ez megintcsak valami misztikus costos ráérzés volt. bevillant, hogy mikor is van a Radio Cost születésnapja...? gondoltam, egy csekkolást megér. hát ma van.
Boldog Costot mindenkinek!
"legyetek olyanok, mint a lemúrok!"
RC 14:12
Saturday, April 30, 2011
Boldog Cost! - Ma 3 éves a Radio Cost
Nietzsche: Ecce Homo
ez is jó rész. ezt nevezem én apás szülésnek. 
"E tíznapos alkotói időszakoktól eltekintve a Zarathustra alatti és főképpen
utáni esztendők a kínszenvedés jegyében teltek. A halhatatlanságért drágán meg kell fizetni: életünkben többször is meg kell halnunk érte. – Van valami, amit én a nagyság rancune-jének nevezek: minden nagyság – alkotás, tett– megszületése után nyomban szembefordul szülőjével; elgyöngíti a szülés és nem bírja el tettét, nem tud szembenézni vele. Magunk mögött tudunk valamit, amit soha nem lett volna szabad akarnunk, és amibe bele van kötve az emberiség sorsának csomója – és ezt a terhet kell cipelnünk! – Majdnem agyonnyom... a nagyság rancune-ja majd agyonnyom! – És az a borzongató csönd, ami körülveszi az embert. A magány hét fallal van körülzárva; semmi nem hatol át rajta. Emberek közé mész, barátokat köszöntesz: de újabb sivárságba ütközöl csak, egyetlen pillantás sem köszön rád vissza.
Legjobb esetben lázadnak ellened. Különböző mértékben ugyan, de szinte mindenki, aki közel állt hozzám, föllázadt ellenem; úgy tűnik, semmi sem sérti jobban az embereket, mintaz, ha hirtelen rádöbbennek, hogy távolságot tartasz – ritka az olyan
előkelő természet, amely nem élhet anélkül, hogy tiszteljen. – Harmadszor a bőr abszurd módon ingerlékennyé válik akár a legkisebb tűszúrásra is, úgyszólván tehetetlen minden csekélységgel szemben, úgy vélem, ez a defenzív erő mérhetetlen és szükségszerű pazarlásával magyarázható, pedig ez az erő föltétele az ember legbensejéből, legsajátjából, legmélyéből föltörő teremtő tettnek. A csekély defenzív képesség ezért úgymond szögre akasztható; nem telítődik újra erővel. – Csak utalni kívánok rá, hogy ilyen állapotban rosszabb az ember emésztése, nem mozog szívesen, gyakran hideg rázza, bizalmatlanná válik – bizalmatlanná, és ez többnyire csak etiológiai balfogás. Egyszer, egy ilyen állapotban, lágy emberbaráti gondolatok megjelenésével – mielőtt még megláttam volna – tehéncsorda közelségét éreztem: ez aztán melegség..."
Filmajánló - You Will Meet A Tall Dark Stranger
az utóbbi 8 Woody filmet biztosan kihagytam, de a legutóbbi felkeltette az érdeklődésemet, mert annyira a porondon van.
ha felelevenítem a korábbi filmjeit, amiket nagyon régen láttam, akkor talán azt mondhatom, hogy a nyugati társadalom visszáságait láthatjuk színházi köntösben. mindenki a boldogságot keresi válásokon vagy flörtökön keresztül, ill. karrierek által. minden szereplő attól szenved, hogy nem sikeres (legyen az család vagy munka), na meg a saját lelkiismerétől, mert hazugságra építenek mindent, mert a valóság fals, valahogy nem működnek benne a dolgok. ideák, álmok, látomások, utópiák. ezek között loholnak a hősök, egymás útját keresztezve.
nagyon élveztes, szórakoztató, szabadon szárnyaló, érett Woody film, hézagok nélkül. igazi 21. századi tündérmese (amerikai filmek rehabilitációjából ötös).
Filmajánló - How I Ended This Summer
orosz film. nem is tudom, mikor láttam utoljára orosz filmet Tarkovszkijt leszámítva. na jó, az szovjet volt.
két órás film. az első fele nagyon szép felvezetés, hogy a második fele színtiszta feszültség legyen. jó volt. a vége már-már metafizikai síkokon táncol. hogy mi a metafizika benne? az, hogy a film realitása átcsusszan egy általános emberi képletbe (szabadság, félelem, küzdelem, felnőtté válás, érés, ilyenek.) és az a gagyi rockzene is valahogy más értelmet nyer, ami a trailerben is benne van.
a film letölthető torrenttel itt: (http://btjunkie.org).(a file-hoz csatolt angol felirat nem jó, vadászni kell egyet innen: http://www.opensubtitles.org/en)
Friday, April 29, 2011
Nietzsche: Ecce Homo
idézet az Ecce Homo című könyvből.
Nietzsche amennyire súlyos, ugyanannyira könnyed és vicces is a számomra. lehet mégis csak Woody Allen-nek van igaza, miszerint a tragédia az komédia és viszont.
Imígyen szóla Zarathustra
Könyv mindenkinek és senkinek
3.
"Van-e a XIX. század végén bárkinek is világos fogalma arról, mit neveztek ihletnek a nagykorok költői? Ha nincs, hát én megmondom. – Akiben él a babonának csupán a csírája is, az képtelen lerázni magáról azt a képzetet, hogy az ember nem egyéb felsőbb hatalmak inkamációjánál, szócsövénél, médiumánál. A kinyilatkoztatás fogalma – abban az értelemben,hogy valami hirtelen, rémisztő bizonyossággal és finomsággal láthatóvá, hallhatóvá válik ésminden porcikájában megrázza, sőt földhöz vágja az embert – csupán a tényt írja le. Hallunk,bár nem keresünk: veszünk, és nem kérdezzük, kicsoda adakozik; a gondolat, akár a villám,szükségszerűen, tökéletes formában, ellenállhatatlanul hasít az emberbe – nekem sosem volt választásom. Elragadtatás ez; roppant feszültsége olykor könnyzáporban tör felszínre, s akaratunktól függetlenül hol viharosan, hol lassú léptekkel közeledik; tökéletesen magánkívüli állapot, az ember mégis tudatában van finom borzongásoknak és az egész testén végigfutó remegéseknek; mélységes boldogság, melyben a legfájdalmasabb fájdalom és a legbúsabb búskomorság sem hat ellentétnek, hanem egy fényözön szükségszerű színpompájának, adott föltételnek, kihívásnak; formák távoli tereit átívelő ösztöne ez a ritmusnak – a hosszúság, a messzire feszülő ritmus igénye mintegy az ihlet erejének fokmérője, mintegy kiegyensúlyozza az ihlet nyomását és feszítését.. Minden tökéletesen önkéntelenül történik, mégis mintha a szabadság érzése, a föltétel nélküliség, a hatalom, az isteni rohanná meg az embert... a legkülönösebb a kép, a hasonlat önkéntelensége; az embernek fogalma sincs már, mi kép, mi példázat; minden a legkézenfekvőbb, a leghelyesebb és a legegyszerűbb kifejezés. Zarathustrával szólva úgy tetszik valóban, mintha a dolgok jönnének hozzánk és kínálnák föl magukat példázatnak („– kedveskedve jön hozzád minden dolog és hízeleg; mert a hátadon akar lovagolni. Es te a példázatok hátán nyargalsz az igazságfelé. Megnyílnak előtted a létnek szavai és a szavak ereklyetartói; minden lét igévé akar lenni,és minden, mi lesz, tőled akar beszélni tanulni -”); ez az én tapasztalatom az ihletről; semmi kétség afelől, hogy évezredeket kellene visszafelé haladnunk, míg azt mondhatná valaki:„lám, az én tapasztalatom is ez”."
Éji dal
Éj honol: és ím hangosabban szólnak a szökő-
kutak. Szökőkút az én lelkem is.
Éj honol: és ím megelevenednek a szerelmesek
dalai. Szerelmes dal az én lelkem is.
Csillapítatlan, csillapíthatatlan vágy emészt és
kitörni akar. A szeretet vágya éget, és e vágy a sze-
retet nyelvén beszél.
Fény vagyok: volnék bár éj! Ám fény övez, íme
ez az én magányom.
Volnék bár sötét, szurdok-éj! Mohón szívnám
emlőjét az éjnek!
És áldanálak titeket, ti apró csillagok és világí-
tó bogarak, fönt a magasban! - és boldogítana
fény-ajándékotok.
De saját fényemben élek, visszanyelem ma-
gamba a kitörő lángokat.
Nem ismerem örömét annak, ki vesz; és sok-
szor arról álmodom, lopni még nagyobb gyönyör,
mint venni.
Szegény vagyok, mert kezem nem pihen meg az
adakozásban; irigykedem, ha látom a várakozók sze-
mét, s amint a vágy tündöklő éjszakája fölragyog.
Óh, adakozók boldogtalansága! Óh, napom el-
sötétedése!
Óh, vágyam vágyakozása! Óh, jóllakottság far-
kaséhsége!
Vesznek tőlem; de megérintem-e lelküket? Ada-
kozol és veszel - micsoda szándék; s a legkeske-
nyebb szakadékot áthidalni a legnehezebb.
Éhség hajt ki szépségemből: fájdalmat akarok
szerezni azoknak, kiknek ragyogok, és megfoszta-
ni, kiket megajándékozok - íme gonoszságra
szomjúhozom.
Visszahúzom kezem, ha kéz nyúl felé; miként a
vízesés, mi zuhanás közben még tétova: íme, go-
noszságra szomjúhozom.
Bőségem ily bosszút forral, magányom álnok-
ságot táplál.
Az ajándékozásban elhal az ajándékozás örö-
me, erényem belerokkant bőségébe!
Az adakozó könnyen elveszíti szemérmességét;
ki mindig oszt, megkérgesedik annak tenyere és
szíve az osztogatásban.
Szememből immár nem sajdul könny a kérege-
tők szemérmessége láttán; kezem megkeménye-
dett, s nem reszket az ajándék súlya alatt.
Hová tűnt szememből a könny, szívemből a me-
legség? Óh, adakozók magánya! Óh, fénylők né-
masága!
Számtalan nap kering sivár űrben: fényével
szól mind a sötétséghez, de előttem elhallgat.
Óh, mily ellenséges a fény a fénylőkkel: kono-
kul járja pályáját.
Szíve kérlelhetetlen a fénylővel, hideg a Nap-
hoz - így bolyong minden nap.
Viharként keringenek a napok pályájukon, kér-
lelhetetlenül követvén akaratukat, a hideget.
Óh, csupán ti sötétek, éjiek merítetek melegsé-
get a fénylőkből! Óh, csupán ti isszátok tejét és
gyógyírját a fény emlőjének!
Óh, jég vesz körül, s kezemet égeti a jég! Óh,
szomjúság gyötör, szomjatokra epekedik.
Éj honol: Jaj nekem! Fénynek kell lennem! És
éjre, magányra szomjúhozó szomjúságnak!
Éj honol: vágyam akárha kútból tör elő - be-
szélni vágyom.
Éj honol: és ím hangosabban szólnak a szökő-
kutak. Szökőkút az én lelkem is.
Éj honol: és ím megelevenednek a szerelmesek
dalai. Szerelmes dal az én lelkem is.
Horváth Géza fordítása
Lehet-e úgy zenét ajánlani, hogy soha nem is hallottam őket?
Illetve: lehet-e kedvelni úgy egy zenekart, hogy még nem hallottam tőlük semmit?
Próbáljuk meg:
A banda neve: Hüsker Dü.
Első hallásra török punkzenére gondol az ember, de voltaképpen amerikaiak. Tegnap egy koncerten láttam a basszeroson egy ilyen pólót, ami eszembe juttatta, hogy van ez a zenekar, amelyről még semmit sem tudok.
Úgyhogy ráwikiztem: http://en.wikipedia.org/wiki/H%C3%BCsker_D%C3%BC
Tehát röviden: egy amerikai HC/punk zenekar, amely később elpoposodott, és igazi sikerré sohasem vált.
A zenekar neve egyébként nem török, hanem dán eredetű, és azhttp://www.amiright.com szerint azt jelenti: "Emlékszel?"
Aki kedvet kapott, hallgassa meg őket, biztosan van a youtube-on vagy hasonlón. Én is így fogok tenni :)
Band Name Maker 2.
Én erre akadtam rá, helyenként hangos hahotával jutalmazva:
http://www.elsewhere.org/bandname/
Thursday, April 28, 2011
Magyar Nyelv Cost
útlevelet kell csináltassak majd pesten, így ebbe a mondatba futottam bele, ami nagyon megtetszett. http://www.budapest13.hu/ugyintezes/okmanyiroda/utlevel
"Az eljáráshoz a mellékelt táblázatnak megfelelő illetéket illeték-csekken lehet befizetni (Magyar Államkincstár Eljárási illeték-bevételi számlára) vagy bankkártyával az okmányirodában lehet leróni;"
valószínűleg az utóbbit választom majd. fura érzés lesz.
Installation Cost
nem szeretem az installaciokat de ez jo volt. meg tavaly futottam bele a Regents Parkban. a video azt mutatja, hogyan nem szabad rogziteni egy installaciot. nagyon elbasztak a rovidfilmet, eloben vicces volt. a tv-ben lathato dolgok nagyon jol mutattak. nem is ertem, miert ezt a tv-t latjuk az akcio helyett. a ket tag egy hutoben elbujva vezerelte vegig az egeszet.
TV Cost
Ez már majdnem orchestrion, mégis sokkal több életet látok benne, mint a Matheny féle szárazgépben.
Rendzsaw blogol, fotóblogol
a fekák és az aranyhajúak nagyon jól megférnek egymás mellett. nincsen kicsinyes féltékenykedés köztük, még akkor sem, amikor lila harisnyába bújtatom Izabelt.
a dobszerkóm története a következő (így a 35. évem derekán ez a harmadik szeróm, misztikus szám!):
nekem sosem azért kellett dob, vagy sosem azért doboltam, mert hogy én dobos volnék, de ezt már említettem valahol. hanem mert olyan konstalliáció állt össze, ami megkívánta a dobot. ez igen jó érzéssel tölt el, hiszen nem kell szenvedjek attól, hogy nem tudok ebből megélni vagy uram bocsáss', eleve jó akarok lenni dobolásban. ez nem arról szól, hogy jó lenni valamiben, hanem hogy jól érzeni magam valamiben. ez utóbbi állapotot legalább olyan nehéz elérni, mint az előbbit, viszont utóbbinak sokkal több haszna van. pl. nem lehet kiégni a zenéléstől, hiszen ez olyan, hogy pl. akkor szerelmeskedik az ember, amikor megkívánja, nem akkor, amikor gyakorolnia kell azt. tehát sose merevedjünk meg (!), s ez sokkal nagyobb kihívás, mint napi öt-nyolc órás gyakorlás, hiszen ezt napi 24 órában kell elviseljük.
de nem is ilyen bölcseket akartam én írni, hanem azt, hogy örülök, hogy felállítottam ezt a szettet a szobámban. és ettől nem fogok jobban dobolni, sőt, lehet csak rombolni fog valamilyen szinten.
a sors állandóan ironizál velem: amint megvettem a tamokat és elhelyeztem a szobában őket, - és élveztem az akusztikai eltolódást az éjjeli lámpa lekapcsolásakor és a kora reggeli pillantásokat a kis fekete ördög szempillái felé -, szóval ahogy mindez megvolt, jött a hír, hogy ki kell költözzünk a házból. hideg zuhany volt ez, rövid de velős. most össze kell tenni a kezemet, hogy találjunk a lakótársakkal valami házat, ahol ugyanúgy meg lenne a lehetőség a gyakorlásra.
apropó, gyakorlás: én úgy gyakorlok, mint ahogyan a kisiskolás a betűket tanulja. eddig a szenvedély fűtött, de az most valahogy elmúlt. most úgy dobolgatok megint, mintha sosem doboltam volna. jó érzés elkezdeni valamit újra. tipegni, elesni.
na de a dobszerkó története:
Jack, az egyik gitáros küldött pár linket eladó szerkókról, miután megemlítettem nekik, hogy lehet, hogy vennék egyet, ha már így együtt zenélünk egy ideje és hát most már beszélhetünk is együttesről, amihez kellett 7 hónap közösen eltöltött idő. most már úgy szaggatom a britt rockot a próbaterembe, mint nagymamám a galuskát a csirkeraguba.
160 font volt az alapszett, csak a tamok, 4 db. és jó fajták, van bennük anyag. Remo márka, ami azért furcsa nekem, mert a Remo csak bőröket gyárt, ha jól tudom. van a két felső tamhoz az a fémtartó, amit olyan könnyedén lehet állítani mert gömbcsuklós (!), arra Pearl van írva. de a tamokba bele, a belsejükbe meg Remo. mindegy is.
aztán elkezdtem cinek után nézni. azzal is szerencsém volt, 200 fontért a következőt kaptam: Zildjian cineket (2 crash, egy kísérő, lábcinek. alig használtak, csak egy van köztük elkopva, egy crash.), hozzá állványokat, mindenhez, pedálokat, széket is, egy alap pergőt is. a vicc az, hogy ott kellett hagyjam a csajnál, akitől mindezeket vettem, a tamokat, lábdobbal együtt, mert nem tudom hová tenni és nincsen kocsim és nincsen kedvem ezzel is vesződni, hogy tovább eladni. szóval, hogy egyszerre két szerkóm is lett, - de úgy hogy a második már nem is kellett, otthagytam, holott az is benne volt az árban - ez újabb ironizálás a sorstól.
a fentebb felsoroltakat kézben vittem kelet londonból délre. nem kis kihívás volt. úgy értem a házhoz, hogy remegtek már a kezeim, a szigszalag is pont ott pattant el a küszöbnél, ami az állványokat tartotta össze. durva menet vol. emlékszem, a hangfalaimat is így cipeltem még haza Baján. szerintem ezek nem véletlenek, meg kell értük szenvedni.
na itt meg is állhattam volna, csak a pergőt kellett tíz fontért megcsináltatni, hogy szóljon. de vérszemet kaptam és vettem egy másik pergőt 140 fontért, ami a lelke ugye a dolognak, a korona az egészen.
félreértés ne essék, nem dobálózom a fontokkal, ami nem jelenti azt, hogy ne vehettem volna akár 3 dobszerkót is eddig, ha akartam volna. ez két havi meghúzásomat jelenti itt kint. és azért voltam ilyen bátor, mert el tudok majd adni pár dolgot remélhetőleg:a régi pergőt, a gyakorló szettet stb. szóval eddig 500 fontnál vagyok, de leviszem 400-ra majd. és ez azért nem rossz. ez így most minimum 700-ot érhet jobb helyeken.
a fizum 800-900 font átlagban. a szoba, ahová költözöm havi 450 lesz jó esetben. az utazás 130 font egy hónapban londonban.
welcome to London!
Band Name Maker
az egyuttesunk nevet keres. a kovetkezo lepes az lesz, hogy feladunk hirdetest...
Band Name Maker
Boomerang Cost
Talátam egy nagyon kellemes olvasnivalót a bumeráng szerelmeseinek :)
Tulajdonképpen a hogyan működik kérdésre a válasz, legalábbis segít megérteni.
Aerodynamics of Boomerang
Nagyon benne van a levegőben a repülés. Én is vásároltam kb. 10 röpcsinyi alapanyagot, de fegyelmezetten előbb beraktam a hangszert a présbe, aztán álltam neki.
Új formákat akarok kipróbálni. Most állt össze a kép, hogy a Corel mennyire jó bumerángtervező cucc, de többet nem árulhatok el.
Jöjjön még egy kis soundcloud találmány.
Sweet Thursday by harpernation
Motor Cost
A Danuviás fórumról az egyik úr szerel.
Ő a hazai Danuviázás atyja, kijelenthetem, hogy már a motor történelmének része, teljesen önerőből, úgy mondanám szerelemből könyvet írt róla, a történetéről, a felújításról, most pedig egy többrészes kis újságszerűséget ad ki, "gyakorlati tanácsok" címmel. Óriási arc!
Több videója is van, elgurult egyszer egészen Imoláig. Aki nem utazott még nagyot, nem tudja mekkora az öröm :)
Ezek mind a saját motorjai. Általában a nappaliban alszanak :) A legelső a sorban azért van rajta a sok papír, mert így csomagolták anno a gyári új alkatrészeket, tehát ez legnagyobbrészt ilyenekből épül fel :)
Nagyon jó arc, nagyon segítőkész, elismerésem és tiszteletem az övé!
Wednesday, April 27, 2011
Nárcisznap Cost
Nárcisznap Babócsán
Lesz egy kis sátor, ahol saját és nemsaját, de érdkes hangszereket mutatunk be. Anyukám találta ki...mernék ellent mondani? :)
Este pedig a falu legexkluzívabb buszmegállójában koncert, jamsession ésatöbbi!
Bulizz te is a Jom és Terry sztárjaival!
Ha valakit érdekel akármi, szállás, odautazás stb, írjon egyet!
Monday, April 25, 2011
Filmajánló - Six Feet Under
a Twin Peaks mellett nézzük csak, mik voltak emlékezetes sorozatok az életemben.
The Kingdom (Lars Von Trier), Sandokan, Isaura, Nem kell mindig kaviár, Nonni és Manni, A hegy gyomrában, Időlabirintus és még egy két mesesorozat persze, amik nem annyira fontosak.
de most rajta vagyok egyen, a Six Feet Under-en.
Magyarul Sírhant művek.
bármennyire is hihetelen, de amerikai filmről van szó, tehát megint az amerikai filmek rehabilitációjának lehetünk a tanúi. jók a karakterek, gyorsan bele lehet szeretni mindenkibe, pörgősek a részek, keresztül-kasul jellemfejlődések és ami a legfurább, kényes témákhoz nyúlnak, de bátran. pl. ilyen ábrázolást homoszexuálisokról még nem láttam, a halál is ugye központi téma bennük, simán meghal benne pl. egy 5 éves kisgyerek (az egyik szereplő kistesója), aki főbelövi magát, szóval ilyenek. tehát humoros, könnyed mesélés, de mégis van mélysége a dolgoknak, tehát egyáltalán nem agymosás történik és a néző nem érzi üresnek magát, mint általában ha amerikai filmet néz.
jó csapatmunka eredménye volt már a forgatókönyv is. úgy látszik, ezt kell megtanulni, hogyan kell több embernek összeülnie és írnia mert akkor olyan mesterművek jönnek napvilágra mint ez a sorozat, vagy pl. a francia A Prophet.
Sunday, April 24, 2011
Friday, April 22, 2011
iskola vs kreativitás
Lehet, hogy már felraktam ide ezt a videót de nem baj, érdemes újranézni. Az iskola megöli a kreativitást? from EOL on Vimeo.
Filmajánló - The Portuguese Nun
korábban említettem ugyan, de most fel is töltöttem két részletet a filmből.
Eugène Green nevét érdemes megjegyezni, hiszen filmnyelvben nem sokan jutottak el a bressoni alapokhoz.
a tisztaságtól, hittől, szeretettől és humortól csak úgy sugárzik a film. most már ketten vannak a porondon Tarkovszkij után, Reygadas és Green. aki megtalálja a harmadikat, annak egy éves ingyenes radiocost előfizetés üti a markát!
korábban a Sátántangóból töltöttem fel jeleneteket. a mostaniak is olyan részletek, amelyek nem
csorbítják a film megtekintését a későbbiekben. és mint ahogyan vannak meditációs gondolatok, amikhez időnként érdemes visszatérni (úgy látszik, ahhoz, hogy ki tudjunk lépni, mindig vissza kell lépni), ugyanúgy vannak meditációs filmrészletek is, amiket érdemes időnként megnézni. és ehhez nem kell az egész filmet újra megtekinteni, ugye, mint ahogyan nem kell az egész regényt sem elolvasni ahhoz, hogy egy adott gondolatot újra morzsolgathassunk magunkban. (jah, időnként jegyzetelni kell.)
egy a lényeg, a film letölthető torrenttel és angol felirat is van hozzá, de az eredeti címmel kell rákeresni (itt: http://www.opensubtitles.org/en) (A Religiosa Portuguesa), ha jól emlékszem.
a filmbeli rendező, aki az első videóban a hölggyekkel próbálkozik tánc közben, az maga Eugène Green, nagyon vicces figura. a film tele van önreflexióval, egyszerűen csúcs, na.
és még be kell valljam, hogy ilyen jó minőségben még nem sikerült videót feltöltenem a youtube-ra.
kegyelmi minőség.
Thursday, April 21, 2011
Levelek
Nyílt levél Orbán Viktornak Fodor Gábortól és Orbán Viktor válasza. Mindez a Facebookon az alkotmány megszavazása előtt. Szerintem izgalmas olvasmány mindkettő. De hát kinek a pap kinek a papné :)
FODOR GÁBOR LEVELE
Tisztelt Miniszterelnök Úr! Kedves Viktor!
Arra kérlek, fontold meg még egyszer azokat a véleményeket, melyek aggodalommal tekintenek az elfogadás előtt álló új Alkotmányra.
Arra kérlek, hogy a mögötted állók erejében bízva olyan Alkotmány mellé állj, amely vagy bírja a józan gondolkodású ellenzéki pártok támogatását, vagy kiállja a népszavazás próbáját.
Több, mint egy éve nem veszek részt aktívan a politikai életben, azonban most olyan mérföldkőhöz érkeztünk, ahol szólnom kell. Együtt küzdöttünk a rendszerváltásért. Kezdetben a Bibó István Szakkollégium tagjaiként, majd az ebből kinőtt FIDESZ alapítóiként, az Ellenzéki Kerekasztal résztvevőiként, az első szabadon választott Országgyűlés képviselőiként azon dolgoztunk közösen, hogy a Magyar Köztársaságban létrejöjjön a demokrácia, a jogbiztonság, az esélyegyenlőség. A pártállammal szemben léptünk fel, amely elnyomó, igazságtalan és mélyen erkölcstelen volt.
Kedves Viktor!
Ez a múlt kötelez. Mi mindannyian azért vettünk részt a rendszerváltásban, hogy szívvel, ésszel, tisztességgel teremtsünk jobb életet Magyarországon. Mi valahányszor politikai döntést hozunk, ezzel a mércével kell, hogy mérjük tetteinket.
Közel egy éve, amikor megnyertétek a választásokat, számos eszmetársammal ellentétben én bizakodással tekintettem kormányzásotok elé. Történelmi lehetőséget kaptatok arra, hogy számos dolgot rendbe tegyetek az országban. Nektek adott volt a lehetőségetek a sérülések begyógyítására. Ehelyett súlyos csapásokat mértetek a jogállamra, tovább gyengítve a jogbiztonságot. A demokrácia a joguralom rendszere, nem pedig a népítéleté. Nem rúghatjátok fel a jogbiztonságot még akkor sem, ha a közvélemény vélt vagy valós többségének igazságérzetére hivatkoztok közben. Nem szabad visszamenőleges hatállyal törvényeket alkotni, a független intézmények hatáskörét és funkcióit, a sajtó szabadságát korlátozni. Ezek az intézmények, még ha időnként nehézségeket is okozhatnak a kormányzati akarat végrehajtásában, azért is vannak, hogy a kormányzás jobb minőségű legyen. A független intézmények kiiktatásának először ti fogjátok a káros következményeit megérezni.
Múltunk miatt is ügyeltem arra, hogy ne a sokakra jellemző zsigeri elutasító reflexek szerint ítéljem meg tevékenységeteket. Ezt most sem szeretném tenni, amikor másokkal közös művünkről, a ’89-es Alkotmányról van szó. Nem vitatom a mögötted és döntéseid mögött álló kétharmados többség legitimációját, de mindketten tudjuk: a kormánytöbbség nem alkotmányozó többség. Ha így tekint magára, azzal politikai bűnt követ el. Egy politikai bűnben fogant Alkotmány pedig azt az elemi feladatát, hogy összekösse a különböző világnézetű és felfogású magyarokat nem fogja betölteni, hanem intézményesen is szétszakítja az országot.
Te is tudod, hazugság az, hogy a mostani Alkotmány sztálini alkotmány lenne. A törvény nevén kívül, a jelenlegi Alkotmánynak, sem szellemében, sem tartalmában semmi köze sincs a ’49-es Alkotmányhoz. 1989-ben egy történelmileg kegyelmi pillanat adatott meg arra, hogy a kerekasztal-tárgyalásokon – mindkettőnk részvételével - megszülethessen a független, szabad és demokratikus Magyarország Alkotmánya. Az elmúlt több mint 20 évben rengeteg gond volt az országban, egy valami azonban biztosan kiállta az idők próbáját, ez pedig a ’89-es Alkotmány. Ti most ezt a konszenzusos, többpárti Alkotmányt akarjátok egy oktrojált, egypárti alkotmányra cserélni. Ezzel a lépéssel hadat üzentek a sokszínű, szabad és demokratikus Magyarországnak.
Az Alkotmánynak nem pusztán a betűje adja az erejét, hanem a mögötte álló politikai kultúra. Elfogadásának körülményei – emlékezz, hasonló elképzelések ellen milyen erővel tiltakoztunk az Ellenzéki Kerekasztal tagjaiként – olyan mély sebet ejtenek rajta, melyet begyógyítani nem lehet, örökké fel fog fakadni. Születése pillanatától ingatag lábon áll majd, hiszen egyetlen párt erőltette rá akaratát Magyarországra.
Kedves Viktor!
Te jelenleg minden magyar ember miniszterelnöke vagy. Nem csak azoknak tartozol felelősséggel, akik döntéseidet támogatják, hanem hivatalodból adódóan minden magyarért. Neked megvan a lehetőséged arra, hogy visszafordítsd ezt a folyamatot, melynek beláthatatlan következményei lesznek. Ha ebben a formában fogadjátok el a javaslatot, azzal véglegesen lemondtok arról, hogy az Alkotmány minden magyar állampolgár számára egy tiszteletet parancsoló, jogrendszerünket alapjaiban meghatározó dokumentum legyen. Az eddig szellemileg kettészakított ország olyan helyzetbe sodródhat, hogy a szétszakítottság immáron közjogi értelmet is kap. Ellenzéki támogatás vagy népszavazás elengedhetetlen ahhoz, hogy az új alaptörvény mindannyiunké legyen.
Arra kérlek, hogy állítsd meg az új Alkotmány elfogadásának folyamatát. Arra kérlek, adj időt magadnak, fontold meg az ellenérveket, teremts szélesebb egyetértést vagy írj ki népszavazást! Mert Magyarország megérdemel ennyit.
Budapest, 2011. április 16.
Barátsággal,
Fodor Gábor
-----------------------------------
ORBÁN VIKTOR VÁLASZLEVELE
Kedves Gábor!
Köszönöm leveledet, amelynek örültem.
Örültem, de a végére érve kedvetlenné tett. Húsz év mégsem lehet ilyen hosszú idő. Hogy lehet az, hogy az 1989-es alkotmányt, amelyet mi együtt utasítottunk el, amelyet Te is elutasítottál, amelyet a Fidesz mindig is elvetett, most ilyen erővel veszed a védelmed alá? Bizonyára emlékszel, hogy az alkotmány átmeneti szabályait lefektető ellenzéki kerekasztal és a kommunisták közötti paktumot sosem írtuk alá.
Az emberek jogos elvárása egy kétharmados többséggel szemben, hogy az elmúlt húsz zavaros év tapasztalatai alapján nyugvó új alaptörvényt alkossunk. Az elfogadott új alaptörvény Magyarország alaptörvénye, minden magyar ember alaptörvénye. Jogi és politikai felhatalmazás alapján jogosan és helyesen alkotta meg az Országgyűlés. Áll szilárdan és megingathatatlanul a magyar népet képviselők több mint kétharmadának akaratából. Most ezekre az alapokra kell fölhúznunk 2012. január 1-jéig azt az építményt, amely boldogabb, elégedettebb, békésebb és szeretetteljesebb jövőt ad majd Magyarországnak.
Különleges pillanat és nagy lehetőség ez az ország számára. Nekünk most az a dolgunk, hogy politikai hovatartozástól, értékrendtől és hitvallástól függetlenül éljünk a lehetőséggel, és tegyünk azért, hogy a
magyar családok nagyobb jólétben és nagyobb biztonságban élhessenek ezután.
Kedves Gábor!
Komoly fordulóponthoz jutott Magyarország. Soha nem volt még ilyen jó okunk reménykedni abban, hogy a múltból cipelt terhektől megszabadulva végre új, végre jobb élet életet élhetünk közösen. Az emberek nem kíváncsiak a régi vitákra. Nem azt várják tőlünk, hogy végtelen és megfoghatatlan szópárbajokban egyik a másik fölé kerekedjen, hanem azt, hogy közösen teremtsük meg azt a Magyarországot, amelyet büszkén adhatunk majd át gyermekeinknek örökül.
Boldog, békés húsvéti ünnepeket kívánok!
Budapest, 2011. április 21.
Barátsággal,
Orbán Viktor
Rendzsaw blogol, fotóblogol
új feka csajom van mert jó a bőrük, finomak...és durván lehet bánni velük...
ja és rohadt olcsó volt.
Wednesday, April 20, 2011
Tuesday, April 19, 2011
Történelmi pillanat, megszületett az új alkotmányunk
Elképzelhető, hogy írok egy hosszabb véleményt a megszavazott alkotmányról, ha erőt veszek magamon és átnyálazom a szöveget. Most csak idedobálom a cikkeket, amiket olvastam. A nagy kérdés persze az, hogy mit jelent nekünk embereknek, a mindennapi életünk tükrében ez az egész? Érdemes-e egyáltalán foglalkozni ilyesmivel? Vagy csak szép szorgalmasan műveljük kertjeinket függetlenül attól, hogy honnan fúj a szél... Számomra ez régi dilemma... Általában hajlok az utóbbira, hisz többet úgysem nagyon tehetünk és ez nem is olyan kevés, de időnként mégis magával ránt a közéleti problematika. Pedig nem szól másról mint retorikai alakzatokról, a meggyőzés módozatairól és persze hatalomról.
Sólyom László az új alkotmányról (Heti válasz)
Amikor a Fidesz még harcolt a mostani alkotmányért (origo)
Közjogi válságtól félti az országot Tölgyessy (Index) - remélem lesz majd hanganyag is az egész előadásról, mert minden cikk mást tart fontosabbnak, máshol vannak a hangsúlyok, más értelmezések egészítik ki az eredeti szöveget.
Íme, Magyarország új alaptörvénye (Hirado.hu)
Lázár: Mostantól másképp lesz (Magyar Nemzet)
„Minden magyar büszke lehet az új alaptörvényre” (Magyar Nemzet)
Monday, April 18, 2011
Jazz Cost - Aaaaaz semmi! - Pat Metheny orkesztronja
Pepe legutóbbi posztja juttatta eszembe a dolgot. Pat Metheny technikai ekecselése és monyákolása egészen elfajult, már zenészeket sem alkalmaz, csak gépeket.
Mégpedig emígy:
Alter Cost
jo lenne blogolni is errol a korszakrol, de a zene nem enged.
ez mar kesobbi, de meg folyamatban voltunk.
Hangszer Cost - Synclavier
Zappa próbálgat egy elég ritka hangszert, a Synclaviert. 75-től nyolcvan párig gyártották, tulajdonképpen egy midi-szerű kommunikációt használt a gép, feljeszthető volt és minden hangját külön lehetett programozni, 32 hang polifónia (a kilencvenes évek közepéig a 16 is extra-menőnek számított). Szóval egy igazi nagyágyút alkottak a britek, annyira nagyot, hogy az akkori félmillió dolláros árért nagyon kevesek engedhették meg, sőt, leginkább megrendelésre gyártották.
A padlásunkon van egy ilyen számítógép, mint ez mellett, egész eddig valami írógépnek gondoltam. Nem gondoltam, hogy ennyire régi cucc. Hollandban kukáztuk és rengeteget játszottunk vele gyerekkorunkban.
Egy másik videó.
Igen, ez nem szinti volt, hanem sampler. A Midi gitár előtt kész voltak a koncepcióval (amúgy a midi gitártól gyorsan elmegy az agyam...). De a rendszer, amit kitaláltak gyakorlatilag ma is működik.
Igazi Art of Noise hangok, ők is használták ezt.
Írtak csak erre zenei darabokat, mondjuk nekem ez kicsit reklámszagú.
Pat Matheny is hanszálta, hát hogyne használta volna, félmillióért? Nagy is, a hangja is béna...körbe lehet vele rakni a szobát és sok kapcsolót lehet a gitárra szerelni.
Sunday, April 17, 2011
Punk Cost - Rise Against
Friss, ropogós, 1 hónapos zene. Már egy hete lázban égek ettől:
Rise Against - Disparity By Design (with lyrics)
(érdemes szöveggel)
Saturday, April 16, 2011
Cinema Cost - ZEITGEIST: MOVING FORWARD
angol felirat az van, a cc jezesnel, ha youtube-on nezed.
amit sokan neznek meg, azt neha erdemes megnezni, hogy lassuk, mire is kivancsiak az emberek. megprobalom megnezni ennek szellemeben.
Friday, April 15, 2011
Tarr
Végül is mindent egybevetve még lehet, hogy jól is jött ez a médiahepaj a Bélá utolsó filmjének Janisch csinált egy oldalt a facebookon
szólj hozzá: Tarr Béla megvan?
A 'filozófus-ügyben' pert nyert Radnóti Sándor
Az elsőfokú bíróság ítélete szerint nem történt szabálytalanság azon pályázat megvalósítása során, amelyben Radnóti Sándor részt vett, és „a pályázat elfogadását utólag sem minősítette a vizsgálat szakmailag hibás döntésnek". Emellett ismét helyreigazításra kötelezte a bíróság a Magyar Nemzetet. Egyenlőre egyik helyreigazítást sem tették meg, legalábbis az online változatban nem. http://nol.hu/belfold/a__filozofus-ugyben__pert_nyert_radnoti_sandor
Tüntetések
Lassan belejövünk ebbe a műfajba is, úgy tűnik bőven lesz időnk, okunk és alkalmunk az elkövetkezőkben gyakorlatozni. Egy demokráciában a 4 évenkénti választásokat leszámítva egy átlagállampolgár leghatékonyabban így fejezheti ki érzéseit. http://index.hu/belfold/2011/04/15/tunteteskalauz/
Tölgyessy előadás lesz
A két évtizede helyreállított magyar alkotmányosság állapota és az orbáni alaptörvény címmel tart előadást Tölgyessy Péter alkotmányjogász és politikai elemző április 18-én este 18 órától az OSA Archívum (Budapest, V., Arany János u. 32.) épületében.
Thursday, April 14, 2011
Ezt az üzenetet kaptam ma
Tisztelt Honfitársaink!
A Civil Összefogás Fórum több száz egyesület és alapítvány felkérésére, valamint az állampolgárok egyéni javaslatait figyelembe véve 2011. április 18-án rendszerváltó Alaptörvényünk - Alkotmányunk - elfogadása után az "IGEN" szavazatot adó országgyűlési képviselőknek köszönő emléklapot kíván átadni.Az 1949. évi Alkotmányt a szovjet rendszer erőltette ránk. Az 1989. évit az MSZMP-s Parlament fogadta el paktumok alapján és ideiglenes volt.A rendszerváltás kötelező lépésének tekintjük a mi Alaptörvényünk - Alkotmányunk - elfogadását. Kérjük, hogy mindazok, akik ezzel egyetértenek, jelezzék csatlakozásukat a www.civilosszefogas.org weboldalon.------------------------------Ha levelünkkel zavartuk, LEIRATKOZÁS tárgyú válasz e-mailt szíveskedjen küldeni.Üdvözlettel
British Music Cost- The Stone Roses
úgy érzem lesz majd több brit cucc is később.
nem tudom, lehet olyat reklámozok, amit már mindenki ismer. mindegy, nekem új. ezt például szeretik a brit zenésztársak. néha szimatolok, hogy miket hallgatnak.
ez a Stone Roses nekem egyaránt hozza a Cure vidám oldalát vagy csak valami kellemes rock operát meg a Mammas And The Pappas nyári könnyed autókázós hangulatát.
és színesek is tudnak lenni ezek a britek, csak szerintem takargatják és nem szerénységből. valahogy nincsen kedvük annyit kalandozni. ebben a számban például a brit funky is jelen van. ugye, ilyenről még nem hallottunk? pedig itt van és bármennyire is furcsa, pont ebben a számban. 3.50-nél jön, érdemes kivárni.
Kívánságműsor
sokszor hallgatom mobilon a BBC rádiót, a világhíreket, mert azt tudom a legkönnyebben behozni. jó műsorokat csinálnak, azon próbálom edzeni az angolomat. kapcsolnak különböző országokat, ahol éppen valami gáz van. jelen esetben Líbia. mindenkit megszólaltatnak, vezetőket, kisembereket. most síró és ordibáló asszonyok hangját vágták be. elég rémísztő volt, szerintem a stúdióban is megállt az ütő.
de a lényeg, hogy ilyenkor mit lehet tenni. Nick Horby a How To Be Good című regényének elején van egy kis bevezető, valami ilyesmi, egy idézet: bárki bármit mondhat, a boldogtalanságra egyetlen gyógyír van csupán, a boldogság.
persze egy éppen megerőszakolt kislánynak próbáld ezt beadni.
magunknak kell, csakis magunknak. hogy ne lássuk azt a bizonyos rosszat.
szóval, van ez a sok gáz és csak egyetlen dolgot tehetünk, hogy pozitív energiákat küldünk szét a világban. ez amolyan kenyérvisszadobás.
Wednesday, April 13, 2011
Blues Cost - Kazettofon - Eric Clapton
Van egy csomó Eric Clapton kazettám. Rongyosra hallgattam őket, de még mindig jól szólnak. Sajnos az egyik egyszer megolvadt kicsit, arra már nem emlékszem, hogy mitől, de azóta nem lehet lejátszani. Mentségére szóljék, hogy pont azt a kazit nem szerettem annyira. Na, de a többi! Válogattam egy kicsit a tyúbon:
Itt van mindjárt, amit a jó öreg BB Kinggel muzsikálnak. Riding with the King a címe az albumnak. Dubajban valamiért mindig ezt rakták be, amikor szüneteltünk zenéléskor. Két hónap után már a fülünkön fojt ki az összes gitárszóló, nagyon utáltuk, de most megint szeretem. Mert jó.
Sajnos ez csak ilyen rossz minőségben van fenn a neten, de a hangulat így is átjön. Ez a Reptile c. album nyitódala, amolyan hangulatcsináló. És nekem mindig megcsinálja. Most is süt kinn a nap, és le merem fogadni, hogy ettől a zenétől!
Na, meg aztán a klasszikus tírzinhevön, ugye. Amikor Villachban vinnyogó röhögéssel próbáltam a bőgő mögé bújni az utcán ezen szám játszása közben, mert egyfolytában az jutott eszembe, hogy hogyan szólna ez kantriban, jó texaszi akcentussal.
Még egy a Reptile-rol:
És a végére egy kis nyalánkság. Ez lehetne Japán Cost is akár, mert ezt a nótát egy japán Clapton tribute band adja elő, mégpedig elég szarul. Jó szórakozást!
TV Cost - Vezetéknevek
Igazán a teljesség igénye nélkül, bár nem tudom van-e valaki aki nem igényli a teljességet, de ez más kérdés-
Szerénységemmel kezdeném.
Aztán egyszerre kettőt is lám!
Egy tiszteletbéli doktor következik:
Aztán egy igazi kuriózum!
No igen!
Tuesday, April 12, 2011
Jazz Cost - Kazettofon
Bratyóm vette ex kollégájától, aztán most odaadta nekem a sosem használt magnóját. Ez egy gondos kezek által teljesen felújított National Panasonic RS-612US deck , amin az az extra, hogy az előlapjára ezüst színű alkoholos filccel van felírva minden kézírással. Előkerültek a régi jazzkazik, és azóta alig van bekapcsolva a számítógép. Élvezem suttyókorom zenéit, élvezem, hogy nincs mp3 zaj, csak jó dinamikus, analóg muzsika.
Mint pl. ez:
vagy ez:
meg ez:
Majd még keresgélek, sokminden fenn sincs a neten. Ha más nem, majd felrakom én. Jó hallgatózást!
Monday, April 11, 2011
Magyar cost
A második héten, vagy talán már az első héten úgy éreztem, mintha a lépteimet cserélték volna ki. Mentem a Fontane utcán, és éreztem, hogy nem ugyanolyan léptekkel megyek, mint korábban. Nem úgy megyek, mint ahogyan otthon. Megváltoztak a lépteim. Körülbelül két hónapig tartott, amíg hozzászoktam, hogy a szó szoros értelmében jobban érzem magam.
– De hogyan mentél? Milyenek voltak a lépteid? Erősebbek, céltudatosabbak?
– Erősebbek, nyugodtabbak, de a cél, amelyet el akartam volna érni, itt már egyáltalán nem volt olyan fontos. Vagy otthon fontosabb. Tudtam, hogy elérem, tudtam, hogy semmiféle bántódás nem érhet, vagy semmi különleges nem történhetik, amitől félnem, szoronganom vagy tartanom kéne, holott voltak bőségesen félelmeim és szorongásaim. És két hónap után, ennek már meg is volt a látszata, mert nem dolgoztam ugyan könnyedebben, de jobban el tudtam mélyedni a munkám nehézségeiben, s ettől aztán egészen otthon éreztem 140magam. Nem voltak anyagi gondjaim. Nem kellett azon gondolkodnom az élelmiszerüzletben, hogy most mit vehetek meg, és mit nem. Kellemes volt. Persze mindig újra éreznem kellett, hogy se a pszichikus adottságaimat, se az életörökségemet, mindazt, ami mély nyomokat hagy az ember arcán, nem tudom megváltoztatni. Legfeljebb ezt az örökséget jobban el tudtam választani a saját pszichikus adottságaimtól; jobban, mint otthon, jobban, mint korábban. Jelenetek, amelyek megmutatták, honnan jöttem, hol vagyok, s a kettő között hol húzódnak a határok. Egy komikus meg egy tragikus jelenetet akár el is mesélhetek. Az egyiket már megírtam. És talán túlzás tragikusnak nevezni, semmi tragikus nincsen benne, csupán én fogtam föl így. Azon a környéken, ahol laktam, volt egy ilyen bunkerszerű villa, valamilyen furcsa, talán nem is létező, kicsi köztársaság konzulátusa, és ezt éjjel és nappal őrizték. Az utca másik oldalán, egy magas sövény mögött, állandóan állt egy rendőrőrszem, s olykor pórázra fogva, mellette ült egy böhöm nagy farkaskutya. Anélkül, hogy tudtam volna, mit csinálok, hogy milyen félelmeimnek vagy milyen beidegződéseimnek engedek, soha nem merészeltem a konzulátus oldalán menni, hanem mindig elővigyázatosan átmentem az utca másik oldalára, s inkább a sövény mellett mentem el, amely mögött ott állt a rendőr, néha kutyával. Valószínűleg az lehetett az öntudatlan gondolat, hogy amennyiben mindig a konzulátus előtt mennék az utcán, akkor ez biztosan feltűnő lenne az őrszemnek, és egy idő után arra a feltételezésre jutna, hogy valamilyen ellenséges szándékom van a konzulátussal szemben. Ne legyek gyanús. Ezért mentem aztán mindig a másik oldalon. Paranoiásan ki akartam kerülni egy veszélyt, s így idéztem 141föl egy másikat. Aztán egy este, amikor mentem haza, de inkább éjszaka volt már, teljesen üresek voltak az utcák, azon a helyen, ahol az őrszem szokott állni a sövény mögött a kutyájával, váratlanul történt valami, ami olyan készületlenül ért, és mégis annyira az előzetes félelmeimet teljesítette be, hogy nem is értettem, mi történik itt. Olyan elgondolkodón mentem, el voltam magamba merülve, valami történt, de nem értettem, mi ez. Csak azt érzékeltem, hogy egy kutya le akarja harapni az orromat. Hogy az orrom már benne van egy kutya iszonytató pofájában. Miközben egy sötét, hatalmas test veti rám magát, az egész arcomat elönti egy állat lihegése. A rémülettől összerándult a testem, de nem is volt ez igazi rémület. A rémülethez idő kell, itt azonban legfeljebb arra maradt ideje a testemnek, hogy még ránduljon egyet, mielőtt ez a hörgéseket hallató állati állkapocs szétharapná az arcomat.
– A keleti arcodat.
– A kifejezetten keleti arcomat. De mégse harapta szét, mert mielőtt még záródhatott volna az állkapocs, a rendőrön is végigfuthatott a testnek egy ilyen végső és ösztönös rándulása, valamilyen ösztönös erőfeszítés, amivel éppen annyira visszarántotta a kutya fejét, hogy ne az orromat harapja le. Üresen összecsattant az arcom előtt az állkapocs. A kutya még nem adta föl, de abban a pillanatban a rendőr már teljes erejéből verni kezdte, talán valamilyen bottal, nem tudom mivel, de döngött és csattogott. És ahogy vissza tudok emlékezni, mert olyan bambán álltam ott, mintha valamilyen filmet látnék, vagy egy vadidegen ember visszatérő rémálmába keveredtem volna, szóval mintha még jó nagyokat bele is rúgott volna a kutyájába. Teljesen kívülről láttam magam. Láttam egy embert egy éjszakai ut 142cán, láttam egy sövényt, s mögötte egy fölindult rendőrt, amint az őrjöngve vicsorgó kutyáját rángatja, rúgja, üti, csillapítja. Sikerült megragadnia a kutya nyakörvét, s ettől az állat jobb belátásra tért, lihegett, habzott a pofája. A rendőr görcsösen húzta, szorította, és dadogva bocsánatot kért. Én viszont azt találtam válaszolni erre, hogy nem történt semmi. És ettől a mondattól aztán… Nem, ezt a mondatot egyáltalán nem tudhatta megérteni. Ettől a mondatomtól rémült el igazán, valamilyen hátráló rettegés jelent meg a szemében, s valami olyasmit mondott, hogy övé a felelősség, valószínűleg nem figyelt eléggé, és kétségtelenül elveszítette a kutya feletti uralmát. Engem az a félelemmel telt, felindult tekintet, és ez a teljesen korrekten fogalmazott mondat viszont arra indított, hogy legyintsek, azt mondjam, hogy nem számít, és faképnél hagyjam az elképedt rendőrt, aki végül is rendesen meg akarta velem beszélni ezt a helyzetet. Nem tudom, érthető? Ebben a helyzetben az egyik ember agyában a liberális jogállam, a cselekvéseivel és a mulasztásaival járó felelősség, a másik ember agyában és idegeiben viszont az önmagát illető alapos gyanú és a saját létét illető bizalmatlanság. És ez a gyanú és bizalmatlanság nem is alaptalan, hiszen élete minden pillanatában kész kell lennie arra, hogy a vele ellenségesen szembenálló erőket egyrészt ravaszul kikerülje, másrészt még ravaszabbul kijátssza. Így aztán potenciális bűnöző. Vagy legalábbis a tudata nem sokban különbözik egy bűnöző figyelmes tudatától. És olyan rendőrrel még igazán nem találkozhatott, aki egy ilyen helyzetben mindkettőjük jogállását egyszerre figyelembe venné. Ezért kellett később átgondolnom, hogy miért mentem én az utcának ezen az oldalán. És hogy ösztönszerűen miért mentem át mindig az utcának erre az oldalára. Holott 143gyerekkorom óta iszonyatosan féltem ezektől a borzalmas farkaskutyáktól. Az egész gyerekkoromat megfertőzte ez a félelem, mert mindennap kétszer el kellett mennem annak a zárt területnek a kerítése mellett, ahol Rákosi Mátyás lakott, s mindennap kétszer igyekeztem úgy elmenni ott, hogy ne legyek gyanús ezeknek a rettenetes jószágoknak a szemében.
– Nagyon is érthető, hogy miért mentél éppen ott.
– Érthető, de megalázó. Ezért neveztem a dolgot tragikusnak. Hiszen jól éreztem itt magam, és mégis cipeltem valamennyi beidegződésemet. Ám az ember úgy cipeli mindezt magával, hogy nem is tudja, mit cipel. És akkor váratlan helyzetekben olyan dolgok kerülnek napvilágra, amelyek nem átélhetők másként, mint vereségként. Ilyenkor látható, hogy a beidegződések talán erősebbek a személyiségnél. Hiszen nem én vagyok, aki valamire azt mondja, semmi. És ha valaki a felelősségéről beszél, akkor nekem miért kell legyintenem?
– Ilyenné tesz a reflex.
– Igen. A másik történet viszont inkább komikus. De borzalmasan szomorú leszek, ha csak rágondolok. Ez is éjjel történt. Autóbusszal mentem haza, egy ilyen emeletes buszon. Éjszakai járat volt, teljesen üres. Fenn utaztam, már csak azért is, mert rettenetesen rossz volt a kedvem, s ott mindig kevesebben vannak, tehát oda mentem, hogy egyedül lehessek. Nagyon rossz pszichikai állapotban voltam. Vigasztalhatatlan állapotban. Mély depresszióban, és nagyon kétségbeesetten. Senki nem láthatott, nem kellett fegyelmezett pofákat vágnom, átadhattam magam a nyomorúságomnak. És akkor azon a lépcsőn, amely felvezet a busznak erre az emeletére, egyszercsak megjelent egy fiatalember. Előbb jól megnézett magának, 144kedvesen mosolygott rám, aztán odajött, leült az előttem lévő ülésre, de úgy ült le, fordítva, hogy az arcunk szemtől-szembe kerüljön. A karját az ülés támlájára fektette, és nagyon szépen mosolyogva azt kérdezte tőlem, hogy mi történt velem? Tegezve. Mi történt veled? Mindezt részvéttel, emberi melegséggel telten, s ezért nekem se lehetett más, mint természetes. És ennek ellenére, nagyon durván azt válaszoltam, hogy semmi. Az ember mindig is egy ilyen figyelmes, részvéttel és emberi melegséggel telt kérdésre vár, egy olyan kérdésre, amelyre válaszolni lehetne. És akkor egy ilyen kérdést mégis durván el kell utasítanom. De ez a fiatalember, mintha nem is hallotta volna meg az elutasításomat, azt mondta, hogy hiszen látja, nem egyszerűen rossz a kedvem, hanem valami történt velem, és éppen ezért kérdezi, hogy mi történt? Talán nem is volt egészen…
– Fiatal férfi volt?
– Igen, egy fiatal férfi. Talán nem volt egészen józan, de nem is volt részeg. Mondjuk egy kicsit spicces állapotban. És erre megint azt mondtam, hogy semmi. Mintha azt válaszolnám, kopj le, menj a fenébe. Erre felállt, tett egy mozdulatot, amivel kifejezte, hogy menthetetlen ember vagyok, egy reménytelen eset, és ezzel ott hagyott. Még láthatóan azon is gondolkodott, hogy egyáltalán itt maradjon-e fönn, aztán úgy dönthetett, hogy egy ilyen reménytelen figurával, mint amilyen én vagyok, nem tud egy térben megmaradni, és szépen lement a lépcsőn. Az elutasításnak is biztosan létezik megfelelőbb szava, mint ez a durva semmi. És ha létezik, akkor bennem mégis miért ezé a nyers durvaságé az első szó? Mert azért olyan rossz állapotban mégse lehettem, ezzel nem mentegethettem magam. Egy normális emberi gesztusra, egy szép és kívánatos 145emberi mozdulatra valamiért mégse volt megfelelő válaszom. Valami hiányzik. És ha ez így van, mert így van, akkor ez egy nagyon szomorú dolog. (részlet Nádas Péter és Richard Schwarz Párbeszéd című könyvéből)
Sunday, April 10, 2011
Saturday, April 9, 2011
Friday, April 8, 2011
Thursday, April 7, 2011
Wednesday, April 6, 2011
Cost Music
"A kitűnő Ausztrál együttes, a Little River Band játszik."
Komjáthy György
Édesapám szalagján hallgattam a minap, a szalagosmagnó nemcsak azért nagyszerű, mert látszik, hogy mozog az anyag, közvetlenül megtapasztalható a zene legfontosabb egysége, az idő múlása, hanem azért is, mert 30 év múltán is kiváló hangminőséggel, élvezhető dinamikával bír, illetve azért is, mert a hangadaton kívül szerintem valami mást is eltárol, ami sokkal többet ad, mint egy egyszerű zenehallgatás.
Hallgassatok a szalagosmagnóra!
42. MAGYAR FILMSZEMLE
42. MAGYAR FILMSZEMLE
2011. május 5-8.
Uránia Nemzeti Filmszínház, Corvin és Puskin mozi, Gödör Klub
JÁTÉKFILMEK
Verseny szekció:
Bodzsár Márk, Bollók Csaba, Hajdu Szabolcs, Török Ferenc: East Side Stories
Dézsy Zoltán: Az ügynökök a paradicsomba mennek
Dyga Zsombor: Utolér
Hules Endre: A halálba táncoltatott lány
Kocsis Ágnes: Pál Adrienn
Miklauzic Bence: A zöld sárkány gyermekei
Mundruczó Kornél: Szelíd teremtés – A Frankenstein terv
Pozsgai Zsolt: A föld szeretője
Rudolf Péter: Üvegtigris 3
Vécsei Márton: Diamond Club
Vecsernyés János: Nyár utca, nem megy tovább
Bemutató szekció:
Alberto Negrin: Emlékszem Anna Frankra
Arantza Ibarra, Alfonzo Arandia: A bosszúállók
Csupó Gábor: Holdhercegnő
Elek Judit: Visszatérés
Fliegauf Benedek: Womb-Méh
Jakab-Benke Nándor: Antigoné – avagy Erdélyben, filmet, együtt
Jasmin Durakovic: Ballada Karimért
Kasper Holten: Juan
Marian Crisan: Morgen
Walter Carvalho: Budapest/E
TV-FILMES ELŐZSŰRI DÖNTÉSE
Előzsűri tagjai:
Bollók Csaba, Molnár György, Gelencsér Gábor
Versenyfilmek:
Babos Tamás: Fehérnyíl
Cserhalmi Sára: Hajónapló ’89-09 /Vadhuss
Dettre Gábor: Antigoné
Esztergályos Károly: Szégyen – töredékek a huszadik századból
Gothár Péter: Hangyatérkép
Horváth Lili: Hajónapló ’89-09 / Hazafelé
Mátyássy Áron: T.Ú.K. – Tanár úr kérem!
Miklauzic Bence: Éji séták és éji alakok
Sipos József: Titkos szám
Reisz Gábor: Judith Keith
Sára Júlia: Bulvár
Török Ferenc: Apacsok
Zsigmond Dezső: A botcsinálta doktor
ANIMÁCIÓS ELŐZSŰRI DÖNTÉSE
Előzsűri tagjai:
Báron György, Féjja Sándor, Varga Csaba
Versenyfilmek: (másfél órás program)
Ballai Tóth Roland: Ára 2,70 Ft
Békés Rozi: Villamos
Bertóti Attila: Ariadné fonala
Farkas Júlia: Izmos királylányok
Hegedüs 2 László: Rögtön jövök
M Tóth Éva: Zenit
Molnár Tünde: Simon vagyok
Rófusz Kinga: A sellő és a halász
Szederkényi Bella: Orsolya
Tóth Roland: Gondolatok a pincében
Wonház Annamária: Falun
A magyar animáció mesterei: /Kiemelt információ/
Cakó Ferenc: Érintés
Gyulai Líviusz: Az őrangyal
Jankovics Marcell: Az ember tragédiája
Richly Zsolt: Kőműves Kelemen
Rófusz Ferenc: Ticket/ Freedom
Szoboszlay Péter: 100 éve történt – A világot jelentő deszkák
Információ:
Gyerekfilmek:
AlbenaPetrova: Bóbita (Weöres Sándor: A tündér)
Antali Gabriella: Becsinált leves
Bakos Barbara: Bárányok
Bakos Barbara, Horváth Molnár Panna: Manófi
D.Tóth Kriszta, Lenhardt László: Lolamesék – Jövős-menős karácsony
Gellár Csaba: Béka-parti
Gellár Csaba: Sötétség
Gelley Bálint: Hogyha nékem Laci bátyám
Horváth-Molnár Panna: Csillagszedő Márió
Kis-Kéry Bea: Száncsengő
Kiss Andrea: A hazudós egér
Kreif Zsuzsanna: Hajmosás – Buborék
Ruska László: Egy műveletlen kispók balladája
Tompa Borbála: Ágóbágó álma
Vácz Péter, Egely Kati: Patakiskola
Végső Ágota: Négy nyulak
MOME – egyetemi filmösszeállítás:
Bucsi Réka, Varga Petra: Mime Appétit
Fekti Balázs: Öt, hat, hét
Jurik Kristóf, Tóth Luca: Mézes-mázos
Kádár Róbert: Ill Nino – Finger paiting
Kiss Virág: Változás
Kreif Zsuzsanna: Szent Péter Daciája
Szabó Dorottya: Sodrás – Corriente
Tari Zsófia: Szofita land
Tóth Balázs: Freeze
DOKUMENTUMFILMES ELŐZSŰRI DÖNTÉSE
Előzsűri tagjai:
Gellér-Varga Zsuzsanna, Medgyesi Gabriella, Zalán Vince
Versenyfilmek:
Balog Gábor: A falak őrzői (I-II.)
Domokos János: Magyar Riszájköl
Erdélyi János: Tisztaberek
Fuzik János: Farkaslyuk
Györffy Szabolcs: Kodály generációk
Hajdú Eszter: Vivien
Hartai László: Szélnek eresztve
Herner Dorka: Mentés másként – Kiutak a hajléktalanságból
Jelenczki István: A hatalom cinizmusa – I-II. (Papp Lajos professzor szívútja)
Kálmán Gábor: Egyszer volt
Kékesi Attila: MOTALKO – Egy benzinkút krónikája
Kollár Róbert: Holtak országa
Lovasi Zoltán: Ennél jobb már nem is lehet
Novák Tamás, Skrabski Fruzsina: Bűn és büntetlenség
Németh Gábor Péter: Ásó, kapa, nagyharang – Ároktő
Pálos György: Ahogy te akarod
Papp Gábor Zsigmond: Az ellenség köztünk van
Pelsőczy Petra: Játék a tér
Sós Ágnes: Láthatatlan húrok – a tehetséges Pusker nővérek
Szalay Péter: Szekondlájf
Szekeres Csaba, John Oates: Örvény
Szomjas György: Keleti szél: A film
Tóth Tamás: Guru
Varga-Kabarcz Zsófia: Varázslatos gladiátorok
Zsigmond Dezső: Az óperenciás tengeren is túl
Kiemelt információ:
Csukás Sándor, Oláh Kata: Romazsaruk
Dessewffy Zsuzsa: Fejjel, falnak!?
Gamma Bak: Fejnátha
Kinyó Ferency Tamás: „Gyilkosság, lövés által…”
Kisfaludy András: A szellem filozófusa - Fülep Lajos
Merényi Dávid: Napozz holddal: A Kispálfilm
Németh Gábor Péter: Otthonról haza
Szakály István: Kard helyett bilincset kapott
Tematikus összeállítás:
Cseke Eszter, S. Takács András: Walk With Wim
Nemes Gyula: Negatív magyar filmtörténet
Viktoria Remetey: Gyarmathy Lívia portré – Eine völlig in sich festgeklebte Welt
Egyetemisták filmjei:
Akar Péter: A hatos épület
Marton Krisztián, Gaszner Veronika: Foglalt ház
Szőcs Petra: Jól vagyunk
Zurbó Dorottya: Hát ki az én életem?
Információ:
Badár Sándor: Magyarok menni Bamako
Dusan Trancik: Optimista
Marton László: Eszembe jutottál - főhajtás Cseh Tamás előtt
Szomjas György: Dumafilm
KISJÁTÉK ELŐZSŰRI DÖNTÉSE
Az előzsűri tagjai:
Fésős András, Fillenz Ádám, Palotai Éva
Versenyfilmek:
Ágh Márton: A kutyákat elengedtem
Bagota Béla: Tiszta kézzel
Béres Dániel: Waiting
Csukás Sándor: Születésnap
Dankó István, Keresztes Gábor: Nekem lőttek
Erdélyi Dániel: Magasfeszültség
Felméri Cecília: Végtelen percek
Herpai Sára: Teher
Igor és Iván Buharov: Kormányeltörésben
Janisch Vera: Közel
Juhász Kata: Maya
Kárpáti György Mór: Erdő
Lóránt Gergely: Frame
Papp Barnabás: Ásó, kapa…
Politzer Péter: Kilenc vágás
Reisz Gábor: Külalak
Salamon András: Nightfall
Schwechtje Mihály: Porcukor
Simonyi Balázs: Finale
Szabó Réka: Árnyékfilm
Till Attila: Csicska
Túri Bálint Márk: Tiki
W. Pluhár Attila: Kiraboltak
Zomborácz Virág: Valami kék
Zsemberi Zsófia: Kemény csajok nem hazudnak
Prikler Mátyás: Köszönöm, jól
Kiemelt információ: (Gödör)
Csuja László: 3 emlék
Herczeg Attila: Paul & Suzy
Kerékgyártó Yvonne: Pinkwater
László József: A gödör
Ráday Péter: Végállomás
Szabó Csilla: Tune
Szőllősi Dániel: Langbeat
Tóth Barnabás, Simonyi Balázs: (terep)Szemle 2.
Török Tihamér: A klinika
Lóth Balázs: Epilógus
Információ:
Kapronczai Erika: Kút a nap alatt
Mayer Bernadette, Góbi Rita: Négy bukfenc
Török Áron: Marriage 082910
TUDOMÁNYOS-ISMERETTERJESZTŐ ZSŰRI DÖNTÉSE
Előzsűri tagjai:
Bakos Edit, Boronyák Rita, Kormos Ildikó
Versenyfilmek:
Czapáry Gabriella: Zegzugos történetek – a szegedi Boldogasszony meséi
Katona Zsuzsa: „A herceg”
Kormos Gyula Krisztián: kult_ur.hu
Kóthy Judit, Topits Judit: Az óriás – Magyarok az orenburgi gáztávvezeték építésén 1975-79
Lakatos Iván: Majális után
Mosonyi Szabolcs: Visszatérés Bharatpurba
Nagy Attila János: Kételkedem, tehát vagyok!
Simon Judit: Innováció az emberért
Thernesz Vilmos: Lüktetés és hullámzás
Török Zoltán: Vad Magyarország – A vizek birodalma
Kiemelt információ:
Bartal Csaba: Fedák – Számüzetésben
Garai Cintia, Kiss Ágnes, Stodulka Gábor: A hangyák mindent tudnak
Kútvölgyi Katalin: Margat lovagjai
Mucsányi János: Három hazában hontalan
Nagy Kata: A Nagy Imre-per, 1958
Rák József: A szén nanocső
Vékás Péter: A magyar zongora
Subscribe to:
Posts
(Atom)
