Friday, October 31, 2008
és? ki nem?
belehúzott az mtv. 16000 vigyióval kezdtek asszem, és közösségi is meg minden. egyébként. hja, rendezte: anton corbijn.
Thursday, October 30, 2008
"A jóravaló ismeretek égi gyűjteménye"
Amaz ősi feljegyzések szerint ugyanis az állatok lehetnek
a) a Császár állatai
b) balzsamozottak
c) idomítottak
d) malacok
e) szirének
f) mesebeliek
g) kóbor kutyák
h) olyanok, amelyek ebben az osztályozásban szerepelnek,
i) őrülten rázkódók
j) megszámlálhatatlanok
k) olyanok, akiket a legfinomabb teveszőr ecsettel festettek
l) másfajták
m) olyanok, akik az imént törtek össze egy vázát
n) olyanok, akik távolról légynek tűnnek"
A John Wilkins-féle analitikus nyelv
London Travel 9
egy szabadnapon.
a szent pál székesegyház."Európa ötödik legnagyobb temploma." belépőt szedtek, így csak kívülről hiszem el, hogy nagy.
van egy ilyen benne, hogy suttogó-folyosó (Whispering Gallery). a linkből: "Üljetek egymással szemben a kupolában körbefutó folyosón, fejedet oldalra fordítva, hajolj arcoddal a falhoz és suttogj néhány szót. A 31 méterre, veled szemben ülő is hallani fogja... "
ingyen nem lehet suttogni?
térélmények.
london minimálban.
séta a Millenium Bridge-en.
a Tate Galery a híd mellett található. itt is rengeteg kiállítás és hatalmas terek. naná, hogy csak féórára volt időm, rohantam moziba....Visszatérő helyszín lesz ez is.
idilli családi program a Tate-ben. gyerek és felnőtt együtt legózik valami műanyagl cuccal. ki volt szórva mindenhová.
egy óriás pókot állítottak ki. kata szerint azokat a fiúkat eszi csak meg, akik nem beszélnek angolul. nagyon féltem.
a lába.
itt is családias hangulat. ezeket a vaságyakat tettét le a pók alá és köré, hogy a látogatók a rajtuk található könyveket olvasgathassa vagy csak lepihenhessen. (lopni nem lehetett, mert a könyveken rajta volt a csipogó, pedig...) először azt hittem, hogy ideiglenesen vannak ott az ágyak, elég fura volt így, de elég volt pár perc és nagyon passzolt a teremhez, főleg, ahogy a gyerekek ezeken csimpálództak meg szaladgáltak.
egy kivetítőn közben mindenféle filmjelenetek mentek, arról nincsen jó fotó.
Tuesday, October 28, 2008
London Travel 8
nem csak angliában vagyok, hanem immáron a krisztusi korban is. társadalmi csapongásaim számbavétele vázlatosan. egy amolyan curriculum vitae.
elég távol vagyok mindahhoz - úgy kívül, mint belül-, hogy elkészíthessem rövid beszámolómat, vagy mondjuk kis számvetésemet eddigi szerepvállalásaimról ebben a kurva nagy életben. azaz hogyan lesz a London Tripből London Travel.
gyorsan mozognak bennem a dolgok, így akinek két hónap kell, hogy feltegyen önmagának kérdéseket a külföldi tartózkodásával kapcsolatban, nekem elég 3 hét is, hogy lássam, merre hány lépés, persze csak magamban. és hogy ez lenne e a végleges megfogalmazásom? nem nem, ez csak a mostani.
de kezdjük az elejétől:
pesten születni és nem ott élni, ez nekem gyanús. biztosan dolgom van még ott.
dunaújvárosban az első év, semmire nem emlékszem. aztán Baja, az óvoda, és az első gyomorgörcsök megjelenése. kész csoda, hogy teljesen rendben van a gyomrom, no de biztosan ezért.
a fölnőttek világa mint valami hányadék ülepedett meg rajtam.
aztán az iskolakezdés százhalombattán, új közeg megint, újabb gyomorgörcs. betettek egy osztályba, ahol úgy néztek rám, mint valami különös jószágra, ment már a tanítás egy-két napja, késve érkeztem. az első nap után kezdtem volna felengedni az osztálytársak között, mire hirtelen kiragadtak és bebasztak egy másik osztályba. kezdődött elölről a méricskélés. ez a nyolc év a poklok pokla, de meg kellett ágyazni biztosan valamihez, szóval talán volt értelme ezt végignyögni. rettegés a tanároktól, kiközösítés, megaláztatások és félelem a köbön. itt kiszólok, hogy a nagybetűs társadalomról beszélek, ne feledjük, és nem a virágos szép életemről, mert arról mint tudjuk - mármint a boldogságos napokról-, fölösleges bármit is írni.
hetedikben kis kiruccanás svédországba, ami megint egy újabb kiszakadás a közegemből, és visszatérés is egyben, hogy elvégezzem a nyolcadikat. aztán újra Baja, vége a nyárnak, kezdődik az iskola a 508-as szakmunkásipari suliban, a kárpitosok között állok az új osztályomban megint. mit mondjak, nem éreztem magam otthon. de aztán újra éles váltással a tóth kálmán szakközépiskolában landoltam, ahol érettségit adtak. építőgépész szakon végeztem, sehol egy nő, csak a vízügyisek között. gyomorgörcs a köbön persze. soha többé fiatalságot! köpni való veszedelem, vagy veszni hagyó köpedelem.
érettségi után nyelvsuli fél évig, majd évekig semmi. újra mondom, hogy arról a világról beszélek, amit jobb híján társadalomnak nevezünk. de bocsánat, volt mégis valami: mikrózható műanyag dobozokat árultam két napig, elég jól adtam el. házaltam kisboltoknál, lakóknál, ahol tudtam. aztán leutaztam kiskunhalasra, hogy biztosítási ügynök legyek, de elmaradt a képzés, vagy már nem is emlékszem rá, mi volt, csak arra, hogy visszafele a vonatablakon bámultunk ki az őszi szürkeségbe, ahol hatalmas halmokban levágott gyerekfejek hevertek. a cukorrépák.
felvételi a bajai főiskolára, könyvtár szakra. nem nagyon jártam be, csak kaptam a zsíros ösztöndíjat. 3 évet kibírtam, azzal a bizonyos görccsel megint, de már kevesebbszer jött elő, viszont annál intenzívebben. fúj de egyedül voltam.
a végét már nem bírtam idegekkel, mentem pestre egy filmes suliba, egy évre. a nagyvárosban meg kikészültem, nem voltam még elég erős. vissza bajára.
utána pécsi pályafutás. nem ismertem senkit, a legintenzívebb kiszakadás élményem. a munka világa, ez már nem is gyomorra ment annyira, hanem inkább az idegekre. vegyesfelvágott: diákmelók, esőben üvegek összeszedése; kesztyűgyárban német ordítások közepette vezényszóra betanított segédmunka. internetkávézóban pultoskodás; könyvtárban raktárosi munka bő egy évet, itt ették meg a lelkemet. vagy adtam el. jött a Semmi a Végtelen történetből.(a filmet elfelejteni!)
kis szünet, majd bő félévig segédmeló, napi tíz órában. itt kezdtem el erősödni, már álltam a lábamon. lépés innen is, Kisokos szórás jött meg esti nevelőtanárkodás egy cigány-kollégiumban, a Gandhiban. fél évig tartott. azután a leghosszabb munkás érám következett, a családsegítő szolgálat, szoc. asszisztensként több mint két évig. lelkes kezdés után gyors hanyatlás, hányinger mindentől, ami hivatal, szakma és kollagelitás. miért nem azokkal vagyok, akikkel szeretnék együtt lenni? miért kell nekem másnak a szarát ennem? későn érő típus vagyok. ekkor voltam kb. 27.
eztán két évet ültem otthon a gépnél, ekkor jöttem rá, hogy mindegy hol vagy, emberek között vagy egymagadban. a szar ugyanúgy eléri a szád szélét. de persze mozgásban kell lenni, újra nevelőtanár lettem, újra cigányok között. a cigányság nálam valahogy családi pótszerként is működött. aki a cigánysággal egyszer kezdett valamit, újra belefut. egy roma szervezetnél kötöttem ki félállásban, mint pályázatíró, mindenes.
végül anglia.
ciklikusan jönnek a dolgaim, azaz mindig felismerem, hogy hoppá, ismerős élethelyzet, ebben már voltam valamikor. úgy voltam Pécsett is mint itt Londonban. Pécsett két év kellett, hogy levegőt kapjak. itt nem tudom mennyi idő kell, de most a belélegzésem egészen máshová helyeződött át, az angol nyelvre.
röviden ennyi, kifejtésre nincs idő és energia:)
a fenti vázlat azt mutatja, hogy mi az, amit elszenvedtem, s nem azt, amit választottam. tudom, választások mindig vannak, de csak bizonyos számú lehetőség között. az a bizonyos másik választás az arról szól, hogy mi az, amit akarok és meg is valósítok, minden társadalmi szereptől függetlenül. de ezt a regélést megtartom egyelőre magamnak.
Bloody Aria
egy újabb koreai film 2006-ból. Bloody Aria
ismét a keleti dramaturgiát dicsőítem. rájöttem, hogy Hollywoodnak azért lett vége, mert nem tudta magát megújítani dramaturgiában. számomra szimbólummá nőtte ki magát a szeptember 11-ei esemény is ilyen téren, hiszen itt egy nem mindennapi harcos dramaturgia vágott alá az országnak és persze nem csak amerikának. erre mit lehet lépni? semmit. nincsen rá gyógyír és igazi válasz sem, ami egyenértékű lehetne a korábbi támadáshoz.
ez a fajta dramaturgiai zúzás a keleti filmekben is éppen úgy megvan. olyankor törnek rád az események, amikor nem számítanál rá, és persze ott, ahol aztán végképp nem várnád. minden pillanat felfokozottan van jelen, mindegy, hogy akciót nézünk e vagy úgymond művészfilmet ill. egy "sima" elbeszélést, ami persze megcsusszan egy idő után. szóval a meglepetés biztosan nem marad el.
itt van például az egyik nagy kedvencem, Ang lee. aki tökéletesen összeolvasztotta a hollywoodi mesélést ezzel a bizonyos ördögi dramaturgiával. és itt nem a tarantino féle történetvezetésre gondolok, ami nagyon sekélyes lett számomra, miután bekebeleztem jónéhány opuszt keletről.
már lelkesedtem a vengeance trilógiáért, de lássuk mi van még:
takeshi kitano-tól sok minden, vagy itt van egy sima elbeszélés, egy eposzi magaslat, a The King and the Clown, és a Blood And Bones vagy takeshi miike, vagy egy nagy horror kedvenc, a zseniális The Host, vagy a thriller tesója, a Dark Water.
de pár szó a Bloody Aria-ról. nemegyszer a Funny Games ugrott be miközben néztem és röhögtem a szitukon. a rendező itt ugyanúgy játszik a nézővel, hogy meddig mehet el, és folyamatosan billegteti, hogy most akkor ez komoly, vagy csak jópofáskodnak a rosszfiúk? de többet nem mondok. sötét humor, pörgős mese, váratlan fordulatok, ej mi kell még? és mindezt eléggé minimálban, egy helyszínen fölvéve szinte az egészet. kamaradarab na, de szuperjó. moziban néztem, hurrá.
trailer:
Friday, October 24, 2008
Gazdasági világválság
"(...) felszólítás arra, hogy az ember nézze meg, mi ez a krízis."
"A teljes zavar, ami e kérdés körül van, óvatosságra int. A zsivaj pedig, amellyel a kérdést tárgyalni szokták, aggodalmat kelt. S így, mielőtt el lehetne kezdeni beszélni a krízis valódi természetéről, fel kell tenni a kérdést: lehet-e szó egyáltalán krízisről? Az óvatosság és aggodalom nem fölösleges. A világ minden időben kedvezett az olyan gondolatoknak, amelyek rémületet keltenek. Az emberek, különösen a tömegek, szeretnek rettegni. A krízis-szellemiség ma sokban nagyon veszedelmesen hasonlít a tömeghisztériához. Kitűnő alkalom: félni – arról beszélni, hogy a társadalmak felbomlanak, elszegényednek, irtózatos háborúk fenyegetnek, népek felfegyverkezve acsarkodnak egymásra, gonosz felbújtók egymásra uszítják az osztályokat, közben egyházak és államok szervezete széthull, morál arcátlan képmutatássá válik, és ahogy Coudenhove mondja: „a kereszténység kiviteli cikk lesz színes népek számára”.+ Az ilyesmi rendkívül nyugtalanító beszéd- és írástárgy, de éppen ezért nagyon hálás. „A fehér faj halála”, „Európa halálos órája”, „a kereszténység agóniája”, „gazdasági összeomlás”, „termelési válság”, „lelki elszegényedés” – nem pompás téma ez mindarra, hogy az ember alaposan kiborzonghassa magát? De mi ebben a reális? Van-e egyáltalán krízis? Nem örökké meglevő valami ez? Mindig krízis van."
Hamvas Béla: Világválság (1936)
ezen belül 3 írás található egymás után: A Modern apokalipszis; a Krízis és katarzis; A világválság
és egy blog:
http://kaukazus.blogter.hu/?post_id=297653
Thursday, October 23, 2008
I'm a Cyborg, But That's OK (2006)
Park Chan-wook-tól megnéztem az I'm a Cyborg, But That's OK című filmet. letöltöttem, így mindenkit arra buzdítok, hogy töltse le, mert moziban a korábbi zseniális bosszú-trilógiáját sem lehetett megnézni, csak dvd-n, amit mondjuk meg érdemes megvásárolni itt (nem pénz érte, sőt!!).
aki látta a trilógiát, gondolom nincsen kétsége afelől, hogy minden idők legnagyobb bosszúfilmjeiről van szó. ilyen drámai események talán Trier filmjeiben villannak fel, de itt megkapjuk hozzá azt a látványvilágot is, ami egy több mint igényes koreai akciófilmhez dukál. minden beállítás egy örömóda a FILMhez. kubrick keveredik kitanoval. kill bill és testvérei elmehetnek a pinyóba.
aki nem látta a star wars-t, annak nem volt gyerekkora. aki meg ezt a vengeance trilogy-t nem, annak meg kimarad a pubertáskor, minimum!
a gagyi slide show csak a katartikus zene miatt. sírjatok!
de pár szó az új filmről. könnyed szerelmi vígjáték, színpadra is kívánkozik a story. egy pszichiátriai osztályon vagyunk, lehet szurkolni a szerelmeseknek, velük van az egész osztály, a zenei aláfestés bármelyik amerikai filmben elmenne, de itt az a poén, hogy képileg is megkapjuk azt, amit a túlcsorduló és olykor igen pajkos dallamoktól.
kedvenc részek, kedvcsinálónak:
Wednesday, October 22, 2008
London Trip 7
a British Museumban egy bő órára be tudtam ugrani tegnap, ami arra volt elég, hogy az előszobában leakadjak...
egyébként ingyenesek a múzeumok Londonban, tisztelet a kivételnek.
az állandó kiállítás közepette egy-egy újdonság látható időszakosan, ezeket végigfutottam. minden alkotótól egy kiállított tárgy.
ron mueck-tól is csak egy fejet raktak csak ki, pedig nagyon rápörögtem, hogy lesz minden, ami szem-szájnak...
antony gormley:
tim noble és sue webster
marc quinn:
és a többiek, hirtelen...
a múzeum előtt átsétáltam a regent's parkon.
igen, a gyerekmajszolók egyike:
Subscribe to:
Posts
(Atom)
