a nem értés még jobban elborzaszt, mint a butaság.
míg az egyik úgy tesz mintha megértene valamit, holott fogalma sincs miről van szó, addig a másik még kísérletet sem tesz erre.
ennyiben legalább igazabb.
Monday, March 12, 2012
A nem értés
Subscribe to:
Post Comments
(Atom)
7 megjegyzés:
nem értem, ill. nem értek egyet. a nem értés olykor lehet a hiábavaló kísérlet eredménye is. esetleg ez esetben a töb kísérlet kérhető számon, amely a kitartás-szorgalom-akarat-kíváncsiság-érdeklődés-nyitottság hálózatának függvénye. (nem csak egy nyelv, egy gondolkodás, cselekvés is lehet idegen. egy latin mondatot csak uténajárás és próbálkozások után fogok megérteni, hisz nem tudok latinul. ha lusta vagyok, nem fogom érteni a mondatot. de kell-e értenem pl. valakit, aki mondjuk veri a családját? magyarázatot találhatok, de érteni nem fogom. vagy ez most butaság?)
erőszakos vagy
és be is imered:
"legalább igaz"
Vince mesterrel a legelső élményeim egyike, hogy valamire azt mondtam neki, hogy "mostmár mindent értek", az válaszolta: "nana! Mindent nem lehet érteni!"
felelek baszottul tinédzser módon: nők :-)
eddig azt gondoltam, hogy leginkább a butaság (vagy még jobb szó az ostobaság) bosszant.
most úgy vagyok egy csomó helyzetben, hogy érteni vélek valamit, tetszelgek ebben a szerepben és később rájövök mennyire nem értettem meg azt a valamit.
ez az ami elborzaszt, így értettem, nehéz vagy nem is szabadna megszólalni.
ezek is közhelyek
én a közhelyeket mindig is szerettem, mert azok közösek, nem értés esetükben kizárva
amiről te beszélsz, az nem a tévedés? vagy arra gondolsz, hogy magát csapja be, aki meg nem értő?
a tévedés szerintem nem emberi dolog, hanem a legemberibb!
aki magát csapja be, annak pedig van rá oka, csak max nem tudja.
ott vannak a naponta előforduló hülye helyzetek. azonnal érzem, hogy menekülne onnan a tudatom. ez bűn?
akkor ez az ősbűn :-)
a közhelyben egyet értek, a leginkább úgy kell őket használni, hogy átfogalmazod és lám mindenki rád figyel, hiába: a nyelv egy börtön homlokzata
a nem értés miatt szenvedni utólagosan, ez ismerős mindenkinek, mert valami félreértés miatt tettem vagy mondtam valamit, ami miatt, hát nem érzem magam éppen kényelmesen. nevezzük ezt tapasztalatnak, amiből lehet és kell tanulni. tehát szerintem a sok gondolkodás az mindig elejét veszi a helyes cselekvésnek (beszédnek). Nietzche az Ecce Homo-ban pont ezt mondja, hogy tele lett a töke a sok gondolattól, kivonult évekre úgy hogy nem is olvasott és irónikusan beszélt a sok filozófus diákról, mondván, hogy elég volt őket kicsit megdörzsölni és máris gondolat jött ki belőlük.
Hamvas a realizálásról beszél, azaz annak a hiányáról. van gondolat elég, van beszéd elég, mindenki tud mindent, mégis szarban vagyunk, miért van ez? mert nem tudjuk, hogy kell megvalósítani azt, amiről beszélünk vagy amiről gondolkodunk. ezért sokkal fontosabb a cselekvés helyessége, mint a túl sok gondolat befogadása, amitől aztán azt sem tudom, merre vagyok, mert mindent relativnak vélek, ami az is tulajdonképpen, de pont ezért rossz helyem keresem a megoldást. ha túl sokat foglalkozom csak relatív dolgokkal, akkor magam is relatívvá válok, azaz biztosan nem fogom találni a helyem, felörlődöm a relatívban.
pusztán a tudatunkkal sosem tudjuk meg, mi az alapjában véve JÓ vagy Rossz. ezért kell azt megtapasztalni. ha megtapasztaltam, mi a jó és rossz, akkor már tudom is jobban, hogy mit beszélhetek, hogy meddig mehetek el a beszédben. ha sokat mondok, olyat, amit még nem valósítottam meg, akkor hazudok, magamnak és másnak is. mert nincsen kapcsolatom azzal, amit mondtam. nem tapasztaltam meg.
a meditáció segít abban, hogy az ember megtapasztalja az abszolút jót. emiatt a pozitív tapasztalat miatt önkéntelenül a jót akarom cselekedni is, azaz óvakodom a rossztól is egyben. ha ez sikerül, megszünnek azok a kételyek is, amelyekkel önmagunkat ostorozzuk. persze, hogy mindenki félrebeszél, én is. ha felismerem, hogy félrebeszéltem, hát annyi baj legyen. korrigálom magam, ha kell. egyszóval van egészséges kétely és van egészségtelen. ha a tudatom nyugodt és nem kap lángra minden kis széllökésben, akkor nem fogok magamban kételkedni. ha nem érintenek a különböző gondolatok, elméletek, áramlatok, akkor az azért van, mert van más, ami jobban megérint, ami biztosabb alapot nyújt, így egészséges kívülállóként talán még meg is láthatom, hol hibáznak az emberek körülöttem, de leginkább a saját hibáimat ismerem fel jobban.
sajnos a közügyben nem beszélhetünk tiszta tudatról, annak elérési módozatairól stb. mert mindenki hülyének is nézne. akkor következhet be változás, ha a bárányok többen lesznek mint a farkasok. sajnos ez most mennyiségi kérdés, ezért van a kiakadás, hogy mi folyik itt. egy egészséges társadalomban az elkószált (eltévelyedett) kis báránykákat a közösség automatikusan visszafogadja, mint valami anyaöl és helyreáll az egyén. na most ilyen nincsen. most a farkasok közt kell bolyongani egymagunkban és figyelni, hogy nehogy elkapjanak. ezért vonul vissza az egészséges szellem, mert alapjában véve ez a szitu.
ha "kirohanok", ha felülök nézeteknek, gondolatoknak stb., akkor támadható is leszek, kreálok egy szitut magagamnak, ami aztán úgyis összedől, mert minden relatív dolognak ez a természete.
aPepe
nem egészen a tévedésre gondolok, inkább valamiféle gőgre, erre mondom azt, hogy bosszantóbb mint az emberi ostobaság (miközben akár utóbbi egyik válfajának, fokozatának is felfogható).
Aki képességeinél fogva nem tud megérteni dolgokat, de nem is tetszeleg, nem gőgös, az legalább igazabb.
amúgy ez a poszt egy pillanatnyi bevillanás rögtönzött megfogalmazása próbált lenni, ily módon némi homályosság szándékolt volt.
talán ezért is lehet, hogy veemer egy nagyon izgalmas és megalapozott, de egészen más olvasat felé indult el.
bár egy picit - bocsátassék meg nekem - az is zavar, ha valaki alaulértékeli magát, vagy túl kritikus magával szemben, hisz könnyen mártíromságba eshet, s az már nincs is oly messze a gőg mocsarától.
Post a Comment