Édasapám találta ezt, azt hiszem a szánalmas.hu-n és hívta fel rá a figyelmet. Hát...tökéletes reklám a kis fesztiválnak, mindent elmond róla, tényleg.
Saturday, October 31, 2009
TV Cost - CinePécs
Thursday, October 29, 2009
Donna Lee
Amióta Baksa Peti annyit gyakorolja bőgőn a Royalban ezt a számot (én meg közben csiszolgatok valamit...) már szinte fejből tudom is és nagyon rákattantam. Íme egy tangóharminkás változat (, mert mostanában gyakorolgatok otthon, Öcsitől kaptam kölcsön egy pompás gyönygyházfehér Weltmeistert, ami az édesapjáé. Egész jól megy már rajta az "I will survive" 3/4-ben :)). Vicces a BPTV-t idéző nyitókép, de nem kell megijedni.
Ami 1:30-nál történik. A srác behozza a témát. Csakhogy a basszuson, balkézzel. Félelmetes a kisujja...
Super8
Szeretem a Super8ast. Itt egy "In Camera Edit" film, ami azt jeleni, hogy kapsz egy darab s8 kazettát és ami laborálás után kijön, az lesz a film, azaz vágás csak felvételkor történik (valós vágás pedig nem). Ha belegondoltok, hogy 8ezer forint plusz labor egy guriga film...az körülbelül 2 forint 30 fillér képkockánként!
Itt pedig a fiúk, mégha túlzottan egyszerű is a történet, a stop motionnal engem meggyőztek.
Rapid Filmklub - Antikrisztus
Október 30. Péntek 20.30
Dunaszekcsői Művelődési Ház
Lars von Trier: Antikrisztus (Antichrist, 2009, 100 perc)
színes dán-német-francia-svéd-olasz-lengyel film
rendzsaw írása a filmről
Cannes (2009) - Legjobb női alakítás: Charlotte Gainsbourg
Wednesday, October 28, 2009
Bio Cost
A szomszéd gyermektelen nyugdíjas gyerekpótlónak beszerzett egy kutyát magának. Mivel egy vásott kölyök az ideálja, egy bullterriert, aki a keresztségben a Dorka nevet kapta, ugyanis lány.
A napokban jóanyám felfedezte, hogy Dorka rendszerint beáll a zsályabokrunkba, és csak szagolgatja, szagolgatja nagy önkívületben. Ma reggel kimentem eltakarítani az új szomszédok építkezésének mocskait, és közben lencsevégre kaphattam az említett aktus végjátékát:
Amióta tudunk Dorka kedvteléséről, azóta kap zsályateát, amit mindennél jobban imád. Azóta rendben van a korábban rosszalkodó emésztése, amit be is bizonyított azzal, hogy egy kiadósat kakált - persze már kamerán kívül - a zsályabokor melletti oregánóra...
Tuesday, October 27, 2009
Defreeze
A Royal hűtőjében van egy piros gomb, ami fogalmunk sem volt, hogy mire való, míg valaki be nem nyomta. A konyhában ezután keletkezett egy tavacska.
Most már tudjuk, hogy az a fagyasztó leolvasztó aktiváló gombja.
Ennyivel is jobb lett a világ...
Monday, October 26, 2009
Sunday, October 25, 2009
TV Cost - kétbalkezesek
végre megtaláltam ezt a régi klasszikust. pisti21 nek hála fent van szinte a zösszes rész
Web Cost
Eleddig számomra legviccesebb flash site. Érdemes végigmenni rajta, és megkeresni a mindenféle nagyítókat, hogy egyre nagyobb lehessen a látószög.
KLIKKKKKKKKKKKK!
Saturday, October 24, 2009
TV Cost - Music
>Másnapra. Harmadnapra. Szomorú dolgokhoz vagy inkább szép vaginális szexhez.
(Szolgálatiközlemény: Rendzsó, hol vagy?)
Friday, October 23, 2009
Thursday, October 22, 2009
Wednesday, October 21, 2009
Tuesday, October 20, 2009
KONCERTKONCERTKONCERTKONCERT
Október 22-én, csütörtökön, a pécsi Kisgalériában 5-kor Szentgróti Dávid cimborám kiállításának megnyitója. Aztán este...9-től...
...az első akció! A Zöldben! (Pécs, Hungária út) Ingyenes!
Monday, October 19, 2009
Londonban láttam 1.
Azt szeretem Londonban, hogy itt úton-útfélen hírességekbe lehet botlani. Állítólag műtétje volt.
Kitaláljátok a képen szereplő nevét?
Aki pedig megmondja hogy melyik filmből van az idézet, különdíjat kap! Annyit segítek, hogy nem a fenti úriember mondta, hanem egy (egyesek szerint) hölgy.
szép szavak
A diszkó az utóbbi évek legnépszerűbb szórakozási formája. Hazai megjelenésekor már bizonyos mértékig átalakult. Elsősorban nem lemezpropagálást – disco-jockey –, hanem táncos szórakozást jelent. Nálunk a lemezlovasok inkább zenei szerkesztői, hangulatteremtő feladatokat látnak el. A diszkók előbb néhány művelődési és ifjúsági házban, egyetemi klubban, később – a vendéglátóipar üzleti érzéke alapján – bárokban, éttermekben, presszókban találtak otthonra. Ma a klubokban, művelődési házakban, iskolákban szerveződnek tovább – inkább alkalmi rendezvények keretében. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a diszkók kelléktárának csak néhány alapelemét használjuk (gépzenei apparátus, műsorvezető közreműködése és hangulatvilágítás - gyakran sötétség). A főszerep a diszkókban a táncé, és ezt szolgálja a zene, a műsorvezető, a fény és hanghatások. Gyors népszerűsödési ütemétől messze elmaradnak a biztosított feltételek. Kevés a hazánkban forgalomba került diszkó-lemez és felvétel (hatására virágzik az illegális zenei börze), kevés a disc-jockey, túlzsúfoltak a rendszeresen nyitva tartó, nyilvános diszkók, az üzleti szellem eluralkodásával a vendéglátásban működő diszkók egy részénél az alapvető egészségügyi és alkohol-korlátozási előírásokat sem tartják be, a megfelelő körülményeket teremtő diszkók drágák. Az alkalmi diszkók a felkészületlen rendező gárda, belső magatartási gondok, a tisztázatlan árfolyamok miatt (150-2000.- Ft) sok problémával küzdenek. Tehát a diszkó – mint új divat – magára vette a szórakozás régi gondjait.
A teljes cikk itt van.
Sunday, October 18, 2009
Vblog, azaz videó blog az interneten
"A videó blog meghatározó médiajelenség az interneten, amely általában a technika fejlődését követve megjelenik a népszerű videóportálokon. Ha szerényen is, de immáron hazánk is képviseli a műfajt."
cikk itt.
Foxes in London
sok a roka Londonban. ha este kimesz cigizni a kapu ele, minimum latsz vagy 3-at, ahogy mennek guberalni. olyanok, mint a kobor kutyak vegul is. vagy mint Pecsett a varosi menyetek.
tobbszor lattam, ahogy egy macska talalkozik egy rokaval. (nem sajat video)
Hamvas Béla levele Szabó Irmához
"Az ember önkéntelenül részvéttel nézi életének látszólag értelmetlen lemorzsolódását és az idő üres múlását. Sajnálja ostobán elrontott napjait, összetiport és bemocskolt óráit és perceit, és időnként megrendülten nézi: mi lett abból a jól elgondolt élettervből, amelyet szétmarcangolva, rongyokban lát. De csak azt mondom: ismerem azokat, akik e katasztrófából életüket meg akarták és meg akarják menteni."
Hamvas Béla levelei Szabó Irmához
Hamvas Béla 1948-ben történt B-listázását követően előbb földművesként, majd 1951 és 1964 között az Erőműberuházási Vállalat segédmunkásaként és raktárosaként dolgozott Inotán, Tiszapalkonyán és Bokodon. Szabó Irma polgári nevelésben részesült, 1948 után varrónőként, gyári munkásként dolgozott. Verseket, tanulmányokat írt, magas szellemi színvonalú levelezést folytatott Hamvas Bélával. A leveleket Hamvas Béla jogutódja, Dúl Antal hozzájárulásával közöljük. (Danyi Zoltán)
Kedves Irma, – néhány héttel ezelőtt még nehezebben tudtam volna válaszolni, mert a felgyűlt és kellő időben nem eltávolított keserűség és türelmetlenség és elégedetlenség életvonalamat komolyan fenyegette. Mint rendesen, most is, mihelyt a veszélyt észrevettem és a pozitív erőket felébresztettem, a segítséget megkaptam. Most ismét nyugodt vagyok, és a magam dolgában biztos. Ennek az új egyensúlynak megteremtésében nagy része volt annak, hogy Szabó Lajos barátom gondolataiban el tudtam mélyülni, s így e nyugalmat a barátság ajándékának tekintem, nagyrészt. A barátság mellett való hűségem jele, hogy azonnal írok, és megkísérlem a baráti segítség áldását kiterjeszteni.
Levelének konkrét adatai számomra kevésbé fontosak, egyedül az, hogy lakást változtatott és kedvezőbb körülmények közé került. Ennek igazán örülni tudok, már csak azért is, mert leveléből örömét érzem. A tanácstalanság, elveszettség, ingadozó hit és a többi aktuális negatívum nem lep meg. Mindenkinél tapasztalom ezt, kivéve azoknál, akik már egészen érettek. Egyetlen gyógyszert ismerek. A legközönségesebbet, amit ismer és amiről nem kell beszélnem. Az ember önkéntelenül részvéttel nézi életének látszólag értelmetlen lemorzsolódását és az idő üres múlását. Sajnálja ostobán elrontott napjait, összetiport és bemocskolt óráit és perceit, és időnként megrendülten nézi: mi lett abból a jól elgondolt élettervből, amelyet szétmarcangolva, rongyokban lát. De csak azt mondom: ismerem azokat, akik e katasztrófából életüket meg akarták és meg akarják menteni. Akik nem tudták és tudják a letiportatást elviselni, és közelednek, hogy úgy mondjam, az Idő Szelleméhez, szolgálataikat felajánlják s életüknek legalább egy részét így próbálják megmenteni (maguknak megtartani?). Nem kell különösebben magyaráznom, hogy az nyert, aki kompromisszumot nem kötött, nem köt és nem is fog kötni. Összetapossák? Nem boldogság. De ez az összetörés mérhetetlenül több, mint az a kétes nyereség, hogy életének töredékét megkapja – olyan áron, ami eszeveszett ráfizetés. Néhány szerencsétlen (és tehetséges) barátom esetén látom a kompromisszum demoralizáló hatását. A magamén csak azt látom, hogy öregszem, az időm fogy, erőm csökken – hagyom, hogy napjaim elcsorogjanak, tudatosan, most már nem is szomorúan, nem is egykedvűen, hanem az áldozat szellemétől áthatva, meg nem rendíthetően, a bestiális és sötét hatalmak erejének engedem, hogy időmet elvegyék, mert csak így tudom megmenteni életemet. Még egy-két hónappal ezelőtt csaknem kétségbeesetten küzdöttem az írásért. Igen, írni akartam, napjaim megmentett félórái, heteim másfél napjai alatt. Szerencsére nem sikerült. Amit csináltam, ügyetlen volt és erőtlen. Abbahagytam. Belátásból, önként és szintén áldozatból. Amit azóta szellemvilágomon tapasztaltam, megerősített. Most már tudom, hogy igazam van. Produktivitásom magasabb síkra helyeződött át. Morális és spirituális erők magasabb művet dolgoznak. Próbálnék ennek az életrendi változásnak híveket szerezni, főképpen barátaim között. De nem is tudja, milyen rettegés fogja el őket, ha arról van szó, hogy akár egy napról is le kelljen mondaniok. Nem tudják; nem tudják, hogy mert nem mondanak le, az egészet el fogják veszíteni. És nem lassan-lassan, hétről-hétre vesztik el. Nem. Elvesztették abban a pillanatban, amikor hitetlenségükben önmagukat megmenteni vélték és tulajdonképpen önmagukat elárulták.
Keveset olvasok, mert nincs könyvem. Amelyekre szükségem lenne, nem kapom meg. Tavaly télen sokat olvastam hébert és szanszkritot, a Kathaka upanishadot lefordítottam, de a hozzávaló igen alapvető bevezetés már nem készült el. Most Rilkével, kínaiakkal, Kierkegaard-ral, hindukkal és Szabó Lajossal foglalkozom. Munkám itt sok és felelős és nehéz. Feladatomnak érzem, hogy az emberekkel a valóság távlatát vegyem fel. Ez a többségben kedvezően hat. A sötétek félnek tőlem és bizalmatlanok (mert sötétségük általam fenyegetve van). Sajnos ezzel nem törődhetek és emberi voltukra mindaddig appellálni fogok, amíg megindulnak (vagy végképp elzárkóznak). Gyakorlatban alkalmazom azt, hogy senkivel semmi kétest, semmi gyanúsat, semmi tilosat. Nyíltan, egyenesen, világosan, egyszerűen, humorral, közvetlenül, őt magát szólítom meg és nem félek a gonosztól.
Ezt tudom magamról írni. Ha ír, arra kérem, jegyezze fel, milyen kézirataimat őrzi. Mostanában látom, hogy írásaimat szerteszét szórtam, és nem tudom hol vannak. A másik: levelében Gyurkáról tesz említést. Régebben nem beszélt róla, nem ismerem. Édesanyja remélem jól van, és betegségétől nem szenved annyit, mint régebben.
Tervem, hogy szabadságomból néhány napot Pesten töltök, és akkor szeretném fölkeresni. Üdvözli barátja
Béla
Tiszapalkonya, 1954. X. 28.
Saturday, October 17, 2009
Radio Cost - Filmajanlo
megneztuk!!! ott voltunk a premieren!!!
a bivaly elhozta az ev filmjet, ami nagyobb mint a Titanic es soha nem sullyed el!!
kezdjuk ott, hogy mirol csusztam le: a nyelvrol, mert angol felirat nelkul olyan vagyok mint egy kis kezdo suketnema, aki csak szajrol olvas (sokszor felre). de a kepzelet nagy ur, igy hat jobb hijan kiegeszitek. s milyen jo, hogy a kepzeletrol van szo minden nagy meseben, amit nagyon ritkan kapunk meg nagy meselotol, de most ugy meg kaptuk gyerekek, hogy attol meg az unokaink is csuklani fognak! a brazil-t nehez tullepni, de nem lehetetlen. Giliam atlepett sajat magan is, de ugy, hogy kozben kihallod: "na most akkor mindenki bekaphatja!" es kapja is be mindenki, az osszes loszar fantasy film a mocsokgeciotvar Gyuruk ura-val az elen. hogy a kepzelet hatalmat merik zengeni azok, akiknek fingjuk sincs a kepzeletrol! (egy kivetel azert akad, hala a jo istennek: The Fall)
a kepzelet mindenhatosagat nekem a Vegtelen tortenet jelenti (nana, hogy konyvben!) es a Charlie es a csokigyar, amit most olvastam el angolul es hat remekmu, mit ne mondjak!!!
a fentebb emlitett muvek ( a the Fall-al egyetemben) azert jok, mert ott lebeg mindegyikben a realitas buskomor szele, amit igazan csak osszel erez az ember. az elmulas edes savanykas illatat, amitol olyan jo elszenderedni, mert nincsen benne semmi szenvedely, semmi uj vilagok fele csalogato izgalmas vagy. mert az izgalom targya mar a multe.
nekem a Tideland-nel esett le, hogy ki is ez a Giliam. persze leeshetett volna a Brazilnal, es tulajdonkeppen le is esett, de mar nagyon reg es sok olyan rendezo van, aki eloszor leteszi az asztalra, amit le kell tenni, de utana meg ugy elfelejti, hogy honnan jott, mint annak a rendje es csak azert csinal filmet, mert azt hiszi, hogy kell, meg meg is kell elni valahogy es hat "kondiban maradok", gondoljak, aztan dehogy maradnak ezek kondiban! szoval tudom, hogy ki a Giliam, de azt hittem, hogy az a Giliam, aki a Brazil-t csinalta, mar nem letezik, mert minden elmulik egyszer es mindenki ugyis eladj a lelket egyszer, vagy egy annak csak egy darabkajat, mert ilyenek vagyunk. de aztan itt volt ez a Tideland, aminel felkaptam a fejem, hogy de hat nekunk valaki a valosagrol akar meselni, az eletrol, es tenyleg az eletrol es tenyleg akar meselni. es hogy ez mennyire komoly mar, mert hogy milyen komoly mar az elet is, nem? hogy mennyire ki tud baszni az emberrel, nem? hogy mennyire szomoru ez az egesz, nem? hogy ez rohadtul az, amit nem vartunk (marmint az eletunk), hogy mennyire csalodottak vagyunk, ha azt latjuk, hogy nem, nem, nem baszki, ez az elet nem miertunk van, hogy baszna a lo gerincbe az egeszet! szoval bejott nekem ez a szomorusag, mert ez annyira realis. hogy ez az egyedul realis.
es emlekszem, hogy Giliam meg koldult az egyik filmje utan vagy elott, vagy a premieren es asszem pont a Tideland-nel. hogy nincs penz filmet csinalni. es ez a Tideland annyira puritan es annyira szep...hogy azt lattam, hogy csak igy lehet meselni, mint egy aszketa, mert hiaba a Gyuruk ura, ha olyan szar fos az egesz, hogy attol csak uresebbek leszunk megint. hiaba a nagykoltsegvetes, ha ures minden fej, ami a filmen ugykodik es suresek a fejek a moziban is, mert erre van igeny, ezt akarjuk latni, a nagyot akarjuk latni, a nagyon latvanyosat, ami megsem jon el, es csalodott vagyok mindig, mert nem vagyok mar gyerek, hogy beszopjam.
de...de....de!!! itt van Giliam teljes fegyverzetben!!!! hogy levagja a toketlenseg oriasi faszat es a szajaba tomje mindegyik kis kocsog buzi fasznyelo elettipro rendezonek, akik tenyleg csak azert leteznek, hogy kiirtsanak mindent, ami eletszeru, ami szines, ami arra var, hogy talalkozzon a kepzeletunkkel, mert igy szep az elet, ilyen hazassagban.
es itt vannak erre ezek az angolok a moziteremben, akik nem nevetnek, akik nem kurjongatnak nagyokat, hogy van egy rendezojuk, akik neki mesel, es nem csak nekik, hanem az egesz vilagnak!!! es ilyen koltsegvetessel es ilyen humorral es ilyen konnyedseggel es ilyen latvannyal es mondanivaloval es aktualpolitikai ellel es vegre egy hon ahitott gyerekveressel! (hogy basznak meg az oktondi gyereknevelesuket ezek az angol barbarok! pofozni minden gyereket, aki hulyet akar csinalni a szulobol!!!)
egyszer Felini azt mondta egy forgatason, hogy nem megy a rendezes, valami miatt nem megy. nagyon le volt torve a mester. erre a stab es mindenki korulotte: hogy mester, gyerunk tovabb, ne hagyja abba, hogy ilyet ne, hogy mindeki magara var, es hat mindenki azt akarja, hogy a mester meseljen nekunk es mondja, hogy most akkor mit kell csinalni stb. es ott van Jancso. amikor a kapa-pepe filmek egyiket csinalta, egyszer csak leallt az oreg, hogy nem megy...Grunwalsky meg mondta neki, hogy ne...menni kell tovabb, hogy most van ra penzt, most adtak, gyerunk tovabb, menni fog, mondani kell, meselni kell nem szabad leallni. es akkor mentek tovabb es a mester mondta, hogy akkor most mi legyen. es igy megy ez, nehezen...mert meselni kell...es mar milyen kurva nehez ez.
de most itt van nekunk Gilliam apo, aki a terdere ulteti az egesz emberiseget, hogy melyen bugo hangjan elmeselje, hogy volt hol nem volt...
Friday, October 16, 2009
6. Pécsi Rövidfilm Est
Kezdő, amatőr, független, fiatal, öreg és hobby filmesek!
A Control Stúdió Filmegyesület 2009. november 25-én Szerdán az Művészetek és Irodalom Házában amatőr illetve független filmes alkotók munkáiból vetítést szervez. Ha kedvet érzel ahhoz, hogy a nagyközönség is megnézze a filmedet, küldd el nekünk!
Jelentkezési határidő: november 15. Vasárnap
A jelentkezés feltételei és további információ
a honlapunkon: www.controlstudio.hu
Thursday, October 15, 2009
Elsőre
Azért elsőre, mert ez a nagy hír után nem merek tenni mást, mint valami szomorút. De inkább ötödikre lenne a jó cím, mert ötödször van ez a fesztivál. Azt hiszem eddig mindég ott voltam, mikor volt nálunk is az Apollóban és azt hiszem, hogy tavaly is már, meg főleg idén jutott eszembe, hogy "jajjj, ez az utálom fesztivál". De ez nem ésszerű ért, elfogult vagyok: az egyfős gépházba 3 ember sürög még rajtam kívül és két plusz projektor van, ráadásul a heti átlag 6 film helyett 24-et kell pakolgatni és a kabátomnak sincs már hely. Idén meg még az áram is elment a nagyvetítőkből, s a fesztiválszervezők gyorsan küldtek egy DVD-t, hogy filmanyag helyett játsszuk erről. Késett a lemez, én betettem a lejátszóba próba nékül, majd a "NO VIDEO DATA on disc" felirat lebegett, mind a 105 (teltházzzzz) néző szeme előtt...na ki megy most be a szemükbe nézni???
Tehát a feszkóról annyit, hogy idén 10millát kaptak az EKFtől és ezt mind matricákra, kiadványokra és fos szórólapra költötték, ami még midnig rondítja az ablakunkat. Fos. Ez meg a videóanyaguk, elvileg hivatalos.
De tényleg jó a kezdeményezés, de ha már diákok csinálják az egészet, ne bábáskodjon felettük egy 10milkát lebegtető hozzánemértő...ez zavar.
ÉLJEN 2070!!!
felrobbantják a szénosztályozót ma délután,20091015-én.
ennyi volt.
még jó,hogy leforgattátok legalább a szulamitot.
béke poraira.
Wednesday, October 14, 2009
Rapid Filmklub - A legnagyobb japán
október 16. Péntek 20.00
Dunaszekcsői Művelődési Ház
Hitoshi Matsumoto: A legnagyobb japán (Dai-Nipponjin)
színes feliratos japán film, 113 perc, 2007
trailer magyarul
Tuesday, October 13, 2009
Monday, October 12, 2009
56. Országos Függetlenfilm Fesztivál
Most hétvégén rendezték meg Nyíregyházán az 56. Országos Függetlenfilm Fesztivált
ahol a Jack Warman c. film elnyerte a legjobb animáció díját.
Ennek örömére, íme a film, mégegyszer:
Gastroscopy
keszulok a novemberi gastroscopy vizsgalatra. majd egyszer talan ezt is elmeselem itt. eleg annyi, hogy a morfium nem volt eleg, kertem a masodik adagot. persze tudom, hogy minden a szellemtestbol indul ki, tehat ez a vizsgalat amolyan kis kirandulas lesz csak a fizikai sikon. a szellemi sikra majd egymagam szallok.
Mire tanít a kereszténység?
"Az emberrel ki kell engesztelődni. A megbocsátás és a megbékülés kötelező."
Hamvas Béla: Kiengesztelődés
A hiteles gondolkozásnak a jelenből kell kiindulnia. A tényleges jelenlét azonban nem elég. Ez még csak szituácionizmus. A modern gondolkozást jelentékennyé az teszi, hogy a jelenkorra az egyetemes emberi mértéket alkalmazza. A jelen csak így válik mérhetővé. A mérték a hagyomány, vagyis a szentkönyvek. Ez annak a szofisztikának, amely kétezer-ötszáz évvel ezelőtt kezdődött, véget vet. Mert a dolgok mértéke nem az ember. A dolgok mértéke az emberiségnek a létezésről való tudása, amely mindig megvolt, ma is megvan, de az emberek többsége számára eltemetve, meg nem valósítható, mint Böhme és Guénon mondja, arról csupán néha egy-egy magányos, néha kisebb zárt közösség tudott. Ez a mérték, mint a normális magatartás, minden emberben megvan; ezt hívják alapállásnak. A modern gondolkozásnak sajátos, Európában egyetlen feszültsége, hogy az ember az alapállás tudatosítását és helyreállítását megkísérli.
Mi az ami elavult?
Mindenekelőtt elavult az a gondolat, hogy a rendet ki lehet találni, és ezek szerint az emberi életet át lehet alakítani, új létezést lehet teremteni, új kultúrát alkotni, a történetet megváltoztatni, új vallást, új társadalmat, új filozófiát lehet kigondolni. Ezek a fogalmak, hogy világnézet és filozófia és vallás és gazdaság és történet, kultúra, elavultak. Ezekből legfeljebb rendszer építhető, azt pedig tudjuk, hogy helyes rendszer nincs. Minden rendszer érvénytelen. A rend pedig nem található ki, mert az minden helyen és időben azonos és adva van, éspedig a világgal és a létezéssel együtt. A hagyomány rendje preegzisztens, vagyis a kezdetek kezdete előtt megvolt, és a világ a rend gondolatából keletkezett.
Az egykaszt-hatalom elavult, akár papi, akár lovagi, akár polgári, akár munkás, a hozzátartozó életberendezkedéssel együtt; mert az ember nem fantazmagórikus kollektívumban él, hanem társadalmi hierarchiában, és mindig is abban élt, és az ép közösség rendjének fenntartásában minden kasztnak részt kell venni. Az egykaszt-hatalom rossz. Akármelyik kaszt gyakorolja. A kaszttalanság még rosszabb.
Elavult a népnek, a nemzetnek, a fajnak mint életképes közösségnek fogalma, mert csírája a versengésnek és a viszálynak, a féltékenységnek és békétlenségnek, a bárgyú büszkeségnek és az intrikának és a hazudozásnak.
Elavult az a politika-fogalom, amely a kasztok és a népek gyűlölködésében az ellentéteket nem kiegyenlíti, hanem szítja és fenntartja.
Elavult a vallás, mert a hitvallások különbségeiből elválasztó és ellenséges közösségeket teremt; a meggyőződések sokszerűsége nem anarchiát teremt, hanem a szellem gazdagságának jele. A papság a vallást elárulta a totalitárius hatalomnak, a lovagi kaszt a hatalmat elárulta a pénznek, a polgárság a földi javak bőségét elárulta a hitvány és silány életcéloknak; a proletariátus, amely sajátos életrend megteremtésében improduktívnak bizonyult, nem volt képes másra, mint a polgári életeszményeket még alacsonyabb színvonalon megvalósítani, a hirdetett felszabadulás helyett munkaterrort hozott, és szolgaságot. („Az ember lényének tisztaságát veszti el azon a napon, amikor szolgává lesz.”)
Elavult a tudomány, amely nem a hiteles megismerés, hanem a polgári, később a proletár totális hatalom gyakorlatának ideológiája, és szállítja azokat az eszméket és eszközöket, amelyeknek segítségével az emberiség fölött gyakorolt erőszak, az emberiség kizsákmányolása, és a valóság elhazudása könnyebb és biztosabb.
Hol az ellenség?
Az ellenség az apparátus. Nem volt könnyű megtalálni. Csaknem mindenki tudta, hogy az ellenség életrontó hatalom, már csak azért is, mert csaknem mindenki azonos okoktól szenvedett. A sötét pontot azonban a technikában keresték, többen az államban, a gazdaságban, a természettudományban. Az apparátus egyetemes létrontás-rendszer, amely az emberi lét minden területén, technikában, államban, tudományban megnyilatkozik. Jellemzője, hogy személytelen. Mint életrend jelentkezik, éspedig mint ésszerűség, amelynek előnye, hogy könnyen megvalósítható, mert gyakorlati és hasznos. Mint józan okosság jelentkezik, amely a dolgokat megkönnyíti és leegyszerűsíti. Tévesen és felületességből az ellenségnek a gépet tartották és tartják, mert abban a hiszemben vannak, hogy a lényeg a mechanizálódás. A mechanizálódás azonban merő külső mozzanat; az apparátus életrontás. A gépiesítés az apparátus következménye. A gombnyomásra működtethető organizáció. Mert a technika nem autonóm koncepció, hanem – különösen modern alakjában, mint rakéta és atomtechnika, távkémkedés, mesterséges agyvelő – a létrontás-apparátusának eszköze. Az apparátus legerősebb hatalmi területe nem is a technika, ez csak az apparátus ősképének kézzelfogható megjelenése; a legnagyobb hatalom a hivatal (bürokrácia). Iparvállalat, bank, párt, hadsereg, tudomány. Ahol az élet szervetlen organizációvá alakul át, vagyis ahol az apparátus embert vezényel. Régebben az apparátus nem is volt felismerhető; a nagyméretű pénz-, hadi, politikai apparátusok a második világháború után keletkeztek. Az apparátus még nem teljesen összefüggő egyetemes és egységes létrontás-rendszer, de a század hatvanas éveiben már minden jel arra vall, hogy a démoni sötét szövetségek jegyében az egész lakott földre, és az egész lét területére kiterjed. Ami pedig a legfontosabb, kétségtelenné vált, hogy azt senki sem csinálja, hanem legyőzhetetlen hatalommá, mint mondják, emberi akarattól függetlenül lett. Ezt megelőzően a Nagyinkvizítor-korszakban a létrontás emberi iniciatívára történt. Ez volt a vallásos (klerikális) és politikai abszolút hatalom ideje. Azóta kiépült a totalitárianizmus, a technika és a tudomány, a létrontás-apparátus három intézményesített aktivitása. Mert a Nagyinkvizítor tevékenysége még csak az volt, hogy ahol a világosság jelentkezik, beavatkozott, és azt eloltotta. Az apparátus olyan rendszert valósított meg, amely a világosság megjelenését eleve megakadályozza, sőt a sötétség és a rabság dicsőítésére formulákat talál ki, és az intakt és hiteles létezés ellen egységes elméleti hadállást vesz fel, amely a létrontásban való berendezkedést életvesztés terhe alatt kötelezővé teszi. Annak, aki a létrontáson kívül áll, nem ad kenyeret. A Nagyinkvizítor esztétikusan korrupt volt, és a polgárság ebből a mondén korrupcióból még valamit megőrzött. A totalitárius korrupció a csőcseléké. Ott az ember még akárki, itt senki.
Az ember persze azokat az eszméket, amelyeket megvalósít, nem maga gondolja ki. Az életet irányító gondolatok természetfölötti létszintről sugároznak, ezért egészen ritkán történik meg, hogy azokat csak egyetlen kivételes ember fogja fel; azokról többnyire több ember szerez tudomást, egymástól távol eső helyeken, egymástól teljesen függetlenül. Ilyesmit mond Platón is, amikor az ideákról beszél. Az emberi létet befolyásoló eszméket magasabb, főként tágabb létszintről kapjuk, és ezek azok, amelyek életünket irányítják. Természeti lényünk ezeknek az eszméknek csupán a földiségben megvalósító szerve.
Az ember csak afölött dönt, hogy milyen erőt fogad magába, és azt milyen mértékben valósítja meg. Az erő természetén és jellegén változtatni nem tud. Ezért az élet ellen elkövetett bűncselekmények, gyilkosság, háború, kivégzés, nemcsak igazságtalanok, hanem tökéletesen értelmetlenek is, mert az ember életét olyan cselekményért veszik el, amely cselekmény ösztönzése nem az emberben van. Az élet maga ártatlan, és semmi egyéb, mint méz, mint a Védánta mondja. Az emberbe az élettől független idea, gondolat, eszme sugárzik, és ennek sugallatára vagy kényszerére cselekszik. Ez a hagyomány tanításának egyik leglényegesebb része; azzal egybekötve, hogy a hagyomány megtanít arra, miképpen kell a gondolatokat és eszméket egymástól megkülönböztetni, és azokat természetük szerint felismerni. Ez a diakrizisz pneumatón, a szellem megkülönböztetése, amelyről az Evangélium beszél. A diakrizisz pneumatón a szellemi kaszt tudása volt, hogy az ember a káros és a kedvező szellemeket egymástól el tudja választani, a kedvezőeket befogadja, a károsakat ne eressze magába. A szellemi kaszt ezt a képességét Európában már igen korán, Krisztus után a második században elvesztette, éspedig elvesztette azért, mert a klérus a hatalom erőit magába fogadta, és a világuralom eszméjének önmagában teret nyitott. Azóta abban a végzetesen téves antropológiai felfogásban élnek, hogy amit az ember mond és tesz és gondol és hirdet és megvalósít, az az ember egyéni találmánya. Aki szellemi szinten egymással szemben áll, az sohasem az ember és az ember, hanem a fensőbb erők befolyására testet öltött gondolat és gondolat, és nem az embert kell elpusztítani, hanem ismerni kell azt az eljárást, amellyel a káros gondolatot hatálytalanítani lehet és kell.
Az apparátus nem az emberből származott, hanem fensőbb gondolat megvalósítása. Az apparátus emberben sehol sem fogható meg, és nincs senki, aki magát azzal teljes mértékben azonosítani tudná. A fensőbb befolyásra megvalósuló eszmékkel szemben az erőszak alkalmazása hiábavaló. Csak a brahman (szellemi kaszt) rendelkezett azzal a tudással, amely a helytelent felismeri, azzal szemben a helyeset fel tudja ébreszteni, és a helytelent hatálytalanítani képes. Ahogy az Evangélium tanítja, a rossznak nem szabad ellenállni. A rossz ellen való harc káros, mert az a rosszat védekezésre kényszeríti, s ezzel helyzetét megerősíti. Ez az öreg Tolsztoj tudása. Ez Gandhi tudása. Nem ellenállni. A károsnak megfelelő, de világos és tiszta erőt sugárzóvá tenni, és akkor a káros eltűnik (szatjagraha).
Ami ma történik, az pontosan a fordítottja.
Az ember az eszméket egymástól nem tudja megkülönböztetni, a káros erőknek szabad működést biztosít, és ezek az erők egyetlen, az egész földre kiterjedő organizációvá sűrűsödtek. Nincs szellemi kaszt, nincs brahmani tudás. A gnosztikusok ismeretei, amely még ennek birtokában voltak, elveszek. A diakrizisz, a főpapi tudás, ismeretlen.
Szabad-e kiengesztelődni?
A baj oka a korai kiengesztelődés. Semmiféle ma fennálló közösséget nem vállalok. Se nép. se nemzet, se kaszt, sem osztály, se faj, se vallás, se világnézet. Az egyetlen közösség, amelynek érvényét magamra elismerem, a szentek közössége, az Egyház. Az emberiség egysége az Evangélium jegyében. Egyedül lenni őrület, de inkább őrültnek, mint korruptnak lenni. A klérus, a hadsereg, a nagyipar, a bank, a nemzet, az állam, az egyetem, a szocializmus, a fasizmus, a kommunizmus, a mondén polgár, sőt a mondén proletár, egyetlen létrontás-apparátussá szövődött, amelyen belül permanens hadiállapotban vagyunk. Amit úgy hívnak, hogy létért való küzdelem. Ezt az életrendet nem ismerem el, és azt törvénytelennek tartom. A hadikészültség gyilkosságkészültség. Vagy kompromisszum. A kompromisszum a valóságban erőtlen ember megoldása, ha nincs ebéd, legalább a morzsák. Eredmény az álpacifikált ember, kis élvekért eszeveszetten rohanni a megsemmisülésben való szétszóródásba. Az egész felől pedig mélyen hallgatni, úgy tenni, mintha múló zavar lenne, és azzal vigasztalódni, hogy elvégre a történetben mindig így volt. Amely ellen csak egyetlen magatartás lehetséges: a leghatározottabb és minden ponton megalkuvás nélküli ellentmondás. Anathema.
Nincs kiengesztelődés. Az embernek a maga számára a világ egész gyűlöletkészletét le kell foglalnia, hogy ne engedjen, és ne legyen képes engedni. Kell, hogy az ember radikális emberiessége ebben a gyűlöletben legyen. A bőszültség az én kiengesztelődésem. Sehol, senkiben semmiféle létrontást nem tűrök.
A csoda helyszínén–
Az apparátus csoda. Teljesen mellékes, hogy realitásnak hívják. Ma már, mondják, nincs csoda. De van. Az, amit realitásnak hívnak, csoda. De az ocsmány csoda. Nincs benne hit? De van. Hit a szemétben. Az apparátus csoda, mert csoda, hogy az ember, aki rendezett és normális és hiteles létezésben az élet javaiból részét ki akarja venni, miképpen teremthet olyan feltételeket és körülményeket, amelyek között e javakhoz vagy hozzá se jut, vagy azokból akármilyen keveset is, csak elaljasodása árán érhet el. Csoda, mert pontosan az ellentéte áll fenn annak, mint amit az ember megvalósítani kíván. Kétségtelenül a piszkos és a ronda csoda, a tévedés, a vakság, az immoralitás, a zaklatottság, a hitványság, a hazudozás, a romlottság, a bűncselekmények, a komolytalanság, a lényegtelenség csodája, ismételten, tekintet nélkül arra, hogy ezt realitásnak hívják. Csoda, mert ez a világ itt fordítottja annak, mint amire az ember sóvárog, mégis itt van, szuggesztív káprázatában, a lényeges valóságot elborítva és elnyelve és varázslatában feloldva. Feltétlenül csoda, mert az ember intakt életet akar élni, és ténylegesen létrontásban él, ami természetes úton nem magyarázható. Ez a rossz csoda. Csak ezen belül támadhat ilyen gondolat, hogy létért való küzdelem. A valóság viszont a létért való gondoskodás. Ez a normális. Csak rossz csodán belül lehet gyilkosságkészültség vagy kompromisszum, és lehet az egész fölött hallgatni, és lehet azt elhazudni.
Simone Weil azt mondja, hogy a rossz az, amikor az életet gyökeréről letépik, és ez többé-kevésbé olyan, mint a halál. Az életet beszövi és elhomályosítja és megmérgezi, és az ember a rosszban egyedül és támasz nélkül marad, és ami a legfélelmetesebb, a lélek szeretetre képtelen és elhagyatott. De ez kevés. A rosszban nem az emberi élet romlik meg csupán. A rosszra az egész világ visszhangzik. A rossz támadás a létezés ellen. Ezért világméretű. A rossz nem bűn, annál mélyebb és hatalmasabb. A rossz létrontás, amely a világ minden pontját éri. A teremtést bevonja és elsötétíti, és kísérletet tesz arra, hogy a létezés egészének fényét kioltsa.
Nem emberrel állok szemben. A bennem levő igazság és világosság a létrontás csodájának sötét hatalmaival áll szemben, és az ezekkel való kiengesztelődés tilos. Az emberrel ki kell engesztelődni. Az ember a káprázat csodájában él, és mindig is abban élt, a csodában szendereg félálomban, nem is tud teljesen felébredni, csak a brahman, a szellemi lény. Az Evangélium az élő emberrel való kiengesztelődést tanítja, de a létrontásnak soha egy arasznyit sem engedett, és azt törvénytelennek tartotta.
Mire tanít a kereszténység?
A kereszténység nem vallás. A vallás történeti és társadalmi és szellemi eredetű, dogmatikával és papi szervezettel és szertartásokkal. A kereszténység a normális létben való magatartásról szóló tanítás.
Van dialektikus megszólítás. Mintha egymással zárt rendszerek beszélnének. Általában vita, mert zártságát egyik se tudja feladni. Problémákról van szó. Tételek hadakoznak, és meg akarják egymást győzni. Igazolás és bizonyítás. Az ember tételekbe és rendszerekbe építette bele magát.
A nyelv dialektikus logosz lett, tulajdonképpen az emberen kívül. Nem egymással beszélnek, hanem elvont tételek viaskodnak.
Van egzisztenciális megszólítás, amelyben nincs rendszer és probléma és bizonyítás, és nincsen tárgyi kérdés. Az emberrel állok szemben.
A nyelv itt egzisztenciális logosz. Szemtől szemben állunk, és kinyíltunk, és egymást megérintettük. Fedetlenek vagyunk, és egymás szavával egymást átvilágítjuk. Együtt vagyunk.
Jézus soha senkit sem szólított meg dialektikusan, és soha nem beszélt tárgyi kérdésekről, és nem vitatkozott, és nem bizonyított, hanem mindig az ember lényét érintette meg. Nem érvek. Nem védelmi rendszerek. Nem kérdések; nem, hogy bűnös, vagy bűntelen. Most hozzád beszélek, megnyíltam neked, és nyílj meg nekem. Eressz engem magadba, ahogy én téged magamba eresztelek.
Az Evangélium egzisztenciális logosz, és nem tételekre tanít, hanem az embert megszólítja.
Az ember, aki fedetlen és nyílt és egyszerű, és aki a megszólításra válaszol, arról a védekező zártság lefoszlik. Az Evangélium az egzisztenciális logoszt alétheiának, vagyis igazságnak nevezi, mert alétheia igazságot és leplezetlenséget jelent egyszerre. Aki leplezetlen, az nyílt, vagyis átvilágított, végül is igaz. Aki az átvilágítás elől elzárkózik, az nem nyílik meg, helyette a tétel kezd beszélni, az elv, a kérdés, az érv, az vitatkozik, és az dialektikus.
A teljesen átvilágított lényt az Evangélium gyermeknek nevezi. Az elzárkózás dialektikus archetípusa a farizeus, aki a megszólítást hallva elbújik, és a szóra tétellel válaszol, és érvel és vitatkozik és védekezik és elkülönül, mert farizeus (perusim) héberül annyit jelent, mint elkülönült.
A farizeus mindig talál kifogást arra, hogy magát elkülönítse, és ne kelljen a többivel együtt lenni, és rendszert épít, vagyis börtönt, legyen az épület vagy állam vagy elmélet, és abba önmagát bezárja. Az Evangélium az embert egzisztenciájában szólítja meg, abban, ami gyermeki, és romlatlan marad mindenkiben és mindig és minden körülmények között. Aki megnyílik és válaszol, az aléthész, vagyis fedetlen, vagyis igaz. Aki magát lezárja, az dialektikus, élethazugságban és külön marad, egyedül és önmagának, és a hívást visszautasítja. Aki a hívás elől elbújik, azt Jézus sem tudja megnyitni.
Az egzisztenciális logosz az egyetlen ma, amely az apparátust oldja. A gondolkozásban, a művészetben, de főképpen az élő beszédben. Mert az egzisztenciális megszólításra felébred a gyermek, az ember eredeti lénye (Guénon: état primordial, Böhme: Urstand), és az út a létezés alapállására való visszatéréshez megnyílik. Az igazság (alétheia, fedetlenség) az apparátust felbontja.
Mit tegyünk?
Nem tehetünk mást, mint a hívásnak engedünk, és tovább hívunk. Az infámis csodának határozottan, félreérthetetlenül, világosan, egyszerűen, gyökeresen, minden ponton, megalkuvás nélkül ellenállni. Nem az ember ellen, mert mindenkiben él a hiteles és a tényleges ember, al-insân al-kâmil, amint a szúfi nevezi, semmiféle romlásban nem pusztul el, és nincsen sötétség, amelyből ne lenne képes felébredni. Az emberrel ki kell engesztelődni. A megbocsátás és a megbékülés kötelező. De semmiféle megnyugvás nem engedélyezhető, hogy az ember a korrupcióban megbízzék, és az apparátusban eszmélete elhomályosodjon, és úgy tegyen, mintha minden rendben lenne, és a sötétséget letagadja és elhallgassa, sőt annak védelmére elméleteket építsen. Mit jelent kiengesztelődni? Semmi esetre sem a létrontást megbocsátani. Ennyire nem megyünk. Jelenti azt, hogy nincs féltés többé. A bőszültség a létrontó hatalmakkal szemben megmarad, sőt ezt fokozni kell. De tudomásul kell venni, hogy a létrontásnak nincsenek sanszai. Ez az egész itt rögtönzött és ideiglenes, hazárd és komolytalan, és nem tartható. Az apparátus csak egyet tehet, az emberiséget elpusztítja. De bármi történik is, az emberszeretet kötelező, éspedig éppen olyan határozottsággal, mint ahogy – míg a létrontás folyik, csak egyetlen tenyérnyi helyen is folyik – a kiengesztelhetetlen ellenállást fenn kell tartani. Azáltal, hogy az ember a hívásnak enged, vagy azelől elzárkózik, ítél önmaga fölött.
Az idők végén, mondják, a kezdet visszatér.
"Nem kizárni! Semmit sem kizárni!"
Demény Jánoshoz (1943. XI. 24.)
Kedves Barátom,
levele úgy hangzik, mintha Brit Guyanából írná, ahová húszévi kényszermunkára vitték: tévedésből, más helyett. Persze, nem óhajtom kisebbíteni helyzetének komolyságát, és cseppet sem vonom kétségbe kultúrszomjúságát. Csak amint már a múltkor is mondtam: emberi fejlődése szempontjából Ön ott egy nap alatt nagyobb utat jár meg, mint amennyit megjárhatna itt, ha óránkint egy könyvet, félnaponkint egy-egy hangversenyt emésztene el. Egy idő múlva erre rá fog jönni. Higgye el, hogy az ilyen idők nem elveszettek.
És nagyon örülnék neki, ha ezt a magatartást önmagában tudatosítaná: tudatosan cselekedve és élve az ember gyorsabban jár, mint ha önmagával ellenkezik és a sorsa ellen lázad. Az abszolút élet könyvből nem tanulható meg. Aki pedig komoly dolgokat akar, annak abszolút módon kell élnie. Levelében említi, hogy Dumas filmje után vágyódik. És úgy érzi, hogy valamiképpen nem szabadna ilyet tennie. Elmondok valamit: egészen kicsiny gyermekkoromtól kezdve – sajátságosképpen – irtóztam a „könnyű” muzsikától: Zerkovitztól, mivel gyermekkoromban ő volt az émelyítő, nyúlós, geil zene királya. Fizikailag fejfájást, gyomorfájást és egyebet kaptam tőle. Menekülnöm kellett előle. Tavaly Oroszországban zongorát szereztünk, és egy akadémikus kuplékat játszott rajta. Észrevettem magamon, hogy tetszett. Meg voltam botránkozva és fel voltam háborodva és le voltam sújtva. Tetszett! Nekem! Nekem … aki! Stb. Tarokkoztam, dúdoltam, fütyörésztem, sőt énekeltem is, ittam a rumos feketét és a rumot fekete nélkül. Milyen különös! Nem? Hazajöttem, és igazán nincs kedvem kuplékat hallgatni, sem rumot inni. De megértettem, hogy ha akkor felhúzom az orromat, kizárom magam abból az életből, ami élet, és így minden formájában és alakjában egyetlen táplálékom. Nem kizárni! Semmit sem kizárni! Magamra venni mindent, ami van és ami jön.
Persze, ne higgye, hogy önmagamat példának állítom fel, és felszólítom, hogy kövessen. Életem e kis epizódja csak hasonlat volt, nem prédikációs példabeszéd. És hogy a lényegre térjek: egyik álmában, amelyben Bibliáját kéri, a legény a Túl jón és rosszont is elhozza. Az életnek, ha magas, szól Nietzsche, túl kell lenni a jón és a rosszon. Túl kell lenni a morálon, a kényelmen, a nyugalmon, a kellemesen, az esztétikailag szépen. A nagy életnek nagynak kell lenni. Amit az ember könyvből tanul, fotelben ülve, az „sírkereszt”. Az Ön mesterei halott emberek, mert csak író mestert választott. És ha ide, a halottak közé visszavágyódik, szépen maga is lefekhet a gödörbe. A „zsidó” tudniillik az álom szimbolikájában a „visszafordulót”, a „hátrafelé haladót” jelenti. Ugye milyen leleplező az álom? És milyen bölcsességeket mond?
Munkám felét befejeztem. Még egy hónapom van bevonulásomig, talán még egy részt meg tudok írni, és el tudok készülni jegyzeteimmel úgy, hogy 100 lappal elindulhatok akár Kurszkba is, vagy Hercegtöttösre, és e jegyzetek alapján meg tudom írni a hiányzó két nagy fejezetet. De ha nem megy, úgy is jó, majd megcsinálom, ha visszajövök. Most egy heti szünetet tartok, mert kifulladtam. Holnap Szentendrére készülök menni, vasárnap, csipkebogyót szedek és lekvárt főzök belőle. Ismeri a csipkelekvárt? (Hecserli magyarul.) Nagyon szeretem, és alig ismerek szórakoztatóbb foglalkozást, mint ködös őszvégi napon a hegyoldalakban rózsabokortól rózsabokorig sétálni, s a tövises ágak közül óvatosan a piros bogyókat szedegetni. A menedékházban készülök ebédelni, a Kőhegyen, kellemes étterme van, kitűnő ebédre van kilátásom, mert Anyáméktól éppen ma kaptam kitűnő, valódi disznóhúsból készült szalámiszerű hazait. Viszek még egy kis mákospatkót, termoszban teát, és senkivel se cserélek.
A tanulmánykötet valószínűleg még ebben a hónapban megjelenik. Már kinyomták, de az Egyetemi Nyomda nagyon lassú. Ami fogadtatását illeti, különös: Máté Károly, a nyomda igazgatója legutóbb elmondta, hogy „el kellett olvasnia”. Hivatalból. Abból, amit mondott, úgy vettem észre, hogy alapvető hatást tett. Meg is lepett. Csak egyet szeretnék: ha ez a könyv barátokat hozna. Igazi barátokat, akikkel jó együtt élni és együtt lenni. A kubizmusról szóló kis előadás is a napokban különlenyomatban megjelenik, azonnal küldök belőle.
Egyébként azt hallom, hogy tavaszra egymilliós hadsereget állítanak fel: minden eshetőségre készen. Minden bizonnyal nehéz év lesz. De kitartunk – s azt hiszem, ha a végén a mérleget elkészítjük magunkban, Ön is, én is, nem lesz veszteségünk. Szeretettel üdvözli
Hamvas Béla.
1943. XI. 24.
Sunday, October 11, 2009
5th Renderyard Short Film Festival
Tomival elmentunk egy feszkora, ahol kb. annyian voltunk mint egy kis falusi kocsmaban ugy deltajban. Tomi mar az elozo postban nem birt magaval es bedobott egy animaciot:) en is osszegyujtok parat a halorol, ami vagy jo volt, vagy csak nezheto, vagy csak tetszett valamiert.
ez tetszett pl. szorostol-borostul, amihez meg lyrics-et is rakok.
so, of course, you were supposed to call me tonight
you were supposed to call me tonight
we would have gone to the cinema
and, after, to the restaurant, the one you like in your street
we would have slept together, have a nice breakfast together
and then a walk in a park together, how beautiful is there!
you would have said "i love you" in the cutest place on earth
where some lullabies are dancing with the fairies
i would have waited like a week or two
but you never tried to reach me
no, you never called me back
you were dating that bleach-blonde girl
if i find her, i swear, i swear...
i'll kill her, i'll kill her
she stole my future, she broke my dream
i'll kill her, i'll kill her
she stole my future when she took you away
i would have met your friends, we would have had a drink or two
they would have liked me, 'cause sometimes i'm funny
i would have met your dad, i would have met your mum
she would have said "please, can you make some beautiful babies?"
so we would have had a boy called tom and a girl called susan, born in japan
i saw it was a love story, but you don't want to get involved
i saw it was a love story, but you're not ready for that ...
Find More lyrics at www.sweetslyrics.com
me neither. i'll kill her
she stole my future, she broke my dream
i'll kill her, i'll kill her
she stole my future when she took you away
she's a bitch you know, all she's got is blondeness
not even tenderness, yeah, she's cleverless
she'll dump your arse for a model called brendan
he will pay for beautiful surgery 'cause he's full of money
i would have waited like a week or two
but you never tried to reach me
no, you never called me back
you were dating that bleach-blonde girl
if i find her, i swear, you know, i swear, i swear ...
i'll kill her, i'll kill her
she stole my future, she broke my dream
i'll kill her, i'll kill her
she stole my future when she took you away
i'll kill her, i'll kill her
she stole my future, she broke my dream
i'll kill her, i'll kill her
she stole my future when she took you away
man, i told you, you know, if i find her,
i really, i, i mean, i'll kill her, for real!
it's like for sure, you have to know, uh,
i mean, you know, i can do it, man,
i'll kill her.
PS: i love you cristi!
itt a Tomi kedvence, megegszer:
itt menj 4 perc 30-ig!!! mert csak ott kezdodik an animacio!
Saturday, October 10, 2009
Radio Costumes - "Izgalmasabb, ha elképzelik"
...önkényes divattörténenet írok...
a minap láttam a Chanel filmet, igazából felidegesített, de adott néhány ötletet is
a post címében található idézet a filmben is elhangzik, Chanel mondta, és számomra ez volt a kiindulópont, ez a mondat elég volt ahhoz, hogy ha nem is megszeressem, de megértsem a Chanel kosztüm doboz szerűségét, és ez indított most arra, hogy a női sziluett vonalait kövessem, az 1900-as évek első ötven évén át, lazán és szeszélyesen
a témához tartozik az is, hogy az utóbbi hetekben valójában felváltva kutatok az 1500-as évek és az 1900-as évek divattörténetében, emiatt a gondolatmenetemben is önkényesnek tűnő lóugrásokkal haladok, de legszívesebben azt mondanám, így beszél, akit homlokon csókoltak
és olyan ez, mint az a játék, emlékeztek? összekötöm a pontokat 1-50-ig és talán kirajzolódik valami
Gabrielle Chanel 1906-ban
mindig azt gondoltam, hogy a legnagyobb változás a női öltözködésben az 1920-as években történt
a női sziluett változása három lépésben 1910-től 1925-ig.
az első lépés, dús keblek és dús kelmék, hangsúlyozottan karcsú derék, amiről a fűző gondoskodik.
fűző 1910-ben
a második lépés: eltűnik a mell és a derék, és ami a legfontosabb, visszaszorul a fűző
alsónemű 1920 körül
a divattörténet könyvek szerint is az I. világháború volt a nagy vízválasztó, egyszerűsítve, a férfiak meghaltak, a nők munkába álltak, és a dolgozó nőknek praktikus ruhákra és hajviseletre volt szükségük. a huszas évek elején a nők szívesen öltöznek férfias szabású ruhákba, rövidre vágatják a hajukat. a fűző helyett csipőformáló, még combközépig érő bugyit viselnek, harisnyatartóval, és a melltartó előfutára egy széles pánt, amivel leszorítják a mellet.
a harmadik lépés: a mellnek és a deréknek továbbra sincs nyoma, cserébe viszont felbukkan a láb, és bár a szabás egyenes vonalú, a lágy esésű, könnyű kelmék mégis nőiessé teszik a ruhákat. ez a letisztult, praktikus elegancia már Coco Chanel világa.
rengeteg elemet kölcsönözött a férfi ruhatárból is, legfőképpen a kényelem miatt
Coco Chanel 1907-ben
például az addig csak az alsó ruházatokhoz használt jerseyt felső ruházat készítésére kezdte használni, a rugalmas, kötött anyag pompásan megfelel arra, hogy a korábbi merev, szűk vonalak helyett, lazán kövesse a test vonalát.
Chanel ruha 1924
Coco Chanel 1929-ben
míg a ruhák szabásvonalait tekintve az egyszerűség, visszafogottság jellemezte, az általa divatba hozott bizsuk annál túlzóbbak voltak. többsoros hamis gyönygláncokat, hatalmas aranyozott gombokat használt kiegészítőnek.
a harmincas évek elejére aztán a szabásvonal ismét testközelbe került
újra feltűnik a fűző, de a merev halcsont helyett elesztikus anyaga formálja a testet, combközépig érő, hátul mély kivágással, hogy passzoljon a korabeli divatos estélyi ruhákhoz is.
és megjelennek az első mai érteleben vett melltartók
egy gyönyörű Ferreiro-modell 1931-ből
természetesen a huszas években sem csak Chanel volt az egyeduralkodó divatdiktátor, a vele párhuzamosan működő Madeleine Vionnet az antik görög művészetből merített ihletet.
Vionnet modell 1922-ből
Vionnet modell 1931-ből
Vionnet modell 1939-ből
persze csak azért választottam pont Vionnet-t, hogy legyen példa arra is, hogy akkoriban csak úgy, mint manapság, a gyökeresen ellentétes divatirányzatok remekül megéltek egymás mellett.
a harmincas években Chanel tett egy rövid kitérőt a film világa felé, bár jelmeztervezőként csak néhány filmben vett részt, olyan sztárok mindennapi ruháit tervezte, mint Greta Garbo és Marlene Dietrich.
Chanel 1940-ben visszavonul.
a harmincas évek közepétől lassan újabb változás kezdődik, bár a ruhák szabásvonala továbbra is testközelben marad divatos lesz a váll hangsúlyozása. a harmincas évek végén és a negyvenes években megjelennek az uniformis szerű kosztümök, erőteljes válltömésekkel.
néhány jellegzetes vonal ebből az időszakból:
1933 ( a rózsaszín összeállítás Chanel terve)
Kosztüm 1935(ismeretlen tervező)
Nappali öltözet 1937(ismeretlen tervező)
Estélyi ruhák 1937(ismeretlen tervező)
illetve a korszak jellegzetes divatikonjai
a fiúsan szögletes Katharine Hepburn
és a finoman elegáns Ingrid Bergman
...és persze Karády Katalin
a következő fordulat a divattörténetében 1947, amikor Christian Dior egy csapásra berobban a divatvilágba és megteremti a "new look"-ot
Az úgynevezett Bar-costume, ami a Harper's Bazaar főszerkesztőjéből a következő mondatot váltotta ki: "It's such a New Look!" visszafordíthatatlanul új divatot teremtett.
(természetesen a hatása a filmekben is megjelent, a múltkori posztban emlegett ruha, amit Grace Kelly viselt az 1954-ben készült Hátsó ablak c. filmben, határozottan Dior-stílujegyeket hordoz)
Coco Chanel, állítólag, annyira utálta Dior stílusát, hogy ez is hozzájárult ahhoz, hogy 14 év után 1954-ben (71 évesen) újra megnyissa szalonját.
és továbbra is a kényelmes elegancia jegyében előrukkol a zsinórral szegett, puha tweedből készült Chanel-kosztümmel
Romy Schneider 1962(A Bocaccio70 c.filmben)
Chanel kosztümbenvázlatom végére jutottam és most nem akarok arra gondolni, mennyi mindent nem mondtam még el
Gabrielle Chanel egy mondatával zárom sorai:"A divat első számú parancsa, hogy érezzük jól magunkat a viselt ruhában. Nincs stílustalanabb nő annál, mint aki bizonytalannak érzi magát a ruhájában."
Coco Chanel Wikipedia
.jpg)
Subscribe to:
Posts
(Atom)
