Vers Cost

Kardél

Az ego az önértékelés tökéletes álarca a megvalósulás gyógyulásában,
Amint a jelen tobzódik a pozitív másság tükrébe mászni és élvezni a jóság örömét.
Találni könnyű, elveszíteni szintén, megtartani művészet. Az életművész szobrára tekinteni melegség és erő, áldott jóság a mester illúziója és áldása az ösvény kényszeres múlása felé, ahogy korlátozzuk a szeretet tiszta létezését a gyávaság láncra vert bálványa előtt.
Szerény ébrenlét, tekintélytelen látás az éhezők vérző, imára kész kezei felett…
Csakis a gyermekekkel teli játszótér adhatja tiszta reményét a fogság lehunyó szemhéja alól.
Ártatlan kézcsók a némaság tüskéibe mártva és felejtve egy havas estén mikor
A lámpafény alig pislákol, de a kandallóból áradó meleg még édesíti az összebújt szeretet kialvó reményét. Hosszú út, végtelen folyó a könnycseppek összemosódott álomképe.


„Im scared of what we’re creating… it could be sweet…”