Tuesday, December 31, 2013
Monday, December 30, 2013
Sunday, December 29, 2013
4
4 tanulmányt vagy inkább esszét, de legalább blogbejegyzést terveztem írni az utóbbi félévben, különféle témákban. Nem jött össze és talán soha nem is fogom megírni őket. Mégsem szeretném, ha egészében és azonnal a feledés homálya borulna rájuk. Emlékeztetőként, feljegyzésként álljon itt az írások munkacíme és rövid tartalma.
A digitális kor vége.
Az elmúlt 20-25 év a digitális technika térnyerésének, mindent bekebelezésének története volt. Úgy látom, hogy ez a történet a végénél tart. Egyre látványosabbak, egyre fontosabbá válnak azok a területek, jelenségek, amik kívül esnek a digitális leképezés hatókörén. A forradalmi hevület alábbhagyott. A digitalitás lekerült a piedesztálról. Persze ahhoz, hogy pontosan lehessen a témáról beszélni, azzal kéne kezdenem, hogy mit értek digitalitás alatt? Mi is az hogy digitális kor? Miért 20-25 év, hiszen digitalitás a kezdetek óta, de legalábbis az emberiség története óta létezik? Mi a helyzet az analóggal? stb.
A spirituális Nyugat paradoxona.
Itt is nyilván a fogalmak helyretételével kellene kezdeni. Mit is jelent, hogy spirituális? Írásomban az eredeti jelentésétől lényegesen eltérően használnám (az is lehet, hogy más szót keresnék helyette), minden olyan vallási irányzat, életvezetési technika és egyéb világnézeti rendszer jelölésére, aminek keleti a gyökere és ami a nyugati ráción átszűrve, úgy tűnik pont a lényeg veszíti el.
Az írás kiindulópontja az az általános tapasztalat, hogy a különféle (és úgy tűnik e válságos időkben egyre népszerűbb) keleti technikák, módszerek, irányzatok átültetésében akad egy szerintem jellemző defektus, aminek gyökerét én a nyugati hedonista, mindent bekebelezni akaró gondolkodásmódban látom. Vagyis, hogy meg akarjuk úszni az önfeladást. Na jó böjtölök, de aztán utána ehessek megint töltött káposztát csülökkel, na jó végzem a légzőgyakorlatokat, de hadd szívjak el már utána egy cigit. Ne kelljen már minden élvezetről lemondani, hogy jó legyen.
Művészet mindenütt.
Ez lényegében azt az elkoptatott - és az évezredek során többször előkerülő - problémát feszegetné, hogy mi is a művészet ma? Van-e társadalmi folyamatokat befolyásoló szerepe? Számít-e? Az én álláspontom, talán minden ma létező emberrel szemben :), hogy soha nem volt ekkora jelentősége még a művészetnek, mint ma. Viszont az is kétségtelen, hogy óriási változásokon ment keresztül az utóbbi évtizedekben.
Ennek még munkacíme sincs.
Több mindenről szólna. Tekintélyelvről, katonaságról, oktatásról. Kiindulópontja az a szerintem téves elképzelés - amit úgy látom elég sokan osztanak még mindig - hogy a katonaság emberré nevel. Én épp azt gondolom, hogy az emberi mivoltától fosztja meg azt, aki részt vesz benne és ily módon nincs haszna sem az egyénre sem a társadalomra nézve.
Friday, December 20, 2013
Tuesday, December 17, 2013
TV Cost
Nem emlékszem, hogy ezt a filmet feltettem volna-e már. Nagy kedvenc, üdítő lengyelség. Ha már volt bocs.. érdemes újranézni. Marek Koterski - A bolond egy napja (2002) http://youtu.be/irkfFdmE49w
Sunday, December 15, 2013
Thursday, December 12, 2013
Tuesday, December 10, 2013
Saturday, December 7, 2013
Friday, December 6, 2013
Kivansag Musor
Pepenek es Mityonak kuldom mert leszedtek ezt a playlistet egy blogrol, amit korabban posztoltam, de mint kiderult voltam olyan okos, hogy egybol lementettem, amikor meghallottam, micsoda kincsrol is van szo tulkeppen. igy hat feltoltottem:
Tuesday, December 3, 2013
Sunday, December 1, 2013
Wednesday, November 27, 2013
Tuesday, November 26, 2013
Feldmár Summerhillről
Mit gondol az iskolákban kötelezően bevezetett hittanról és erkölcstanról, hasznos-e a gyerekek fejlődése szempontjából? – Minden, ami kötelező, az lényegében zsarnokság. A gyerekek eredendően nem rosszak, csak oda kell figyelni rájuk és bátorítani őket, hogy azt csinálják, amit ők maguk szeretnének. Angliában így működik például a Summerhill iskola, ahol teljes szabadságot adnak mindenkinek azzal a kitétellel, hogy senki más szabadságát nem zavarhatják. Az én koncepcióm is ez a gyereknevelésről. Ha valakit érdekel a hittan vagy az erkölcstan, hát tanulja, de miért legyen kötelező? Emögött az áll, hogy nem bízunk a gyerekekben – azt hisszük, hogy ha mi nem mutatjuk meg nekik, mi a jó, maguktól sosem fogják felfedezni. Valahogy az a koncepció, hogy ők egyfajta vademberek, akiket civilizálni kell. Ez teljes tévedés, nyugodtan lehet bízni bennük.
Woodcost
De nem is a hangszer most amiért írok, hanem a végeiből leeső kis fadarabok, amikből nagyon szeretek akármit csinálni, pl. kisautót.
Ilyen kisautókra már kifejlesztettem egy technológiát, így egészen nagyüzembe tudom csinálni őket (eddig kb. 80 darab készült).
A sima fenyő az originál modell, ezeket játszóházakba vittem és a gyerekek maguk festik ki és csavarozzák (bevallom a pótkerék felcsavarozása is az ő ötletük volt - hiába, a társadalmi kérgesedés már engem is elért - itt mutatkozik - de sebaj, ugye :).
Annyira népszerű, hogy a tartalékokat is mindig fel kellett élni, a lányok is nagyon szeretik.
Szóval csináltam most pár "polcra való" darabot is, hogy legyen demó és hogy meg tudjam hirdetni, mert arra gondoltam bárkinek kellhet hangszermaradékból készül kisautó :)
Szívesen gyártok, akár nagyobb mennyiségben is (100 db max - de még gondolkodom, hogy lehet több is :-)). A világosabb fenyő ár 350, tíz db-os rendelés felett. A sötét fekete dió 450. Reklámozzátok, fejlesztő játéknak szoktam csúfolni, de tényleg, apukák is beszállnak festeni, csavarozni - a lányok is csinálják - szerintem a tanárok is imádnák. Közösségi házaknak, stb.
Festhető akrillal, temperával, akvarellel is akár.
Monday, November 25, 2013
Japán Cost
Ezek a japánok. Az összes hangszer saját gyártású - 1983-at írunk, a DX7-es szinti (az oltár tetején) hiperújdonság volt (az FM szintézise miatt, ami ekkoriban lett közismert és határozta meg az egész 80-as évek hangzását). A dobos pontossága csak Rendzsóéval mérhető :)
Saturday, November 23, 2013
Friday, November 22, 2013
Tuesday, November 19, 2013
Hős Cost
Aztán talán egy ötödik is eltelt, mikor is valami érdekes hangra lettem figyelmes - majd mérges. Mert joggal gondoltam, hogy patkány kapar a tápos helységben. De nem onnan jött ez a fantáziámat egyre izgató kozmikus hangjelenség. Akkor még nem is sejtettem, amit később egyenesen tudtam: A hang egy fazék alól jött, ami fejjel lefelé állt. Annó még a vizeskannát is rápakoltam és nem egyszer a kokas is felugrott rá. Óvatosan léptem oda és félve, de határozott mozdulattal felrúgtam a lábost. Mint az iciri-piciri kismacska két tehene, hát az eltűnt szárnyas ütött-kopottan, szürkén, meggémberedve sántikált ki alóla. Öt hét étel és ital nélkül, az oly biztonságot jelentő társadalmi integráció védelme nélkül, a reggeli friss búzakása, a zöld udvarba való kirohanás felszabadító érzése és nem utolsó sorban napfény és hely nélkül. Öt hét, amit ez a jószág úgy állt ki, hogy sosem felejtette el, ő tyúk és nem változott át sem gyíkká, sem más a lábos alatt kiszökni képes gerincessé. Lefogyva, megtörve és a kirekesztettség saját bőrén való megtapasztalással indítottuk rehabilitációs programot neki, mely egy külön etető és annak napról-napra való közelebb helyezése a közös-höz. Plusz eseti gyorssegély (két marék mángold-levél) - amely indokoltságát a család egyhangúlag fogadta el. Ünnepeljük hát az azóta mérföldekkel bölcsebb, ellenállóbb és társadalmilag is elismerést érdemelt már nem is közönséges házityúkunkat, aki e naptól fogva a "Hős" nevet viseli.
(Két hete édesanyámat óvatlanságból elkövetett közvetlen veszélyeztetés vádjával állíttatam fel a konyhaasztaltól - melynek előzménye, hogy Vadász kutya a hátsó udvarba szaladt és elcsípte Lady Gagát. Aki eztán egy hétig szinkópásan sántikált. Múlt héten kicsit még swinges lüktetéssel élte mindennapjait, már azonban kiegyensúlyozott házityúk ő is. 'Sanyámmal peren kívül egyeztünk meg (odaadta a két és háromnegyed virslijét) 'pám meg tisztességesen el'csázta :).
Wednesday, November 13, 2013
Tuesday, November 12, 2013
Friday, November 8, 2013
Cost Music - Take me with you
nem lehet beágyazni, sajnos,de Take Me with You és tudom, hogy ez már volt, de bepasszol:A Time for us
Thursday, November 7, 2013
Wednesday, November 6, 2013
Tuesday, November 5, 2013
TV Cost
Nem Csehszlovák, de Jugoszláv ez a film. Szerintem parasztosabb is, de azért kedves kis mozi. Sosem hallottam róla.
Monday, November 4, 2013
NÁDAS INTERJÚ A 168 ÓRÁBAN
Éppen száz évvel ezelőtt történt, hogy a világhírű magyar lélekelemző, Ferenczi Sándor megalapította itthon a Magyar Pszichoanalitikusok Egyesületét, s fejlődésnek indult nálunk is az a tudomány, amely a hazai művészetekre, így az irodalomra is mélyen hatott. A pszichoanalitikusok nemrég jubileumi konferenciával ünnepelték az évfordulót. Az eseményre meghívták azt az írónkat is, akinek a műveiről már számos mélylélektani elemzés készült. Nádas Péter Világló részletek című készülő új könyvéből olvasott fel. Ott készített vele interjút SÁNDOR ZSUZSANNA. - A magyar pszichoanalitikusok konferenciája előtt pár nappal döntöttek a Nobel-díjról, amelyre önt is felterjesztették. Föl lehet lelkileg készülni arra: mi van, ha nyer, és mi van, ha nem? – Arra kell fölkészülni, hogy bukmékerirodákban fogadnak rám, azaz lónak tekintenek. Az újságírók pedig rendes évi találós kérdésük eszközének. Olyasmiről kérdez, amivel nem foglalkozom. Ritkán vállal nyilvános szereplést, de mintha a pszichoanalitikusokkal kivételt tenne. Korábban, Berlinben már tartott előadást lélekelemzőknek, most a magyar kollégáiknak olvasott fel készülő könyvéből. Ennyire fontos önnek ez a tudomány? – Talán arról van szó, hogy az analitikusok éreznek magukhoz közel engem, ezért hívnak, ami természetes, hiszen íróként nagyon sokat köszönhetek az analitikus iskolának. Főleg a reflexiós készség elmélyítésében segített, egy olyan korszakban, amikor a reflexió sem a közéletben, sem az irodalomban nem tartozott a preferált lelki gesztusok vagy műveletek közé. Életemnek egy nagyon mély és sötét korszakában elvégeztem egy önanalízist, amit Freud inkább tilt, mint támogat. Nem teljesen egyedül végeztem, egy neves pszichológus állt mellettem, figyelte, hogy mit művelek, s ő is megbeszélte a saját szupervizorjával, egy neves analitikussal. – Új művét is emlékiratoknak szánja. Mennyiben folytatása ez a 1998-ben megjelent Emlékiratok könyvének? – Semennyiben. Az fikció volt, egy regény, most viszont a saját életem az elbeszélés tárgya, s éppen azon vagyok, hogy ebből a szövegből száműzzek minden fikciót; még a különböző családi hiedelmeket és legendákat is. Amikor az ember regényt ír, akkor állandó ingamozgást végez a fantázia és a realitás között. Mindenki többnyire a maga módján igyekszik a műfajnál maradni. Én például a saját életemből csak bizonyos elemeket emeltem át a regényekbe, igen korlátozottan. Inkább a fantáziára és az általános emberi tapasztalataimra építettem. Zárlatként megírom a saját történetemet, s ezzel mintegy lemondok a fantáziáról, de nem mondok le az elbeszélésről. – A konferencián a Túlélő elméje című fejezetet olvasta fel, amely kisgyermekkori háborús emlékeiről szól. Budapesti házakról, ahol családjával bujkált, bombatámadásokról, a fagyos utcákon heverő halottakról. Magyarországon szinte minden család őrzi a 20. századi traumák emlékeit. Tízmillió túlélő országa vagyunk? – Nemcsak mi vagyunk túlélők. Európában nincs ember, aki ne lenne a háborúk és az önkényuralmak sérültje. Még akkor is így van, ha ezzel kevesen képesek számot vetni. Még akkor is így van, ha két generációval később születtek. Örökségként megkapták a szüleiktől a sérülések következményeit, ők pedig egyenesen a saját szüleiktől. Kertész Imre például a kevesek közé tartozik, akik számot tudtak adni a nehezen viselhető örökség magyar verziójáról. Nincs nemzet Európában, amely a hitlerizmus és a sztálinizmus örökségét ne együtt kapta volna meg. – Mégis, mintha nálunk még nehezebb lenne a múlttal szembenézi. – A szembenézés egyéni aktus. Társadalmi szinten nem valósulhat meg, nem is elvárható. Európában egyedül a németek végezték el sikeresen a maguk nemzeti analízisét, ennek azonban nagyon sok ember egyéni munkájából kellett így összeállnia. A múlttal mindenkinek egyedül kell elszámolnia, magának kell támaszkodási pontokat keresnie. Mindenkinek a saját családjával kell szembenéznie. Közös szembenézés legfeljebb a templomban elképzelhető, úrfelmutatáskor, úrvacsoránál, amikor egy jó ideig csend van, és mindenki magába mélyed. A kollektivizált analízis kizárólag tömeghisztériához vezethet. – De épp az a baj nálunk, hogy szinte mindenki csak a saját történelmi sebeit fájlalja, s azt hiszi, ő szenvedett a legtöbbet. Ebből nem alakulhat ki társadalmi párbeszéd, megbékélés. – Hogyne alakulhatna ki. Például a németek és a franciák között a második világháború után megszületett a békekötés. Attól persze megesik, hogy a francia bisztrókban utálkozva beszélnek a németekről, és fordítva. Megbékülni diplomáciai és politikai szinten kell. A megbékélés minden nemzet életében egy nagy ajánlat. Másfelől azonban naivitás azt remélni, hogy a fajgyűlölet ettől megszűnik. Elfogadás és tolerancia ugyanis nemcsak nevelési kérdés. Csupán az egyén tudja elvégezni. Pszichológiai és erkölcsi értelemben a személyes fejlődés eredménye, a személyes erőfeszítésé, hogy az ember ne zuhanjon bele ugyanazokba a rettenetes csapdákba, amelyekbe az elődei. A múlttal való szembenézés, a társadalmi párbeszéd voltaképp üres jelszavak. Kizárólag egyéni adottságok vannak. Kizárólag két ember tud egymással dialogizálni. Amit most maga is gyakorol velem. – Én csupán kérdezem önt. – Meg nagyon szép nagy szemekkel néz, hogy lehetőleg ne sokat hazudjak. A másik elfogadása éppen azzal kezdődik, hogy kérdéseim vannak, kíváncsi vagyok rá. Előbb meg kell értenem, csak így ítélhetem meg a véleményét. Az empátia az ember egyik legcsodálatosabb tulajdonsága. Azért tudjuk, hogy mi a másik szándéka, mert az önmagunkét ismerjük, s így bele tudunk helyezkedni a másik helyzetébe. Kizárólag ebből jöhet létre megegyezés. De a megértéshez is csak egyéni utak vezetnek, ahogyan a pszichoanalízis is csak az egyéni sorsra adhat választ. Például arra, miként lehetséges, hogy egy adott személy a gyűlölet egész rendszerét építi fel, miközben ugyanez a személy megértő férj és toleráns apa. Társadalmi szinten az idegenek vagy a kisebbségek gyűlöletét a pszichoanalízis nem tudja meggyógyítani. Ugyanúgy, mint az irodalom, konkrét személyekkel foglalkozik, ennek az egyetlen a személynek a kapcsolatrendszerét tekinti át. Amiben az a bölcsesség, hogy valamennyien egyetlenek vagyunk. – Műveiben ön sokat ír arról, miféle testi-lelki sebeket ejtett rajtunk a 20. századi történelem. A hatvanas-hetvenes évek diktatúrája másként pusztított bennünket, mint a jelenlegi rendszer? – A pártállami diktatúra rombolásairól tényleg alaposan beszámoltam. Volt miről írnom. Épp ezért nem szeretnék többé sem diktatúrában, sem pártállamban élni. Ezért is beszélek a lehető legrigorózusabban a személyiség szabadságáról. A diktatúra minden személyt be akar kebelezni, és a művészeteket is szeretné bekebelezni. A politikai szabadságot viszont kizárólag szabad emberek tudják biztosítani. És a szabad ember értelmesebb, találékonyabb, a minőségre, a szépségre érzékenyebb. Ennél többet erről nem nagyon lehet mondani.
Saturday, November 2, 2013
Friday, November 1, 2013
Thursday, October 31, 2013
TV Cost
A főcímig néztem még csak meg, mikoris úgy gondoltam, hogy ezt a lengyel filmet meg kell osztanom veletek :) Ne sírjatok fiúk!
Monday, October 28, 2013
Halál cost
meghalt Lou Reed
ezt a számot választottam, ez passzol a nagy őszi szerelmekhez is, meg a nyáriakhoz
This magic moment
So different and so new
Was like any other
Until I met you
And then it happened
It took me by suprise
I knew that you felt it too
I could see it by the look in your eyes
Sweeter than wine
Softer than a summer's night
Everything I want, I have
Whenever I hold you tight
This magic moment,
While your lips are close to mine,
Will last forever,
Forever, 'til the end of time
So why won't you dance with me?
Why won't you dance with me?
This magic moment
So different and so new
Was like any other
Until I met you
And then it happened
It took me by suprise
I knew that you felt it too
I could see it by the look in your eyes
Sweeter than wine
Softer than a summer's night
Everything I want, I have
Whenever I hold you tight
Sunday, October 27, 2013
Blog Cost
Kibaszott bénán csajozok. Emlékszem volt egy csaj, akinek virágokat csempésztem anno az ajtaja elé éjszakánként (kinyomoztam a főkapu kódot). Mozi után éjfélkor szedtem ilyenkor ősszel körömvirágokat a városban és hajnal fél6 kor kidiszítettem vele az ajtaját. Utána 6-tól fél 8-ig a ködös mecsekoldalon motoroztam és a Mini Vissza a városba című dalát dúdoltam. Akkoriban még csak próbálkoztam a meditációval. Egyszer a szkókón össze is futottam talán pont ezután a virágos után a Dáviddal, akinek nem mertem bevallani sem az udvarlást, sem a medi próbálkozást, ami persze nem sikerült, hiszen hulla fáradtan csak ülök és örülök, ha nem alszom el.
Most süteményt vittem az egyik bolti eladó csajnak a szomszéd városban. Hihetetlen szitu, kivülről látom magam: érzem, hogy taszít el, hogy ne csináljam, közben mondom mint egy gép amit akarok, hogy nincs e kedve találkozni satöbbi. Pedig mostmár lassan harmadik éve, hogy medizek és még mindig nem lettem buddhista. Bele belefutok, sőt talán vonzódok is az olyan szitukhoz, ahol zavarba jöhetek. Fasz se tudja milyen perverzió ez.
A medit kicsit nehéz összeegyeztetni ezzel a sokat menős melóval. Inkább esténként tudok csinálni egyet, ezt se minden nap - vagyis próbálom. Bezzeg a Lőweyben a kis irodámban, ahol az akkori csajommal, aki egy tanár lánya volt majdnem fel is avattunk egyszer, szóval ott az első óra alatt, 7:50 körül, mikor még gyakorlatilag mindenki alszik - fantasztikusan lehetett medizni, még erőszakhoz fáradt tanári mormogás a szomszéd teremből, félrerakott telefon és a mögöttem fűtött a radiátor a legerősebb emlékeim. Meg az, hogy annak a csajnak micsoda óriási orra volt és félelmetesen ki tudta kerekíteni a szemeit mikor elélvezett - imádtam. Na őt nem balfasz módon szedtem fel, de most tényleg bénázok..
Közben az őszi érzelmi mágnesviharban, ami miatt nyilván efféle faszságokat kényszerülök írni idiótábbnál idiótább harmóniákból csinálok valami zene vázat. Most rendelek egy menő stúdiómikrofont ezt a dalt majd felénekelem rendesen is.
Az őszök szokás szerint beütnek, nem tudom miért, talán a télre való felkészülés. A ködök, amiket imádok reggelente, néha belehajtani 120-al, meg néha éjjel kipróbálni, hogy menet közben kikapcsolt fényszórónál mikor kezdek félni. Tényleg nem értem ezt a perverziót. Biztos valami nagyon menő őrangyalom van, kénytelen vagyok partizni vele.
Friday, October 25, 2013
Antiszemitizmus, anticiganizmus
Magdalena Marsovszky írása: Egy kis definíció: Az antiszemitizmus az antiszemita ember fejében keletkezett kép a zsidókról. Tehát elképzelés. Nem áll okozati kapcsolatban valamiféle vélt zsidó tulajdonságokkal, ezek mind az antiszemita ember fejeben kialakult sztereotípiák. Vagyis: a reálisan létező zsidók nem tehetnek róla. Éppen ezért nem is lehet az antiszemitizmust "zsidókérdés"-nek nevezni, mert ez azt feltételezi, hogy ha a zsidók megváltoznának, vagy nem lennének ilyenek, vagy olyanok, akkor nem lenne antiszemitizmus. Tévedés. Meg is változhatnak a reálisan létező zsidók, az antiszemita akkor is utálni fogja a saját fejében keletkezett konstrukciót, amit "zsidónak" hív, s továbbra is ki fogja vetíteni az utálatát konkrét személyekre. Ezert a "zsidókérdés" önmagában rasszista kifejezés. Az antiszemitizmus nem a zsidók kérdése, hanem az antiszemitáké. Az anticiganizmus az anticiganista ember fejeben keletkezett kép a "cigányokról". Tehát elképzelés. Nem áll okozati kapcsolatban valami fele vélt "cigány" tulajdonságokkal, ezek mind az anticiganista ember fejeben kialakult sztereotípiák. Vagyis: a reálisan létező romák/ cigányok nem tehetnek róla. Éppen ezert nem is lehet az anticiganizmust "cigánykérdés"-nek, vagy "romakérdés"-nek nevezni, mert ez azt feltételezi, hogy ha a romák/cigányok megváltoznának, vagy nem lennének ilyenek, vagy olyanok, akkor nem lenne anticiganizmus. Tévedés. Meg is változhatnak a reálisan létező romák/ cigányok, az anticiganista akkor is utálni fogja a saját fejeben keletkezett konstrukciót, amit "cigánynak" hív, s továbbra is ki fogja vetíteni az utálatát konkrét személyekre. Ezert a "cigánykérdés" vagy "romakérdés" önmagában rasszista kifejezés. Az anticiganizmus nem a romák/ cigányok kérdése, hanem az anticiganistáké. — Passau, Bayern, Germany környékén.
Thursday, October 24, 2013
Tuesday, October 22, 2013
Sunday, October 20, 2013
Blog Cost
Tehát most egy "mozgó játszótér" feliratú buszt vezetek. Ezzel járjuk a környék falvait, legfőképpen azokat, ahová már csak éppen úgy szivárog az éltet, mint a vízdíjtartozások miatt korlátozott ivóvíz - már ahol van, mert van ahol ez is luxus. Szervezünk játékokat a leghátrányosabb vidékeken, miért? Mert ezekkel az emberekkel senki sem foglalkozik. Nem a Málta szellemét akarom továbbítani, egyszerűen én is így érzem. Elfelejtett népek. A szociális hálón nem akadtak fenn. Mit lehet tenni? Vagy a hálót szűkíteni, vagy őket rábírni, hogy valami módon kapaszkodjanak meg. Amit mi csinálunk az hosszú-hosszú évtizedekig zajló folyamat első lépéseinek egyike. A gyerekekhez megyünk, hogy találkozzunk, hogy játsszunk, hogy fejleszthessük őket, mert bizony van olyan hely, ahol a nagycsoportosok gyengébb képességűek a kicsiknél, mert az ovónő nemhogy beleszarik az oda áthelyezésébe, hanem a dühét, csalódását is rányomja a gyerekekre, akik gondolhatjátok mennyit kapnak a kinti társadalmi normákból otthon. Esélyük sincs normálisnak lenni. Járjuk a környéket és nekem az a pár hónapja nagyon erősen feltámadt vágyam a gyökereimhez, a földhöz, ahol felnőttem minden négyzetcentijét szomjazza. Óriási öröm, hogy ezen a vidéken dolgozhatok. Másrészt még az optimizmusom ellenére is szomorú, hogy - ahogy a kollegákkal fogalmazunk - impotens vidék ez. Mintha az energiákat és a pénzt beszippantaná és nem csírázna ki belőle semmi. Nehéz mozdulni, nehezek a végtagok. Amink pedig van, mintha arra a színre nem lenne érzékeny az itteniek szeme. Pedig rengeteg a jóság itt is. Minden percben valami ötlet születik bennem, hogy mit is kéne csinálni. Remélem gyümölcsöznek majd ezek az ötletcsírák. A buszba nemrég vettünk egy mp3 lejátszót (2500 újonnan, a leggagyibb). Sajna ez CD-s és nem kapható bele kazettalejátszó, ami szívfájdalmam (mert 3 Rendzsaw kazettát gyártottam a múlt hónapban :-), sebaj, a műhelyben van helyük! A kis lejátszón nincs kijelző, nem látok számcímet, még könyvtárnevet sem. Sünitől kaptam egy csomó albumot, amit nem ismertem. A sors kedélyesen bánt a zenékkel. Először is lement ez, amit régóta ismerek, Focus, Fater Bach. Aztán azonnal kezdődött egy másik. Nem ismertem és csodálkoztam is, hogy nahát, ez az előbb más hangszereléssel volt és nem is ismertem a Focus ez oldalát, aztán a következő számokból derült ki, hogy már nem a Focus szól, hanem az Eksetpion 78 albuma. Ugyanaz a hangnem, a dallam, minden :-) Legyen szimbóluma a világ és a vidék újra együttélésének! KÖLTÖZZETEK FALURA!!! :)
Jack Naumann*
"Sietek, mert szinte éget a talaj."
na, pont ezt éreztem, amikor egy órája leégett a varrógép pedál.
reméltem, hogy csak a zsibbadás szúr és éget a talpamban, de az égett műanyag szag gyanakvásra késztetett.
kicsit el szontyolodtam.
mert a szemem előtt lebeg a feladat,
egy szó: megvarrni.
*Naumann - a varrógépem márkája
Saturday, October 19, 2013
Tuesday, October 15, 2013
Körfürész amivel nem tudod levagni az ujjad
http://csubakka.hu/korfuresz-amivel-nem-tudod-levagni-az-ujjad
George Dennison: Kell-e nekünk elnök?
Gyerekkönyv részlet a szerző Egy nagy szüreti mulatság c. könyvének 6. fejezetéből Faber and Faber (1972) Mindenki emlékezett, hogy Gólya elrepült, és a farmerektől magokat hozott, és milyen jól közvetítette a magokhoz tartozó utasításokat. Most ahogy a kertben a növények szépen növekedtek, hálájukat fejezték ki ezért Gólyának: A kutya azt mondta: “Jó munkát végeztél Gólya”. Cica pedig azt mondta: “Nem tudnánk nélküled meglenni, öregfiú”. És Gólya erre így válaszolt: ”Igazán köszönöm, köszönöm!” Gólya annyira élvezte ezt, hogy elkezdett büszkén körbe járni, szárnyait hátra csapva. Néha kiválasztott egy helyet, amelyről tudta, hogy a többiek mind elhaladnak arrafelé, és ott megállt és várta a dicséreteket, és ezekre azt mondta: Köszönöm, Valóban, Köszönöm. És ha valaki ezt elfelejtette volna, megtalálta finom módját annak, hogy emlékeztesse rá. A beszélgetést a magvakra terelte, és már nem a növényekről beszélt, hanem mezőgazdaságról. Egyre büszkébbé vált. Megtanult nagyon önérzetesen nevetni, hangja mélyebbé vált. Aztán egyszer bejelentette, hogy elérkezett az ideje annak, hogy egy elnököt válasszanak, és azt mondta, hogy ö maga egy nagyszerű elnök lenne. Egész biztos, Gólya mondta a Mormota. Micsoda az, hogy elnök? Éppen befejezték a vacsorát. A ház előtti füvön feküdtek. Egyedül Gólya állt. El fogom magyarázni nektek – mondta az új nagyon méltóságteljes hangján, és mindannyian tudták, hogy a Gólya most egy beszédet fog intézni hozzájuk. Korábban, ha Gólya beszédet mondott, egyből elkezdte és elmondta, amit mondani akart. Most megköszörülte a torkát háromszor, összeverte háta mögött a szárnyait, és kiegyenesedett. Mondanivalóját így kezdte: “Barátaim, polgártársaim.” “Barátaim, polgártársaim.” Mondta “az a kérdés merült fel, hogy mit jelent egy elnök? Egy elnök ... egy elnök .. valójában mondhatnám valaki aki mindennel törődik. Valóban. Ö gondoskodik mindenkiről és mindenről, ami történik.” “Nagyszerű” mondta a medve. Nagyszerű, ha valaki gondoskodik rólam.” “Ne mond Gólya” mondta Mormota “te tényleg gondomat viseled?” “Természetesen,” mondta Gólya – a legteljesebb mértékben. “És ha valami bajom történik, jönni fogsz és segítesz nekem?” kérdezte Mormota “Pontosan, “ mondta Gólya “Ez tényleg jó” mondta Mormota. “De Gólya” mondta a Medve “te mindenképpen segítenél neki, igaz. Neked nem kell elnöknek lenned ehhez, hogy ezt tedd.” “Ez igaz,” mondta Gólya. “Valóban igaz, de emlékezz arra, hogy Mormota csak egy személy. Az elnök azonban mindenkiről gondoskodik.” “De Gólya,” mondta a Kutya, “mi mindannyian gondoskodunk mindenkiről.” “Ah,” mondta Gólya “mindenki gondoskodik, igen, de mit tud tenni? Az elnök tud valamit tenni. Egy elnök kitalál jó ötleteket.” “Én is azt teszem,” mondta a Cica. “Én is,” mondta az Egér. “Egy elnök törvényeket alkot,” mondta Gólya. “Uh-oh” mondta a Madár. “Nem ettem egyetlen gilisztát sem, Gólya.” “Tényleg nem,” mondta a Medve. “Törvények alatt, “ mondta a Gólya, “én csupán szabályokat értek Nem gondolom azt, hogy én csinálom azokat. Csak kigondolom őket, és azután mindenki megbeszéli, és eldönti, hogy mit akarnak abból megvalósítani.” “De Gólya,” mondta a Cica, “te ezt most is megteheted. Mindannyian megtehetjük.” “Igaz,” mondta Gólya, “ de fogok mondani egy másik példát, egy olyan dolgot, ami mindenkinek a gondja, mint a ház, amiben élünk. Ma reggel észrevettem, hogy egy ablak betört.” “Megjavítottad?” kérdezte a Medve. “Nem,” mondta Gólya. “Azt gondoltam, hogy elmondom nektek és megbeszéljük a dolgot.” “A beszéd nem fogja távol tartani az esőt,” mondta Cica, meg kellett volna javítanod az ablakot, Gólya.” Azt várod tőlem, hogy beszéd közben javítsam ki?" mondta Gólya "Ha te elnök lennél," mondta az Egér, "akkor megjavítanád?" "Természetesen" mondta Gólya. "Vagyis ... találnék valakit, aki megjavítja. Ez egy másik dolog, amit elnökök tesznek. Megtalálják a megfelelő embereket." "Hogyan csinálnád azt?" kérdezte a Cica "Tudod, hogy ki a legjobb ablakjavító?" "Nem" mondta Gólya "Akkor hogyan találnád ki?" kérdezte a Kutya. "Megkérdeznék különböző embereket," mondta Gólya. "Például megkérdezném Cicát, mert ö sokakat ismer." "Akkor gyerünk, kérdezz meg," mondta a Cica. "Nagyon jó Cica," mondta Gólya "ki a legjobb ablakjavító?" "Nem mondom meg neked," mondta Cica. "Micsoda!" mondta Gólya. "Miért nem mondod meg nekem?" "Miért mondanám?" mondta Cica. "Te nem fogod megjavítani az ablakot." "De meg fogom mondani az ablakjavítónak, hogy betört az ablak." mondta Gólya. "Már tudja," mondta a Cica. "De honnan tudjuk, hogy ö meg fogja javítani?" mondta Gólya. "Kérd meg," mondta Cica "De én nem tudom, hogy ki az!" mondta Gólya. "Akkor nem tudsz segíteni nekünk," mondta Cica. A Kutyához fordult és azt mondta, "Ki fogod javítani, öreg csont?" A kutya mosolygott és azt mondta, "Egészen biztos." Hej Gólya, mondta Mormota “mit csinál az elnök?” “Egy másik példa” kiáltotta Gólya. “Egy nagy kő hever a gyümölcsösben. El kell onnan szállítani! Ha én lennék az elnök, találnék valakit, aki kigondolná, hogy hogy lehet onnan elvinni, és találnék valakit, aki onnan el is vinné, és akkor-” A Medve félbeszakította. “Gólya,” mondta “a gyümölcsösben nincs semmilyen nagy kő.” “Tévedsz,” ordította Gólya. “Cica kitalálta, hogy hogy lehet elvinni onnan,” mondta a Medve “és éppen ebéd előtt Kutya és én elvittük onnan.” “Nagyon örülök, hogy ezt hallom” mondta a Gólya. “Mi mindannyian örülünk, hogy ezt halljuk” kiáltotta az Egér. “Én meg különösen, mert a szikla alatt nagyszerű férgek voltak, amiket megettem.” “Mi a fészkes fenéért akarsz elnök lenni?” kérdezte Cica. “Miért?” ordította és elfeledkezett minden méltóságról, ordított és közben csapkodta a szárnyait. “Miért?” ordította. “Mert akkor beszédeket mondhatok, amiket ti meghallgattok. És kapsz egy különösen nagy házat, ahol lakhatsz, és mindenki mindent megcsinál neked, elkészíti neked az ételt és akármerre mész, az emberek azt kiáltozzák “Hurrá, itt jön az elnök!” Vao – mondta Mormota “Ez igen jól hangzik!” “Eltaláltad, ez tényleg jó” ordította Gólya. “Mindenki lehet elnök?” kérdezte a Nyúl. “Mindenki megpróbálhatja,” mondta Gólya, “de szavazatokat kell nyerni. Aki a legtöbb szavazatot kapja az lesz az elnök.” “Mit jelent az, hogy szavazat?” mondta Mormota. “Egy szavazat az a te szavad abban, hogy ki legyen az elnök.” “Én!” ordította Mormota. “Én!” ordította Nyúl. Mindenki azt kiáltotta “Én!” és Medve nevetve leült. “Mindenki elnök akar lenni,” mondta. “Ez képtelenség,” mondta Gólya. “Nem értik a kötelességeiket. Nincs koncepciójuk a munkájukat illetően.” “De Gólya,” mondta Cica “te nem mondtál nekünk semmi épkézláb dolgot arról, hogy mit is csinál egy elnök.” “Munkát szerez a barátainak!” ordította Gólya. “Nekünk van munkánk.” Mondta Medve. “A kertben dolgozunk.” “Megbeszéléseket folytat más elnökökkel,” mondta Gólya. “Ez az amit ö csinál, és amit senki más nem csinálhat helyette.” “Miről beszélgetnek?” kérdezte Cica. “Elnöki kérdésekről!” mondta Gólya “Amit neked nem szabad tudni!” “De akkor, Gólya,” mondta Medve “ha te más elnökökkel vagy elfoglalva, akkor mit csinálsz itt velünk?” “Igen,” mondta az Egér. “Menj és beszélj velük! Szerezd meg a ö szavazatukat!” Csakhogy, mondta Gólya. “Ők is csak magukra szavaznak, mint ti.” “Hé nézzétek!” mondta Cica “A nap nemsokára lenyugszik. Nincs sok időnk.” “Az angyalát,” mondta Medve, és felugrott, “Végezzük a dolgunkat!” fordította: Fóti Péter
Monday, October 14, 2013
Cikkek
Wednesday, October 9, 2013
Tuesday, October 8, 2013
Beszéd
Kedves Tanáraim! Decemberben, diákként, azért mentünk utcára, mert tudtuk: nincs vesztenivalónk. Nincs mit féltenünk, elvették tőlünk a jövőnket, a kiugrási lehetőségeinket; iskoláinkat, álmainkat feldúlták. Azt mondtuk, nincs mitől tartanunk, csak Mi vagyunk, és amit képviselünk, az érdekeink. Önöknél nem ez a helyzet. Önöknek családjuk, munkahelyük van, de az Önök felelőssége mégsem csak CSAK a szűk családjukra terjed ki, hanem nemzedékek jövőjére is. És most azért vannak itt, hogy mindezt megvédjék. Felelős állampolgárként nem is tehetnének mást, most mégis úgy tűnik, ez a rendszer nem kér felelős állampolgárokból. Önök is választhatnák az új gyermekkort, amikor megmondják, mit tegyen, hol, hogyan, mikor és egyetlen felelősségük, hogy a parancsok be legyenek tartva, cserébe el vannak tartva, ki vannak szolgáltatva szüleik szeszélyeinek. Ennyi. Azt hiszem, Önök, akik itt vannak, sokkal bátrabbak, mint mi voltunk. Az, hogy ma ilyen kevesen vagyunk itt, nem kudarc. Épp csak jelzi, szavak nélkül, hogy miért vagyunk ma itt. Azért, mert félünk. Félünk kimenni az utcára, felemelni a hangunkat, akár itt kint, akár az iskolában, félünk elmondani, hogy nekünk ez az egész rendszer úgy ahogy van, nem tetszik. Nem tetszik, hogy diákként csak azt tanulhatom, ami Állambácsi ízlésének is megfelel, nem tetszik, hogy mindezt olyan formában kell tennem, amiben sem én, sem a tanárom nem lehetünk kreatívak, nem figyelhetünk egymásra, nem lehetünk partnerek. Nem tetszik, hogy egy olyan rendszerben kell tanulnom, ami minden korszerű szakmaiságot nélkülöz, amit parancsolni akaró, hozzá nem értő politikusok tákoltak össze röpke hónapok alatt, és kényszerítették ránk, mint egy kinőtt babaruhát. Nem tetszik, hogy visszafelé tolnak minket, miközben minden jogunk megvan ahhoz, hogy fejlődjünk, tágítsuk módszereinket, hogy haladjunk a korral. Köszönöm, nem kérek az erkölcstanból, ahol azt tanítják, mi a jó, mi a rossz, mi a család, miért betegség a homoszexualitás, egyáltalán, miért bűn Másnak lenni. Köszönöm, nem kérek a szegregált oktatásból, ami társadalmi széthúzást szül, ahelyett, hogy lehetőséget kapnánk arra, hogy megtanuljuk, milyen Együtt, egy társadalom tagjainak lenni, milyen egymást segítve, támogatva, szeretve élni. És nem, nem kérek a folyamatos megaláztatásokból, a semmibe vételből, a leszólásból sem. Az, hogy közel egy éve, amikor diákként, őszintén, magunkért, a jövőnkért, kimentünk az utcára, a kormányzati propaganda csürhének, bajkeverőknek, hazug, felülről pénzelt demagóg uszítóknak titulált minket, mond valamit. Az, hogy azóta is „Minden rendben van, a közoktatási reform sikertörténet, a KLIK elérhető, és létezik, nem csak fantom, a Kello meg előre leszállította a még meg sem rendelt könyveket is, csupa jófejségből.” az is. Az, hogy vannak olyan emberek, akik továbbra is különösebb lelkiismeret furdalás nélkül nyilatkoznak nap mint nap a közoktatás kifogástalan helyzetéről, példálóznak a boldog diákokkal és a még boldogabb tanárokkal, hogy bizonyítsák igazukat, szintén elmond valamit. Nos, ezeknek az embereknek üzenném, hogy ezek a diákok pontosan tisztában vannak a tanáraik helyzetével, és pontosan tudják, miért nem boldogok most. Amit tanárainkkal művelnek, az megaláztatás, az emberi- és morális értékek megcsúfolása. Nem értjük, miért nehezítik meg a munkájukat, ahelyett, hogy segítenék őket. Nem értjük, miért veszik el tőlük a tanítás örömét, szorítják őket nevetséges és felesleges keretek közé, megfosztva őket a kreatív, egyéni, személyre szabott oktatás örömétől. Nem értjük, miért nem bíznak meg bennük, miért követik nyomon minden lépésüket, miért kezelik Őket dilettáns, lusta, dolgozni nem akaró tömegként. Engedjék felnőni a tanárainkat! Engedjenek felnőni minket is! Nem, ma nem vagyunk sokan. Lehetnénk többen is. De azt hiszem, a jelenlegi helyzetben ez egy óriási szám. Egy olyan országban, ahol a tanárok nem merik felemelni a hangjukat, mert minden egyes elejtett szóval, elégedetlen mondattal az állásukat teszik kockára, ahol a kormány nyíltan röhög a markába, amikor meghallja, hogy a pedagógusok tüntetni akarnak, mert pontosan tudja, hogy az általa ellehetetlenített helyzetben soha nem fog vesztesként kikerülni a csatákból. A kormány pontosan tudja, hogy elérte a célját. A tanárok félnek. Félnek, és hallgatnak. Némán lenyelik a legmegalázóbb helyzeteket is, némán tűrik, hogy a kormány megszüntesse a munkahelyüket, megduplázza a munkájukat, semmibe vegye a tudásukat, eredményeiket. Pontosan tudom, melyik tanáromnak, miért kellene most itt állnia. Pontosan tudom, miért vannak most kétségbeesve, miért aggódnak, miért dühösek. És pontosan tudom, miért nincsenek mégsem itt. Nekünk, diákoknak, Tanároknak félre kell tennünk a bennünk megbúvó kisgyereket. Félre kell tennünk, a tegnapi igazságtalan matek 1-es miatt érzett tehetetlen dühünket, a tanítást ellehetetlenítő intézkedések miatt érzett, elfojtott haragunkat, és ki kell állnunk egymás mellett! És ha mi is itt vagyunk, azokkal a tanárokkal, akik vállalták, hogy ma elmondják, ami hónapok óta belülről feszíti őket, többen kapnak bátorságot tőlük, azok is, akik ma otthon maradtak… Aradi Hanga
Saturday, October 5, 2013
meditáció
Fülöp Sándor Sry Chinmoy tanítványa, Erdélyben született,most Bécsben fogorvos.Remek előadás keretében osztja meg velünk látásmódját.Íme:
Tuesday, October 1, 2013
Monday, September 30, 2013
Cost Music
Az új munkámban kötelező blogot írnom, ezért kicsit kevesebb energia jutott a RC-re, de remélem ezzel a fantasztikus dallal sikerül visszatérnem. Elmondanám, hogy már nem egy, hanem négy teli cefréshordó van itthon, az alma-körte, a szilva és az egyik barack már megfordult, azaz a széndioxitermelés lecsökkent és indulhat az alkoholképződés :-) A motorkerékpáromon egy db nagyon speckó csavaranya miatt nem tudok haladni - ez az, amit még tavaly ilyenkor szedett szép egy pécsi kókler szerelő, úgy rakta össze, hogy bődület rossz volt, 30e forintom bánta. Na ilyen mesélős kedvemben vagyok, lám. A mángold érdekes növény, akkorára megnőtt, mint egy bokor, júni elején le is szüreteltem, fagyasztóba van mind, erre most őszre ugyanakkorára megnőtt megint. Nem kell gyökerestül kiszedni, mert pár év és akkora lesz a gyökere, mint egy cukorrépa és állítólag még az is ehető. A paradicsom amúgy a legdurvább, egyszerűen a bolti spanyol meg mindenféle importokat meg sem tudom enni. A mostani késői parik olyan édesek, hogy lehetne belőlük pálinkát csinálni. Amúgy meg van egy macskánk, sosem volt eddig. Kimiko Kasai-nak neveztem, aztán egyszerűsítettem Makitára, de mindenki Cikának hívja. Nagyot ugrik és néha beszarik, pedig igyekszem udvarra nevelni, de két unokátlan szülő mellett ez kb. lehetetlen. Mondtam is hogy rajta vagyok a projekten, de eddig még nincs értelmes falusi jány a környéken. Plusz egy új koncepciós citerával kísérletezek, kicsit tudok csalni a hangjával, ha minden igaz. Nem haladok gyorsan, mert a munka elég sokat elvesz - mondjuk élvezem - de azért a hangszerek még mindig nagyon igazi világ! Hétvégén szüreti bál volt, tisztesen sikerült megünnepelni az idei évadot - asziszemö. A céges kocsiban CD van, de nem nagyon olvas és sok horvát zenét hallgatunk, újabban ami tetszik felveszem telefonra, hogy majd rákesek neten, mondjuk pont most nem állok neki, csak úgy mondom.
Saturday, September 28, 2013
Music Cost
These days
I've been out walking
I don't do that much talking these days
These days
These days I seem to think a lot
About the things that I forgot to do
And all the times I had the chance to
And I had a lover
I don't think I'd risk another these days
These days
Now if I seem to be afraid
To live the life that I have made in song
It's just that I've been losing so long
Well I'll keep on moving, moving on
Things are bound to be improving
These days
One of these days
These days I'll sit on cornerstones
And count the time in quarter tones to 10
My friend
Don't confront me with my failures
I had not forgotten them
rájöttem, hogy nekem a szeptember a májusom, minden közhelyes "pillangók a gyomorban" érzés, amit a májushoz szokás társítani, rajtam szeptemberben jön ki... no persze az évek múlása kellett ehhez, hogy túl legyünk az iskola kezdések ködén. ami megmaradt abból az időből, az új írószerek szédítő, frissítő illata...
már csak két nap és vége a szeptembernek, addig jöjjön ez a csendesülős szám...
Friday, September 27, 2013
Wednesday, September 25, 2013
Wednesday, September 18, 2013
Tolsztoj az iskoláról
„Az iskolát nem úgy hozták létre, hogy az olyan legyen, ahol a gyerekek kényelmesen tanulhatnak, hanem úgy, hogy ott a tanárok kényelmesen taníthassanak. A gyerekek beszélgetése, mozgása, vidámsága, amely elengedhetetlen feltétele a tanulásnak, zavarja a tanárt, és ezért az iskola a kérdések börtöne, ahol a beszélgetés és a mozgás tilos. …a felülről, erőszakkal létrehozott iskolákban a tanár nem a juhok pásztora, hanem azok börtönőre. Ahelyett, hogy belátnák, a siker feltétele adott helyzetben az, hogy tanulmányozzák azt a dolgot, amivel foglalkozniuk kellene (az oktatásban ez a „tárgy” a szabad gyerek), úgy akarnak tanítani, ahogyan ezt maguk megszokták, és a legjobbnak találják. Ha pedig ez nem vezet eredményre, akkor sem a tanítás módját változtatják meg, hanem inkább a gyermeki természet megváltoztatására törekednek. Ebből a tendenciából keletkezett és ma is keletkezik az a rendszer (Pestalozzi), amely megengedi a „mechanikus kioktatást”, azt az örök tendenciát, amelynek célja, hogy függetlenül a tanártól és a tanulótól, a módszer egy és ugyanaz maradhasson.” A tanulókkal úgy kell bánni, mondja Tolsztoj, mint aki eszes és gondolkodó lények. Csak ebben az esetben fogják ezek lényegesnek tartani a rendet, és az ennek megtartásához szükséges önkormányzatot. Ha a gyerekek valóban érdeklődnek az iránt, amit a tanár tanít nekik, akkor mondta, ritkán lesz rendetlenség, és ha ez mégis megtörténik, akkor az érdeklődök a többieket rá fogják venni arra, hogy azok is figyelemmel legyenek. „Amikor Tolsztoj előre elgondoltan elhagyta a termet egy óra közepén, hogy tesztelje tanulóinak viselkedését, akkor azok nem törtek ki rendetlenkesésben, mint ahogy azt Tolsztoj korábban Nyugat-Európai utjain iskolákban megfigyelte. Amikor elhagyta a termet és a gyerekek teljes szabadságnak örvendhettek, akkor továbbra is ugyanúgy viselkedtek, mintha ö bent lett volna. Kijavították és dicsérték egymás munkáját, és gyakran teljes csend lett. Ilyen eredmények, magyarázta, természetesek egy iskolában, ahol a gyerekeknek nem kötelező a részvétel, vagy a bentmaradás és az odafigyelés.
Monday, September 16, 2013
Szent-Györgyi Albert az iskoláról
Szent-Györgyi Albert, 1930-ban írta a következő sorokat: "Hogy csak az lehet igazán ember, aki igazán gyermek is tudott lenni, az régi igazság. Hogy csak az egészséges ember lehet igazán hasznos tagja a társadalomnak, ahhoz kétség nem fér. És mi kikergetjük hideg, sötét téli reggelen fél hét órakor kis gyermekeinket meleg ágyukból, hogy elzavarjuk őket az iskolába, ahol mozdulatlanul, rettegésben töltik el zsenge éveik nagy részét, ahol egészségtelen, félénk, 10 éves felnőtteket faragnak belőlük. ... Ami itt folyik, ellenkezik nemcsak a fiziológia és orvostudomány, de ellenkezik az emberi józan ész legelemibb követelményeivel. Ami pedig az öt órai oktatást illeti, én magam ugyancsak szellemi munkához szokott tudós ember vagyok, de én képtelen vagyok tovább, mint két óra hosszat előadásra figyelni, még akkor is, ha az előadás érdekes (ami pedig előadásban elég ritka). És akkor mi 10-12 éves kis gyermekek fejének beszélünk öt óra hosszat? Én nem értek pedagógiához, de ha ez nem ellenkezik a pedagógia elveivel, úgy ezt a tudományt sem emberi lényeknek találták ki. ... Hogy az iskola mit ad a mi elvett drága kincseinkért, a kivert érdeklődésért, a megcsonkított egészségért, az elnyomott szabadságért és önállóságért, azt nekem sok érdeklődésem ellenére sem sikerült kinyomoznom."
Saturday, September 14, 2013
Thursday, September 12, 2013
Monday, September 9, 2013
Még egy Marley Cost
Sajna a cégkocsiba CD van és nem olvas írottat, micsoda szemét húzás ez a kiadóktól?
Család Cost
Új családtag érkezett:
A család barátaival szedtünk is kb. 300 kiló gyümölcsöt, nagyrészt barackot, de sok a szilva is. A barackot ki is magoztuk, ez tiszta lesz, meg mit is beszélek itt egy pár kép. Érik már e létemnek első pálinkája - Magasztos cukorfok vízből vérré vál ma Ez lőn minden népnek elébb-utóbb álma nyilván ide az jön: körte, barack, citrom
Sunday, September 8, 2013
George Dennison: A gyerekek élete c. könyvéből
Érdemes megjegyezni, hogy az Első Utcai Iskolába járó gyerekek szülei két kivétellel nem voltak az iskolai szabadság hívei. A maguk részéről hittek a kényszerben, a jutalmakban és büntetésekben, a formális fegyelemben, az ellenőrző füzetekben, a házi feladatokban, és a bonyolult iskolaépületekben. Zajos osztályainkra és közvetlen hozzáállásunkra görbe szemmel néztek. Gyerekeiket nem azért járatták hozzánk, mert egyetértettek módszereinkkel, hanem mert nem volt más, amibe kapaszkodhattak volna. Amint azonban a hónapok múlásával a korábbi iskolakerülőkből lelkes diákok váltak, és ahelyett, hogy állandóan kudarcot vallottak volna, elkezdtek tanulni, a szülők levonták a következtetéseket. Az első év végére lelkesen támogatták az iskolát.
Nem volt iskolai adminisztráció. Kicsik voltunk és nem volt rá szükségünk. A szülők végül ezt is elfogadták. A tanárok kompetenciájáról maguk is meggyőződhettek, miként a tanulás aktusán keresztül a gyerekek is. A szülők korábban általánosan rossz tapasztalatokat szereztek az iskolai adminisztrációról, a puding próbája pedig természetesen az evés volt: a gyerekek vidámabbak voltak és tanultak. Az adminisztráció maguknak a gyerekeknek soha nem hiányzott.
Nem vezettünk ellenőrzőket. Minden gyereket ismertünk, szeszélyeikkel, képességeikkel, és fejlődésük problémáival együtt. Ezeket az ismereteket nem lehet kis füzetekben rögzíteni. A szülők ezt is elfogadták végül. Ez az eljárás csökkentette aggodalmaikat az életben, hiszen az osztályzatok amúgy sem jelentettek nekik sokat, legfeljebb a problémák homályos érzését, vagy hasonlóan homályos megerősítést, hogy rendben mennek a dolgok. Amikor kíváncsiak voltak, hogy a gyerek hogyan halad, egyszerűen megkérdezték valamelyik tanárt.
Nem írattunk dolgozatokat vagy versenyszerű teszteket. Fontos volt, hogy tisztában legyünk a gyerekek tudásával, de még fontosabb volt, hogy megismerjük, hogyan tudják azt, amit tudnak. Semmit sem tudunk meg Maxine-ról, azzal, hogy Elenát vizsgáztatjuk – ezért nem írattunk összehasonlító teszteket. Ezeket az utálatos összehasonlításokat a gyerekek sem hiányolták, a tanárok pedig megmenekültek attól az abszurd kötelezettségtől, hogy több tucat egyéniséget egyetlen uniformizált skála szerint osztályozzanak.
forrás
Saturday, September 7, 2013
Máltai kereszt
A máltai keresztmű a mozigépek kockánkénti filmtovábbításának egyik legáltalánosabb mechanikája. Két napja a Máltai szeretetszolgálat munkatársa vagyok :-) Komolyan. Egy hatsebességes kisbuszt vezetek.
Szombat reggelre
Edusnak és minden összes többi kávérajongó kedves barátomnak :) A legújabb kazetta anyagából a bolháról:
Friday, September 6, 2013
Tuesday, September 3, 2013
Music Cost
"It's an hour full of Hasidic Disco, Spirutal Soul, Yamanite Funk, Turkish Acid Rock, Arabic Jazz & much more, all recorded & released in Israel by local musicians & artists in the 70's and early 80's."
http://noizinzion.blogspot.co.uk/2008/05/soulico-archeology-mixtape.html
Thursday, August 29, 2013
Wednesday, August 28, 2013
Monday, August 26, 2013
Sunday, August 25, 2013
Saturday, August 24, 2013
Wednesday, August 21, 2013
Tuesday, August 20, 2013
Friday, August 16, 2013
Wednesday, August 14, 2013
Tuesday, August 13, 2013
Monday, August 12, 2013
Sunday, August 11, 2013
Saturday, August 10, 2013
Sunday, August 4, 2013
Film Junction
nyári forgatásokból itt egy videó. max 3 óra forgatásért (plusz vágás) 200 fontot kérünk.
Saturday, August 3, 2013
Friday, August 2, 2013
Filmajánló - Krónika II.
Még januárban emlegettem a Krónika c. dokumentum film sorozatot azóta felkerült a youtube-ra. Ajánlom figyelmetekbe, ismét.
Íme a negyedik rész, kb:1:00:00-tól van pl. egy hatalmas sztori
Wednesday, July 31, 2013
Elefántcsontblog
új korszak köszöntött be, a nők dominálnak. persze mindig is domináltak, csak nem direktben. Osho szerint (aki nagy ritkán a jövőről beszélt, úgy 40 évvel ezelőtt) majd ugyanazt csinálják, amit a férfiak csináltak a nőkkel (rossz esetben, teszem hozzá). biztosan él a nőkben vmi elfojtott megtorlás tudat, nem csodálom egyébként. mintha csak meg kéne nyugtatni őket, hogy jól van, jól van, nincsen nagy baj, most ti jöttök, csak ne rontsátok el.
egy hónapja költöztem el. most 4 nővel lakom együtt (plusz egy nőstény macska, aki nagyon jófej és én tényleg nem vagyok egy macskafan). Eva volt először a szobatársam (korábbi munkatárs), éppen szarban volt, nem talált magának szobát és nem akart ismeretlenekkel együtt lakni (én mindent szerelemből csinálok egyébként). gondoltam egyet, mondtam neki, hogy költözzünk össze, spóróljunk. mert így tényleg olcsó. feladtam a privát napjaimat, óráimat, perceimet. tényleg nem hiszem, hogy tudjuk irányítani az életünket. a döntéseink persze lehetnek, jók vagy rosszak. sokkal inkább arról van szó, hogy ha valamit elénk fúj a szél, azt ne vegyük véletlennek, éljünk vele, ne menjünk el mellette, ha valami megmozdul bennünk, válaszoljunk rá. sokszor mentem el dolgok mellett, nem reagáltam a pillanatra, mindegy is. mert nehéz reagálni, imprózni kell. az meg nem megy mindig, mert gyakorolni kell. sokszor kell elbaszni, aztán rajönni, hogy nincs is mit elbaszni, hogy le kell vedleni minden maszkot, amit viselünk, szépen lassan. a vedlés meg fájdalmas.
Eván kívül két olasz lány a másik szobában. Donna és Luna. Donna anyámra hasonlít, mindig ez a lenyomat. hülyeség. ha a lenyomat erős, nehéz megszabadulni a képtől. semmi több. azért küszködünk a múlttal mert nem volt másik képünk amihez igazodhattunk volna, esetleg felvillanva, rövid időre. biztos ezért emlékszünk olyan jól bizonyos emberekre gyerekkorból. csak a minap jöttem rá, hogy mennyire más anyát akartam, hogy sokkal inkább éreztem anyámnak a szomszédunkat, aki a férjével élt. nem lehetett gyerekük. egyszer elvittek Bécsbe amikor talán 6-os lehettem és csak most jöttem rá, hogy miért.
Donnához közel kerültem az elején. a szokás vonzalma, de szerencsére még időben viszakoztam. (most éppen itt ülnek a szobában, esznek és csivitelnek). aztán megjelent Ausra. ő Eva barátnője, Litvániából. csak pár hete érkezett Londonba, nem volt hová mennie. (egyébként senkinek nincsen munkája a házból, egyedül nekem, kiváncsi leszek mennyire lesz itt őrültek háza, ha megkezdődnek a munkás napok és fáradtak lesznek, a menstruációról nem is beszélek). menyország és pokol itt minden.
szeretem Ausra-t. ő rak most rendbe érzelmileg. érzelmi biztonság, hosszú évek óta először. olvadok és szótlanná válok ha mellettem van, megnyugszom teljesen, elég ha csak rágondolok. olyan vagyok mint egy 16 éves, úgy közeledem hozzá mint egy ázott macska, aki betévedt a viharból egy meleg házba s aki félénken néz körbe, hogy lehet e a kandalló mellé menni...
szerelem és meditáció. a füvet nagyon kéne hanyagoljam. csak akkor esik igazán jól, ha sokat melózok. akkor belefér. a meditáció utáni állapotomon tudom lemérni, hogy mennyire nem jó, hogy szívok, olyankor fáradt leszek egyből mert tisztulok, mint az elején.
érzekeny vagyok ettől a rohadt fűvezéstől meg ingerlékeny. de már tudom, hogy meg kell etetni a hedonista énemet, különben még nagyobb a baj.
tehát itt van Ausra is velünk a szobában, együtt lakunk, most már hivatalosan is. fura helyzet, de valahogy jót tesz velem. kimozdított az egyedüllétemből és hát úgy kiismerem a női nemet, hogy abból szakirodalom lesz.
Sunday, July 28, 2013
Thursday, July 25, 2013
Beatbox Cost
sok a beatboxos meg sok az elektronikai kutyu is korulottuk, szepen kikeverve stb. itt ez a londoni arc, aki csak kiall az erositojevel, ami nekem bejon.
Wednesday, July 24, 2013
Friday, July 12, 2013
Thursday, July 11, 2013
Tuesday, July 9, 2013
Monday, July 8, 2013
Daft Punk - Random Access Memories
Az év leghájpoltabb albuma. Több, mint egy hónapja jött ki, de elfelejtettem meghallgatni egészen tegnapig. Azóta ötször.
Olyan, mintha a Daft Punk húsz éve erre a lemezre készülne. Minden benne van, amit a popzenéről tudni kell: funk, disco, elektronika, space, szex, opera. Méltó tisztelgés Moroder mester előtt.
Ha még néhányszor meghallgatom, el fogok menni egy lemezboltba (van még ilyen?), és megvásárolom a CD-t (van még ilyen?) pénzért (van még ilyen?).
Jó szórakozást, éljen a DISCO!
Saturday, July 6, 2013
Friday, July 5, 2013
Thursday, July 4, 2013
Film cost
lenyűgöző film... nemis annyira film, inkább fotósorozat... bár végülis minden film fotók sorozata :)
Wednesday, July 3, 2013
Happy endings - Tinker, Tailor, Soldier, Spy
az utóbbi időkből az egyik kedvenc fim befejezésem: Suszter, szabó, baka, kém
SPOILER!
(sajnos tükrözve van a kép, nem tudom, miért, bosszantó)
egyébként ennek a filmnek a plakátja is az egyik kedvencem, semmi különös, de rendben van nagyon
Saturday, June 29, 2013
Friday, June 28, 2013
Wednesday, June 26, 2013
Monday, June 24, 2013
TV Cost
A hétvégén autózás közben szólalt meg ez egy horvát rádión, azonnal leírtam, amit értettem belől és elég nehéz volt megtalálni, de itt van: élvezzétek, nekem nagyon lazzzza :-)
Sunday, June 23, 2013
Saturday, June 22, 2013
Friday, June 21, 2013
Thursday, June 20, 2013
Wednesday, June 19, 2013
DISCO Cost
az uj Daft Punk album ugy tunik, az ev vilagslagere megint. mindehonnan ez szol es ez jo. melto klipp.
meg egy bonus:
Tuesday, June 18, 2013
Monday, June 17, 2013
Saturday, June 15, 2013
Friday, June 14, 2013
Thursday, June 13, 2013
Cikk cost
Feldmár és Vekerdy "az iskola és a pszichiátria alapvetően normatív intézmények, amelyek a mindenkor fennálló rend konzerválására szolgálnak, és gyakorlatuk jelentős részét képezi a rájuk bízott emberek különböző fegyelmező eszközökkel végrehajtott kényszerítése bizonyos kanonizált viselkedésformák elsajátítására és produkálására." "..az abnormálisként címkézett viselkedést olyan kommunikációnak látják, amely reakció egy patologikus, embertelen környezetre, és ily módon igazán hatékonyan csak rendszerszinten kezelhető. Ez lehet a család, az osztály, az iskola, és persze maga a személytelen társadalom – ugyanakkor az ezen rendszerekben hatalmi pozícióban lévő szereplőknek természetes reakciója és egyben érdeke is, hogy a problémát a közösség normáihoz alkalmazkodni nem tudó egyénben lokalizálják, így fenntartva a rendszer belső egyensúlyát. A „problémás” gyereket vagy felnőttet elküldik szakemberhez, aki majd jól meg(gyógy)szereli, és ha megjavult, visszatérhet a rendszerbe, amely megbetegítette."
Ne szégyeld!
hat be kell valljam, hogy legalabb oteves csuszasban vagyok a videoklippek teren. tegnap este viszont sikerult elmerulni a Rihanna es Eminem szamokban. komolyan, ez a Rihanna...nekem csak most esett le, hogy ez mar nagyobb mint Madonna? azert legalabbis versenyben van, nem?
Wednesday, June 12, 2013
Roulette Cost
neha berulettezek valamit a tag-ekbol. becsukott szemmel kell raklikkelni a tag-ekre veletlenszeruen. igy kell csinalni.
Tuesday, June 11, 2013
Free World Vlog
Újfent egy sorozatot nyitnék, ami ki tudja meddig él majd. Tomival egyik este kitaláltuk a Free World Vlog-ot.
Ez egy amolyan videó napló a számomra (Kiarostami kézikamerás videóira rímelve talán), bármit fel lehet venni, a téma kötetlen. A lényeg az, hogy akkor world vlogoljon valaki, amikor úgy érzi, hogy szereti ezt az életet, úgy ahogyan van, amikor elkapunk valami flow-t akár a hétköznapokon, akár különös helyzetekben és videónaplóba szeretnénk ezt önteni.
Semmi nagy durranás, csak olyan jó használni olykor a mobilvideót. Én pl szeretek kinézni az ablakomon.
Saturday, June 8, 2013
Thursday, June 6, 2013
Disco Cost
A barcsi rádióban csíptem el az imént ezt a dalt...és brrrrvaaajóóóóó! :-) Love of my live I will never leave you. You're on my mind wherever you are. Mariana Maria mi amor. Mariana I miss you more and more. All of my heart I'm feeling so lonely. All I can do is dreaming of you. Mariana Maria mi amor. Mariana I miss you more and more. I still remember the very first time I saw you and your eyes met mine. I wish it could happen again All over again all over again. Mariana Maria mi amor. Mariana I miss you more and more. Mariana (Instrumental) Mariana Maria mi amor. Mariana I miss you more and more. I still remember the very first time I saw you and your eyes met mine. I wish it could happen again All over again all over again. Mariana Maria mi amor.
Hova megy ma éjjel az uránváros
talált dal
ma tudtam meg, hogy Cseh Tamás írt egy számot Uránvárosról, és az Olympia szálló ragyogó bárjáról.
a honlapon meghallgatható.
harminc évvel ezelőtt az Olympia étteremben még minden szombaton zenés mulatság volt. Napközben a kupola mellett fagyit lehetett kapni, igazi tejből főzöttet. Igaz, hogy csak négy fajta volt, de a puncsban még volt mazsola:)
erről van szó
forrás: fortepan
Sunday, June 2, 2013
Saturday, June 1, 2013
Subscribe to:
Posts
(Atom)
