4

4 tanulmányt vagy inkább esszét, de legalább blogbejegyzést terveztem írni az utóbbi félévben, különféle témákban. Nem jött össze és talán soha nem is fogom megírni őket. Mégsem szeretném, ha egészében és azonnal a feledés homálya borulna rájuk. Emlékeztetőként, feljegyzésként álljon itt az írások munkacíme és rövid tartalma. 

A digitális kor vége.
Az elmúlt 20-25 év a digitális technika térnyerésének, mindent bekebelezésének története volt. Úgy látom, hogy ez a történet a végénél tart. Egyre látványosabbak, egyre fontosabbá válnak azok a területek, jelenségek, amik kívül esnek a digitális leképezés hatókörén. A forradalmi hevület alábbhagyott. A digitalitás lekerült a piedesztálról. Persze ahhoz, hogy pontosan lehessen a témáról beszélni, azzal kéne kezdenem, hogy mit értek digitalitás alatt? Mi is az hogy digitális kor? Miért 20-25 év, hiszen digitalitás a kezdetek óta, de legalábbis az emberiség története óta létezik? Mi a helyzet az analóggal? stb.

A spirituális Nyugat paradoxona.
Itt is nyilván a fogalmak helyretételével kellene kezdeni. Mit is jelent, hogy spirituális? Írásomban az eredeti jelentésétől lényegesen eltérően használnám (az is lehet, hogy más szót keresnék helyette), minden olyan vallási irányzat, életvezetési technika és egyéb világnézeti rendszer jelölésére, aminek keleti a gyökere és ami a nyugati ráción átszűrve, úgy tűnik pont a lényeg veszíti el.

Az írás kiindulópontja az az általános tapasztalat, hogy a különféle (és úgy tűnik e válságos időkben egyre népszerűbb) keleti technikák, módszerek, irányzatok átültetésében akad egy szerintem jellemző defektus, aminek gyökerét én a nyugati hedonista, mindent bekebelezni akaró gondolkodásmódban látom. Vagyis, hogy meg akarjuk úszni az önfeladást. Na jó böjtölök, de aztán utána ehessek megint töltött káposztát csülökkel, na jó végzem a légzőgyakorlatokat, de hadd szívjak el már utána egy cigit. Ne kelljen már minden élvezetről lemondani, hogy jó legyen.

Művészet mindenütt.
Ez lényegében azt az elkoptatott - és az évezredek során többször előkerülő - problémát feszegetné, hogy mi is a művészet ma? Van-e társadalmi folyamatokat befolyásoló szerepe? Számít-e? Az én álláspontom, talán minden ma létező emberrel szemben :), hogy soha nem volt ekkora jelentősége még a művészetnek, mint ma. Viszont az is kétségtelen, hogy óriási változásokon ment keresztül az utóbbi évtizedekben.

Ennek még munkacíme sincs.
Több mindenről szólna. Tekintélyelvről, katonaságról, oktatásról. Kiindulópontja az a szerintem téves elképzelés - amit úgy látom elég sokan osztanak még mindig - hogy a katonaság emberré nevel. Én épp azt gondolom, hogy az emberi mivoltától fosztja meg azt, aki részt vesz benne és ily módon nincs haszna sem az egyénre sem a társadalomra nézve.