Sunday, October 20, 2013

Blog Cost

Tehát most egy "mozgó játszótér" feliratú buszt vezetek. Ezzel járjuk a környék falvait, legfőképpen azokat, ahová már csak éppen úgy szivárog az éltet, mint a vízdíjtartozások miatt korlátozott ivóvíz - már ahol van, mert van ahol ez is luxus. Szervezünk játékokat a leghátrányosabb vidékeken, miért? Mert ezekkel az emberekkel senki sem foglalkozik. Nem a Málta szellemét akarom továbbítani, egyszerűen én is így érzem. Elfelejtett népek. A szociális hálón nem akadtak fenn. Mit lehet tenni? Vagy a hálót szűkíteni, vagy őket rábírni, hogy valami módon kapaszkodjanak meg. Amit mi csinálunk az hosszú-hosszú évtizedekig zajló folyamat első lépéseinek egyike. A gyerekekhez megyünk, hogy találkozzunk, hogy játsszunk, hogy fejleszthessük őket, mert bizony van olyan hely, ahol a nagycsoportosok gyengébb képességűek a kicsiknél, mert az ovónő nemhogy beleszarik az oda áthelyezésébe, hanem a dühét, csalódását is rányomja a gyerekekre, akik gondolhatjátok mennyit kapnak a kinti társadalmi normákból otthon. Esélyük sincs normálisnak lenni. Járjuk a környéket és nekem az a pár hónapja nagyon erősen feltámadt vágyam a gyökereimhez, a földhöz, ahol felnőttem minden négyzetcentijét szomjazza. Óriási öröm, hogy ezen a vidéken dolgozhatok. Másrészt még az optimizmusom ellenére is szomorú, hogy - ahogy a kollegákkal fogalmazunk - impotens vidék ez. Mintha az energiákat és a pénzt beszippantaná és nem csírázna ki belőle semmi. Nehéz mozdulni, nehezek a végtagok. Amink pedig van, mintha arra a színre nem lenne érzékeny az itteniek szeme. Pedig rengeteg a jóság itt is. Minden percben valami ötlet születik bennem, hogy mit is kéne csinálni. Remélem gyümölcsöznek majd ezek az ötletcsírák. A buszba nemrég vettünk egy mp3 lejátszót (2500 újonnan, a leggagyibb). Sajna ez CD-s és nem kapható bele kazettalejátszó, ami szívfájdalmam (mert 3 Rendzsaw kazettát gyártottam a múlt hónapban :-), sebaj, a műhelyben van helyük! A kis lejátszón nincs kijelző, nem látok számcímet, még könyvtárnevet sem. Sünitől kaptam egy csomó albumot, amit nem ismertem. A sors kedélyesen bánt a zenékkel. Először is lement ez, amit régóta ismerek, Focus, Fater Bach. Aztán azonnal kezdődött egy másik. Nem ismertem és csodálkoztam is, hogy nahát, ez az előbb más hangszereléssel volt és nem is ismertem a Focus ez oldalát, aztán a következő számokból derült ki, hogy már nem a Focus szól, hanem az Eksetpion 78 albuma. Ugyanaz a hangnem, a dallam, minden :-) Legyen szimbóluma a világ és a vidék újra együttélésének! KÖLTÖZZETEK FALURA!!! :)

5 megjegyzés:

Renato Csatich said...

ez gyonyoru Pepe, csak igy tovabb!

seko said...

csak megköszönni lehet!

roomann said...

csatlakozom az előttemszólókhoz!!!

Unknown said...

Úgy!

md said...

Baszki, Pepe, le a kalappal! Komolyan. Mindenki csak pofázik, beleértve magamat is (na jó én már azt sem), ti meg itt belecsaptok a közepébe.