Képköznapok1964

Elterveztem, hogy blogolok Szekcső alatt, de mégsem jött össze. Azt hiszem az öregség teszi. Három napig látványosan szenvedtem Szekcsőn. Egyszerűen szenvedtem, hogy mit keresek itt, dolgom lenne otthon, itt meg csinálnom kéne filmet, de nincs ötletem és egyre erősödött ennek a súlya, annyira, hogy törni-zúzni szerettem volna. Kínomban régi tekercseket hívtam elő - jól elszurtam őket. Semmi sem akart sikerülni. A tendencia nem akart múlni. A szerdát gyakorlatilag végigaludtam. Aztán holtpont. Sikerült. Elszakadtam a külvilágtól. Minden megszűnt, ami a filmmel kapcsolatos, pedig még nem is volt volt film. Úgyhogy végülis lett. Kísérleteztem előhívókkal és szerintem a ruszki rugós kamerám rekeszbeállítója kamuzik, mert nagyon sok felvétel förtelmesen alul vagy felülexponált. Így kis csalással digitálisan húztam rajta, elég zajos. Plusz tömörítés során sötétedett is kicsit a képe.