Könyvajánló - Fear and Loathing in Las Vegas

"Nem rokonszenvezek az ördöggel; ezt észben kell tartani. Vedd meg a jegyedet, pattanj kocsiba... és ha alkalmanként egy kicsit nehezebb, mint amire számítottál, akkor... nos, akkor addig gyaluld le az agyadat, ameddig ki nem tágul a tudatod: hangolódj rá, borulj ki, veresd össze magad. Ez Ken Kesey Bibliájának tanítása... A Valóság Másik Oldala.
Zavaros baromságok kavarognak bennem; ilyenkor még Kesey sem tud segíteni rajtam. Két szörnyen megrázó dolog történt velem éppen; az egyik a Kaliforniai Autópálya-rendőrséggel, a másik a fantom-stoppossal, aki vagy az volt, akinek gondoltam, vagy nem - és most, amikor az utolsókat rúgom ennek az iszonyú pszichotripnek a csúcsán, magnóval a kezemben guggolok egy "sörbárban", ami valójában egy nagyobb vaskereskedés hátsó fertálya - ekék, boronák és fölhasogatott műtrágyás zsákok között -, és azon morfondírozok, hogyan is történhetett mindez.
Körülbelül nyolc kilométerre innen kis csetepatéba keveredtem a rendőrséggel. Nem állítottak meg vagy parancsoltak az út szélre: nem, semmi szokványos nem történt. Mindig a körülményeknekmegfelelően vezetek. Talán egy kicsit gyorsan, de olyan rutinosan és az út olyan természetes érzékelésével, amit még a zsernyákok is felismernek. Nem született még olyan zsaru, aki ne kívánná magának a találkozást ezzel a lepadlózott Förgeteggel egy lóhere alakú autópálya-csomópontnál.
Kevés ember ért az autópálya-rendőrök lélektanához. Egy átlagos gyorshajtó pánikba esik, és azonnal félrehúzódik, amint meglátja maga mögött a villogó kék fényt... aztán meg elkezd mentegetőzni és kegyelemért könyörög.
Szánalmas. Megvetést ébreszt még a zsarulélekben is. Amit ilyenkor tenned kell - mikor mész vagy száznyolcvannal, és hirtelen feltűnik a sávodban a kéken villogó kopó -, szóval ilyenkor a következőt teszed: gázt adsz. Soha ne húzódj le az első szirénahangra! Paszírozd a pedált, és kényszerítsd a rohadékot, hogy 200-zal kelljen rád vadásznia egészen a következő kijáratig. Követni fog. És nem fogja tudni, mit is kell tennie, mikor a jobb indexed jelez.
Ez arra jó, hogy az értésére add, megfelelő helyet kersel, hogy eldumálj vele... folyamatosan jelezz, és reménykedj, hogy egy olyan emelkedő lehajtó lesz a következő, amire ki van írva: "Max. sebesség 40"... és akkor jön a trükk: hirtelen lehajtasz a pályáról, és kábé százhatvannal beviszed a völgybe.
Egyszerre fogtok a fékre ugrani, de neki legalább egy teljes másodpercbe telik, míg rájön, hogy ennél a sebességnél ez óhatatlanul 180 fokos fordulatot jelent... te viszont fel vagy erre készülve, nekiveselkedsz a gáznak, és a gyors sarok-talp munkával, némi szerencsével, valamint egy tökéletes rendőrkanyarral éppen az ő kocsija mellett állsz meg.
Először nem lesz barátságos... de ez nem számít. Hagyd megnyugodni. Akarni fogja az első szót. Hagyd rá. Teljesen össze lesz zavarodva: hadoválni fog, lehet, még a fegyverét is előveszi. Hozd zavarba: mosolyogj folyamatosan. Ez azért is szükséges, mert ezzel jelzed, hogy te végig tökéletesen uralmad alatt tartottad a kocsidat - ő viszont nem.
Jó, ha elöl van egy hivatalos sajtóigazolvány, mire megnyugszik annyira, hogy az irataidat kérje. Én természetesen rendelkezem ilyennel- igaz egy doboz Budweiser is volt a kezemben. Ezt abban a pillanatban vettem észre. Egészen addig minden a számításaim szerint történt... de mikor lenéztem, és megláttam a kis vörös-ezüst bizonyítékbombát a kezemben, tudtam, hogy elkúrtam..."

Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban
Ralph Steadman rajzaival