Szép dolog

Ma kimentünk a bolhára. Utóbbi időben a Marcival megyek, valahogy egy tempóban megyünk és legalább kétszer annyi filmes dolgot látunk meg. Vettünk is ma egy gyönyörű vetítőt. De leginkább lemezeket vettünk. Sokat...és sok volt, ami tok nélkül hevert az 100 ft feliratú kofferekben. Ilyenkor a szokás azt követeli, hogy kerüljük ki a nehézkes és általában fájdalmas alku procedúrát és a lemezállag-vizsgálati processzus elvégzésekor óvatosan csúsztassuk a tok nélküli - ámbár érdeklődésünket felkeltő általában ergya állapotú lemezt a másik lemez tokjába. Azaz egy tokban legyek kettő lemez, de egy áráért. Meg kell magyarázni? Na jó, az eladók darabra mennek. Nem állapotra. Az a karcpuliszka amivel vasár és ünnepnapokon találkozik szerencsétlen korong, teljesen elveszi az értékét. Az eladók viszont nem nézik ezt, csak kérik az árát. "Régebben gyakran otthagytam a lemezeket, de a következő heti megmérettetésekre gondoltam, hogy pár alkalom és hallgathatatlaná válik a korong - ezt nem tűrhettem", nyilatkozza egy középkezdő piaci értékmentő, akivel a MMELT ("Ments meg egy lemezt titokban" - a szerk.) mozgalom alapítóivá váltunk. A lemezmentés e titokzatos módjának van egy nagyon kedves varázsa, mégpedig, hogy gyakran elfelejti az ember hazaérve, hogy miket is mentett meg. Gondolom háborúban is így működik, hogy amíg a hajsza tart, minden erő a mentésé, utána lehet ismerkedni. Na ez elég szar példa volt - át is térek a mai meglepetésre.
A sok lemeztasak között felbukkant egy, amiben hazaérve nem kettő, hanem három lemez bújt meg. Ilyen hanyagságot nem követek el, még véletlenül sem, ugyanis veszélyes rám és a lemezre nézve is. Hát ha már így alakult nézzük mi is az. Első. Igen, ezért fizettem. Második, igen ezt mentettem. Harmadik. "Azt a mindenét, ez hogy került ide?" - kiáltott meglepetéssel arcán a MMELT tag. Az egyik kedvenc nagyon nagyon kedvenc lemezem (korábban postoltam is). Volt a kezeim között: Alan Parsons Project - A turn of a friendly card. Nem ritka, de sosem fogtam még bakeliten, az nem lehet, hogy ne emlékezzek rá, egyszerűen olyan nincs: ez a lemez a semmiből jött elő! Egyszerűen tudta, hogy itt a helye, hogy még ma este, fáradtan, mozi után, Őt hallgatva fogok posztolni erről a varázslatról, erről a vinildiszciplináról, hogy igazolja vele a világ legfantasztikusabb törvényét: minden megtalálja a helyét. ""You have nothing else to lose..." mondhatnám, ha szeretnék idézgetni" - így egy lelkes olvasónk.