Radio Cost: Filmajánló

Friday, January 27, 2012

Filmajánló

megnéztem a The Artist című új némafilmet. francia rendezőtől hollywoodi produkció. azon gondolkoztam, hogy csakis valami francia vérűnek kellett ezt megtennie (holott a neve alapján lehetne akár litván is) Melies után, ugye. egy némafilm a hangosfilm születése utáni időkről egy némafilmes színész karrierjén keresztül. a poénokat nem akarom lelőni, nagyon nagyok, ötletesek! csak moziban megnézni! olyan mintha színzázi élmény lenne. csak hogy felevenítsünk valamit a némafilmek korából, itt van a Metropolis híres táncjelenete. avagy hogyan viszi bűnbe a férfiakat a megkurvult szűz.

18 megjegyzés:

roomann said...: amúgy is meg akartam nézni ezt a filmet, de mostmár még kíváncsibb vagyok rá :)

Janisch Attila ezt írta róla a facebook-on, nem akartam elolvasni azelőtt, hogy láttam volna, de nem tudtam ellenállni:

"Na, most beszéljünk őszintén! De tényleg! Valaki felhomályosítana, hogy miért kellene hanyatt vágnom magam az Oscar esőben bőrig ázott The Artist című francia-belga (de az Oscar-ra kacsintva már angol nyelven forgatott) némafilmes és stílus imitációtól. Akkor már mért nem Pálfi Gyuri Final Cut-ja? Hol van ebben a filmben bármiféle áttét, másodlagos értelmezési lehetőség, egyéni mondandó, amiért érdemes ezt és így. A stílusbravúrnak én a Cohen-ék által képviselt, az eredetit nagyon is eredetivé formáló változatát preferálom, a némafilmek között pedig pont ezt a tipusú happyendinglovestory-t kifejezetten utálom (kivéve Chaplin), mert mintha egy Griffith nevű figura is ebben a műfajban alkotott volna zseniálisat (róluk a Taviani fivérek pergettek már egy ugyancsak zseniálisat – Jó reggelt Babilónia), ha meg a régit részvétlenül követi az új című hajdefantasztikussohasemhallottamvagyláttammégilyet tartalomra gondolok, ebben ez a mostani meg sem közelíti a Sunset Boulevard című remekművet (10 bonus-oscar jár annak, aki kitalálja a rendező nevét). Egyetlen pillanat volt a filmben, amitől kicsit eszméltem a kedvetlen unalomból, amikor a pasas (most a színészt nem is ragoznám hogy a jelenléte szerintem miért nem volt semmi több, mint egy nagyjából korrekt alakítás - hol van ez az egész egy Philip Seymour Hoffman féle zseniális mimikrihez stb.), szóval akkor eszméltem, amikor a hangos filmtől a „némaságára” ráébredő színész éppen rémálmodott és mindennek lett hangja kivéve neki.... persze ez sem volt valami mélyre ütő ötlet, de azt gondoltam ezen a ponton a blődli után valamilyen komolyabb irányt vesz majd a storyline.... de nem vett. A vége pedig már egészen gyomorforgatóan hatott: Ha nincs hangod, hát szetppelj! - ha már hangosfilm az idea - csak hát a frissen Oscar-ba bugyolált hősünk lába nem volt Fred Asteré. Szóval, ahogy a reggeli híradás mondja: a franciák bevették Hollywood-ot, egy tipikusan erre az akcióra gyártott amerikai film-mimikrivel. Ja, ha a franciák imádnak minket, akkor mi is imádjuk őket típusú árukapcsolás működni látszik. - Mindezzel együtt én remélem, hogy nem ez a film az, amely rámutat a „kövesd a kijelölt irányt” felfestésű alkotói útvonalra. Zárójelben: a (best oscar) rendező már korábban is kísérletezett azzal, hogy miképpen lehet más bőrébe bújva úgy tenni, mintha én lennék... egy korábbi filmjében más filmekből vett jelenetekből állított össze saját verziót úgy, hogy az eredeti angol szövegeket átírt dialógokkal helyettesítette. - Az eredmény bár látszólag hasonlít Pálfi György Final Cut-jára, sőt még azt is gondolhatnánk, hogy Pálfi onnan leste az ötletet (persze én nem gondolom), de ha leste volna is, akkor neki van igaza, mert az ő filmje, miközben nincs benne egyetlen átírt dialóg, egyetlen nem máshonnan vett zene, és egyetlen általa újonnan forgatott képkocka sem, mégis az egyik legütősebb, legszellemesebb, legtalálékonyabb filmimádó film, amit valaha láttam. - Szóval akkor már miért nem Pálfi? - De várom, hogy valaki felhomályosít és én készséggel belátom, hogy vak vagyok, értetlen, maradi és balfék. :-) Ja és egy kérdés (tulajdonképpen Adrew G. Vajna-hoz): most majd nekünk is ilyen álfilmeket kell forgatni amerikai sztájlban?"; February 27, 2012 at 10:34 AM
Renato Csatich said...: A Janisch velemenyere sajnos mar nem nagyon adok filmkritika teren amiota a Tagra zart szemek cimu filmet alaposan kivesezve (felreertelmezve) lehuzta azt.; February 27, 2012 at 2:08 PM
roomann said...: Szerintem Janischnak egy csomó jó meglátása van a filmkritika terén (nem ezzel a filmmel kapcsolatban, hanem például Hitchcock kapcsán), de nem vagyunk egyformák, mindenki másra fókuszál. Legutóbb egy Radnóti Sándor kritikát (Hiteles másolat) olvasva képedtem el azon mennyire más filmet láttunk. Egyere inkább tapasztalom, hogy mennyire determinált az érzékelésünk, csak azt látjuk meg amit látni akarunk és ez alól a legnagyobbak sem kivételek. Tarkovszkij például Jancsóra azt mondta, hogy Paradzsanov imitátor (mondjuk ebben legalább van valami, de mégiscsak félreértés, félremagyarázás).

Amúgy Janisch mentségére szóljon ő legalább nyitva hagyta a kaput: "De várom, hogy valaki felhomályosít és én készséggel belátom, hogy vak vagyok, értetlen, maradi és balfék." biztos vagyok hogy komolyan gondolja. Amúgy a kommenteket olvasva, eddig senki sem tudott egy épkézláb mondatot írni a film mellett, csak azt, hogy szeretik, ez is valami.

no mindegy a kíváncsiságom csak tovább fokozódott :); February 27, 2012 at 10:04 PM
veemer said...: Janischtól én szívesen olvasok kritikát, véleményt, mert szeretem, hogy hangsúlyozza saját szubjektivitását, miközben fel is rajzolja azt a térképet, amin elhelyezi az adott filmet. Fenti rövidkében is ad támpontokat, persze ez nem elemzés, hanem rövid recenzió, vagy inkább komment. A tágra zárt bennem nem hagyott mély nyomot, inkább a Traumnovelle, bár frissítenem kéne. Viszont sok elmélet kardoskodna amellett, hogy nem lehet "félreérteni" műveket, mert az olvasót vagy nézőt úgymond "társalkotónak" tekintik; a színházban a tánc jelen vonulata erősen alapoz erre az esztétikai felfogásra. Amit nem értek, hogy mi a szöszt vár Janisch az Oscartól amúgy? Az Atist pedig mindenképp érdekel, csak Te azt írtad, moziban érdemes. El kéne jutni moziba :); February 27, 2012 at 10:11 PM
roomann said...: "sok elmélet kardoskodna amellett, hogy nem lehet "félreérteni" műveket, mert az olvasót vagy nézőt úgymond "társalkotónak" tekintik" - igen ez egy elég trendi elképzelés, ma a legtöbb alkotó és kritikus (sőt még a néző is) e mögé bújik. Ilyen szempontból én elég konzervatív vagyok, csak halvány emlékeim vannak Hume egyik írásáról, ami az ízlésről szól. Amellett sorol fel érveket, hogy az ízlés az többről szól, mint az hogy valakinek ez tetszik, valakinek meg az. Az ízlésnek igen is van valamiféle nehezen behatárolható, de mégis létező mércéje. Magyarán egy műről nagy biztonsággal meg lehet mondani, hogy jó vagy sem, függetlenül attól, hogy egy csomó mindenkinek tetszik, egy csomó mindenkinek meg nem. Ezt amúgy eddig két művészethez konyító emberen teszteltem, egy festőn és egy szobrászon. Mindkettőjüknek ugyanazt a kérdést tettem fel: Meg tudják mondani-e egy műről (festményről, szoborról), hogy művészet-e vagy sem. Meglepetésemre (bár nem tudom miért lepődtem meg) mindketten gondolkodás nélkül rávágták, hogy természetesen igen. A beszélgetést folytatva az is kiderült, hogy az egy teljesen más kérdés, hogy tetszik is e nekik vagy sem az adott mű. A kettő nem ugynaz. Tudják egy alkotásról, hogy kiváló munka, de ez még nem jelenti azt, hogy tetszik is nekik.

Tán azért lepődtem meg ezen a határozottságon, mert esztétika tanulmányaim alatt folyamatos bizonytalankodással találkoztam ezen a téren, a kritikusi oldalon.

az számomra bizonyos mindenesetre, hogy vannak dolgok amik azért kizárhatóak, például hogyha mondjuk Jancsó nem látott Paradzsanovot, amikor elkészítette az említett alkotást (asszem a Magyar Rapszódia volt egyébként), akor nem lehet rá azt mondani, hogy imitálja. ebben az esetben lehet mondani, hogy Tarko mester féreértett valamit, még akkor is ha amúgy a munka tényleg emlékeztet Paradzsanov fogalmazásmódjára. (mondjuk fogalmam sincs, hogy látott-e Paradzsanovot a Jancsó)

te mit gondolsz az említett elméletekről, szerinted hogy van ez?; February 27, 2012 at 10:51 PM
roomann said...: Kikerestem a Jancsót fikázó részt Tarkovszkij naplójából: "Pénteken Larával és Araikkal a Dom Kinóban voltunk és láttunk másfél Jancsó M. filmet: a Magyar Rapszódiát és az Allegro barbarót. Nem néztük végig, otthagytuk: borzalmas, ízléstelen, mesterkélt, fontoskodó. Tehetségtelen és vulgáris. Paradzsanov eszeveszett, tehetségtelen epigonja."

Ezeknek a dolgoknak persze nincs nagy jelentőségük, rám mégis üdítőleg hatnak az ilyen kis szösszenetek :); February 27, 2012 at 11:08 PM
veemer said...: az ízlés is társadalmi kontrukció, amivel persze szembe lehet állítani egy társadalomtól független, ideális esztétikumot, az aranymetszés szabályát, pl., a szimmetriát mint szépségelvet, mely még kontinenstől függetlenül is hasonlóképp pozitív érzéseket, a szépség érzetét kelti az emberekben. ettől függetlenül tarkovszkij szeme, az ő tudása alapján plágiumot, silányabb utánzatot látott jancsó filmjeiben; ő ahhoz a mércéhez viszonyított és befogadóként nem tudta függetleníteni magát ettől a tudástól, ettől a viszonyítástól, mintától. mint ahogy janisch is megad mércéket, hogy mihez képest, milyen elvárásokhoz képest minősíti a filmet, s ez szerintem egy jó hozzáállás; pláne, hogy ahogy te is írod, hagy szubjektív kiskapukat (kérdés, hogy mennyire 'költőiek' ezek). a művészek szerintem a készségek és érzékenységeik mellett éppenhogy tapasztalásuk, "a látottak" (olvasottak, stb.) száma, merítése, a perspektívájuk tágassága által képesek biztosabban megmondani, hogy valami belül vagy kívül esik az adott társadalomban kijelölt (akár az underground, az experimentális, stb.) "művészet" fogalmán; csak nagyon kevesen tudnak átlépni/túllátni ezeken a határokon, plána saját tapasztalásaik korlátain. emellett szól, hogy bárkinek lehet véleménye bármiről: mindenki valamit érezni, gondolni vagy nem érezni és nem gondolni fog egy műről (a nem értés, meg nem értés is az értelmezés egy fajtája, eredménye). vannak művészek, akik kevéssé toleránsak, markánsak az elvárásaik, a rendszerük. vannak, akik megengedőbbek, könnyebben belépnek egy mű önnön törvényeinek világába, több nekik fenntartott "üres helyet" ismernek fel (northolp frye teóriája). és pl. van, akinek a giccs az igazi, a szép. schilling a "művészet mint kommunikáció", "a művészet mint közösségi tér" felfogása tud azt hiszem igen demokratikusan viszonyulni a fenti kérdésekhez (elsősorban a színházban).; February 28, 2012 at 10:48 PM
Renato Csatich said...: picsaba, tegnap vagy mikor elszallt a kommentem. ruhellem ismetelni magam, hatha nem is fogom.

a kiskapu amit ad, az csak annyi, hogy "valaki homalyositson fol". szerintem ez ciki. mondja el azt, amit gondol, nem kell ezt tulragozni. valaki egyet ert vele, valaki nem.

amiert en nem ertek vele egyet: persze felhoz egy csomo cuccot viszonyitasi alapnak, de ez alapjaban veve el van csuszva, mert a merce, amit hasznal, azaz a merteke nem jo. hogy rovidre fogjam, o azt szeretne, ha mondjuk Palfi Gyuri filmje menne a plazakban, hogy o kapjon Oscart, hogy az o filmjeinek "igaz" erteke kozvetitodjon a sokasagnak. ha jobban belegondolok, akkor ez elegge gyenge allaspont. ilyet utoljara huszoneves koromban gondoltam, hogy pl. a Tarkovszkij filmeket azt mindenkinek latnia kell, mert attol lesz szebb a vilag. na ez eleg nagy hulyeseg. annak a bizonyos "igaz" muveszetnek ez ertekrendjet raeroszakolni a sokasagra elvetelt otlet, mert az a kozeg nem e megfelelo taptalajt jelenti a munek.
sajnos az Artistnak mar igy is nagy fenek lett itt keritve, holott ne feledjuk, hogy ezt a filmet Oscarra jeloltek vagy jelolik, vagy mar nyert is, nem is fontos, engem legalabbis nem erdekel. itt nem magasmuveszetrol van szo. itt egy kurva jo kis nemafilmrol van szo, ami visszaadja a nemafilmek ragyogasat a jelenben. a korai nemafilmeket lehet, hogy "muveszi" szinten mertek (Chaplin stb.) anno, de hat az emberek szorakoztatasa volt a fo mozgatorugoja a dolognak. hogy tudjunk egyutt sirni, nevetni a figurakkal (vagy csak rajtuk nevetni).
eleg kevesen vannak, akik kepesek ma regi nemafilmeket nezni, amikeben oromet talalnak, mert kedves vagy fontos nekik valami miatt. Palfi is egyebkent ehhez a szuk reteghez tartozik, gondolom ezert emliti meg ot Janisch. mert Palfi kepes teljesen gyeremi szemmel nezni filmeket ill. alkotni oket.

Ha Janisch unta az Artistot, az azert van mert a filmtortenetet nem tudta leporolni a szemerol. ebbol a szempontbol Janisch nem tud a jelen (mozi)kozonseghez kapcsolodni, ami azt jelenti, hogy kivulallo. nem vesz reszt benne, hanem azt mondja, gyerekek, hat hulyek vagytok, hogy ezt nezitek??? van ennel sokkal de sokkal jobb is!! hat ezt akarjatok ti Oscarral jutalmazni? holott vannak itt kerem sokkal melyebb dolgok is, ha korbeneztek!

de hat pont ez a kerdes. aki keres az talal. vannak keresok, azok keresik az erteket meg vannak azok, akik nem keresik, hanem beulnek egy plazaba (mint ahogyan en is ket kereses kozott, olykor tul gyakran) es megneznek egy filmet. es ha az tetszik neki, akik tovadmondjak az ismeroseiknek, hogy te, ez jo volt, nezd meg te is. es abbol lesz az Oscar.

en egyaltalan nem banom, ha nem lesz annyi nezoje a Palfinak, mint ennek a francia rendezonek. de ezt a ket dolgot teljesen ertelmetlen volna is osszekeverni. mint ahogyan Janisch azt ossze is keveri. ezzel a kommentemmel talan fol is tudnam homalyositani, mert minden komment homalyos, ez a sajtja neki, mivel ot tiz percen belul irodik. eppen ezert, ha egy hosszu lelegzetvetelu kritikat enged meg maganak az ember nyilvanosan (pl. Kubrick kritika a filmvilagban), akkor nem kellene annyira homalyosan beszelnie, mert van ra ideje, hogy vegig gondolja azt, amit mond.

mint ahogyan en ezt most az istennek nem fogom visszaolvasni, huen a kommentek vilagahoz.; February 28, 2012 at 11:21 PM
Renato Csatich said...: a Tarkovskij Jancso dologra:
Tarkonak valoszinuleg teljesen igaza volt (mint ahogyan minden alkotonak igaza van, legfokeppen a sajat muven belul, de akkor is ha a masiket kritizalja). sajnos nem lattam a szoban forgo filmeket Jancsotol, de el tudom kepzelni mi tortent (vegul is a tortenelmet is igy irjak, hogy elkepzelik, mi tortent). Jancso keson kezdett el filmet forgatni (ha jol emlekszem, 40 eves volt), mert vannak ilyen keson ero rendezok.
Tarkovszkij igy egy kiforratlan Jancsot lathatott meg, meg ugyan mihez nyulhatott volna ha nem Paradzsanovhoz, amikor olyan filmet lat, ami nyelveben hasonlatos hozza. Szimbolikus megjelenites, semmi klasszikus elbeszeles, semmi pszichologia, hanem filmnyelvi erobedobas. ha Tarko ezt elmondta volna Jancsonak akkor, talan Jancso azt mondta volna, szeretem Paradzsanovot de mi kozom nekem hozza?

A Buitiful cimu film is beugrik, ezt oda kene kommenteznem, de nem akarok kilepni.
nagyon nem szeretem a rendezo korabbi munkait, mert mondvacsinaltak, mert egy-egy dologra van kihegyezve, tehat nem erzem, hogy egy sokszinu gombot nezek, amiben elveszhetek, holott azt az egy-egy dolgot viszont nagyon is jol hasznalja a filmjeiben, de egysiku lesz. na csinalt par ilyen egysiku filmet, kulonbozo sikokon.
es ime a legutobbi filmje hat nem osszeallt? mikor eloszor neztem moziban, nem tetszett. de nem hagyott nyugodni, beultem masodszorra is. na akkor leesett, hogy de jo is ez a volt, szeretem. itt oszealltak azok a korabbi sikok egy gombbe. sikerult megszulni egy kerek dolgot, nem negyszogleteset.
ami miatt irom mindezt:
Kar, hogy Tarko nem lathatta meg az Ur nekem lampast adott a kezembe-t. de ha meg is latta volna, kb. annyit ertett volna belole, mint amennyit mi ertunk egy derekasabb Paradzsanov opusbol, mert mi kozunk van nekunk a gruz valosaghoz, vagy mitoszhoz, tortenelemhez stb. filnyelvben elbuvolo, de a millionyi asszociacioit soha az eletben nem fogjuk fel.; February 28, 2012 at 11:48 PM
Renato Csatich said...: Csak egy utolso gondolat aztan elteszem magam egy idore, kikommenteztrm magam.
Annak mindenkeppen orulni kell, hogy ilyen filmek mennek az Oscarert es nem sullyedo Titanicok pl.; February 29, 2012 at 12:32 AM
roomann said...: mostanában ha kommentet írok mindig azt csinálom, hogy mielőtt elküdöm csinálok egy másolatot, már többször elszállt nekem is amit írtam.

veemer
Hume is társadalmi konstrukcióról beszél, de trükkösen belecsepészi az állandóságot is, valami változatlant. De már nem emlékszem pontosan, újra kéne olvasni.

Janisch bosszankodik, ez egy átgondolatlan első reakció, ez kisüt a szavakból, a fogalmazásmódból, bosszankodik hogy nem ért vagy bosszankodik, hogy más nem érti. én vagyok hülye vagy a világ hülye. ezért fogalmaz ilyen bénán és lesajnálóan.

De igen, egyetértek mindannyian a saját szűrőnkön kersztül látunk, amiben minden egyedi tapasztalás benne van, és befolyásol, determinál, leszűkíti a látómezőt. Ugyanakkor tán mindannyiunkban van egy univerzálisabb tudás is: a testünk atomjaiban, a lelkünkben, a környezetünkben. Ugyanabból az anyagból vagyunk gyurva. Ez az alap, a többi csak cicoma. Tán ezért gondolom, amit a mai viszonyok között tán senki, hogy a művészetnek is van valami örökből táplálkozó gyökere, aminek az aranymetszés is csak tünete (mondhatni az aranymetszés is társadalmi konstrukció).; February 29, 2012 at 3:50 PM
roomann said...: rendzsaw
"nem kell ezt tulragozni. valaki egyet ert vele, valaki nem." szerintem meg érdemes túlragozni, pontosabban ez számomra nem túlragozás, szerintem nincs olyan, hogy valaki nem ért egyet valamivel, és olyan sincs, hogy egyet ért. sokkal inkább úgy van, hogy ezzel egy kicsit egyetértek, ezzel meg nem annyira. szerintem pont attól válik kevésbé szűklátókörűvé, egománná az ember, ha végiggondolja, hogy az aki másként gondolkodik valamiről, miért gondolja úgy, ahogy.

az ellenvélemények mindig is jobban vonzottak, inspiráltak, mint azok amik azt zengték amit hallani akartam, amit hallani szeretek, amivel nagyrészt egyetértek. persze fontosak ezek is, mert megerősítenek, de legalább ilyen fontosak azok, amik elbizonytalanítanak. legalábbis én így vagyok ezzel.

és teljesen mindegy, hogy egy egyszerű kommentről van szó, vagy az időjárásról, vagy az ebédről, vagy egy filmről, vagy egy filozófia tézisről, nem súlyosabb vagy súlytalanabb kérdés egyik a másiknál.

Pálfiról azt gondolni, hogy Hollywoodba való, nem botorság, sőt, mivel sokkal heterogénebb és valószínűleg szélesebb nézőközönséget képes megszólítnai, mint mondjuk Tarkovszkíj, még támogatandó gondolat is, van is rá esély úgy gondolom, ha a jogi része letusztul a dolognak. Tehát én inkább itt látok csúsztatást, nem lehet összehasonlítani ezen az alapon kettejüket.

"Tarkovszkij filmeket azt mindenkinek latnia kell, mert attol lesz szebb a vilag" bár szép gondolat, de tán tényleg gyerekes naivitás is. Viszont Pálfit könnyen lehet, hogy az egész világ látni fogja, de legalábbis az esély nagyobb rá, mint Tarkó esetében. Pálfi sokkal inkább közönségfilmeket csinál, de legalábbis van hozzá vénája (és a kísérletezéshez is), ez amúgy a vele készült interjúból is kiderül, amit a costra is feltettem. A Taxidermia jelölve is volt az Oscarra, bár a Hölgyeim és Uraim esélyesbbnek tűnik, még úgyis, hogy nem láttam :)

Janisch értelmezéssel kapcsolatban, egyébként szerintem is ott lehet a baj, hogy nem a helyén kezeli ezt a filmet, olyat kér rajta számon, amit a film nemis tűzött ki célul maga elé. mondom ezt megint úgy, hogy ezt a filmet sem láttam :)

"Ha Janisch unta az Artistot, az azert van mert a filmtortenetet nem tudta leporolni a szemerol." - nem tudom, hogy ez az oka-e, én inkább a fentiekre szavazok. Janisch szeret egy csomó régi és kortárs közönségvonzó filmet is, nem hiszem hogy ez a baj. Nem azért nem szereti mert van ennél nagyobb művészet. de persze ez is csak feltételezés, a vele eltölött idő alapján mondom.

Ha a Pálfi nemzetközi forgalmazásba kerül az új filmjével simán lehet, hogy még übereli is a franciát, akár az oscárok tekintetében is. bár most lehet, hogy én vetem el egy kicsit a súlykot.

én aki még egy sms-t is fél óra alatt írok meg, soha sem leszek hű a kommentek világához :)
bosszant ha valaki mond valamit és öt perc múlva visszavonja, hogy ja hát ez csak egy komment, nem is gondoltam komolyan, csak éppen ez jutott az eszembe, nem szeretem ezt a felszinességet.

ez a Kubrick kritika nagyon a bögyödben van. szerintem világos és alaposan végiggondolt szöveg, de én sem értek vele egyet sok mindenben és it is többször úgy éreztem, hogy ő egy másik filmet látott, nem azt amit én, de ettől még nem gondolom, hogy homályosan fogalmazott, inkább azt, hogy lemradt a lényegről.

a komment arra való amire használjuk, ki erre, ki arra, engem ennek ellenére zavar, ha az emberek elfelejtenek gondolkodni amikor kommentelnek.

én nem a kommentekhez akarok hű lenni, hanem magamhoz :); February 29, 2012 at 3:57 PM
roomann said...: "Tarkonak valoszinuleg teljesen igaza volt (mint ahogyan minden alkotonak igaza van, legfokeppen a sajat muven belul, de akkor is ha a masiket kritizalja)", tehát a Janischnak is igaza van. mindekinek igaza van, milyen jó és szép is ez így. Csak éppen sehova se visz, nem jelent semmit.

Én a Korcs szerelmeket láttam, de nem sok mindenre emlékszem és a Bábelt, az tudom hogy nem tetszett. De a Buitiful nekem is működött és akkor raktam fel ide, amikor másodjára láttam :)

Én még biztos írok ide még, ha láttam az említett két filmet, és lehet, hogy akkor elküldök mindekit a ....ba :)

remélem azért még elolvasod...; February 29, 2012 at 3:57 PM
Renato Csatich said...: Ha valakivel nem ertek egyet, az nem azt jelenti, hogy nem ertem. Sot, nagyon is ertem, eppen ezert nem fogadom el. Ilyenkor magam ellen is lazadok. Ami nincs meg benned, az nem kavar fol.

Ha homalyos vagyok es felszines, az engem egyaltalan nem zavar. Es eszem agaban sem volna visszavonjak barmit is, amit eletemben kommenteztem, barmekkora faszsag is.
Szeretek ellentmondasos is lenni, az legalabb eletszagu.; February 29, 2012 at 6:28 PM
roomann said...: "Ha homalyos vagyok es felszines, az engem egyaltalan nem zavar. Es eszem agaban sem volna visszavonjak barmit is, amit eletemben kommenteztem, barmekkora faszsag is.
Szeretek ellentmondasos is lenni, az legalabb eletszagu".

tudom hogy így gondolod, már többször is kilyukadtunk ide.

nincs is ennél jobb védőbástya, így senki sem tudhatja meg, hogy ki vagy, másik oldalról nézve, mindenki megtalálhatja a neki tetsző mondatot. és közben senki sem tudja mit is gondolsz valójában, hol ezt, hol azt, ez káosz, ami persze lehet életszagú is, de önmagában ez nem garancia rá.

bár kizökkenteni akarlak, de nincs rajtad fogás

de jól is van ez így, ha úgy látod; February 29, 2012 at 8:01 PM
Renato Csatich said...: védőbástya? pedig ennél őszintébb már nem is lehetek.
azt irom, amit gondolok. ha azt mondom, hogy valamivel nem értek egyet, vagy nem osztom vkinek a véleményét, az elég tisztán hangzik.
egy valami miatt kell védekezni, s az a hülyeség, de nem úgy, hogy a másikat támadom, hanem, hogy nem engedem, hogy a hülyeség belémívódjon. okos enged...; March 1, 2012 at 12:57 AM
roomann said...: nem az őszinteségedet kérdőjeleztem, sőt, én is azt gondolom, ha az ember mindig azt mondja, írja körül (anélkül, hogy írás után felülbírálná, újraolvasná) amit éppen gondol, érez stb. ez tükrözi a pillanatnyi állapotát a legjobban, ez a legőszintébb, leghitelesebb forma, nincs benne kontroll, viszont létezik emögött egy állandóbb én, ami a tapasztalatok, ismeretek alapján strukturálódik. ez az én szerintem nehezebben érhető el egy pillanatnyi állapotot tükröző és sokszor ellentmondásos kommenten keresztül. elfogadom azt is, hogy ez utóbbi életszagúbb, nincsnek tiszta, egyértelmű viszonyok, helyzetek, ha tetszik mindig mindenütt ellentmondás van. ez a dolgok alaptermészete. ill. tán pontosabb úgy fogalmazni, hogy a mi viszonyunk a dolgokkal ilyen ellentmondásos mindig.

másrészt folymatosan mondunk hülyeségeket, ez is elég életszagú, de fontosnak tartom azt is, hogy belássuk, amikor hülyeségeket mondunk. bár nehéz eldönteni a fentiek alapján azt, hogy lehet-e egyáltalán hülyeséget mondani, lehet-e egyáltalán igazat mondani (pont ez az én bajom), kell-e törekedni erre? vagy mindenki mond amit akar, és semmi sem jelent semmit. miden súlytalanul lebeg, mefoghatatlanul.

a kizökkentési szándékomat lehet támadásként értékelni (bár nem tudom biztosan, hogy az én megnyilvánulásaimra gondoltad-e hogy támadó jellegűek, vagy általánosságban), de én olyanfajta támadó vagyok (lehet, hogy mindenki ilyen), aki azért támad (bár tényleg nem tudom, hogy támadás-e az amit csináltam), hogy megváltozzon, hogy elbizonytalanodjon, hogy nyitottabbá váljon.

két okból fontos hát ez a (és tán mindem más) beszélgetés, egyrészt azért, hogy lebontsam magam, másrészt, hogy újraépítsem magam. megtapasztaljam, észrevegyem azt, hogy mi a hülyeség abban amit gondolok és mi az ami nem az.

másképp fogalmazva a kettősség egyik oldala hogy hatással legyek rád, és mindenkire aki olvassa ezt, a másik oldala pedig az, hogy te hatással legyél rám. hogy megerősödjünk, hogy megváltozzunk, hogy jobb emberek legyünk.

ennyi és ez nem kevés :), ezért szeretem ezt csinálni, ez motivál és nem a kukacoskodás, a kritizálás, a támadás stb.

jó lenne persze mindezt személyesen átbeszélni, úgy tán jobban értenélek, de vannak előnyei is ennek a formának, legalábbis a számomra. szeretek írni, bátrabb, szabadabb és megfontoltabb vagyok így, még ha ez nemis mindig látszik :).

de lehet, hogy erőszakos vagyok. anyukám jut eszembe... mindig gyűjtötte a kökönféle újságcikkeket, mindenki épülésére, szortírozgatva, személyre szólóan és tematizálva. nekem a filmeseket, de mást is amit valamiért fontosnak tartott, hogy elolvassam, mert tanulságos, mert épülni lehet általa. kedves gesztusnak tűnik, de az ágyam mellett ott tornyosultak ezek a cikkek, kivágta őket, bejelölte benne részeket. és rendszeresen számonkérte, elolvastam-e már őket. én persze modtam, hogy nem, utáltam ezt, mert erőszakos volt...; March 1, 2012 at 10:29 AM
roomann said...: összefoglalóként egy iskolás tananyag, egy közhellyé szabdalt vers, aminek mondatai időnként előugranak a fejemből:

http://hu.wikisource.org/wiki/Esti_Kornél_éneke; March 2, 2012 at 10:45 AM

Contact

Radio Cost rovatok

Followers

Friday, January 27, 2012

Filmajánló

18 megjegyzés:

Keresés az oldalon

Blog Archive

Haverok, Buli, Fanta

kellemes böngészést