A tyúkudvarban névadó buli volt.
Mert az egyik tyúk nevet kapott. Ritka és nagyon indokolt esetben történik hasonló a szökőévek közül is csak az élénkebb fajta pirosbetűsökön.
Elkezdem ott, ahol elkezdődött:
Szomorú nyári nap volt még, mikor egy tyúk eltűnt. Nyoma veszett. Ellopták, gondoltam, mert nem volt dulakodásra utaló nyom, se egy toll, se egy lik a kerítésen. Semmi, csak a hűlt helye és az itt hagyott pótolhatatlan űr.
A tojásapanás is csappanásnak indult.
Eltelt egy hét, kettő is talán, mikor feldolgoztuk az eseményeket.
Aztán eltelt három és négy, mire az újabb állomány (melyek végülis kacsák lettek) került az udvarba.
Aztán talán egy ötödik is eltelt, mikor is valami érdekes hangra lettem figyelmes - majd mérges. Mert joggal gondoltam, hogy patkány kapar a tápos helységben.
De nem onnan jött ez a fantáziámat egyre izgató kozmikus hangjelenség.
Akkor még nem is sejtettem, amit később egyenesen tudtam:
A hang egy fazék alól jött, ami fejjel lefelé állt. Annó még a vizeskannát is rápakoltam és nem egyszer a kokas is felugrott rá.
Óvatosan léptem oda és félve, de határozott mozdulattal felrúgtam a lábost.
Mint az iciri-piciri kismacska két tehene, hát az eltűnt szárnyas ütött-kopottan, szürkén, meggémberedve sántikált ki alóla.
Öt hét étel és ital nélkül, az oly biztonságot jelentő társadalmi integráció védelme nélkül, a reggeli friss búzakása, a zöld udvarba való kirohanás felszabadító érzése és nem utolsó sorban napfény és hely nélkül. Öt hét, amit ez a jószág úgy állt ki, hogy sosem felejtette el, ő tyúk és nem változott át sem gyíkká, sem más a lábos alatt kiszökni képes gerincessé.
Lefogyva, megtörve és a kirekesztettség saját bőrén való megtapasztalással indítottuk rehabilitációs programot neki, mely egy külön etető és annak napról-napra való közelebb helyezése a közös-höz. Plusz eseti gyorssegély (két marék mángold-levél) - amely indokoltságát a család egyhangúlag fogadta el.
Ünnepeljük hát az azóta mérföldekkel bölcsebb, ellenállóbb és társadalmilag is elismerést érdemelt már nem is közönséges házityúkunkat, aki e naptól fogva a "Hős" nevet viseli.
(Két hete édesanyámat óvatlanságból elkövetett közvetlen veszélyeztetés vádjával állíttatam fel a konyhaasztaltól - melynek előzménye, hogy Vadász kutya a hátsó udvarba szaladt és elcsípte Lady Gagát. Aki eztán egy hétig szinkópásan sántikált. Múlt héten kicsit még swinges lüktetéssel élte mindennapjait, már azonban kiegyensúlyozott házityúk ő is. 'Sanyámmal peren kívül egyeztünk meg (odaadta a két és háromnegyed virslijét) 'pám meg tisztességesen el'csázta :).
Tuesday, November 19, 2013
Subscribe to:
Post Comments
(Atom)
2 megjegyzés:
potyognak a könnyeim.
mesebe illo! osztottam is nagyvilagnak.
Post a Comment