Interjú Tarr Bélával

teljes szövg

Bár én ma már nem vagyok filmrendező, de életem végéig filmes maradok. Azt gondolom: nem lehet, hogy egy szakma, egy legalább tízezer embert foglalkoztató iparág mentálisan és fizikálisan ennyire tönkrezúzódjon, ennyire impotenssé és tehetetlenné váljon.

[...]

Volt egy filmtörvény, melyet 2004-ben a parlament egyhangúlag fogadott el. A Fidesz is megszavazta. Ezt a törvényt nagyon sok munka alapozta meg, az egész szakma megvitatta a politikusokkal közösen vagy az ő ellenükben – egyetlen szempont sem kerülhette el a döntéshozók figyelmét. Ez a filmtörvény eurokonform volt, garanciát adott a normális és szabad működésre. Ezt a filmtörvényt szakmai konszenzus nélkül, csak merőben politikai erőből változtatták meg – ezzel én mélységesen nem értek egyet.

[...]

A filmalap szellemiségében és személetében alapvetően tévúton jár: a film nem a show-biznisz része, a „target” nem a „box office”, hanem a filmeseknek az a feladatuk, hogy a saját életünkről, a saját országunkról és a saját nyelvünkön tisztán és világosan beszéljenek. Ha valaki nem erre hoz létre szervezetet, akkor nem tudom jóindulatúnak tartani. Emögött valami számítás van, ezt pedig vissza kell utasítani. Tisztában vagyok azzal, hogy ez csatákkal és konfrontációval fog járni, de ettől nem félek. Vissza kell szereznünk az autonómiánkat.

[...]

No budget film a 2011-es Magyarországról

A Magyarország 2011 tíz rendező szkeccséből áll össze: Török Ferenc, Pálfi György, Jancsó Miklós, Jeles András, Kocsis Ágnes, Salamon András, Mészáros Márta, Fliegauf Benedek, Szabó Simon és Siroki László reflektált Tarr Béla felkérése nyomán az elmúlt egy esztendőre.