Thursday, February 6, 2014

Ez van ma

Élhetetlen ország lettünk. Vajon mikor kezdik elvinni az embereket? Mikor kezdődnek a tömegesen koncepciós perek. Zsarolás, megfélemlítés, besúgás stb. Nem volt ez olyan régen. Az orosz haveroknál ma is ebben a szellemiségben zajlik a mindennapi élet. A békemenet és a reménytelenség elvette az emberek kedvét az utcára vonulástól. Azt a téves képzetet teremtve, hogy ők többen vannak, pedig még a statisztikai adatok is azt mutatják, hogy az elégedetlenek száma nagyobb. De mit számít a létszám, nem ez fontos, hanem hogy elfogadjuk egymást, hogy mindenkinek joga legyen beleszólni közös ügyeinkbe. Hogy legyen demokrácia végre. Ami a rendszerváltás óta képtelen volt megszületni. A fidesz úgy döntött ha nem megy, alapozzunk inkább a régi reflexekre, mielőtt még kipusztulna a társadalomból. A kisember azt mondja, én mindig rosszul éltem, mindig szegény voltam, ezek engem mindig is leszartak. Hát akkor nem mindegy hogy melyik van ott. És hát persze van ebben valami. A probléma gyökere nem a mindenkori országvezetők tevékenységében rejlik, ez csak fenntartja a passzivitás állapotát, a nem szól szám nem fáj fejemet, az uram és parancsolómat, az elnyomó, hatalmi struktúrákat, az új feudalizmust, a hűbérurak rendszerét. A nép, a nemzet nem akar eléggé változni, változtatni, nem akar felelősséget vállalni, a jég hátán is megél, ha kell. Az előző kormány ideje alatt jobban éltünk, nem jól, de jobban. És Bajnai alatt igen is voltak biztató jelek, amit például Matolcsy is üdvözölt. Ami most lett, az nem a válságból és nemis az mszp pazarló tevékenységéből lett, ezt már a fidesz hozta össze. A fél országnak megoldhatatlan nehézséget okoz a mindennapi megélhetés. A Fidesz kb. 10 éve kezdte el az ország kettészakítását, megosztását. Amit az mszp is meglovagolt időnként. Ez mára odáig fajult, hogy az számít ma magyar embernek, aki velük van, aki pedig nem, az az ellenség, akitől meg kell védeni az országot, meg kell védeni az igaz magyar embereket. A nyugat bérence, az unio rabszolgája, de legalábbis hazaáruló. Az egyik legmegalázóbb dolog, amikor az embert a nemzeti hovatartozásától akarják megfosztani. Én nem vagyok magyar?

Bejegyezte: roomann dátum: 14:57

3 megjegyzés:

Renato Csatich said...

minden haboruskodas nemzeti (torzsi) ugy volt a tortenelem folyaman. most az, hogy omlik ossze minden ez is a "nemzet" fogalmaval kapcsolatos (allam, tarsadalom stb.) Ez az osszeomlas mar az utolso rugasa ennek a fogalomnak, hogy "nemzet". tenyleg annyira primitiv modon ismetli magat a tortenelem, hogy az mar nagyon unalmas, gondolom, mindenkinek, aki jozanul gondolkodik.
felelmunkben a regihez ragaszkodunk, ez tortenik most, barhova is nezek, akar magamba. a felelem vezet itt mindent es ez az ami nem jo. a ragaszkodas, a megtartas stb. es nincsen itt mar regen nemzet sehol sem, es ez nem baj egyaltalan, sot. a baj az, hogy ragaszkodunk ehhez a fogalomhoz, meg mindig, mintha az segitene barmit is. az uj normalis embri kozosseg az nem felulrol szervezodik vminek a menten. hanem az egyen sajat belso nyugalmara epul, ami automatikusan teret ad a masiknak, termeszetesen. ez is tok egyszeru nekem, ha latom, hogy vmi nem jo a masiknak, akkor odafigyelek arra, meg akkor is ha az "hulyeseg". tehat nem akarom megvaltoztatni stb. Itt az eredete minden valotlan jelensegnek (tarsadalmi stb.), hogy azt hisszuk, valamit kell tennunk, hogy valtozas legyen. Szervezkedni kell, uj part kell stb. stb. Nem kell csinalni semmit csak azt amit szeretunk csinalni, ugy hogy ne sertsem a masikat, a tobbi jon magatol. akkor el tudom kepzelni, hogy egy uj tarsadalom szervezodik, onmagatol, termeszetesen. de az egeszen mas alapokon kell, hogy nyugodjon. enelkul hiaba probalunk megoldani barmit is, az ossze fog omlani, amivel jon a felelem es a nyomor, meg az eroszak stb.
nincs megoldas ezekre a mai politikai helyzetekre, mert nem valos problemak alapbol. a problema gyokeret nem ott latjak, ahol van. a problema gyokere az bennunk van, hogy nem tudjuk, mi az, hogy embernek lenni, hogy mi az, hogy emberi meltosag (olcson adjuk a becsuletunket es lelkunket stb.), hogy mi az, hogy a termeszet (univerzum) resze vagyok csupan. ha nincs meg ez az alazat, akkor csak fals dolgok jonnek ki. minden amit latunk magunk korul az tudatunk termeke, mi csinlatuk, mi isszuk meg a levet. ha meg tudjuk valtoztatni a tudatunkat, ha ra tudjuk hangolni azt valami felsobbrendure, akkor automatikusan ugy cselekszunk, ami az emberi termeszetunknek megfelel es nem orulunk meg stb. Ez egy nagyon nehez folyamat most es rengeteg szenvedessel fog jarni. de ezt a sznvedest abszolut pozitivan kell megelnunk, latnunk kell az ertelmet es nem szabad vele azonosulnunk. ha azonosulok a szenvedessel, akkor elveszek benne. ha latom, hogy szenvedek de nem azonosulok vele, akkor sikerul elporlasztanom ugymond. akkor semmisse valik, es kikerulok belole mint ember. ez most egy igen jelentos korszak ugye, mont ahogy volt a 2. vilaghaboru is pl. Ott is levedlettuk a borunket,most is kezdodik a vedles. Egy vedlesi idoszakot meg nem lehet meguszni szenvedes nelkul. csak latni kell, hogy az elet nem szenvedes onmagaban, hanem tobb. es csak akkor latjuk meg a szepseget.

February 10, 2014 at 2:30 PM
Renato Csatich said...

egyebkent nalam tokeletesen mukodik az, hogy ha nem olvasok politikai, kozeleti hireket, amik negativ tartalommal birnak, hat kimondottan jobban erzem magam, mert total nem azon jar az agyam. amint elolvasok csak egy ket rovid szosszenetet fb-on, maris oda a napom, egesz napokat kepes vagyok otthon depresszioban eltolteni es azon ragodni, vajon hany perc van meg vissza a vilag vegeig. ertem en, hogy tajekozodni kell a a nagyvilagban, de mit is jelent az, hogy tajekozodas. nekem a tajekozodas mar mashol kezdodik es erzem is a jotekony hatasat rajtam. Itt londonban ugyanaz van mint otthon, annyi kulombseggel, hogy nem beszelnek rola az emberek. valahogy jobban orulnek a pillanatnak, amiben vannak. a magyar identitas nagyon nehezkes ilyen teren mert a tortenelem, mindig betort a nappaliba. de akkor miert nem lehet pont ezt pozitivan felhasznalni? ugyanugy ott van a lehetoseg, hogy egy mosolygos "nemzet" legyunk.
legutobb volt szerencsem irani lanyokkal beszelgetnem Pesten. az en korosztalyom. ok a haboruban szulettek. az elso 8 evet abban letek le. mar az anyjuk hasabn ott volt a retteges. aztan az allando bizonytalansag, 50 ember egy hazban, koltozkodesek stb. Pont ez az elmeny teszi oket olyan sugarzova es nyugodta. megtanultak, hogyan kell a pillanatban es a pillanatnak elni. nekunk is csak ezt kell megtanulni es maris viragzik minden.

February 11, 2014 at 12:29 AM
roomann said...

hasonlókat érzek és gondolok én is és úgy látom TGM is :), bár máshonnan közelít:
http://hvg.hu/velemeny/20140210_TGM_Idiotak

van, hogy napokra, hetekre kizárom a híreket, ugyanazon okból, amit te is írsz...

aztán meg mégis úgy érzem újra, hogy tudom kell mi történik, ha nem figyelek oda rá, attól még léteznek és az én életemet is befolyásolják (mennyi egy kiló kenyér, miért beszél a tanítónéni az iskolában úgy ahogy, miért akarnak kirúgni a munkahelyemről, miért zárnak be a kocsmák, miért rosszkedvűek az emberek stb.). szóval én nem szeretném kiiktatni az életemből ezeket a cikkeket, napi rémhíreket, hanem inkább elérni, hogy a borzalmak ellenére mosolyogva tudjam elolvasni őket, ne lesújtsanak, hanem felemeljenek, de legalábbis ne akadályozzák azt az egészséges, tiszta, humán életerőt, ami úgy vélem mindannyiunkban ott munkál, csak a mindennapi küzdelmek között, nem figyelünk rá, pedig ha megtennénk, a mindennapi küzdelmek sem a reménytelenségről, a tehetetlenségről és a kilátástalanságról szólnának.

szeretném ha a változás amit felvázolsz tényleg megindulna... ha végre tényleg kitörnénk a sokezeréves mókuskerékből, az ismétlések köréből. vannak erre utaló jelek. egyáltalán nem gondolom, hogy ez lehetetlen lenne, de a kellő spiritusz egyenlőre kevés hozzá... egy világégés persze ösztönzőleg hathat.

Összeségében tehát én nem a közügyektől való elfordulásban látom a megoldást, és talán te sem, hanem abban, hogy helyén kezeljük a dolgokat, bármi történjék is, egy hír, egy cikk, egy esemény ne tudjon olyan hatást kiváltani belőlem, ami a pozitív energiáknak az útjában áll, hanem épp ellenkezőleg, csak fokozza azt.

February 11, 2014 at 10:30 AM

Post a Comment

Subscribe to: Post Comments (Atom)