Gastro Cost és könyvajánló

Tán rovatindító (vagy folytató) is lehetne ez a poszt, hiszen a gasztronómia eddig majdnem teljesen kimaradt a cost életéből, úgy gondolom méltatlanul.

Ezeket a posztokat találtam ebben a témában:
Magyar konyha
Gasztro
A bajai halászlé
Mangó, a manga magnó
Mexicost
ezúton is kalapemelés a szerzőknek.

Öntudatra ébredésem pillanatától fogva, hosszú éveken keresztül gondoltam úgy - mindenféle erkölcsi és egyéb erényes életre buzdító útmutatás ellenére - hogy "azért élünk, hogy együnk" és nem pedig fordítva. Mára valamelyest összetettebbé vált bennem a kép, hiszen a puszta létezés kegyének köszönhetően, számtalan alkalommal megtapasztalhattam, hogy az étel készítésén és betakarításán túl is akadnak más lélekemelő tevékenységek. De ez utóbbiakról majd máskor, másutt...

A gastrocost hiánya régóta itt munkál bennem (a fentebb említett néhány üdítő kivétel csak fokozta ezt az érzést), de ha édes hitvesem nem lep meg, most sem ragadok billentyűzetet.

A könyv - ami megváltoztatta az életem - a magyar konyha történetének labirintusába vezet. Műfaját tekintve "gasztrokrimi", de sok minden más is lehetne...

"Senki ne gondolja, hogy csak ételekről és receptekről van szó! Sokkal többről! Aki elmélyed a magyar gasztronómia elmúlt kétszáz esztendejének tanulmányozásában, lépten-nyomon ellentmondásokba botlik, gyanítani kezdi, hogy minden másképp van. Olyan ez, mint egy szerteágazó bűnügy felderítése" - vallják a szerzők, Cserna-Szabó András és Fehér Béla.

Egy másik részlet (kivonata) annak kapcsán, hogy mennyi mindenről is lehet szó a recepteken túl:

A II. József által elrendelt első népszámlálás (1784-1787) alapján tudható, hogy az akkori Magyarországon 8,5 millió ember élt. Ebből 197 ezer nemes, többségük kisbirtokos vagy föld nélküli. Az arisztokraták száma elenyésző, viszont az ő konyhájukról van a legtöbb infó, ugyanakkor ez "fertőződött" leginkább idegen étkekkel. A lakosság 90%-a jobbágysorban tengődő földműves. Magyarországon ebben az időben (is) a magyar nemzetiségűek kisebbségben voltak, az összlakosság 38 %-át tették ki. A többi 5 millió különféle nemzetiségekből tevődött össze. 1,5 millió román, majdnem ugyanennyi szlovák, több mint 1 millió német, több százezer szerb, horvát, ukrán, ruszin, örmény és görög. "Ebben a népi kohóban alakult, formálódott és született meg az, amit ma magyar konyhának nevezünk". És akkor ez még "csak" a gasztronómia...

De nem is ezért üdítő olvasmány az Ede a levesben, hanem például:

Disznó gyomra, béli, nyelve tormával
Ezeket kiforrázzad szépen, leve legyen a tűznél, abban abároljad, gyomrát szépen megmetéljed, az nyelvét kettéhasítsad, gömböczét is az szerint, ezt osztán, hogy megfő, eczetezd meg és add fel tormával.
(Szakáts mesterségek könyvetskéja, Kolozsvár 1695)

Bor lév
Végy tikmonyat, amennyit akarsz, törd egy fazékba, borsot, sáfránt, gyömbért, szerecsendióvirágot bele, a habarófával habard jól meg, a bort forraszd mézzel fel, ereszd fel a tikmonnyal, ha akarsz egy kis vajat beleereszteni, a te jó akaratod.
Némelyek egy kevés lisztet is eresztenek bele a tikmonnyal, kinek szűkön vagyon tikmonya; a méz helyett nádméz jobb, akinek vagyon.
(A csáktornyai Zrínyi-udvar XVII. századi kéziratos szakácskönyve)

Jöhetne még a görheny, a vetrece, a bálmos, a bocskoros és a nyögvenyelő, de ezt meghagyom más napokra

Végül egy találós kérdés. Melyik közkedvelt "alapanyagunk" elnevezései a következők:
bandurka, bárabulé, bigyirkó, bolyóka, bugyóka, csucsorka, gurulya, péra

Az helyes megfejtésért egy személyreszabott ajándékrecept a jutalom.