Bloody Aria

egy újabb koreai film 2006-ból. Bloody Aria


ismét a keleti dramaturgiát dicsőítem. rájöttem, hogy Hollywoodnak azért lett vége, mert nem tudta magát megújítani dramaturgiában. számomra szimbólummá nőtte ki magát a szeptember 11-ei esemény is ilyen téren, hiszen itt egy nem mindennapi harcos dramaturgia vágott alá az országnak és persze nem csak amerikának. erre mit lehet lépni? semmit. nincsen rá gyógyír és igazi válasz sem, ami egyenértékű lehetne a korábbi támadáshoz.
ez a fajta dramaturgiai zúzás a keleti filmekben is éppen úgy megvan. olyankor törnek rád az események, amikor nem számítanál rá, és persze ott, ahol aztán végképp nem várnád. minden pillanat felfokozottan van jelen, mindegy, hogy akciót nézünk e vagy úgymond művészfilmet ill. egy "sima" elbeszélést, ami persze megcsusszan egy idő után. szóval a meglepetés biztosan nem marad el.
itt van például az egyik nagy kedvencem, Ang lee. aki tökéletesen összeolvasztotta a hollywoodi mesélést ezzel a bizonyos ördögi dramaturgiával. és itt nem a tarantino féle történetvezetésre gondolok, ami nagyon sekélyes lett számomra, miután bekebeleztem jónéhány opuszt keletről.
már lelkesedtem a vengeance trilógiáért, de lássuk mi van még:
takeshi kitano-tól sok minden, vagy itt van egy sima elbeszélés, egy eposzi magaslat, a The King and the Clown, és a Blood And Bones vagy takeshi miike, vagy egy nagy horror kedvenc, a zseniális The Host, vagy a thriller tesója, a Dark Water.
de pár szó a Bloody Aria-ról. nemegyszer a Funny Games ugrott be miközben néztem és röhögtem a szitukon. a rendező itt ugyanúgy játszik a nézővel, hogy meddig mehet el, és folyamatosan billegteti, hogy most akkor ez komoly, vagy csak jópofáskodnak a rosszfiúk? de többet nem mondok. sötét humor, pörgős mese, váratlan fordulatok, ej mi kell még? és mindezt eléggé minimálban, egy helyszínen fölvéve szinte az egészet. kamaradarab na, de szuperjó. moziban néztem, hurrá.
trailer: