Costajánló - Fitzgerald

...már említettem, hogy mostanság felfedeztem magamnak Fitzgeraldot...
úgy tűnik más is így volt ezzel, mert karácsonykor a mozikba kerül A nagy Gatsby filmváltozata 3D-ben, Baz Luhrmann rendezésében

igazából kíváncsi vagyok, a trailert elnézve, nekem már csak a ruhák és kiegészítők miatt is élmény lesz

de nem is erről akartam mesélni gazából, hanem hogy utoljára egy novellás kötetet olvastam, a címe Pat Hobby történetei. 1939-40-ben játszódnak a történetek főhősük, Pat Hobby egy egykor sikeres, de már kiégett filmíró, folyton a stúdiók körül lebzsel és ügyeskedik a túlélésért. Mindegyik történet nyomasztó a magamódján, nem jön fellélegzés, Pat Hobby egy nyamvadt figura, akinek tényleg semmi nem sikerül. A némafilmek idején lubickolt, de itt már csak egy kövület. Tudom, hogy kevés esély van rá, hogy bárki végigolvassa, de ezúton küldöm ezt a novellát Pat Hobby történetei közül:

Két nagyöreg

Phil Macedon, aki egykor a sztárok sztárja volt és Pat Hobby forgatókönyvíró a Sunset Boulvard-on koccantak egymásba autóikkal, nem messze a Beverly Hills Hoteltől. Hajnali öt körül volt, és a levegőt az alkohol bódító illata járta át, amint ott veszekedtek egymással az út közepén, így Gaspar törzsőrmester bevitte őket az őrszobára. A negyvenkilencedik életévében járó Pat Hobby azért provokálta ki a verekedést, mert Phil Macedon nem volt hajlandó beismerni, hogy valaha ők ketten ismerősök voltak.
Csak merő véletlenségből ütötte meg Gaspar törzsőrmestert, aki viszont ezen annyira felindult,hogy egy szűk rácsos cellába különítette el Patet, míg a kapitány érkezését várták.
Kronológiailag Phil Macedon valahová Eugene O'Brien és Robert Taylor közé volt tehető. Még így ötvenes évei elején is igen sármos volt. Fénykorából sikerült annyit félretennie, hogy most a San Fernando Valleyben éldegélhessen egy szép haciendán. Itt töltötte kellemes gondtalanságban, tisztelettől övezve a veteránoknak kijáró pihenését.
Ami Pat Hobbyt illeti, az ő életpályája egészen más irányt vett. A filmiparban - forgatókönyvírás és reklám területen - eltöltött huszonegy év után ez a kis koccanásos baleset egy 1933-as évjáratú kocsiban érte, amelyre nem rég tette rá kezét a North Hollywood-i Pénzügyi és Hitelfolyosító Társaság. Holott nem is olyan régen, még 1928-ban, Pat Hobby házának kertjében még saját úszómedencével is büszkélkedhetett.
Most haragosan nézett kifelé Macedonra kényszerű elszigeteltségéből, amiért az nem volt hajlandó elismerni, hogy korábban már igenis találkoztak.
- Bizonyára Colemanra sem emlékszik akkor - mondta neki szarkasztikusan. - Meg Connie Talmadg-re, Bill Corkerre és Allan Dwanre sem.
Macedon cigarettára gyújtott, egy olyan jellegzetesen némafilmes időkből visszamaradt, felülmúlhatatlan mozdulattal,és megkínálta Gaspar őrmestert is.
- Nemjöhetnék vissza inkább holnap? - kérdezte. - Van egy lovam, amit ki kell vinnem megfuttatni...
- Igazán sajnálom, Mr. Macedon, de nem lehet - felelte a rendőr őszinte tisztelettel és sajnálattal, mivel a színész régi nagy kedvence volt. - A kapitánynak már bármelyik percben itt kell lennie. Azután bizonyosan nem fogja feltartani magát.
- Csupán formaság az egész - kukorékolta Pat a kalitkájából.
- Igen, valóban... -azőrmester Patre pillantott. - Bár magának közel sem biztos, hogy csak formaság lesz. Volt már alkoholpróbán?
Macedon kipöccintette a cigarettáját a nyitott ajtón, és rágyújtott egy következőre.
- Azt hiszem, én inkább visszajönnék egy pár óra múlva - vetette fel a színészlegenda.
- Nem lehet - mondta határozottan Gaspar őrmester, majd így folytatta: - És, ha már fel kell, hogy tartsam, Mr. Macedon, szeretném megragadni az alkalmat, hogy elmondhassam, mennyire sokat is jelentett nekem az ön játéka. A Döntő roham című filmje mindannyiunknak sokat jelentett, akik a háborúban szolgáltunk.
- Ó, igen - mondta Macedon mosolyogva.
- Tudja, mindig megpróbáltam elmondani a feleségemnek, hogy milyen is volt a háború... az aknázások és a géppuskák, meg minden... Hét hónapot szolgáltam a New Englandi huszonhatos osztagnál, de szegény asszony sosem értette. Csak rám fogta az ujját és mintha lelőne, azt mondta:"Bumm-bumm! Most meghaltál!" Én meg nagyot kacagtam rajta, és felhagytam azzal, hogy megértessem vele.
- Hahó, kijöhetnék végre innét? - kiabált oda Pat.
- Maga csak fogja be! - szólt rá Gaspar élesen. - Nem úgy néz ki, mint aki megjárta a háborút.
- A Filmes Honvédelemnél szolgáltam - mondta Pat. - A rossz szemem miatt.
- Hogy oda ne rohanjak - mondta Gaspar undorodva. - Az összes lógósnak valami ilyen kifogása van. De a háború az nem semmi dolog. És miután a feleségem látta a filmjét, már nem kellett magyarázkodnom többé. Abból megértett. Onnantól már egészen máshogy beszélt róla, és nem csak rám szegezte az ujját, hogy "bumm-bumm!". Sosem felejtem azt a részt, amikor a gránáttölcsérben rekedt. Az annyira igazi volt, hogy csupa veríték lett a tenyerem tőle.
- Köszönöm - mondta Macedon kedvesen. Rágyújtott egy újabb cigarettára. - udja, én magam is szolgáltam a háborúban, és tudom,milyen világ van odakint a harcmezőn. Tudom, milyen volt ott lenni.
- Így van - szólt Gaspar helyeslőn.- Hát, igazán örülök, hogy ilyen lehetőségem adódott elmondani önnek, milyen sokat tett értem. Ön...ön által értette meg a feleségem a háborút.
- Miről beszélnek? - szólt közbe Pat Hobby váratlanul. - Arról a Bill Corker filmről 1925-ből?
- Már megint kezdi a dumálást - sóhajtott Gaspar. -Persze-persze, majd biztos az Amerika hőskoráról. Inkább üljön szépen csöndben, amíg meg érkezik a kapitány úr.
- Phil Macedon nagyon is jól ismert engem akkoriban - mondta Pat még mindig neheztelve a színészre -, sőt még ott is voltam, és végignéztem az egyik forgatási napját.
- Egyszerűen csaknem emlékszem magára, öregem - mondta Macedon udvariasan-, igazán nemtehetek róla.
- Emlékszik arra a napra, amikor Bill Corker azt a gránáttölcséres jelenetet forgatta? Az volt az első forgatási napja ennél a produkciónál.
Rövid csend telepedett az őrszobára.
- Mikor ér ide a kapitány? - kérdezte Macedon egyre növekvő türelmetlenséggel.
- Már bármelyik pillanatban megérkezhet, Mr. Macedon.
- Nos, hát én emlékszem arra a napra - folytatta Pat-, mivel én magam is ott voltam, amikor kiásták a gödröt. Reggel kilenckor már ott volt a stúdió mögötti részen, és egy csapat napszámossal csináltatta meg a lukat. Négy kamerát állított föl. Aztán meg a tábori telefonról hívta föl magát, hogy eredjen a jelmezeshez és kapjon fel egy katona egyenruhát. Emlékszik már?
- Én nem terhelem az agyam jelentéktelen részletekkel, öregem.
- Aztán maga visszahívta, hogy nincs olyan méretű egyenruha, ami illene magára, de Corker helyre tette magát azzal, hogy ne hisztériázzon, hanem vegyen fel egy átkozott ruhát végre. Mikor végre ki méltóztatott fáradni a forgatás helyszínére,még akkor is ott szitkozódott, hogy nem passzentos a jelmeze.
Macedon elővette legelbűvölőbb mosolyát.
- Figyelemre méltó az emlékezőtehetsége, de biztos, hogy ugyanarról a filmről és színészről beszélünk? - kérdezte.
- Hogy biztos e? - kérdezte Pat felháborodva.- Tisztán látom az egészet magam előtt. A helyzet az, hogy nem volt túl sok ideje az egyenruha miatt panaszkodni, mert ez nem volt benne Corker tervében. Mindig is úgy gondolta,hogy maga a legmegátalkodottabb ripacs egész Hollywoodban, aki nem képes egyetlen őszinte megnyilvánulásra sem a vásznon, így kitalált valamit. Úgy akarta, hogy délre már
kész legyen a jelenet leforgatásának legnagyobb részével, még azelőtt,hogy maga észbekapott volna és elkezdett volna pózolni. Jó nagyot penderített magán és belökte a verembe, ahol jól seggre esett. Ebben a pillanatban elkiáltotta magát, hogy: kamera, és felvétel indul!
- Ez szemenszedett hazugság! - fakadt ki Phil Macedon. - Én magam mentem le abba a gödörbe.
- Akkor meg minek kezdett el annyira kiabálni?- kérdezte Pat. - Szinte most is hallom, amint ott rimánkodik a gödör alján:"Hé,mi ez az egész? Most ugye csak... szórakoztok velem? Na, szedjetek szépen ki innen, mert megbánjátok, ha magamnak kell innen kivergődnöm!" És végig csak kaparta a gödör falát, hogy kijusson, de úgy bedúlta magát közben, hogy se nem látott se nem hallott. Már majdnem felért, de megcsúszott és visszazuhant, aztán csak feküdt ott, az arcán csupa kín, míg végül üvölteni kezdett elkeseredésében, és Bill mindezt négy kamerával vette egész idő alatt. Olyan húsz perc szenvedés után feladta, és csak feküdt ott zihálva. Bill erről is csinált egy százlábnyi szalagot, aztán odaküldött néhány kellékest, hogy halásszák ki magát a gödörből.
A rendőrkapitány egy rohamkocsin érkezett. A hajnal első szürke fényei pislákoltak mögötte, ahogy megállt az ajtóban.
- Na mit fogott, őrmester? Részegeket?
Gaspar őrmester odasétált Pat cellájához, kinyitotta, és intett neki, hogy most már kijöhet. Pat pislogott egyet-kettőt, majd megpillantotta Phil Macedont, és ujját fenyegetőleg megrázta felé.
- Tehát láthatja, hogy igenis ismerem magát- mondta. - Bill Corker végül úgy vágta meg azt a jelenetet, és úgy látta el szövegcímekkel, hogy a néző azt lássa magából, hogy egy világháborús gyalogost alakít, akinek a bajtársa épp most esett el. Azért akar kimászni abból a gránáttölcérből, hogy megbosszúlja a barátját a németeken, de az alázuhanó bombák és a légnyomás folyton visszalökik oda.
- Miről van szó? - érdeklődött a kapitány.
- Be akarom bizonyítani ennek a félnótásnak, hogy ismerjük egymást - válaszolta Pat.- Bill utólag azt mondta, hogy az volt a legjobb, amikor azt üvöltötte teljesen kikelve magából, hogy: "Na tessék, letört egy körmöm emiatt a hülyeség miatt!" , ő pedig ezt úgy feliratozta, hogy "Tíz német kutyát küldök a pokolra, hogy megbosszuljalak!"
- A jegyzőkönyvben az áll, hogy "ittas állapotban történt koccanás" - mondta a kapitány az iratokba pillantva. - Ezt a két jómadarat vigyük be a kórházba egy vérvizsgálatra.
- Elnézést, egy pillanat - szólt közbe a színész lenyűgöző mosollyal -, az én nevem Phil Macedon.
A kapitány még nagyon fiatal volt és nem mellesleg politikai úton került a poziciójába. Emlékezett ugyan a színész nevére, de nem esett tőle hanyatt, hiszen Hollywood tele volt letűnt csillagokkal.
Mindannyian beszálltak az ajtó előtt álló rohamkocsiba.
Az alkoholpróba után Macedont ott tartották az őrsön, amíg a barátai le nem tették érte az óvadékot.
Pat Hobbyt elengedték, de mivel a kocsija nem indult, Gaspar őrmester felajánlotta, hogy hazaviszi.
- Hová vihetem, hol lakik?
- Ma éjjel nem lakom sehol sem - felelte Pat -, ezért is kocsikáztam össze-vissza az éjjel. Gondoltam, majd beugrok valamelyik ismerősömhöz pár dolcsiért, ha fölébredt, és akkor elmegyek valami olcsó hotelba.
- Ami azt illeti - mondta Gaspar őrmester -, éppenséggel nálam is van pár fölös dollár.
Beverly Hills fényűző villái mellett suhantak el, és Pat meglengette kezét és tisztelgett előttük.
- A régi szép időkben- mondta- bejáratos voltam jó néhányba ezek közül a házak közül. Jöhettem korán vagy későn, nem számított. Vasárnap délelőttönként pedig...
- Igaz volt mindaz, amit az őrsön mondott - kérdezte Gaspar-, arról, hogy hogyan tették Macedont abba a gödörbe?
- Persze, hogy igaz - felelte Pat.- Nem is értem, miért játszotta meg úgy magát az a majom. Ő is csak egy a nagyöregek közül, akárcsak én.