Blog Cost

Zenét!

Valahogy így órdíthattam fel álmomból úgy szeptember elején, amikoris nem volt banda, amiben játszottam. Szégyelltem magam magam előtt, szörnyű érzés volt, mitha mindenen odaveszett volna, amire valaha is számítottam. Hiába, ilyen egyszerű vagyok, ha zene szól, vagyok.
S hogy mennyire hiszek az emberi akaratban (nem az akaratosságban!), super8-as filmet is addig akartam, hogy egyszercsak azon kaptam magam, hogy olyan eljárással dolgozok, amilyennel a 20 éve senki sem. Szóval zenélni akartam. Egy pár hete meg azon kaptam magam, hogy annyi formációban vagyok, hogy nem marad időm a műhelyre, a mosogatásra, meg a barátaimra sem - holott csak barátokkal vagyok képes zenélni.
Most jön a száraz, senki mást nem érintő adathalmaz, hogy mik ezek a formációk, majd linkelek egyetkettőt közben.
Unokatesóméknak van egy rock-blues formációjuk. Ők kértek meg legelőször, hogy játsszak velük, nem kis kihívás, mert se rock, se blues nem vagyok, sőt annyira kész zenét kaptam tőlök, hogy egy betüt hozzátenni (károsodás nélkül) nem lehetett. Na itt találd meg a hangot. Csak reményekedek, hogy nem játszok bele túl sokat (holott még ehhez is kevés vagyok -technikailag). - Velük azon kaptam magam, hogy két Hobo között Michael Jackson alapra tesszük a James Bond témát, egy olyan számban, ami eredetileg az Osibisa Sunshine Day volt...akkor úgy éreztem, hogy a diszkó nemcsak örök és mindig működő szellem, de bárhol ér bármikor előbukkanó is.
Mindeközben úgy alakult, hogy Tomiékkal is sikerült elundulni az ODA formációval. Be is teszek mégegy videót, hátha már lejárt a Deseő féle. KUBA blokk. Lehet, hogy már volt. Kicsit nehezen áll össze, de a nokedlitészta is, a végén meg mégis milyen finom...én szeretem néha, hogy nem állunk össze, annál értékesebb, ha összeáll.
Ez ugyan végszó-szagú, de középre írom, legközépebbre: az ODA band az otthonom :) Leginkább ebben gondolkodom és élek és virulok. Ha ez nyílt levél, akkor a Tominak címzem!
De mielőtt elérzékenyülök gyorsan továbbmegyek, mert nagy porjekttel kerestek meg a Gimis diákok - lehet, hogy erről már írtam -?- ha nem emlékszem az azért van, mert nemrég volt velük a NAGY koncert, mégpedig az egész egy komplett gimis este Cseh Tamás feldolgozásokkal csak és kizárólag. Ami azért vicces, mert nem vagyok nagy rajnogója, sőt alig ismerem, azt hiszem. Épp ezért én voltam a mindig mindent mégjobban átdolgozni vágyó mumus a bandában - fiatalon tartva. Úgy néz ki ezzel a projekttel még nyáron "turnézunk", aztán szépen mindenki megy fősulira - érdekes állapot diákokkal, -nak dolgozni. Ebbe sok energia ment, előtte minden szabad 5 percben indítottam a renderingeket, hogy háttérvetítés is legyen. Odro csinálta a díszletet, minden mást mi. Jó móka volt. Még Leőwey díjat is kaptam érte - ami elvileg csak diákoknak adható. Húsz év múlva letagadok egy tizest :) Itt egy kis dal belőle: Uránváros.
S a gimihez kötődik a kedvencem is. A nagyon kedves kórusvezető csaj megkérdezte, hogy nincs-e kedvem tenornak lenni, mert kevés van :) Kórusban énekeni nagyon jó cucc. Életemben nem énekeltem előtte, hát most ráadásul utazok velük Erdélybe...félek, hogy a diákokkal kötelező lesz pálinkázni, hogy adom be a kollegáknak, hogy nem, nem ittam...
S miközben van hogy egész nap próbáról-próbára járok, a fejemben születnek a hangszertervek, a super8-as animációs filmötletek, a nokedlitézta-variációs-elméletek és persze a lányok, vagyis most csak egy, akivel legutóbb Beatlest hallgattam...
..kész, elérzékenyültem..
(szeretem a Beatlest, hát kiderült ez is)