Ígértem folytatást:
Monday, January 31, 2011
Beirut, igazi muzsika
Beirut zenéje felvidít, elvarázsol, megnyugtat....
Tudom, hogy többen ismeritek a zenekart. Megint sikerült rákattannom, ami úgy néz ki, hogy nem tudom aznapra kiverni a fejemből. Így gyakorlatilag egész nap ez "dől" a youtuberól.
Sajnos a honlapjukon régóta nincs változás.
http://www.beirutband.com/
? merre pihenhetnek, mit csinálhatnak? Biztosan meleg helyen vannak, ahol közel a tenger és sok az olívabogyó.............
Sunday, January 30, 2011
Gloomy Színház
ezért nehéz ez a színház dolog. ha le akarjuk írni. közhely, de mint olyan, igaz: nem rögzíthető. nem úgy. ha valakinek volt idege végignézni az előadás trailer-jét, vagy mi is ez, abból kiderül, hogy a téma nem is volt rossz (csak a trailer, hát. a színház ott, akkor, úgy érvényes. és kész.). sőt, egyre érdekesebbé vált, amikor az ember rájött, hogy a videón és a színpadon szereplő nők mindegyikének neve salamon eszter, és hogy az egész egy nyomozás a világon fellehető salamon eszterek történetei után. nagyon trendi; a dokumentimszínház, az oral history, a performansz, a video-art és koreográfia keveréke. és bár olykor nekifeszült az ember ennek a személyességnek, hogy akkor én, a T. Néző mit is kezdjek ezzel, hogy van egy salamon eszter, aki meghalt a lágerben anno, és egy, aki zalaakárhol lakik, egy meg csellózik egy heavy metál zenekarban, egy meg, a gloomy-s kislány énekesnő akar lenni, és a táncos-koreográfusnő, aki rendezte az egészet, szinte menekült a magyar szürkeségből, ahol táncosnőként csak a klasszikusra volt esélye az "átkosban". mégis, bár nem tudom, mi igaz az egészből, hol a valóságos határa, mindegyik történetszeletkében volt valami, ami az én történetem is (mondjuk nőként, szubjektumként, magyarként, európaiként), vagy engem is foglalkoztat. és élőben még a gloomy sunday sem volt idegesítő, a technikai megoldások meg kifejezetten ajánlhatók: a vetítő vásznon szereplők mintha egy térben lettek volna a színpad terében levőkkel. aztán nem hitt az ember a szemének: a színpadon végül két ugyanolyan táncosnő állt, két salamon eszter. nem káprázat és mégis. a színház is képes erre, a fény, a kosztüm, a smink, az effektek, élőben. és hát 800 valahányan vannak amúgy. az eszterek, a salamon eszterek. belőletek vajon hány van? utána néztetek már?
Saturday, January 29, 2011
ÚJ NÉZŐ Cost
ez csak egy részlet az Új Néző projekten készült filmből, kiegészítve a foglalkozások felvételeivel. a Káva kezdeményezésére sokféle ember, szervezet bevonásával sikerült megcsinálni azt a résztvevői színházat vidéken, ami nem csak kiemel a hétköznapokból, készen visz valamit a néző elé, hanem arra készteti, hogy bekapcsolódjon, hogy a saját életére vonatkoztassa a látottakat. ez a színház jövője a városokban is, nem véletlen, hogy a maladype lakásszínháza vagy az imprószínházak olyan népszerűek. ez a rész épp elég didaktikus, de számos technika, egyéb színháztípus előzte meg ezt a gyakorlatsort. most bonya lenne leírni, de valami hasonlón kéne agyalni szekcsőn is, mert az elkülönülés egyre erőteljesebb, és számos problémához fog vezetni; együtt kéne beszélni arról, hogy a közösségi események, az együttélés tekintetében mely csoportoknak milyen ötletei, észrevételei vannak.a projektben voltak külön megvalósítható, apró ötletek is. pl. fotók készültek a résztvevőkről és az általuk választott autó mellé montírozták őket; a képeslap-minőségű képeket haza is vihették (előtte egy vitában vettek részt, ahol a színjátékban szereplő házaspár tagjai mellett érveltek, hogy autót vagy házat vegyenek a lakodalmon összetáncolt pénzükből). vagy pofon egyszerű: angéláékkal lehetett textil-újrahasznosítani is. ez a kezdeményezés nemcsak megfigyel, rögzít, használ, hanem odafigyel. érdemes megnézni a két dokut, a projekt honlapján pedig fenn vannak a két településen az ottaniak bevonásával készült filmek is. a cél, hogy a mikroprojekt modellként szolgáljon hasonló elgondolásokhoz; a káva vagy schillingék szívesen segítenek bármilyen kezdeményezésben és komolyan is gondolják. :)
Friday, January 28, 2011
Thursday, January 27, 2011
Wednesday, January 26, 2011
Jazz Cost - Best Bassgrooves Ever - Jasper Hoiby
Niels Henning Orsted Pedersen után a második kedvenc dán bőgősöm.
Értelmetlen száguldozás
A most bemutatott játék Midtown Madness névre hallgat, és már igencsak fejlett 3D-s ábrázolással rendelkezik, hiszen már 1999-et írtunk, amikor megjelent. Egyike a kevés, igazán szerethető Microsoft-os programoknak, ugyanis az ő nevük alatt futott (bár a valódi fejlesztést az Angel Studios végezte).
Az a lényege, hogy egy valódi városban (Chicago-ban) száguldozhatunk, valódi forgalomban. Többféle módon tehetjük ezt meg:
Cruise - csupán a mászkálás, felfedezés öröme miatt, de a város zegzugainak megismerése később nagyon hasznos lehet. Rengeteg sikátoron, titkos átjárón, vagy akár épületen lehet keresztülhaladni, illetve a különböző járművek tulajdonságait tesztelgetni.
Checkpoint race - a város különböző pontjain elhelyezett kapukon kell áthaladni, teljesen tetszőleges sorrendben és útvonalon. 5-6 ellenfél teszi ugyanezt, akiknél gyorsabban kell végigmenni mindenütt, és helyenként rendőrök is le akarnak minket állítani. Van kb. 12 pálya, természetesen egyre nehezebbek. Az időjárás, a forgalom és a napszakok is mindig változnak.
Blitz race és Circuit - ezek nem olyan izgalmasak, az egyiknél időre kell végigmenni a kapukon egyedül (szintén városi forgalomban), a másiknál a lezárt városban kell legyőzni az ellent.
A maga korában nagyon újszerű játék volt, és nagyon addiktív: hónapokon keresztül nyomtuk az albérletben hajnalokig. Nagyon jól eltalált fizikai tulajdonságokkal rendelkeztek a járművek, azaz elég valósághűen gyorsultak, csúsztak, kanyarodtak vagy borultak. És ami miatt nagyon népszerű lett, a virtuális valóság, amelyet egy valódi város alapján hoztak létre az alkotók: elég jól lemodellezték Chicago-t (később pl. egy rakás filmben megismertem helyszíneket, ahol már "jártam" korábban), és minden reagál: a gyalogosok megijednek, ha elszáguldasz mellettük, ha egy másik kocsinak koccolsz, akkor dudál és anyázik, és ha éppen úgy hozza dolgod, hogy az autópályán szembe kell haladni a forgalommal, akkor a többi közlekedő bepánikol.
Mindez történt 2000 környékén; ugye akkoriban jött ki a Mátrix című film, meg úgy általában a sci-fikből a hétköznapi gondolkodásba is átszivárgott a virtuális valóság kérdése. Szóval ez is egy ilyen játék: kevesebb fantáziát igényel, viszont sokkal valósághűbb helyzetekben tudja magát kipróbálni, aki játszik vele.
Ja igen, és kis hozzáértéssel egyéni pályákat vagy járműveket lehet építeni. Máig is aktív internetes tábora van, és pár havonta ki tesznek egy-egy új kocsit vagy várost. Természetesen mi is akartunk építeni egy autót, mégpedig egy Trabantot, csak sajnos a technikai lehetőségeink nem voltak túlzottan előnyösek. Nem volt például digitális fényképezőnk, vagy akár szkennerünk, amivel fotók alapján fel lehetett volna skin-elni a 3D-s vázat, illetve maga az autó formája sem volt olyan egyszerű, sok görbület és szöglet alkotja, ehhez meg jó 3D-s program (és annak ismerete :) ) szükséges. És persze mekkora lenne összerakni Pécset, hogy ott száguldozzunk az ismerősökkel (vagy ismeretlenekkel)?.
Az elsőt elég gyorsan követte a második rész (2000-ben), amely néhány új kocsi mellett két új várost is tartalmazott (San Francisco-t és Londont), amelyek még több rejtett útvonalat, és élvezetesebb terepet nyújtottak, viszont a valóságérzet valahogy csökkent, sokkal "könnyebb" volt minden benne, nem igényelt akkora technikai tudást, illetve aránytalanul ellenállóbbak lettek a járművek, tehát felboríthatsz több teherautót anélkül, hogy komolyabb bajod esne. Ezek sajnos sokat rontanak a játék élményén.
A 3. rész már Xbox-ra jött ki, így csak youtube-os videók alapján tudok nyilatkozni: elég látványos, de a vezetési élmény: passz.
MM1 általános bemutató:
MM1 rajongói mozi (egy-két vicces bug-ot is beleraktak):
Magyar filozófia Vlog Cost
a korábbi postot akarom csak hangsúlyozni (El a kezekkel a magyar filozófusoktól).
nekem az tetszik nagyon, hogy kiviláglik ebből a videóból, hogy az egyetlen fegyver a vlog lehet ebben a helyzetben. a vlog az az egyetlen szócső (jó jó, vegyük ide a mlogot is), amellyel szabadok lehetünk. írott szóval már nem lehet nagyon labdába rúgni. ahhoz, hogy kiálljon az ember saját magáért, vlogolnia kell.
igen, ez nekem nem interjú, hanem vlog. azért mert nem az interjút készítő ember irányít, hanem az, aki beszél. hiába van közjáték az videókészítővel, itt az alapszitu az az, hogy ő, Vajda Mihály szólni kívánt. a videókészítő nem más mint aki csak asszisztál a vloghoz. (sajnos nem tudja, hogy csak bezavar ebbe a közegbe és fárasztja az urat).
házi feladat a Radio Cost posztolóinak, hogy időnként keressünk magyar vloggereket és erősítsük ezt a kommunikációs csatornát.
Orbánt kurvára megvlogoltatnám.
igen, ez nekem nem interjú, hanem vlog. azért mert nem az interjút készítő ember irányít, hanem az, aki beszél. hiába van közjáték az videókészítővel, itt az alapszitu az az, hogy ő, Vajda Mihály szólni kívánt. a videókészítő nem más mint aki csak asszisztál a vloghoz. (sajnos nem tudja, hogy csak bezavar ebbe a közegbe és fárasztja az urat).
házi feladat a Radio Cost posztolóinak, hogy időnként keressünk magyar vloggereket és erősítsük ezt a kommunikációs csatornát.
Orbánt kurvára megvlogoltatnám.
Tuesday, January 25, 2011
Hungary Image Film by South Park
remélem, ez még nem vot... bár nem egy nagyon kreatív epizód, de foglalkoztak az üggyel.
a nap képe
egy designer közösségi oldalon találtam - az oldal neve Dribble, nem sikerült még rájönnöm, hogy pontosan mi is a célja, de miután megláttam ezt a képet, már nem is érdekelt- annyira megtetszett ez a kép, hogy a melóhelyen beállítottam háttérképnek :)
na és tök véletlenül belefutottam egy másik Kubrick vonatkozásba is, design ügyileg:
The Four Icon Challenge - meséld el kedvenc filmed, vagy könyved négy ikonnal. Sajna kevés kép van, de ez azért elmegy.
Cost Filmajánló - BLACK SWAN
na végre sikerült megnézni az új Aronofsky filmet, a Black Swan-t.
nekem eddig ez a filmje tetszik a legjobban. persze anno a Rekviem-ért rajongtam, de gyorsan kinőttem belőle, hiszen a sekélyes mondanivalónak nincsen hosszú élete (biztosan ezért csapongunk úgy ide-oda manapság, hiszen nincsen mibe kapaszkodni, azaz lenne, de ahhoz olyan időbefektetésre volna szükség, amitől elmegy a kedvünk).
a Black Swan tulajdonképpen nem hoz újat a Wrestlerhez képest.
sajnos azt kell mondjam, ha kissé szemügyre vesszük ezt a két filmet, könnyen meglátjuk a közös nevezőket: önmegvalósítás, siker, család, egó, végzet.
így kapunk egy legalább olyan jól összevágott anyagot, mint a Rekviem, olyan jó színészvezetéssel mint a Wrestler, és egy középsekélyes amerikai történetet, ami mellesleg kurva jól van tálalva. de hát ebben az amcsik verhetetlenek.
13 millióból készült, eddig ennyit hozott.
Jean Baudrillard - A szimulákrum elsőbbsége (részletek)
[...]
Eltitkolni annyi, mint úgy tenni, mintha nem lenne az, amink van. Szimulálni annyi, mint úgy tenni, mintha lenne az, amink nincs. Az első jelenlétre utal, a második hiányra. De a dolog bonyolultabb, hiszen a szimulálás nem színlelés: „Aki betegséget színlel, egyszerűen ágyba fekhet és elhitetheti, hogy beteg. Aki betegséget szimulál, az néhány tünetet is képes produkálni.” (Littré.) Azaz a színlelés vagy eltitkolás érintetlenül hagyja a realitás elvét: a különbség mindig világos, csak éppen el van kendőzve. Ezzel szemben a szimuláció megkérdőjelezi az „igaz” és „hamis” „valódi” és „képzeletbeli” közötti különbséget. Beteg e a szimuláns, vagy sem? Hiszen „igazi” tüneteket produkált.
[...]
Így fogott össze tudomány és technika a minap II. Ramszesz múmiájának megmentéséért, miután néhány évtizedig hagyták porladni egy múzeum mélyén. A Nyugat pánikba esett arra a gondolatra, hogy nem képes megmenteni azt, amit a szimbolikus rend negyven évszázadon keresztül konzerválni tudott, azonban fénytől és tekintetektől védetten. Ramszesz nekünk semmit nem jelent, csak a múmia felbecsülhetetlen értékű, mivel ez szavatolja a felhalmozás értelmét. Egész lineáris és felhalmozó kultúránk összeomlik, ha nem tudjuk a múltat napvilágnál tárolni. Ehhez ki kell ragadni sírjukból a fáraókat, csendjükből a múmiákat. Exhumálni kell őket, és katonai végtisztességet kell adni nekik. Egyszerre vannak kiszolgáltatva a tudománynak és a férgeknek. Csak a teljes titok biztosította ezeréves hatalmukat, a porladás feletti uralmat, ami a halállal járó anyagcsere körforgás feletti uralmat jelentette. Mi már nem vagyunk egyébre képesek, mint hogy tudományunkat a múmia rendbe hozásának, vagyis egy látható rend helyreállításának szolgálatába állítsuk, holott a bebalzsamozás mítikus tevékenység volt, amely egy rejtett dimenzió halhatatlanná tételére volt hivatott.
[...]
El vagyunk ragadtatva Ramszesztől, mint a Reneszánsz keresztényei az amerikai indiánoktól, eme (emberi?) lényektől, akik soha nem hallották Krisztus igéjét. A gyarmatosítás kezdetén el is érkezett egy döbbent és szédült pillanat már annak a lehetőségétől is, hogy kikerülhető az Evangélium egyetemes törvénye. A dilemma a következő volt: vagy elfogadják, hogy e Törvény nem egyetemes, vagy kiirtják az indiánokat, hogy eltüntessék a bizonyítékokat. Általában megelégedtek azzal, hogy megtérítették vagy egyszerűen felfedezték őket, ami elég is volt lassú kiirtásukhoz.
[...]
Disneyland tökéletes modellje minden szimulákrum szövevényének. Először is játék az illúzióval és a képzelgésekkel: Kalózok, Határ, Future World stb. E képzelt világ rendeltetése, hogy sikerre vigye a működtetést. De a tömegeket kétségkívül sokkal inkább a szociális mikrokozmosz, a valódi Amerika korlátjainak és örömeinek vallásos, miniatürizált élvezete vonzza. Az ember kívül leparkol, belül végigállja a sort, és teljesen magára van hagyva a kijáratnál. Az egyetlen káprázatos dolog ebben az elképzelt világban a tömeggel járó gyengédség és meleg, s azoknak a szerkentyűknek elégséges és fölös száma, melyek a tömeg effektus fenntartására hivatottak. Teljes a kontraszt a parkoló — igazi koncentrációs tábor — tökéletes magányával. Vagy még inkább: odabent szerkezetek egész skálája tereli a tömeget irányított folyamokba, míg kint a magány egyetlen szerkezet felé irányul: az autó félé. Rendkívüli egybeesés (ám ami minden bizonnyal az e világra jellemző elvarázsoltságból ered): e mélyhűtött, gyermeteg világot olyan ember találta ki és valósította meg, aki jelenleg maga is hibernálva van. Walt Disney, aki mínusz 180 fokon várja a feltámadást.
[...]
Disneyland káprázata se nem igaz, sem nem hamis. Disneyland lebeszélőgép, amit azért állítottak ki, hogy ellenpontként újraélessze a valóság fikcióját. Ezért együgyű e káprázat, ezért infantilisan elkorcsosult. E világ gyermetegnek akar látszani, hogy elhitesse, a felnőttek másutt vannak, a „valódi” világban, hogy elleplezze, az igazi infantilitás mindenütt jelen van; maguk a felnőttek azok, akik idejönnek gyereket játszani, hogy tévedésbe ejtsenek saját, valódi infantilitásukat illetően.
[...]
Disneyland az a hely, ahol a káprázatot újrahasznosítják, mint másutt — és itt is — a feldolgozó üzemek a hulladékot. Ma már mindenütt újrahasznosítani kell a hulladékot, s a gyermekek és felnőttek álmai, képzelgései, történelmi, tündéri, legendás káprázata hulladék egy hiperreális civilizáció első nagyobb mennyiségű mérgező salakja. Disneyland a prototípusa a mentális terület eme új funkciójának. De ugyanígy működik valamennyi Kaliforniában hemzsegő szexuális, lelki, testi újra feldolgozó intézmény is. Az emberek nem tekintenek többé egymásra, de vannak erre intézmények. Többé nem érintik meg egymást, de van érintésterápia. Nem járnak már gyalog, de kocognak stb. Mindenütt újrahasznosítják az elveszett képességeket vagy az elveszett testet, az elveszett társas ösztönt, az étel elveszett ízét. Újra feltalálják a szűkölködést, az aszkézist, az eltűnt vad természetességet: natural food, health food, jóga.
Metal Mission Cost
Iggy Pop - Pussy Power.
Éppen még nem metál, de most ez jutott eszembe hirtelen.
De jöjjenek a keményebb témák!
Cost Misszió
Csináljunk Tomdd-ből újra metálost.Mindenki küldje be kedvenc metálslágerét, hátha vissza sikerül téríteni Leiszit a helyes útra.
Monday, January 24, 2011
El a kezekkel a magyar filozófusoktól!
PETÍCIÓ
"Vedd a tudományos kutatás mindenütt a világon ismert egyik finanszírozási formáját, a pályázatot. Említs meg egy nagynak tűnő összeget, elmulasztva hozzátenni, hány emberre, hány évre kell elosztani, s hányadrésze lehet személyes juttatás. Szórj el néhány, a tájékozatlanok számára jól hangzó hazugságot: a pályázatok nem feleltek meg a kiírásnak, az elnyert összegek nagyságrenddel nagyobbak, mint más humán tudományi pályázatoké. Tedd gúny tárgyává a kutatások tárgyát. Mindezt kapcsold össze néhány kritikus, a politikai véleményét véka alá nem rejtő közéleti értelmiségi nevével. A kilövési engedélyt Heller Ágnesre és rám adták ki. De mivel a mi két – egymástól független – kutatócsoportunk által elnyert összeg önmagában nem eléggé imponáló, négy másikat is belevontak. Kiváló kollégámról, Steiger Kornélról például arcuk verejtékével annyit tudtak összeszedni, hogy egyszer Soros-díjban részesült. Közbevetőleg: ha ez bűn, dr. Orbán Viktor nagyobb bűnös, aki két éven keresztül kapott Soros-ösztöndíjat, s oxfordi évét is ez az alapítvány finanszírozta. De folytatva: emlegesd a hat különféle pályázatból összeadódó összeget minél többször. Sejtesd, hogy ezeknek az egymással sem tárgyukban, sem tudományos irányukban semmilyen kapcsolatot nem tartó kutatásoknak a hátterében egy közös bűnszövetkezet áll. És sulykold ezt naponta." (részlet Radnóti Sándorral a 168 órában készített interjúból, az őket ért vádakra reflektálva)
Rock Cost
elmondhatom, hogy most a rockos korszakomba léptem.
(érdekes fekákat látni ebben a stílusban...mint ahogyan fehéreket reagge-ben)
Tv On The Radio
Cost Music
dobálok, amit találok éppen. keresem a zenéket a munkahelyemre. most egy skót csapat jön, kellemesen könnyed. Camera Obscura
John Taylor Gatto - Miért nem oktatnak az iskolák?
... a tanítás és az iskolák egyre jelentéktelenebbé válnak a bolygó nagy vállalkozásai számára. Senki sem hiszi már el, hogy a tudósokat természettudományi órákon képzik, vagy hogy a politikusokat állampolgári ismeretek órákon képzik, vagy hogy a költőket angolórákon képzik. Az igazság az, hogy az iskolák valójában csak engedelmességet tanítanak.(1990) a teljes szöveg
további szövegek a szerzőtől
Az iskola ellen - Arról, hogy hogyan és miért nyomorítja meg a gyerekeinket a közoktatás
Az amerikai oktatás rejtett története (2000) – előszó
Kinek hihetünk?
Sunday, January 23, 2011
a pokolról
"Az emberélet útjának felén
egy nagy sötétlő erdőbe jutottam,
mivel az igaz útat nem lelém."
Dante pokla - röviden
Cost Filmajánló - The Portuguese Nun
"ezennel kijelentem, hogy jó film nincsen, csak tiszta film létezik. hiszen ki mondja meg, hogy egy film jó e, vagy egyáltalán, mitől jó?
a jó nem foglalja feltétlenül magában a tisztaságot (hiszen baszni jó?), viszont a tisztaság magában foglalja a jóságot."
részlet az "Egy anonim fókuszpuller jegyzetei"-ből
van még filmművészet, ma láttam!
most ott vagyunk a forrásnál.
nem ott (Liszabonban), ahol Wim Wenders barangolt turistaként,
nem ott, ahol Lynch lebbenti a misztikus fátylat,
és nem is ott, ahol Jim Jarmusch kereste a szenvedélyt (az életszenvedélyt), hanem most közvetlenül kapjuk, elsőkézből (nem így közvetetten amerikai vagy német szemüvegen át). igazi portugál...és egyetemes, mint Reygadas (mexikói).
"újra rá kellett jönnöm, hogy nem jó filmeket kell tudnunk csinálni, hanem tudnunk kell tisztának lenni. a film legyen eszköze és célja az öntisztulásunknak."
Cost Music - Royal Philharmonic Orchestra
találós kérdés: melyik magyar műsornak volt ez a zenéje? (magam sem tudom)
a felvétel a 2010-es évet záró Royal Konferencia gálaestjén készültek, aminek keretében a Cost blogosok hivatalosan is elismerték az "Új művészet" születését.
Saturday, January 22, 2011
Art Of Noise
Ez egy méltatlanul elhanyagolt és ismeretlen lemez egy hagyományteremtő zenekartól. Ők azok, akiknek sokat köszönhet az elektronikus zene, a Ninja Tunes kollázsokat összerakó hip-hop dj-i, ők találták fel és untatták meg velünk az ambient stílust, és mikor a későbbi nu-jazz generáció még csak tipegett, ők már kiadták az Eye Of A Needle című mesterművet. Na itt egy remix is, mert jó kedvemben vagyok.
Friday, January 21, 2011
Mainstream, csajok, Marina és a Ludditák
albumajánló és nyílvános zaklatás.
a mai napom már reggeltől fogva a csajos zene irányába folyt le. a Spotify-on (amely online gigantikus zenetár visszahozta a zenehallgatási kedvemet, örök hála ezért!) meghallgattam a tavalyi Marina and the Diamonds lemezt (The Family Jewels), miközben filctollat forgattam a kezemben (hamarosan új alkotás kerül ki a nemzetközi filcművész kezéből!). aztán a munkahelyen meg újra és újra viszonthallgattam az egész albumot (igen, tudok zenét hallgatni közben) és nem győztem csodálkozni, hogy milyen szépen keverik a populáris elemeket a nem mindennapi sikamlós dallamokkal, amelyeket a kereskedelmi rádiókból csak véletlen és ritka pillanatokban lehet elcsípni. na nem mintha érdekes lenne, mi szól a kereskedelmi rádiókból, viszont annál érdekesebb, hogy manapság mit nevezünk mainstreamnek. mert Marináék számomra totálisan felborították a határvonalat, ugyanis, ilyen popkornhangzást nem hallottam még ennyire sokrétűen és játékosan előadva. mindegyik szám egy gyémánt (let's say!)
két dolog ötlött fel zenehallgatás közben. az egyik, hogy lesz egy csajos zenei poszt mindenképpen tőlük. a másik, hogy többször a Ludditákat is eszembe juttatta Marina effektezett hangja.olyannyira, hogy most a Radio Cost első nyílt levelét szeretném itt megcímezni a Ludditáknak, hogy gyökeres posztolóként egy kívánsággal élhessek (amit majd talán egyszer a Cost Kívánságműsor rovatba is betehetek büszkén), miszerint tessék feldolgozni Marinától az Oh, No! című számot a kedvemért! tessék azt egy koncerten eljátszani, tessék azt jó minőségben rögzíteni, tessék bemondani, hogy "ezt a számot rendzsó kérésére adjuk elő, sok szerettel!"(vagy valami ilyesmit) és tessék ezt a következő albumra is rátenni. ha széles körben jó visszhangra találna a szám, akkor menedzserként is szeretnék jelentkezni a későbbiekben a zenekarhoz!
megtiszteltetés lenne a Radio Cost részéről, ha a megszólított művésznők kommentben válaszolnának ill. elmondanák, hogy mi a véleményük a mainstream fogalmáról, így most 2011 elején. ezen felül, szeretném, ha a szóban forgó feldolgozandó számról is szót ejtenének. a kommentet utána kitenném posztba mintegy levélinterjúként. a választ előre is köszönöm!
íme a Ludditáknak címzett dal:
a csajos rovat-szám pedig ez lenne:
ne higyjük, hogy csak ilyen dögös, puffogós számok vannak az albumon. itt van pl. ez is, ezt is szeretem:
aki nem ismerné a Ludditákat...pajorosan...
TV Cost - Csembaló
Nagyon nagy filmélményt kaptam ettől a videótól. Részlet a csembalógyártásból :) A műtőasztal ehhezképest...
Angolul elmondják, de ha 3:40-hez pörgettek egyből, elmondom nagyjából.
A "rezonátorlap"-ot ragasztják a csembaló keretébe ("korpusz"). Amiért ez macerás folyamat: A rezonátorlap nagyon vékony, nem szabad terhelni pl. sok nedvességgel, márpedig a raasztóanyag akarva-akaratlanul vízben oldódik. Tehát egy sűrűbb, kevesebb vízben oldott ragasztót csinálnak (ez a hangterjedést is jobban szereti, kevésbé tompítja). Ez viszont nagyon gyorsan köt (gyorsan húz meg, alacsony a nyitott ideje). Nincs idő szórítókat használni, mert azt macerás és lassú lenne feltenni és nagyon sok kéne belőle, hogy nagyjából azonos nyomást kapjon mindenhol a fa.
(Itt említem meg, hogy nagyon szerény faipari tapasztalatom szerint az egyik legnehezebben kitalálható és kivitelezető faipari művelet a szorítás. Az ember szinte nem lehet elég kreatív, hogy hogyan miként szorítson össze két alkatrészt. Olyan 3D-s struktúrák jönnek ki néha, hogy öröm nézni. Közben figyelni kell arra, hogy a szorítóerő elég nagy és nagyjából állandó legyen, a ragasztóanyag ne legyen se kevés, se sok, a szorító nem hagyjon nyomot a fán, legalábbis el lehessen tűntetni, stbstb.)
Szóval tekerjetek 3:40-hez és olyan csapatmunkát láthattok. Mint egy tánc, valami balett, nem is tudom, az ilyen dolgok mindig egy táncra hasonlítanak. Itt nincs visszaút, ha rossz a ragasztás, az előző pár heti munka mehet a kukába.
Acid Cost - Acid Symphony Orcestra
A Roland 303-as egy nagyon egyszerű kis hangszer, végülis a "Computer Controlled" korszak alapköve. Szép kis története van, rövidítve: azért találták ki, hogy basszusgitárt helyettesítsen, de mivel alkalmatlan volt erre, a gyártását leállították, aztán pár évvel később valami nagyon acid arc elkezdte használni egy oktávval följebb, torzítóval és azóta mindenki olyan akar. Na, de már volt róla szó ám, meg lesz is.
Magyar wiki
Vintagesynth-en (ez volt a bibliám anno)
A hangját mindenki ismeri, annyira népszerű (és egyszerű). Mivel nem készült sok, iszonyú dárga (a wiki 120.000 forintot ír, valójában 300 alatt egyszerűen nincs).
Na ennek a zenekarnak 10 darab is van belőle.
Érdekes projektnek tartom, meg ideig hallgatom is, de túlságosan öncélú.
Azrét itt egy klip is van:
Szóval 10 ilyen kütyüből két kézzel is sokkal többet ki lehetne hozni, de nem ítélkezni akarok, csak irigy vagyok azt hiszem.
Interjú is:
Mindenesetre belinkeltem őket, mert tegnap óta a harmadik olyan korszakomba léptem, amikor akarok egyet!!!
Mondjuk van másolat is, azt szereld-magad csomagban 20e-ét lehet venni. Rendzsó, lehet hogy kapsz csomagot az ebaytől :) A másolat: xoxbox
Radio Costumes - Filmajánló - The September Issue
miről álmodik a lány? persze arra is számítottam, hogy akkor most majd jól megtudom, mi is zajlik a színfalak mögött, ó áldott naivitás...
The September Issue már nem olyan friss, egy 2009-ben bemutatott és 2007-ben készült dokumentumfilm, ami a Vouge (a világ vezető divatmaganzinjának) szeptemberi számának készítéséről szól. Mint azt az egyik szereplő mondja, a szeptember a divatvilágában olyan, mint az évben a január, minden új kezdete.
nem nagyon néztem utána a filmnek, éppencsakhogy, de úgy harangozták be, hogy legfőképpen az amerikai Vouge félelmetes jégkirálynője, Anna Wintour körül bonyolódik majd a történet, és valóban, vele indul a film, aztán jönnek a képek, két snitt igazi lúdbőrös borzongás: a Vouge kiegészítő raktára (igazi leányálom, képzeljetek el egy helyet véget nem érő polcokkal, ahol a legmenőbb tervezők cipői, táskái stb sorakoznak), de a orzongásnak vége és aztán csak egy egyenes mederben komótosan hömpölygő doksi pereg a szemünk előtt, én meg csak várom a csodát, de nincsen életszaga semminek.
ez mégiscsak a Vouge...gondosan cenzúrázott, éles szemmel fotosoppolt képet hagy csak mutatni magáról.
még a végére beigazított enyhe dráma helyzet is csak olyan langyos, hogy mi? nincsen elég fotó erről a témáról? nem az nem lehet. és tényleg nem, még a szereplők, a Vouge munkatársai sem veszik komolyan, hogy bármi is balul üthet ki, ez mégiscsak a Vouge.
végül mégis történt valami, legalábbis a számomra, lassan adagolva, már a kezdő snittektől, Anna Wintour mellett feltűnik egy másik nő, hatalmas fehér homlokkal és hosszú vörös hajjal, kiderül, hogy ő a művészeti vezető, Grace Coddington. Aztán elkezd beszélni ő is. Látjuk különböző szitukban, ahogy válogatja a fotózni valót, ahogy kigondol egy koncepciót, egy-egy mondat a fotósnak, vagy a modellnek és kezd összeállni a kép.
Végül Grace Coddington kapja a film nagy pillanatát is, az egyik témához tök új fotókat kell készíteni az utolsó pillanatban, mert Anna végül elégedetlen volt az első verzióval. modellek, fotós, háttér és dokufilm stábja készül és akkor Grace ránéz az operatőrre: -Tudsz ugrani egyet? 
ez sem igazi, de emlékeztet valamire, egy pillanatra elhiszem neki, és ez elég.
szóval, végülis, Grace Coddington miatt örülök, hogy láttam ezt a filmet.
még néhány kép a szeptemberi számból:
és a trailer:
Ide meg a többit.
Thursday, January 20, 2011
TV Cost - Macpodz
Nemrég postolta valaki őket. Óriási volt a Chevy című számuk is. Aztán Sadával gulyásleves közben találtunk még egykét gyöngyszemet tőlük. Egyik kedvencem napjainkból!
Persze a két legjobb videót most pont nem találom...megmarad későbbre.
Politika Cost
fordítás itt. de előtte érdemes megnézni a videót, még akkor is ha nem értünk franciául, ahogyan én sem. micsoda költői szónoklatként hat!
Orbánnak nincsen közepe, így nem lehet megfogni. ő az antikrisztus???
archive parlamenti videoközvetítés itt.
önarcképek bedrogozva
Nincs kedvem csicsázni, meg képeket betenni, katt ide és nézze meg, akit érdekel. :)
Jean Baudrillard - A fényképezésről (részletek)
Az ember úgy véli, puszta kedvtelésből fényképez egy jelenetet, pedig voltaképpen ez a jelenet kínálja föl magát szinte kényszerítő erővel a fényképezésre. Mi csupán e színrevitel eszközei vagyunk. Az alany mindössze a dolgok ironikus megjelenítésének eszköze. A kép par excellence a gigantikus reklám médiuma, amelyet a világ önmagáról csinál, amelyet a tárgyak önmagukról csinálnak, megbénítva képzeletünket, a külvilág felé vezérelve szenvedélyeinket, összetörve az egyébként képmutatóan, a rabul ejtésük szándékával eléjük tartott tükröt.
[…]
Valamely tárgy csak azért akarja, hogy lefényképezzék, mert nem kívánja föltárni, nem akarja felmutatni értelmét. Ezért vágyik rá, hogy közvetlenül ragadják meg, a helyszínen erőszakolják meg, legapróbb részleteiben világítsák meg. Valami nem azért akar képpé változni, hogy tartson az időben, hanem hogy jobban eltűnhessen. És az alany csak akkor jó médium, ha belemegy e játékba, ha lemond saját tekintetéről, a saját ítéletéről, ha örülni képes tulajdon nemlétének.
[…]
Egyetlenegy igazi vágy van: a tárgy vágya (a nemi vágyat is ide sorolom). Vagyis nem annak a vágya, aki hiányzik nekem és nem is annak (férfinak vagy nőnek) a vágya, akinek én hiányzom – ez már valami finomabb dolog –, hanem annak a férfinak vagy nőnek a vágya, akinek nem hiányzom, aki nagyon is jól megvan nélkülem. Akinek nem hiányzom, az a Másik, ez a radikális másság.
A vágy mindig ennek az idegenszerű tökéletességnek a vágya, ugyanakkor e tökéletesség megsemmisítésének, lerombolásának a vágya is. Csak azért lelkesedünk, amit megosztanánk, de ugyanakkor legszívesebben összetörnénk tökéletességét és büntetlenségét.
A fényképezés nem azt jelenti, hogy tárgynak tekintjük a világot, hanem hogy tárgyat csinálunk belőle, kiássuk az állítólagos valóság alá temetett másságából, idegen vonzerőként jelenítjük meg, és ezt az idegen vonzerőt képben rögzítjük.
[…]
A fotónak megszállott, jellegzetes, eksztatikus és narcisztikus a természete. A fényképezés magányos tevékenység. A fénykép megszakított, pontszerű, kiszámíthatatlan és visszavonhatatlan, akár a dolgok állapota adott pillanatban. Minden kiegészítésnek, javításnak, színrevitelnek, rendezésnek megbocsáthatatlanul esztétikai jellege van. A fényképező alany magányossága térben és időben egyaránt összefügg a tárgy magányosságával és jellegzetes csendjével.
[…]
Mindenki a saját akaratával és vágyaival létezik, de titokban a döntések és a gondolatok máshonnan érkeznek hozzá, és az ember eredetisége pontosan ebben a roppant különös interferenciában rejlik.
[…]
Nem szeretem a fénykép esztétizálását, kedvem ellenére van, hogy képzőművészeti ágat akarnak csinálni belőle, és a kulturális forgalomba kényszerítik. A fénykép, technikai lényegének köszönhetően, az esztétikán innenről vagy túlról érkezett, ezért állíthatjuk határozottan, hogy forradalmat jelent a mi ábrázolási felfogásunk világában. Betörése megkérdőjelezte magát a művészetet a kép esztétikai monopóliumában. Márpedig napjainkban megfordult e mozgás: a művészet zabálja fel a fotót és nem ennek ellenkezője igaz.
[…]
A kép varázserejének magyarázata, hogy a tárgy végez el minden munkát. Ezt a fényképészek sohasem fogják elismerni, és ragaszkodnak hozzá, hogy minden eredetiség az ő inspirációjukban, fényképész világ-értelmezésükben rejlik.
érdemes elolvasni a teljes szöveget
meg ezt is
meg ezt is
Sex Cost
van egy fotós alkalmazás, amit rátölthetsz az iphone-odra. ebben utazom most én is, mivel az új telefonos szerződésemhez kívánhattam egy csillivilli iphone-t. nem vagyok technika-buzi, de ennek most hasznát veszem itt Londonban. valószínűleg nem élnék vele egy kisvárosban. igen, ez szerintem csakis nagyvárosi átok ill. álldás is egyszerre. kicsit olyan, mintha a laptopomat a zsebemben hordanám, gondolok itt főként a nethasználatra.
szóval van ez a Hipstamatic, aminek van facebookos oldala is. nekem visszahozta a fotózáshoz való kedvemet. no persze nem azért, mert ez hú de nagy dolog most. nem, ez egy tök egyszerű effekt-bazár, amit egy alapszintű photoshoppos könnyedén megkreál. igen, de akkor hol lenne hozzá ilyen csoportépítés? valszeg sehol. max. a flickr-en, de az már másról szólna.
mindemellett végre kiélhetem a régóta vágyott polaroid képgyártást. ez nekem olyan, mintha lenne egy polaroid gépem. sosem tudod belőni vele tökéletesen a képhatárt, mert nem azt látod pontosan a keresőben, amit majd a képen fogsz és kell is rá várni vagy húsz másodpercet, mire elkészül a felvétel (addig dolgozik a gép az effektel). változtathatsz lencséket, filmeket, ill. vakukat. szóval ennyi kell a digitális játékhoz és működik a dolog.
most futottam bele a facebookon a következő oldalba. máris a szexen törik a fejüket a lelkes felhasználók, mint mindig is a fotó ill. filmtörténetben.
http://hipstamaticsex.tumblr.com/
Wednesday, January 19, 2011
PCGame Cost - CGA
(Holnaptól) Mint rendszergazda dolgozom. Hivatalosan is eggyel több közöm lesz a számítástechnikához, mint eddig :) Ezért most hivatalosan is nyitnám a PCGame Cost rovatot.
Ma a CGA-ról lesz szó. Hogy mit jelent? Colour Graphic Adapter. Azaz színes grafikus illesztő. Összvissz 4 színnel :)
1981-ben született. 4 színt tudott egyszerre használni. A legjellemzőbb a fekete-fehér-ciánkék-lila kombináció volt, bizzzztos vagyok benne, hogy japán találta ki. Amúgy egy 16 színű skáláról lehetett választani 4 színt. A grafikai felbontása (4 színes módban) 320x200 pixel volt, azaz 0,064 megapixelm ezt is összehasonlításképpen.
A történethez hozzátartozik, hogy nekünk az első gépünk VGA volt, a kilencvenes évek elején és csak később mikor lett "másodgép", akkor lett egy CGA kártyánk. Amúgy a bátyámtól kaptam egy 286-ost '97 karácsonyára (gyakorlatilag az első PC-m az első igazi saját világ amit építhettem), abban HERCULES videókártya volt, amira azt mondják két színt tud: feketét és fehéret. Ez nem ugyanaz mint amit "feketefehér"-nek hívtak, mert az tudott szürkeárnyalatokat is, az enyém nem :) Csak fekete, vagy fehér. S amikor az ember elkezd erre programozni, általában játékot vagy akármit, az izgalmas igazán. Hogy hogyan oldasz meg két vagy négy színből valami grafikai problémát, na nekem ezt jelenti igazán az, hogy a játékos, a néző fantáziájára is kell bízni valamit.
Már nálunk a VGA korban is elég sok játék (és izgalmas játék) volt, amit lehetett CGA-ban, vagy csak CGA-ban lehetett játszani. Ezek közül a húgom kedvence volt az Alley Cat. Annyira primó játék, hogy 61 kilobyte összesen. Összehasonlításképpen (elvileg) kb. 81 ezerszer férne rá egy DVD-re. Ingyen letölthető INNEN.
Aztán itt a Prince of Persia. Ismerős lehet, mert megfilmesítették (persze nem láttam, de nem is érdekel). Ezt mi már VGA-ban játszottuk.
Egész jó kis mozgása van a korához képest.
A Paratrooper nekem volt nagyon nagy kedencem. Sokáig el lehetett lenni ezekkel és tökéletes élményt kaptunk tőlük. Véleményem szerint azért, mert a hiányzó élmény-részeket megkaptuk a fantáziánktól, nem ránkerőltették, hanem természetes úton megkaptuk. Persze jogos a megállapítás, hogy minek az egész, hiszen egy darab kővel is eljátszhatunk az udvaron...teljesen igazat adok! Mégis ez nekem gyerekkori gyökér, mondjuk éppen kővel is eljátszottam, vagy eljátszottunk, pl. fejbedobtak vele, na éppen az is játékélmény.
Szóval Paratrooper:
Megfigyelhetitek, hogy mindegyiknek csak csipogás a zenéje. Ez az ún. PC speaker. Erről később talán lesz egy teljes poszt. Az a lényeg, hogy a csipogást mindenki megunta és vett hangkártyát! Ami nekem akkora fogalom volt gyerekkoromban!!! Óriási dolog volt mikor megszólalt a számítógép...na de erről majd később tényleg.
Most eszembe jutott, hogy 8-10 játék (félkészen) biztos van, amiket írtam. Ezeknek a tárgyát mindig az életből vettem, vettük :) Volt pl. "tamagotchi", "Süni-lovag", "Süni-hamikás", "Kaland1", "Zsarus"...stb, stb...A Süni gyakran kapott születésnapjára ilyesmit, ez valahogy megmaradt. Az orgonavirág is neki készült anno...Igyekszek valahogy megmutisztani ezeket.
Nagyon szerettem régen programozni. Aztán elmaradt. Miért?
A programozóság nem az, aminek én hittem anno. Azt tanítják, hogy "a programozás a problémamegoldás művészete". Na fasza, hogy majd más ad neked problémát, hogy megoldd. Amit én akartam, az az, hogy problémát-kitalálok és azt megoldom. Szimbolikus élethelyzet: egy egyensúlyi állapot adott. Ki kell lendíteni a dolgot, hogy aztán újra ellensúlyozhasd: mint egy gitárhúrt :)
Na, a programozás manapság nem húronként működik. Kész ("félkész","gyorsfagyasztott") modulokat kell letölteni a netről és egymás mellé tenni őket. A programozó ma megnézi, hogy van-e az ő problémájának megfelelő modul, vagy olyan, amin keveset kell alakítania. Letölti, beágyazza és programozó...kell ez a fenének!
Tuesday, January 18, 2011
Cost Music - Stunts
Egyik legmeghatározóbb autós játéka gyermekkoromnak. A zenéjét álmomból felkeltve is herz-re pontosan eldúdolom ha kell :)
Azért volt nagyon jó mer volt benne pályaszerkesztő. Csináltál valami szivatós pályát és versenyeztél rajta...
Egyszer bent hagytam a moziban a régi laptopot, ami tele van '97 előtti játékokkal* és a mozigépész cimbora az összes létező rekordomat megdöntötte......
*ez a '97 szerintem fontos a játékok szempontjából. A technika valahogy akkor érte el azt a vonalat, ami után már kikapcsolta az emberek fantáziáját. Ez után szerintem nagyon ritka a jó PC-s játék.
Még egy pálya a játékból:
Polish-Jewish Music Cost
visszatérő kedvenc csapat nálam a Kroke.
ebben a számban például 1.50-nél váraltlanul felüti a fejét a lengyel-zsidó transzcendencia...
Monday, January 17, 2011
TV Cost - Let3
A horvát TV-t lehet fogni minálunk otthol'
A HR2-n éjfél után (az úgynevezett "mezzo-pornó" időszakban) helyi érdekeltségű klipeket játszanak. Ez izzadtságszagú kicsit, de mégis van benne valami eredeti is.
A banda elég felkapott ott, meg sok ötletük van színpadra.
TV Cost - szélesvásznúúúúú
Még 2006-ban csináltuk a Sünivel ezt a kis tesztet, amit elszúrtam előhíváskor, ezért a fele elveszett. De lászik, hogy a technológia működik, szóval lehet gondolkodni super8-as szélesvásznúban!
A lényege, hogy egy torzító-lencsén keresztül kell mindent felvenni. Ezt hívják anamorph-nak, azaz torzítottnak. Úgy műkszik ez a lencse(-rendszer), hogy nem gömbfelületre, hanem ellipszisre vannak csiszolva a lencsetagok és a rajta átmenő képet a felére torzítja, de csak vízszintesen. Tehát a filmen összepréselve látszik minden, vetíteni is a lencsén keresztül kell és kész a szélesvásznú csoda!
gépház -híradás
senki ne lepődjön meg
kicsit garázdálkodtam az oldalsávban.
- végre találtam egy megoldást a tag-ekhez, ami annyit jelent, hogy most a kb 120 legrelevánsabb tag látszik és a lenyitható listában lehet hozzáférni az összes többi tag-hez. (legrelevánsabbakat listáján még tudunk alakítani, meg lehet több is vagy kevesebb, az már csak türelemjáték)
-hirtelen ennyi
Sunday, January 16, 2011
Petíció - bulvár cost
engem dühít, hogy az ilyen videókat nem szedik le. én jeleleztem, hogy nekem gázos, bár nem hiszem, hogy két év után foglalkoznak vele.
Tarantino ad egy pofont egy kamerásnak. nem értem, miért nem az orrát törte szét a kamerával együtt.
csillapodásnak itt egy zsenge rövidfilm tőle a kezdeketből. magyar felirat van hozzá.
nem vagyok egy Tarantinó rajongó, de itt van egy gyonyoru szerelmi jelenet, ahol a fiú az exét puhítja. na az valami, kár hogy nem ebben a műfajban maradt...
vicces gegek fűzére. állítólag az anyag hetven százaléka megsemmisült a filmnek még annó.
Friday, January 14, 2011
Cost Music
az uj Danny Boyle filmben csendul fel ez a szam. a film nem igazan jott be, de ez a (jol ismert) szam igen.
sajnos nem beagyazhato.
Subscribe to:
Posts
(Atom)
