Kisül a Trafó?

sejthető volt, hogy nem a "trafógyuri" marad a trafó élén 13 év után, a jelenlegi politikai helyzetben. trafógyuriban amúgy az egyik leglegszakmaibb, -objektívebb, -tájékozottabb szakembert és a lehető legjobb értelemben vett munkamániást láttam mindig, aki sosem ment bele érzelmi alapú vitákba (ami itthon színházasok közt nagyon nem könnyű). s most még örülhetünk, hogy azért mégis szakmabeli, (koreográfusként nem is akármilyen, jó nevekkel körülbástyázva) kapja meg az intézmény vezetését, még ha az erről való kommunikáció hagyott némi kívánnivalót az utóbbi hónapok amúgy is zavarosságában...

bár ez amolyan fővárosi témának tűnhet, amit a helyzet és a média emel országossá, érdemes ránézni a régi trafóért indított blogra. van benne egy szelet magyar színháztörténet. (mert valahogy minden történetté és történelemmé válik egyszer.)

aztán meg el kell olvasni schilling cikkét és gyakorlati kezdeményezését, amiből a törekvések, a művészetre, kultúrára vonatkozó passzusok, gondolatok már egészen máshová, valami örök felé ívelnek a honi múló perpatvarok porából, mint ez a mondat:

"A kultúra napi gyakorlat, akárcsak az identitás, amelyet ha az emberek tartósan nem gyakorolhatnak, akkor elveszíthetik emlékeiket, közösségi élményeiket, és eluralkodhat rajtuk a totális passzivitás."

vagy ezek:


" Elsősorban nem is az a kérdés, hogyan ábrázoljuk a jelen valóságát, hanem hogy hogyan avatkozunk be ebbe a valóságba, mint valami egyre keményebb, de még mindig alakítható anyagba. Meg kell értetni magukkal a művészekkel és az őket értelmezőkkel is, hogy ez most megint olyan kor, amelyben minden és mindenki számít. A kultúrának át kell járnia a társadalom egészét, vagyis vissza kell térnünk az alapokhoz. Ma épp olyan fontos volna a táncház, mint a provokatív performansz. Épp annyira szükséges támogatni a falu elszánt kultúrházvezetőjét, mint egy független színházi társulatot."

amúgy azt hiszem, azért volt fontos a trafó (is), mert közösséget és nem csak közönséget teremtett; amit megtehet ezután is, ha jól csinálják. mindig lehet másképp. mindig lehet folytatni, nyitni. schilling, - aki művész és hihetetlenül innovatív, jó szervezőkészséggel rendelkező kulturális szakember EGYben, (RITKA, JÓ) -, kapcsán ugranék ahhoz, hogy a lehető legkisebb közösség is hihetetlenül értékes kulturális szempontból /is/ (éljen a controlstúdió meg a royal!), s ha elég kicsi, még csak nem is bántják, vagy? (off-kérdés: mi a legkisebb egység? és az intézményesülés lenne a pokol felé vezető út? hm. schilling nem ezt mondja. új struktúrában, de struktúrában gondolkodik.) 

ps. a trafó jelenleg egy nagyon pozitív példa a közösségi kultúra/kulturális közösség honi alakulására. sajnos még nem tudni, mi sül ki ebből a váltásból. remélem trafógyuri folytatja. talán schilling intézetében. remélem, a trafó meg jó és forte lesz, ahogy ígérik.