem és annyira elkalandozok, hogy sehogyan sem tudom ennyire fókuszáltan az aktuális helyzetre vonatkoztatni.
Lehet diktatúra. Én emlékszem a középiskolás kocsmatúrák alkalmával többször jutottunk el odáig, hogy valahogy ennek kell jönnie, a társadalom természete ezt kívánja, hogy önkényes dolgok történjenek, nem vagyok annyira meglepve.
Sajnos még mindig paranoiám, hogy ez a diktatúra dolog csak a felszín, tudom, elég erős így is, mégis azt gondolom, ez csak egy nagy és nagyon csúnya rendszer része, mégpedig ez is csak azért, hogy betömjék a szájunkat, foglalkozzunk valamivel. És paranoiás vagyok akkor is, ha azt mondom, hogy akik csinálják, egymás ellen, az csak egy színház. Ez egy gyerekbábszínház, ahol a gyerekek is ordíthatnak, hogy ott van ott a gonosz. - Ez a paranoia lehet persze a média jellegéből, hogy az utóbbi 10 évben egyszerűen kerülöm, amennyire lehet.
Hogy ki akarok-e maradni a bohózatból, igen, ki. Mert nagyon természetellenesnek érzem. Az egyetlen "fegyver" az szerintem is a normálisnak maradás. Ez nekem valahol azt jelenti, hogy megpróbálni függeltenedni a rendszertől. Ez talán a természetes, hiszen a rendszer mit tud tenni, ha független vagyok tőle? Persze, nem is lehetek teljesen az. Most csak a politikai rendszerről beszélek. Nem arról, hogy ne akarnék magyar lenni! Hiszek abban, hogyha becsületesen csinálom a dolgomat, becsületesen is élek. "Az ember becsületből él." Ezt a Hamvas idézetet küldte Rendzsó mikor életem első legál melóját megkaptam. Ha úgy kezdem a mondatokat, hogy ebben az országban és a magyarok bezzeg, akkor nem leszek becsületes. Mert hiszek ebben az országban, tényleg, mi építjük, most és nem akarok "magyarok bezzeg"-et keverni a habarcsba. Becsület. Kész.
(1927)
Móra Ferenc, Tekintsük Angliát..., in Ezek az évek:
"A Budapesti Szemle cikksorozatban ismertette az angol parlament furcsaságait és humorát, pedagógusaink könyveket írtak az angol iskolarendszerekről, s a legszélsőbb nyugat iránt való szimpátiánk annyira általánossá vált, hogy már a kuglipályák felavatásánál is Angliába tekintgettek a vezérszónokok. Sajnos, az összetekintgetésnek nagyon kevés lett a foganatja, akár a magyar szemben volt a hiba, akár abban, hogy Anglia nagyon messze van. S ami lett volna is, rég elvitte az ördög. Legújabb korunk megtanított bennünket arra, hogy nagy bolondság volt tőlünk a nyugat iskolájába járni, és eltanulni ott a liberalizmust, a demokráciát és más ilyen bolondító nadragulyákat, amikről, hála a magyarok istenének, szépen le is szokogattunk már, mióta magunkra eszméltünk."
http://ehsegsztrajk.blog.hu/
aPepe
ez csupán olyan szinten színház, ahogy "színház az egész világ". az amiről beszélsz: összeesküvés elmélet, a helyzet misztifikálása. ami tényleg arról árulkodik, hogy nem érdekel ez az egész, nem akarsz vele foglalkozni, ezért nincs is meg a szükséges minimális információhalmaz, s a problémában való elmélyüléshez kellő idő.
egyszerűen nem lehet két ellentétes pólus vagy a gonosz vagy a mittoménmi színjátékává redukálni azt ami történik.
amúgy a normálisnak maradás és a demokratikus értékek védelme nem feltétlenül mond ellent egymásnak, sőt.
nekem egyébként az a természetellenes, hogyha valaki ölbe tett kézzel nézi, ahogy a tegnap felépült háza porrá ég.
lehet, hogy mégiscsak meg kéne fogalmaznom, hogy szerintem mi is az hogy normálisnak lenni.
Svédországban az emberek 90%-a aktívan részt és felelősséget vállal a társadalommal kapcsolatos kérdésekben, Magyarországon pont fordítva van.
Én azt hiszem pont akkor vagyok becsületes ha meg merem fogalmazni a kritikáimat, és nem sunyítok, vállalom a "magyarok bezzeg" kezdetű mondatokat ha igaznak tartom őket és nem struccpolitikát folytatok. Nekem ez a becsület. Az hogy nem kussolok. Az hogy foglakoztat, hogy mi történik velünk, mi történik az országunkkal. Ez már régen nem pusztán politikai kérdés, soha nem is volt csupán az (még a múlt rendszerben sem.) Az hogy tudom, hogy én is felelős vagyok azért ami történik. Az, hogy tudom, hogy rajtam, rajtad és a többieken múlik hogy mi lesz és nem a nagyfejűeken.
Én nem vagyok közösségi ember, sőt elég pesszimista vagyok mindenféle forradalommal kapcsolatban, de ami most történik, az csak a tömeg erejével dönthető meg eredményesen, márpedig ha a tömeg homokba dugja a fejét, akkor még sokáig lehet becstelennek nevezni a "bezzeg a magyarok.." kezdetű mondatok használóit, köztük engem is.
és közönyösen fejünket a saját hányadékunkba hajtani
http://petofiutca.blog.hu/2012/01/01/barandy_ezek_lancfureszes_gyilkosok?utm_source=ketrec&utm_medium=link&utm_content=2012_01_02&utm_campaign=index
2010 decemberében készült interjú részlet
– Mivel magyarázza, hogy ma ellenkezésnek, ellenállásnak alig tapasztaljuk jeleit? Hogy miközben sorra foglalja el, bontja le és morzsolja föl a jogállam intézményeit – ahogy mondani szokták –, a fékek és ellensúlyok rendszerét a győztes politikai erő, a miniszterelnök és a pártja, a vezér és kísérete, ahogyan korábban Tölgyessy Péter jellemezte a Fideszt, és már a jogbiztonság is szétporladóban van, ez a közvéleményben úgyszólván semmilyen visszhangot, visszatetszést nem kelt. A kevés értelmiségi halk tiltakozása pedig bizonyos újságok oldalain és az interneten úgyszólván észrevétlen marad. Miért figyeli mindezt, saját jogfosztását ilyen hihetetlen egykedvűséggel, sőt tetszéssel az ország?
– Erre a középkori történelem szolgál magyarázattal. A középkorral foglalkozó történészek először a XV. század kapcsán figyeltek fel arra, de korábbi és későbbi példák is igazolják, hogy patriotista, hazafias honvédelemről nem nagyon lehet beszélni. A tömegeket, a jobbágyokat és kisnemeseket csak az mozgatta meg, ha a saját falujuk forgott veszélyben. Az összes többit a királyság ügyének tartották, nem a sajátjuknak. A királyságot, tehát az országot pedig védje meg a király a maga hadseregével, ha kell, zsoldosokkal. Tehát csak a közvetlen, helyi veszély vagy fenyegetettség tud egy adott lokális populációt megmozdítani, ellenállásra vagy védekezésre késztetni. Magyarul, az ország és a nemzet absztrakt konstrukció, amely egymástól független részhalmazokból áll.
teljes cikk
http://mozgovilag.com/?p=4112
Nádas Péter a színházról és a szereplőkről
http://radiocost.blogspot.com/2012/01/nadas-peter-dolgok-allasa.html
Post a Comment