irány a gyár, ahol a víz az úr!
Thursday, March 3, 2011
Radnóti vlog
csak hogy meglegyen ez is ne csak kommentben. és itt vannak az eddigi posztok az ügy kapcsán, érdemes a kommenteket is olvasni.
El a kezekkel a magyar filozófusoktól!
Magyar filozófia Vlog Cost
El a kezekkel a magyar filozófusoktól! - JÁTÉK
El a kezekkel a magyar filozófusoktól... (Platón)
"Nem logikai elemek a meggyőzésre"
Beszélgetés ifj. Geréby Györggyel
Hosszú komment
Hosszú válasz a hosszú kommentre
Hosszú válasz a hosszú kommentre
Birizgálná az önbecsülésem ha elolvasnátok, hiszen ez egy önmegtisztitó szöveg. Előzmények itt és itt Vannak voltak és lesznek is termékeny viták. Ez a résztvevők hozzáállásán múlik. A kiindulópontnak szerintem is annak kell lennie, hogy mi van akkor, ha a másiknak van igaza. Vagy mik azok az elemek, amikben a másiknak igaza van. Ezzel meg lehet teremteni egy közös alapot. Aztán jöhetnek az érvek pro és kontra. Vannak persze olyan esetek, ilyen például az amikor valaki szimpatikus vagy sem, valakit szeretek vagy sem. Ebben az esetben nehezen vagy egyáltalán nem működnek az érvek és ellenérvek. Én azért szeretem a vitákat, mert ha az ember hajlandó végig vinni, hajlandó rá időt szánni, hajlandó a másik érvelését végiggondolni és nem csak a magáét szajkózza, akkor egyre több közös pont alakul ki és ami talán még fontosabb a másik véleményét is jobban el tudjuk fogadni, mert megismerjük az indokait, nem lesz mindenben egyetértés, de megtisztul a vita és ez tényleg felemelő pillanat. Nem egyszerű nyitottnak lenni a másikra, nem egyszerű feladni, amit eddig gondoltunk, nem is mindig kell, a vélemények sokszínűsége fontos érték. Pontosan azért jó a vita, hogy ne záródjunk be magunkba. Megpróbálom megérteni azt, hogy aki beszél, miért úgy beszél, miért azt mondja amit, magamat is beleértve, magunkat nézni egy kicsit nehezebb, mint másokat, de nem lehetetlen, sőt ez az alapja mindennek, hogy tudjunk magunkkal szemben is kritikusak lenni.
Az a baj hogyha pusztán az történik, hogy mindenki mondja a magáét és nincs vita, akkor ez elbeszélés egymás mellett. A vita pont ezt a másikra való nyitottságot teremti meg, ha hajlandóak a felek vitázni, érvekre ellenérvekkel válaszolni. Ha hajlandóak belemenni a játékba. Ha nyitott vagyok a másikra, akkor a vita nem távolít el, hanem ellenkezőleg, közelebb visz hozzá. Nincs vitakultúránk, kerüljük a konfliktusokat, jobban szeretjük a szőnyeg alá söpörni a problémákat. Ebben a helyzetben tényleg úgy tűnhet, hogy mindenki csak a maga igazát szajkózza és ez tényleg nem vezet sehova.
A politika tánc hasonlat nem rossz, de véleményem szerint ebből a játékból sem lehet kitörölni a vitákat. Nem igaz, hogy az érveknek nincs szerepük ebben a történetben. De ha nagypolitikáról, vagy másképp a látható „porondon” talán tényleg erősebbek az érzelmi hatások, az ész érveknél. A „színfalak mögött” sok-sok vita van. Például az otthonszülés jelenlegi szabályozását több hónapnyi vita előzte meg, amiben részt vettek a szakma képviselői, az otthonszülés ellenzői és támogató is. Ha teszik a vitáknak köszönhető, hogy lett végre szabályozás. Ez is a politika része, nemcsak a Gyurcsányozás, Orbánozás, komcsizás, fasisztázás.
Mindnyájan a rendszer rabjai vagyunk és ezt nem felmentőleg mondom, most sem. És sajnos egyenlőre tényleg nem lehet konkrétumokat tudni. De sokan felszólaltak már, köztük a megvádoltak is elmondták érveiket, mire, mennyit és miért költöttek. Tényleg nem lehet tudni, hogy történt e hiba egyáltalán, se a Geréb Ági esetén, se a filozófusok esetén. Mondanak ez is meg azt is. Az is lehet, hogy soha nem fogjuk megtudni. Ezért nem tudom, hogy mit kéne a filozófusoknak másképp csinálni. Fogalmam sincs. Csak annyit tudok mondani, ha elkövették feleljenek érte, ha nem akkor meg mentsék fel őket.
Az érdekesség az, hogy mindkét esetben olyan eddig szőnyeg alásöpört dolgok kerültek felszínre, amik nem konkrétan az ügyhöz kapcsolódnak. (Geréb esetén a háborítatlan szülés problémája, a filozófusok esetén pedig a pályázati rendszerek hiányosságai). És egyik sem arról szól, hogy ja szóval ha azért történt ami történt, mert nem volt szabályozva, mert nem volt jó a rendszer, akkor felmenjük a résztvevőket. Nem. A rendszer együtt kell olyanná alakítanunk, hogy a legtöbb esetben működőképes legyen. Mindenki felelős, én is te is. Senki sem mondhatja, hogy mosom kezeimet. Persze most nem arra gondolok, hogy mindenkinek otthon ülve azon kéne gondolkoznia, hogy hogyan kéne megjavítani a pályázati rendszereket. De azt már igen, hogy a saját portáján mindenki tehet azért, hogy jobban menjenek a dolgok. Ebben a vita vagy párbeszéd, rendkívül fontos elem. Ez a demokrácia lényege. E nélkül csak újratermeljük vagy még tovább rontjuk a helyzetet.
„de miért van ez az arrogancia? hát üvöltenem kell, hogy a másik megértsen?” – írod. Igen ezen a téren én is követtem el hibákat, nemcsak a zeitgest. azt figyeltem a kommentedben (amivel megelőztél :), hogy a másik érzelemire negatívan ható elemek hiányoznak. Csodáltam is ezt akkor, mert olyan megnyugtató volt. Én ezzel ellentétben igyekeztem belerakni a tüskéimet is a mondandómba, és ez valóban hiba volt. Tartalmilag most sem nagyon mondanék mást, csak másképp, tüskék nélkül, nem visszavágnék, hanem csak érvelnék. Az adok kapok a kulturálatlan vita formája.
Az arrogáns vita tényleg elharapózott, ebből is látszik, hogy érzékeny területekről szólnak és hogy a legfontosabb dolgokat érintik. Ezért is halaszthatatlan, hogy kulturált vita legyen. De ez csak akkor működik, ha hajlandók a felek rá. Hajlandóak érvelni is, nemcsak kiabálni. Nem könnyű, nekem sem megy minden esetben, érzelemből nem lehet vitázni.
„én szorítok a legjobban, hogy ez az Orbán gyerek ne bassza el a dolgokat” detto. Mindig is azt mondtam és mondom mai is, hogy bár nem tudok azonosulni azzal az értékrenddel, erkölcsiséggel amit képvisel, de ha erre van szüksége az országnak ahhoz, hogy alapjaiban megváltozzon, hogy jól tudjon működni, akkor legyen. Én ennyire még nem szorítottam, kormánynak, mint most a fidesznek. De semmi bíztatót nem látok, szinte minden az ellenkezőébe megy át, annak, amit én jónak gondolok. És mégis még mindig van bennem bizalom, hogy hátha sikerül. Keresem azokat a pontokat, ahol bíztató erdményeket látok. Talán ők vannak, amúgy az eddigi legnehezebb helyzetben és abban hogy itt tartunk nemcsak az előző kormányok, nem csak a válság és nem csak a nyugat és nemcsak a kelet és nemcsak a … hanem az állampolgári passzívitás is legalább annyira ludas. A vitára való hajlandóság hiánya, a konfliktusok elkendőzése, meg nem oldása. A konfliktusok növelése. Látom ezt a családokban, látom mennyi tabu van, látom mennyi nemzedékek óta cipelt negatív örökség, csak azért mert félünk vitázni, félünk ellentmondani a másiknak, félünk attól, hogy elveszítjük önmagunkat a vitában, félünk a másiktól, fenyegetve érezzük magunkat. Ezért inkább behúzzuk fülünk-farkunk. Nem szól szám nem fáj fejem. Mondják, hogy ez a kommunizmus miatt van, pedig hát - egy-két kivételes történelmi időpontot kivéve - ez a hajlam a honfoglalás óta jelen van bennünk, vagy ki tudja mióta.
„akkor tudok igazán termékeny lenni, ha állandóan kételkedem és magával a kételkedésemmel való harcom erősít meg a tetteimben.” – igen, egyetértek, ez szinte közhely, mégis kevesen vannak, akik törekednének erre. Pedig ez megint a kulturált vita alapja is.
A vita számomra a másik megértésének alapja. Ha „pusztán csak” elmondja valaki, amit gondol, attól még nem biztos, hogy meg is értem, ahhoz hogy megértsem, szükségem van az érveire. A megértés persze kölcsönösséget kíván. Tehát én is elmondom az érveimet. Márpedig ha érvek és érvek vannak egymás mellett, az már vita.
A magam részéről köszönöm ezt a posztot, tanulságos volt és sokat segíthet abban, hogy kulturált vitát vagy párbeszédet tudjunk folytatni. Mutassuk meg, hogy mi képesek vagyunk rá.
Ez talán már az a katartikus pillanat, amikor megtisztulhatnak dolgok, amit hiányoltam az eddigi vitáinkból, mert hogy nem zártuk le őket általában. Megmaradtak a szőnyeg alatt az problémák és az indulatok is. Nem volt meg a nagy összeborulás.
Török Gábor politológussal volt egy beszélgetés, ő azt mondta, hogy a politikában ez a vetélytárskeresés megy folyamatosan, párton belül és kívül is. Alkalmi érdekszövetségek alakulnak, amit vagy betartanak, vagy nem. Mindenki a hatalomra tör, nemcsak Orbán. Ebből a szempontból nincs nagyon különbség. Azt is elmondta a Török, hogy együtt szokott kávézni a Navracsiccsal (Fidesz), aki tanította is és hogy a suliban ahol meg ő tanít jó barátja Karácson Gergely (LMP) mellett van az asztala a „tanáriban”. Egy időben tanácsadóként is dolgozott, de már nem akar ezzel foglalkozni, viszont ha mégis, akkor szívesen lett volna Orbán vagy Bajnai Gordon tanácsadója, de Gyurcsányt már nem vállalná. Érdekes dolgok ezek.
„kommentben vagy bármiben nem indulatosnak kellene lennünk, hanem szenvedélyesnek. a szenvedélyes vita az lehet párbeszéd.” szerintem ehhez MD állt a legközelebb, talán nem sértett meg senkit, legalábbis közülünk biztos nem, de szenvedélyes volt. csodáltam ezt is.
Hosszú komment
inkább beteszem külön posztba az eleinte kommentnek szánt írásomat a Beszélgetés ifj. Geréby Györggyel kapcsán:
én csak idepofátlankodok mint egy harmadik, hátha jobban összekuszálódik minden.
nem merülök el a részletekben, sok lenne kihámozni, ki mit mondott, meg hogy ki hogyan értette a dolgokat korábban stb.
amit látok ebben a kommentsorozatban:
Bt másként látja ezt a filozófus ügyet, meg a Geréb ügyet is mint pl. jómagam, vagy md vagy roomann. ezen a vonalon kezdtem el hát gondolkodni, hogy vajon mi van, ha Bt-nek van igaza és tényleg nem kellene Gerébből mártírt csinálnia pár embernek (köszönöm Mem-nek a mai munkahelyi beszélgetést ezzel kapcsolatban), ill. a balos, liberális filozófusoknak is össze kellene szedniük magukat és hasznosabb dolgokat csinálniuk végre. és most itt komolyan nem gúnyolódok, hanem megpróbálom átgondolni a vita gócpontját, hogy honnan indul mindez.
egyébként nem szeretem a vita szót használni, jobban hiszek a párbeszédben, ami azt jelenti, hogy elfogadom azt, amit a másik mond, szóról szóra és ehhez rakom hozzá az enyémet, így formálhatjuk azt a gondolatiságot, ami közöttünk lebeg, kölcsönösen, azaz nem ellene mondok a másiknak, ami csak eltávolít tőle és bezár saját magamba, hanem nyitott vagyok a másikra. nevezzük ezt kommunikációnak. és általában itt a baj, hogy ha ez a kommunikáció nem egy kölcsönös párbeszéden alapul, akkor nincs az az érvrendszer, ami a másikat meggyőzné. ellenkezőleg, megerősíti azt a ellen-szempontot és minden, ami elhangzik érvnek csak önigazolás lehet belőle a másik szemében.
hadd lovagoljak Kunderán megint: a politikusokat táncosoknak mondja, akik azt közvetítik, hogy én erkölcsösebb vagyok mint a másik (az ellenfelem). nem az érvek fognak dönteni, sosem azok döntenek, hanem a mi viszonyulásunk egy adott politikai személyhez, hogy azt a valakit erkölcsösnek, vagy erkölcstelennek tartjuk e. a politikusok mindig úgy táncolnak, hogy erkölcsösebbnek, tisztábbnak tűnjenek fel az ellenfelüknél. beszélhetünk itt ugyan tényekről is, de sosem a tények bázisán állunk, hanem az erkölcsén (az erkölcsi szimpátián). ezért vannak a viták, amelyek mindig is áthidalhatatlanok lesznek és tulajdonképpen nem merném termékenyeknek sem mondani őket. a termékenység az azt jelentené ebben az esetben, hogy valami engem megtermékenyített, azaz egy változásnak állok elébe ( egy gondolati, világnézeti, magatartásbeli változásnak).
tehát ha Bt-nek adok igazat, akkor bennem az a kérdés merül fel, hogy ha ez így van, akkor miért nem lehet ezt egy normális párbeszédben elintézni, vagy humánusabban. azaz, hogyan lehetne Gerébbel másként bánni ill, hogyan lehetne a filozófusoknak elmondani, hogy másként kellene valamit csinálniuk. és itt most nem támadok, hanem kérdezek, de tényleg.
a Zeitgeist című film jut az eszembe, amit nem bírtam nézni, mert erőszakosnak éreztem a nyelvezetét, a filmnyelvezetet. buta propagandának. de megfogom nézni mindegyik részét, tutira, csak halogatom a dolgot, mert melós lesz.
és a Zeitgeistre pl. elmondhatom, hogy igen gyerekek, ez így igaz, de mégsem értek vele egyet. mert nagyon leszűkíti a dolgokat, úgy mesél, hogy minden szavával sulykol, hogy ez így van. de miért van ez az arrogancia? hát üvöltenem kell, hogy a másik megértsen? ellentmondást nem tűrően kell elmeséljek egy történetet? ez régen rossz...
itt a szóban forgó témakörökben, úgy értem a híradások, a média, a politika szintjén ez a fajta arrogáns kommunikáció üti fel a fejét.
én szorítok a legjobban, hogy ez az Orbán gyerek ne bassza el a dolgokat...de a legroszabb az egészben, hogy itt mindenhonnan megy a kiakadás, hogy itt túlzások történnek az új kormányzás terén. és erre is el lehetne mondani, hogy mindenki sír, de nem látják, hogy majd jó lesz és hogy most a jó úton járunk. egy értelmes ember sosem gondolhatja azt, hogy a jó úton járunk, ha van benne egy egészséges kétely. ez a kétely a gondolkodás maga. sőt, akkor tudok igazán termékeny lenni, ha állandóan kételkedem és magával a kételkedésemmel való harcom erősít meg a tetteimben. ha politikusok a művészek kételyeit magukba tudnák olvasztani, akkor lehet, hogy nem politikusok, hanem filozófusok irányítanák az országokat.
a magam részéről inkább hiszek egy Gerébnek, mint egy csak kórházban dolgozó szülészorvosnak. már csak azért is mert több tapasztalata lehet a dolgokban. ugyanígy, egy filozófusnak inkább hiszek mint egy politikusnak. ezek a dolgok nem zárják ki ugyan egymást, de sajnos a jelen helyzetben eléggé külön pályán mozognak ezek az emberek. és miért? mert nincsen kommunikáció.
egy ember (nézete, vagy adott esetben rágalmazása) nem elég ahhoz, hogy legyen kommunikáció. viszont ha az erő veled van politikai hatalom képében, akkor pökhendien úgy csinálhatsz, hogy nem beszélgetek veled, mert nincsen igazad, sőt, erkölcstelen vagy, piszkos. elítéllek. itt a Coston ezért került nagyon előtérbe ez a dolog, mert mindahányan érzékenyek vagyunk az ilyen helyzetekre. ebben nem hinném, hogy mások lennénk és ezért érzem úgy, hogy itt máshol van a kutya elásva, ha az ellentétes meggyőződésű kommentekre nézek.
és itt az merül fel bennem , hogy jé, itt van egy-két közéleti szitu, és mi mást látunk benne. holott, mondom, ha azt az alapvető emberi szitut veszem alapul, hogy valakit megrágalmaznak, vagy elítélnek jogtalanul, akkor egy akolban van mindenki, mert azt mindeki ellenzi. nem így van? egy az igazság, ezer az orcája. biztos erre mondják.
tehát nem tudom, elmondható e ezek alapján az, hogy Bt a szóban forgó szitukban mást lát e mint e sorok írója. és ha igen, mást is lát, akkor én tökre kiváncsi vagyok, hogy hol van a gondolati eltérés köztünk pontosan. nem azért, hogy vitázzak, hanem hogy megértsem a másikat.
(ez is egy fajta kommunikáció, nem akarok direkt baráti megszólításokkal élni. mindig ódzkodtam itt a coston attól, hogy postban, vagy kommentben nyílt baráti megszólítással éljek. olykor persze megesett, amit egyáltalán nem bánok, de nem itt akarom kiélni az személyes dolgaimat, bocsánat. ez nem düh bennem vagy ilyesmi, ez nekem tényleg kényelmetlen, mert itt egy nyílt platformról van szó.)
színház a világ, mit csináljunk?
ja igen, még eszembe jutott valami. egyik nap kiváncsiságból beírtam a youtubra,hogy Orbán, hogy mit dob ki.
na ezt, elsőre:
itt igencsak elgondolkodtam Viktorunk személyiségén. hogy mi az, ami elsőre feltűnt: olyan személyiség, aki nyerni akar, ez idáig rendben is van, de mást sem látni, csak ezt. ez sugárzik ebből az emberből. keresi a vetélytársat, hogy legyőzhesse, csak azért, hogy ő legyen legfelül. szóval ez lenne a politika lényege? nekem úgy tűnik, hogy neki igen, és ha a mostani arcát idézem föl, akkor egy önelégült valakit látok, aki nagyon elbízta magát. az egészséges kétely jele sehol az arcán. ennyi az ember, mást nem látok.
hiénavigyor.
nah, hát bárhogy forgatom, ez az ember irányít most Magyaroszágon és vele nem nagyon lehet beszélni, vagy beszélgetni, űgy tűnik. sajnos a hívein ugyanez a mosoly bújkál, ugyanezek a gesztusok stb.
én sírok azért az emberért, akivel nem lehet beszélgetni.
nah, hát bárhogy forgatom, ez az ember irányít most Magyaroszágon és vele nem nagyon lehet beszélni, vagy beszélgetni, űgy tűnik. sajnos a hívein ugyanez a mosoly bújkál, ugyanezek a gesztusok stb.
én sírok azért az emberért, akivel nem lehet beszélgetni.
még egy uccsó.
kommentben vagy bármiben nem indulatosnak kellene lennünk, hanem szenvedélyesnek. a szenvedélyes vita az lehet párbeszéd.
Wednesday, March 2, 2011
Cost Reklám
Minden nap a te napod!
Pár percig lent maradt az állam, mikor a ritkán látott televíziós készülékben először észleltem a következő zenés képsorozatot.
Nem hirdetünk "zenés-reklám"-készítési versenyt? DE!
Na jó, elég a vers is. Versben tessék reklámozni a RadioCostot!
Az akkordokhoz ragaszkodom, de a dallamot mindenki sajátjának tudhatja, mondjuk, hogy művészi szabadságot kaptok!
Bb
Mert a wifi csatlakozott:
F
épp a szomszéd csalatkozott,
C
hogy te milyen ügyes-okos
C
a réd'koszt'blogot olvasod.
PCGAME Cost
Nekünk az első PC-nk egy 286-os volt VGA(!!!)-val. A hollandiai rokonoktól vettük meg.
Még nem fejtem ki a VGA kártya keblére ölelő határait (ugyanott lehet valahol a fejemben a VGA grafika, mint a legó).
Az első gépünk 40 megás vinyóját (turbinahangja volt, ezek a régi vinyók állítólag néha felrobbantak, mert olyan nehéz volt benne a fémlemez, hogy nem bírta a saját súlyát és az XT házak (a legenda szerint!) azért készültek 1,5mm-es vaslemezből, hogy az ilyen robbanásoktól megvédje a felhasználót) a hollandiai rokon telerakta játékkal, rajzprogrammal és egyéb fontos dologgal (Pl. az autodesk animatorral, amit 1994 óta minden egyes gépemen az elsők között másolok át - ebben készült a Warman is). A Supaplex is rajta volt.
Ez a játék a kezdetektől megvan. Én béna vagyok benne, a húgom és a bátyám taroltak mindig, de imádtam még nézni is, meg játszani is. Egy ún. ügyességi-logikai játék.
Wiki
és innen letölthető a kis getit gombbal.
Tuesday, March 1, 2011
Subscribe to:
Posts
(Atom)
