Itt volt egy generációváltás. Más ritmusok, más drogok, népművelésből impulzusok. hmm?
Saturday, December 12, 2009
Electric Cost
London Life - 83
az utcazenészek közül eddig ő jött be a legjobban. komoly technika, komoly műsor és mindenhol mosolygó emberek. csak két-három számot hallgattam meg, de nagyon vidám lettem. dobtam is vagy két fontot.
és ki is ő:
Cost Birthday - Jesse Ownes
Ma lenne 96 éves a híres berlini olimpia 100m-es síkfutó-bajnoka, akivel Hitler nem volt hajlandó kezet fogni, mert fekete. Szerintem szép történet :)
Színes Rovat - Előjáték
tudom, vannak gyermekek is a monitor közelében, ezért küldjük ki őket egy percre a szobából, ha lehet...
Friday, December 11, 2009
Electric Cost
Én indítottam a vitát, úgyhogy nem futok el. Reagálok Pepe postjára.
Abban igazad van, hogy az nem oké, ha általánosítanak (általánosítok), hogy elektronikus, meg nem elektronikus. Ezért bocsánatot is kérek, mert nem fogalmaztam tisztán. A véleményezésem eredendően ezekről a zenékről szól.
Az, hogy mi a zene? Igen, a zene csak rezgések sorozata, míg be nem jut egy emberi agyba, ahol aztán dekódolásra kerül, és akkor zene érzetét kelti. Idáig egyet is értünk. Aztán mondod, hogy "Tehát én azzal értek egyet, hogy "annyi film van, ahány néző" ". Sajnos manapság nagyrészt tényleg ez van, de jobb esetben az alkotó irányítja a népet, és nem a nép az alkotót. A művészet nem piac. A művészet népművelés. Meg a csaj és a kaja hasonlat. Ez nem igazán állja meg a helyét. A csaj, meg a kaja végtére faj és létfenntartás. A zene viszont esztétikai fogalom. (Igen, tudom, hogy a csaj és a kaja is az, ha úgy akarjuk, de remélem érted, hogy most hogyan gondolom.) Egyikhez sem kötődik szervesen. A zene egy eszköz arra, hogy a lét szintje emelkedjék (vagy pont ellenkezőleg, nagy fegyver...), és ez kihat egy faj fennmaradására is. Viszont zene nélkül is ellennénk simán, nem döglenénk meg.
Jó, azért is bocs, mert mertem azt állítani, hogy e-zenélni könnyebb, mint pl. bőgőzni. Igazad van. Tényleg! Kinek mi. Az is ugyanúgy egy szakma, mint a bőgőzés, meg a kőművesség. Amikor ilyesmit mondok, az azért van, mert pl. ha bőgőzni akarsz, végig kell magadat tuszkolni egy olyan úton, amit az elmúlt 400 évben köveztek ki így úgy amúgy, szóval hagyományok vannak, amiket ugye csak azoknak az ismeretében szeghetsz meg (persze ez sem teljesen így van, de jobb ha mégis). Az e-zenének nincsenek ilyen mély hagyományai. Szinte azt csinálsz, amit akarsz. Ezért gondolom, hogy könnyű kenyér.
Visszatérve kicsit a hagyományosdira. Szükség van arra, hogy tudd ezeket a néha dogma szintű szabályokat. Egy zenésznek kutya kötelessége tanítani. Maga a zenélés is egy népművelési folyamat, szóval nem feltétlenül értek hangszeres oktatást a tanítás alatt. És ezért (főleg a hangszeres oktátásnál) kell tudni mindent arról, amit tanítasz. Derült már ki olyan, hogy egy dogmának hitt hülye szabály az egyik növendékemnél működött, szóval semmi sem véletlenül alakult úgy, ahogy alakult.
Ismét hangsúlyozom, hogy amit mondok, azt konkrétan az a bizonyos fennebb említett post - és a tartalma - generálja bennem.
Mondod, hogy "Szerintem a dolgoknak nem az a lényege, ami maga a dolog, hanem ami emberivé teszi: azt, hogy ember fogadja be. Ember alkalmazza, ettől minden (és mindenki) alkalmazott." Ezen nehéz is vitázni, mert így van.
Viszont nekem pont ez a bajom. Hogy ember fogadja be, ember alkalmazza, és mégis embertelen. Nem akarlak ezzel Pepe megsérteni, tudom, hogy neked emberibb, mivel jó emlékeid kötődnek hozzá, csak mondom a magamét. Nekem miért embertelen? Mert képtelen vagyok befogadni. Miért vagyok képtelen? Mert látom ennek a fajta zenének a funkcióját. Ez a zene nem arról szól, hogy műveljen. Sőt! Hogy is mondjam... ez amolyan üzleti zene. És itt akkor ki is térek arra a hatalmas tévedésedre, amit a drogozással kapcsolatban kanyarítottál oda. Ez az egy pont, ahol én is felbosszantom magam, ha ilyen közönyt látok. Má hogy a retekbe lenne mindegy! Má miért nem kell erre figyelni??? És különben is! Hogy rakod egy lapra a sterbinckit az én koncertemmel? Baszki! Az én koncertemen van max. 150 ember, aki ha még be is szív, de figyel, és vigyáz magára, hogy annyira ne legyen készen, hogy ne tudjon figyelni. Egy sterbinckire meg elmegy mittoménhányezer ember, és nem azért, hogy műélvezzen, hanem, hogy pörögjön egy jót a sterbinckire. És a hírek nem arról szólnak, hogy razziáztak a müpában a rendőrök, és nyolc tonna szintetikus kutyaszart koboztak el a hallgatóságtól, akik mittomén Chick Koreára mentek épp. Az efféle villanyzene gyakorlatilag belépődrog. Mert önmagában is az. A hangerő, az okosan kiválasztott frekvenciák, a mesterségesen gerjesztett "törzsi" szellem, hogy együtt ugrálunk egy ritmusra, de mégsem együtt, mert a kommunikáció kizárva (csak a zene hallatszik, olyan hangos), már önmagában kábít. Ha hiszed, ha nem, saját bőrömön is tapasztaltam. Én is voltam tizenéves. Szóval erre KELL figyelni. Én konkrétan kétségbe vagyok esve, hogy egyre többen drogoznak. Egyre több fiatalt látok beesett szemmel, egyre több a céltalan ember. Butulunk baszod! És sajnos ebben ez a gépzene is kiveszi a részét rendesen. Nekem ez a bajom vele. Ja, és vegát még nem láttam belehalni abba, hogy vega...
És attól még az elektronikus zene jó dolog, ha ember kezeli, és nem az kezeli az embert. Én is szeretnék effektet a basszeromra, ha lesz pénzem rá.
TV Cost - Made for chickens by robots
Az egyemberes bandákat eléggé utáltam...míg egy bezárt lemezbolt falán meg nem láttam egy plakátot a "banda" nevével. Megjegyzi az ember, ha rútul elbánik vele az idő azzal, hogy nyaralásról nem tud hazavinni lemezt, így maradt a fejemben ez a név...de nagyon megérte!!!
Offical webről:
"He can count to 3 in seven different languages. He uses only the finest selection of low quality factory-rejected farm animals, such as a moo moo cow, a bah bah sheep, and a billy goat that sounds more like a broken moped than a goat, to authenticate his sound...
...One-man-cowturd-band from Stinker, Australia, MADE FOR CHICKENS BY ROBOTS plays resonator guitar, bangs a suitcase and an icecream can with his feet, conducts a choir of Australiana farm animals, and mumbles incomprehensible rubbish through a bullhorn megaphone with just the one mouth and four limbs he was born with."
SZÍNES ROVAT - Eat my pssy blues
Ma animációval köszöntjük a téli délelőttökről igazolatlanul hiányzó színeket. Kényes tartalom, tizennyolcas... (a zenéje: "Made for chickens by robots" fog kapni egyszer egy postot :))
HOPE Cost
"Küldeném azoknak, akik szeretnének egyedi gitárt."
Éppen mikor unatkozok, vagy eszembe jut valami, vagy a moziban várom a nézők boldogságát, akkor mindég rajzolok hangszereket. Persze sosem lett arányos, vagyis ritkán, ahhoz hogy ötleteljek nem állok neki szerkeszteni mm pontos gitárt. Viszont itt ez a pompás kinyomtatható valami, rajta sok-sok nyak, külön van basshoz és gityóhoz. Kinyomtatod, lerajzolod, ha tetszik befotózod és letisztázod photoshopban, vagy corelben, mehet M1:1 nyomtatásra, jön belőle a sablon és kész is a hangszer :-)
Thursday, December 10, 2009
Subscribe to:
Posts
(Atom)
