legjobb animációs film 2012, Mediawave. legjobb macsek.
Monday, April 30, 2012
Sunday, April 29, 2012
Szappan Cost
a Lady Gaga beszel itt egy interjuban a Marina-rol. igazi bulvar csemege. nem sok kommerszet szeretek, de a Marina az benne van a kedvencek kozott. a Gagat azt nem szeretem, sosem hallottam beszelni peldaul. ez az egesz nekem egy nagyon profi abszurd szinhaz, de ezt a Gagat nem rendezi senki, hanem magat adja. ez oriasi, ez most a kedvenc szorakozasom, valahogy tenyleg elemel a valosagtol, meg pont ezert ragaszt oda jobban. jo ez a szappanopera. mi lenne, ha ez sem lenne?
Saturday, April 28, 2012
Friday, April 27, 2012
Wednesday, April 25, 2012
Közoktatás, hányás, Panodráma
nem láttam, de majd. ajánlom a Csak a szél idevágó oktatási jelenetét, szőke tanárnénivel az ember agytérfogatának alakulásáról.
Tuesday, April 24, 2012
Monday, April 23, 2012
Sunday, April 22, 2012
Friday, April 20, 2012
TV Cost
Ez a videó nekem olyan mint egy mese. Nemrég voltunk Sepsiszentgyörgyön, ez onnan már csak párszáz km. Már ott is mesevilág van. Nem akarok turizmusinfokból magyarázni, mert ez a reklámszövegük általában, de ami ott van - és nem csak a táj miatt, az emberek miatt, a tisztaságuk miatt - az nagyon magával ragad. Ha minden igaz nyáron sikerül kimotoroznom arra egy hangszerkészítőtől tanulni. Még sok víz folyik addig.
(s ha a természet is úgy akarja, összejön egy Londoni út is!)
Thursday, April 19, 2012
Cost Music
album ajánló: Devendra Banhart (What We Will Be, 2009)
When I was a young boy I had a lot of young boys
And we taught each other dearly how to love
Now that I'm an old hag all I gots are things that sag
But it really ain't so bad, no, it really ain't so bad
Look at the neighbors with their long blond hair
Makin' their money at the Renaissance fair
They live under your dress in a massengilic mess
Singin' klang, bang, wang, I swear
The neighbors will hear you
The neighbors will hear you
The neighbors will hear you
The neighbors will hear you
A glass eye tends to the garden in your breast singin'
Mama, you're a dog too dull to bite
My love's central sun hides her bells in emptiness
I hung the hangman and I ain't afraid to fight
But he's gonna get me
He's gonna get me
He won't forget me
He's gonna get me
Well, steal my, steal my face I do declare
This might be a start of a new affair
I'm gonna braid exotic birds in your hair
How can I tell 'cause I see wildfire everywhere
But that gonna be some, be some
All my thoughts are hairs on a wild, wild boar
Runnin' slowly down the lilac slope
We're tryin' not to scare the sweet prairie hogs
As we descend on them like vultures through the fog
We're vulpinus vultures
We're vulpinus vultures
We're elegant armchairs
We're vulpinus vultures
Give heals time to wound as we lazily spoon
Bend me over, bend back my bow
And take a little and I'll grant you every wish
Glue my belly to your gibbous rainbow
Chin, chin and muck, muck
Film Junction
kishajó a vízen, kiengedtük a szörnyeteget, ahogy Endre mondta. a videók minősége nem jó, de majd újra feltöltjük. http://www.film-junction.com/
Tuesday, April 17, 2012
Monday, April 16, 2012
Mindjárt hányok: Közoktatási alaptantervi kormányelőterjesztés az iskolai oktatás militarizálásáról
Itt vannak a részletek PDF-ben.
Ízelítő:
"Sorolja fel a lövész és a harckocsizó kötelékek legfontosabb feladatait!
Mutassa be, milyen kötelékek tartoznak a harci támogató erőkhöz!...
Mutassa be, milyen feladatokra érdemes használni egy lövész szakaszt,
egy lövész századot és egy lövész zászlóaljat!"
A katonák tevékenysége a harcmezőn
1. Melyek a katonák fontosabb kötelmei a harcban?
2. Hogyan kell mozogni a harcmezőn?
3. Mikor kell alkalmazni a szökellést és kúszást?
4. Hogyan kell végrehajtani a rohamot?
"Teljesítsen tiszteletadást tisztelgéssel sapka nélkül és fővetéssel!"
Sunday, April 15, 2012
Friday, April 13, 2012
Thursday, April 12, 2012
Wednesday, April 11, 2012
Költészet napjára - szabad?
a Litera Kántor Péter versét az év versei közt tartja számon, s ma miért ne tegyek így én is?
Kántor Péter: Levél anyámnak
Drága anyám,
öt hónap telt el azóta, hogy utoljára láttalak, eközben
rendszeresen jártam és járok át a lakásba, öntözöm a növényeket,
nem nyúltam semmihez, kivéve a kis díványt a belső szobában, azt
rögtön levitettem az udvarra, és a helyébe egy üres szekrény került,
erről jut eszembe, hogy a ruháidat elvitte Á. meg a lánya,
fekete plasztik zsákokba tettek mindent - nem volt sok, mégis
kifáradtam, ahogy adogattam nekik a szoknyákat, blúzokat, pulóvereket,
azt a pár kabátot, blézert, harisnyát, sálat és sapkát, szó nélkül,
a lánya a konyhában talált egy fokhagymapréselőt, amit rögtön
nagy örömmel eltett, aztán a kocsijába raktuk a fekete zsákokat,
és ők elhajtottak, én meg igyekeztem nem gondolni az egészre.
Egy másik alkalommal pedig feljött T. segíteni,
leszedte az előszobában azt a szekrények fölötti tákolmányt,
azt a rudakra erősített, mennyezetig érő szürke vászonfalat,
én meg kidobáltam a vászon mögötti sok ócskaságot,
voltak azok a réges-régi kofferek is, titokban reméltem,
találok bennük valami érdekeset, de semmit, semmit,
kivéve a RICO kötszerművek mintakészleteit fölös számban,
ezektől mind megszabadultam, és a bejárati ajtóra gyorsan
felszereltettem egy hevederzárat, és kész, ennyi. Ja, és három
ingatlanközvetítőn keresztül árulom a lakást május óta,
de hát a beázott mennyezet meg a repedések meg a fekete padló,
az emberek megijednek, viszont a cserépkályha tetszik mindenkinek,
igazad volt, hogy ragaszkodtál hozzá mindenáron, tényleg szép,
előbb-utóbb majd csak megveszi valaki, persze nem mindegy, mennyiért,
és akkor ki kell ürítenem az egész lakást, felszámolnom mindent,
az olyan lesz, mint egy második temetés, végleges búcsú.
Nem nyúltam a személyes dolgaidhoz, a határidőnaplókhoz, a gépelt
kéziratokhoz, amiket végül is nem volt erőd kidobni,
persze hogy jó lett volna, ha valamilyen rendet csinálsz magad után,
ha legalább megritkítod azokat a paksamétákat a halványuló betűkkel,
de mire észbe kaptál, már túl késő volt, csak összekeverted az oldalakat,
és végül rám hagytad az egészet, hogy én dobjam vagy ne dobjam ki,
hagyd csak, mondtam, bízd rám, ne törődj ezzel, majd elintézem,
de hogy intézem el? ezt nem firtattuk, jön majd egy vevő,
és akkor összepakolom a kéziratokat és a határidőnaplókat, és a többi
nem érdekel, valaki elviszi majd a könyveket, a bútorokat, azt a tálalót is,
amit még a nagymamától kaptatok 1939-ben, fiam, nem érdemes
valami jobbat venni, úgyis jön a háború, mondta, majd aztán vesztek
egy rendeset, de sose vettetek egy rendeset, meg a könyvszekrényt,
meg a négy öreg karosszéket, a késeket, villákat, tányérokat, mindent,
és többé nem megyek fel hozzád, mert a maradék növényeket is,
azokat is elviszik, egyet én, a többi kettőt valaki más, akárki,
és egyszer még kimegyek majd az erkélyre, utoljára,
és kinézek a szemközti házra, és kinézek a Dunára, a János-hegyi kilátóra,
és eszembe jut, hogy itt sakkoztunk apámmal gyerekkoromban,
az erkélyrácsra terített pokróc, a két kempingszék,
eszembe jut, hogy akkoriban még örökéletű voltam, ahogy ti is,
örökéletű egy világban, aminek eleje és vége van, tudjuk jól,
és a két nagymama mint két beszélő etruszk kőszobor,
ha a mosolyuk átvészelt két világháborút, nyilván sérthetetlenek,
a berendezéshez tartoztak, mint egy állandó kiállítás tárgyai,
jóllehet mindig előfordul, hogy valami leesik és összetörik,
és nem lehet összeragasztani, valahogy így képzeltem akkoriban,
és mikor aztán bejövök majd az erkélyről utoljára,
ott állsz majd az oldalamnál, persze láthatatlanul, mama,
és bólintasz, amikor kivonulunk a régi falak közül.
Hogy mindez pontosan mikor lesz, azt ma nem tudni még,
de ha nem most ősszel, akkor valószínűleg a jövő nyáron,
most ősszel pedig felállítom a bábuimat a sakktáblán,
és beszédet mondok nekik, elmondom, hogy a helyzetünk
minden, csak nem rózsás, ezen majd mosolyognak,
elmondom nekik, hogy a hely, ahol állunk, az egy gödör,
és a feladatuk kapaszkodni fölfelé, le-föl, le-föl,
és hogyha esetleg nagyon megsajnálnák magukat hirtelen,
amin én személy szerint nem csodálkoznék, sőt,
akkor tekintet nélkül az érveikre, melyek számosak,
megkérem, hogy sürgősen hagyjanak fel ezzel,
mert ez nem vezet semmi jóra, és különben is, értsék már meg,
de hát hol vannak az én bábuim? hol, merre vannak?
miközben korán sötétedik, és az ég, mint egy viszkető, vörös seb,
miközben barbárok grasszálnak és egy barbárvilágról dalolnak,
ahol mindenki barbár, aki nem velük grasszál.
De nem megyek bele a részletekbe, untatna téged,
persze semmi sem tart örökké, ahogy másfelől meg
nincs új a nap alatt, igen-igen, ősz van,
mindenki tudja, mégis muszáj kiáltozni, muszáj
megindulni, ha csak egy kicsiny lépést is tenni előre,
nem csak várni, kivárni, amíg el nem érjük a gödör legalját,
amíg fel nem bukkan végre a megfelelő vevő a lakásra,
amíg valaki nyájasan asztalhoz nem invitál majd, és a szél
le nem törli arcomról az árvák könnyét. Ősz van.
első megjelenése az ÉS-ben volt
Tünet - Cost
a Voks volt a legújabb bemutató egy hónapja. a közönség egy gombnyomással dönti el, hogy nézni akarja-e a színpadot, vagy hallgatni a hangbejátszást 1933 és 44 közti hírekkel. a tegnapi közönség nézni akart 81 százalékban; a végén van egy kimutatás a statisztikáról. én ez alapján a kevéssé "boldog", frusztrált nézők közé kerültem a szavazataim számát és akaratom érvényesülését tekintve. ez elég jól tükrözi a kétharmados többség elvét: a "többség dönt" elve nem érvényesíti a különböző vélemények, érdekek képviseletét. érdekes előadás nézőszociológiai szempontból is, lehet elemezgetni. más kérdés, mennyire visz el, amit látsz. összetett dolog, hogy mi tetszik, mi az elődás maga. a megkoreografált mű, amiben sokféle zenei és tánchatás volt? a köztes agyalás, mely az interakcióból adódik? a voksolás lehetősége, feszültsége? a hang és mozgás közti összefüggések keresése? okos, de főleg ezért tetszik, nem zsigerből, mint az Élet értelme.
19. Titanic filmfeszt
Truffaut Hitchcock - első
Néhányszor már említettem a coston is ezt a kötetet. Terveim szerint több részben feltöltöm ide, hátha mást is érdekel. Hibák lehetnek benne, mert szkennelt változatból csináltam szöveget, ezzel a progival.
word változat
pdf változat
de aki eredeti nyelven szeretné meghallgatni az interjúsorozatot az innen le is töltheti a teljes anyagot.
és egy hosszabb részlet kedvcsinálónak, melyben Hitchcock első saját filmjének forgatására emlékezik:
Most elmesélem az első forgatási napot, mert az első önálló filmemről van szó. Már akkor is volt érzékem a drámaisághoz.
Tehát szombat este nyolc óra előtt húsz perccel kint voltam a müncheni pályaudvaron, hogy Olaszországba utazzak, ahol a külső felvételeket forgattuk. Ahogy várom a vonatot ezen a pályaudvaron, így szólok magamban: „Ez az első saját rendezésed." Ha ma¬napság külsőbe megyek, egy egész csapat kísér, száznegyven ember. De akkor, a müncheni pályaudvar peronján csak a film főszereplője volt velem, Miles Mander, az operatőr, Báron Ventimiglia meg egy fiatal lány, akinek a vízbe eső bennszülöttet kellett játszania. Végül egy híradós operatőr, mert a génovai kikötőben egy hajó indulását akartuk felvenni. Ehhez két kamerát használunk, egyiket a kikötőben, a másikat a hídon. Aztán a hajó megállna, a színészeket kiszállítjuk, és a híradós operatőr felveszi az utasok búcsúzkodását.
A második jelenet felvételére San Remo-ban kerül majd sor. A bennszülött lány öngyilkosságáról van szó, amikor Levett, a történet gazembere belemegy a tengerbe, hogy meggyőződjön a lány haláláról, miközben belenyomja a fejét a víz alá, aztán kihozza a testét a partra és azt mondja: „mindent megtettem, hogy megmentsem..." A következő jele¬netek a Comói tónál, a Villa d'Este hotelben játszódnak... Mézeshetek... szerelmi jelenetek a tavon... békés idill... A feleségem - aki akkoriban még nem volt az, mint már mondtam - ott áll ve¬lem a pályaudvaron, és beszélgetünk. Ő nem tud velünk jönni - tudja, ilyen kicsi és huszonnégy éves éppen az ő feladata, hogy Cherbourg-ban várja a film Hollywoodból érkező sztárját. Virginia Valii az, egy nagyon nagy sztár, az Universal legnagyobb csillaga, ő játssza Patsy szerepét. Szóval a menyasszo¬nyomnak őt kell fogadnia Cherbourg- ban, a L'Aquitaine óceánjáró kikötése¬kor, Párizsba kísérnie, beszereznie a ruhatárát, és aztán vele együtt csatlakoznia hozzánk a Villa d'Estében. Ennyi az egész.
A vonatnak nyolckor kell indulnia. Két perc múlva nyolc. A színész, Miles Mander azt mondja: „Úristen, a taxiban hagytam a sminkes dobozomat", és elrohan. Én utána kiáltok: „Genovában leszünk, a Hotel Bristolban. Jöjjön a hol¬napi vonattal, mert csak kedden forgatunk!"
Még egyszer mondom, hogy szombat este van, és vasárnap reggel kell Genovába érkeznünk a forgatás előkészítésére.
Nyolc óra. A vonat nem indul. Eltelik néhány perc. Nyolc óra tízkor a vonat szép lassan elindul. A jegyellenőrző ponton nagy dulakodás támad, és látom Miles Mandert, amint átugrik a korláton, és három vasutas üldözi. Megtalálta a sminkesdobozát, és az utolsó pillanatban még éppen fel tudott ugrani a vonatra.
Hát így indult az első forgatási napom, és ez még csak a kezdet!
Robog a vonat. Senki sincs, aki a pénzügyekkel foglalkozzon, ezt is nekem kell csinálni. És ez majdnem fontosabb, mint a rendezés... A pénzdolgok roppantul aggasztanak. Kusettünk van. Megérkezünk az osztrák-olasz határra. Ekkor Ventimiglia így szól: „Jól vigyázzon, mert a kamerát vám nélkül kell átvinnünk a határon, különben minden objektívre külön vámot vetnek ki. - Nem értem, miért? - A német vállalat megkért, hogy a kamerát csempésszük át a határon." Erre megkérdezem: „És hol a kamera?" Azt mondja: „a maga kusettje alatt." Mint tudja, mindig féltem a rendőröktől, hát rögtön izzadni kezdek, és ráadásul azt is megtudom, hogy tízezer lábnyi nyersanyag van a csomagunkban, és azt sem szabad vámoltatnunk. Megjelennek a vámosok, ez aztán elég feszült pillanat volt a szá-momra. A kamerát nem találták meg, de a nyersanyagot igen, és mivel nem jelentettük be, hát elkobozták
Vasárnap reggel megérkezünk Geno¬vába, természetesen nyersanyag nélkül. Egész nap mindent megpróbálunk, hogy szerezzünk. Hétfő reggel azt mon¬dom: „El kell küldeni a híradós opera¬tőrt Milánóba, hogy vegyen a Kodak- tól." Belezavaradok a könyvelésembe, őrült zűrzavar van a líra, a márka és a font között. Az operatőr visszajön délre, és hozza a nyersanyagot húsz fontért. Ekkorra a tízezer láb elkobzott nyersanyag megérkezett a vámhivatalba, ahol ki kell fizetnem az illetéket. Vagyis el-pazaroltam húsz fontot, ami sokat szá¬mít a költségvetésünkben, mert éppen csak annyi pénzünk van, hogy leforgathassuk a külső jeleneteket.
Kedden délben a hajó felszedi a hor¬gonyt. Ez a Lloyd Prestino, egy nagy óceánjáró, és Dél-Amerikába megy. Most kishajót kell bérelnünk a part és az óceánjáró között, ez tíz fontba kerül. Végre minden elintéződik. Fél tizenegy van, előveszem a pénztárcámat, hogy borravalót adjak a kishajó vezetőjének. A pénztárcám üres, eltűnt tízezer lírám.
Visszamegyek a hotelbe, mindenhol keresem, még az ágy alatt is... Nincs sehol. Elmegyek a rendőrségre: „Éjjel valaki behatolhatott a szobámba, mialatt aludtam..." Hirtelen eszembe jut: „Tiszta szerencse, hogy nem ébredtem fel, mert akkor a tolvaj lemészárolt volna..." Nagyon szerencsétlenül érzem magam, de nem feledem, hogy forgatnunk kell, és az az érzés, ami elfog, hogy most csinálom majd életem első snittjét, elnyomja bennem ezt a históriát.
Mikor befejezzük, megint összeroskadok, és tíz fontot kérek kölcsön a kame- ramanntól, tizenötöt a sztártól. Tudom, hogy nem lesz elég. Ekkor írok London¬ba, előleget kérek a fizetésemre, és írok Münchenbe a német válallatnak: „Valószínűleg némi többletkiadásom lesz." De ezt a második levelet már nincs bátorságom feladni, hiszen azt felelhetik: „Honnan tudja előre, hogy pótkiadásai lesznek?" Csak a londoni levelet adom fel. Aztán visszamegyünk a Hotel Bristolba, ebédelünk, és útnak indulunk San Remo-ba. Ebéd után, alig lépek ki az utcára, hát ott jön Ventimiglia, az operatőröm a német lánnyal, akinek a vízbefúló bennszülöttet kell játszania, és velük a híradós operatőr, aki befejezte a munkáját, és most vissza kell térnie Münchenbe. Ott állnak, összedugják a fejüket, és komor képpel vitatkoznak. Odamegyek hozzájuk, és megkérdem: „Valami baj van? - Igen, a lány nem mehet be a vízbe. - Mit jelent az, hogy nem mehet be? - Azt, hogy nem mehet be a vízbe, nem érti?"
Tovább makacskodom: „Nem értek semmit, mit jelent az a dolog?" És ott az utcasarkon kell a két operatőrnek elmagyaráznia a menstruációs időszakot stb. Egész életemben egy szót sem hallottam még erről. Ott, a járókelők között magyaráznak el minden részletet, én meg nagy figyelmesen hallgatom, és mikor mindent elmondtak, remegve a dühtől, a kidobott pénzre, a márkákra, fontokra gondolva, szemrehányóan azt mondom a lánynak: „Hát miért nem szólt erről három nappal ezelőtt, Münchenben?" Útjára bocsátjuk a kamera- mannal, és elindulunk Alassióba. Találunk egy másik lányt, de mivel ez kicsit kövérebb, mint az „indiszponált" jelöl¬tünk, a színészemnek nem sikerül a karjába kapni, mindig visszaejti. Ezt látva egy sereg bámészkodó majd megpukkad a röhögéstől. Mikor aztán végre sikerül megtartania, egy kagylószedő öregasszony tűnik fel, és egyenesen belenéz a kamerába!
Ott ülünk a vonaton a Villa d'Este felé. Nagyon ideges vagyok, mert a hollywoodi sztár, Virginia Valii megérkezett, és nem akarom, hogy megtudja, ez az első filmem. Az első, amit a menyasszonyomtól kérdezek: „Van pénze? - Nincs. - De hiszen volt! - Igen, de a sztár nem egyedül jött, hanem egy másik lánnyal, egy Carmelita Geraghty nevű színésznővel. Én a Hotel Westminsterbe akartam őket vinni a rue de la Paix-be, de ők ragaszkodtak a Claridge-hez..." Erre elmeséltem a menyasszonyomnak a saját viszontagságai¬mat. Végül is elkezdődött a forgatás, és ment minden fennakadás nélkül. Sor¬ban jöttek a jelenetek. Ekkoriban a holdfényes felvételeket nappali világosság¬nál forgatták, és kék szűrőt alkalmaztak. Minden beállítás után megkérdeztem a menyasszonyomat: „Milyen volt, jó volt?"
Most már el mertem küldeni Münchenbe a táviratot, hogy „azt hiszem, többletkiadásom lesz". Közben megjött Londonból a kért előleg. Erre a hírhedten zsugori színész kérte a kölcsönadott pénzt. Mondom neki: „Miért?" Azt mondja: „Mert a szabóm előleget kér az öltönyömre..." Nem igaz.
A suspense folytatódik. Elég pénzt kaptam Münchenből, de a hotelszámla, a hajók bérleti díja és az egyéb kiadások nem hagytak nyugodni. Nagyon zaklatott voltam. Már az elindulásunk előes¬téjén vagyunk. Nemcsak azt szeretném eltitkolni a sztár előtt, hogy ez az első filmem, de azt is, hogy nincs pénzünk és az egész stáb nyomorog. Ekkor egy igazán csúnya dolgot csinálok: a tényeket kiforgatva nyilvánvaló rosszindulattal a menyasszonyomat hibáztatom, hogy magával vitte Virginia barátnőjét. „Legalább most menj és kérj a sztártól kölcsön kétszáz dollárt." O meg ment, és elhozta a pénzt. így sikerült kifizetnem a hotelszámlát és a kusettet. Vonatra szállunk; Zürichben kellett átszáll- nunk, hogy másnapra Münchenbe ér-jünk. A pályaudvaron kifizettették velem a poggyász-pótdíjat, mert a két amerikai lánynak óriási csomagjai voltak, és ott álltam megint pénz nélkül. Újból könyveltem, de mint mondtam, az egész piszkos munkát a menyasszonyommal végeztettem, és azt mondtam neki, jó lenne, ha megkérdezhetnéd az amerikaiakat, akarnak-e ebédelni. Azt mondja: „nem, hoztak magukkal szendvicset a szállodából, mert óvatosságból nem ebédelnek a külföldi vonatokon." Ennek köszönhetően tudtunk mi megebédelni. Még egyszer átvizsgáltam a számlákat, és rájöttem, hogy a líráról svájci frankra váltáskor vesztünk né¬hány fillért. Attól is nyugtalan voltam, hogy a vonat késik. Zürichben át kell szállnunk. Este kilenc óra van, és látjuk, amint egy vonat épp kiindul a pályaudvarról. A mi vonatunk... Most Zürichben kell egy éjszakát töltenünk ilyen kevés pénzzel? Ekkor a vonat megáll, a feszültség már túl van a tűréshatáromon. Hordárok rohannak felénk, de félretolom őket - túl drága lenne - és ma¬gam adom fel a csomagokat. Tudja, a svájci vonatok ablakainak nincs rendes keretük, és börönd alja nekiütközik az ablaküvegnek. „Bang." Ez az üvegcsörömpölés a legerősebb hang volt, amit életemben hallottam. Már futottak is az alkalmazottak: „Erre, uram, jöjjön utánunk." Az állomásfőnök irodájában ki kellett fizetnem a széttört ablak árát, harmincöt svájci frankot. Végül sikerült kifizetnem mindent, és megérkeztem Münchenbe egy árva pfenniggel a zsebemben. Hát így zajlott le az első külsős forgatásom!
Remix Cost
Simon&Garfunkel-Scarborough Fair
Eredeti:
Verzio:
http://www.blogger.com/img/blank.gif
Az utóbbi verziót egy Tilos Rádiós DJ Keyser & Shuriken mixből ismerem, amit nagyon nagyon szeretek és hallgatok évek óta, valami buli felvétele azt hiszem, szépen kezdődik, van az elején nyál is, aztán mielőtt az elektronikusokkal a tánc beindul, na az a 25-30 perc, az nagyon nagyon komoly zenei válogatás. Elismerésem a DJ uraknak. (Olyan régi a mix, hogy emiatt még középsuliból szöktünk át Pécsre, kollégiumból kiszök, esti vonattal Pécs, hajnalival vissza Dombóvár, nulladik órára csak ilyenkor mentünk. S a bulik másnapjai, na azok azóta is olyan meghatározó részei életemnek. A mecseken eltévedni, a Noémiékkel bolhapiacon kávézni, hazavonatozni, Royalt rendberakni, szépen lassan, a másnaposság szentségével, semmit sem sietve, semmit sem erőltetve, mint a patak a medrében.)
TILOS ARCHÍV - DJ KEYSER & SHURIKEN live at Funk Odyssey 2001 (part 1)
(A rész amiről beszéltem 30:30-nél kezdődik. Azt a számot is nagyon szeretem. Aki tudja mi az, ki az előadója, kap ajándékba egy palacsintatortát.)
Játék Cost
Úgy gondolod örökre magad mögött hagytad a jó kis játék-korszakot? Hát rohadtul tévedtél!!!
Nemrég felfigyeltem, hogy egyre gyakrabban és gyakrabban botlok bele az interneten egy bizonyos játékba. A neve: Minecraft. Első pillantásra a legszembeötlőbb, hogy a játékban minden kocka! A karakterek, a tárgyak, állatok, de még a Nap és a Hold is. Sokaáig figyelmen kívűl hagytam, de egy idő után elkezdett érdekelni mi is ez. Szóval elkezdtem vele játszani. Nem szabadott volna! Túlságosan nagy ötlet és rengeteg kreativitás van belezsúfolva ebbe a piciny játékba. Sajnos eléggé addiktív.
Egy bizonyos Markus Persson nevű svéd csávó fejlesztése, folyamatos a munka a játékon és már többmilliós rajongótáborral büszkélkedhet. A játék lényege, hogy véletlenszerűen generál egy map-ot, amiben a játékosnak csak a túlélésre kell koncentrálnia. Kezdteben semmink sincs, de szép lassan minden alapvető technológiát létrehozhatunk. A játékban van éhség is, amit folyamatosan csillapítanunk kell. A lényeg az építés. Ez egyfajta gigantikus LEGO, amiben a kibányászott anyagokat feldolgozhatjuk és felhasználhatjuk. A lehetőségeink igencsak széles skálán mozognak. Földet művelhetünk, fejleszthetünk, bányászhatunk, felfedezhetünk, építkezhetünk, szinte bármit. A játékban többféle éghajlat és környezet megtalálható, mint pl sivatagos, trópusi, hegyvidék, mocsár, de ezek felderítéséhez jó sokat kell utazni. A térkép annyira hatalmas, hogy a legelső dolog a játékban, amit meg kell tanulni, NEM ELTÉVEDNI. Hogy legyen egy kis izgalom is, sötétedés után rémséges kreaturák jönnek elő, amik megkeserítik életünket. Zombik, csontvázak, pókok, valamint egy Creeper nevű zöld valami, ami közel lopódzik hozzánk, majd felrobbantja magát. Épp evégett nagyon is fontos valamiféle védelmet építeni magunknak. Ez kezdetben csak egy luk a földben, de idővel kész citadellákat, falvakat is építhetünk, ha van elég nyersanyagunk. Ha valaki pedig csak a LEGO mániáját szeretné kiélni, az választhatja a Kreatív módot, amiben minden korlátlanul a rendelkezésünkre áll. A játékot lehet a neten is nyomni, így akár egy haverral is nekiállhatunk a túlélésnek és építkezésnek.
Végezetül egy kis hatásos fanmade trailer:
Tuesday, April 10, 2012
Koreai film konferencia összefoglaló
Nem nagyon tudom milyen volt a konferencia mivel, három napig a Sörház konyhájában főztem a vendégeknek, csak az esti italozásra érkeztem meg. A fenti videó sem sokat segített abban, hogy képet rajzolhassak magamnak a történésekről.
Mindenesetre a Sörház konyha jó hely, jó arcokkal.
Plussz iku map megrendelésére (szakdolgozat íráshoz) vettem egy koreai szerzőtől egy angol nyelvű könyvet Kim Ki-duk-ról.
Az esti beszélgetéseken pedig megtudhattam, hogy az eltés filmesek szerint a filmművészetisek paranoiások. Andy Vajna az elte filmes képzésével paktált le, a filmművészetisek helyett, mire ők azt kezdték hinni, hogy meg lesznek szüntetve. Mondanom sem kell nem volt túl izgalmas. viszont a finom cseh sörök kárpótoltak (A hely a Flórián téri Bohémia, sajnos elég csúnyára sikerült, ráadásul eltűnt a Flórián vendéglő piros kockás terítős hangulata, Vince bácsi kedvenc helye volt..., de a sörök és a fehérnép miatt érdemes bekukkantani, és enni is lehet finomakat).
Monday, April 9, 2012
Gastro Cost és könyvajánló
Tán rovatindító (vagy folytató) is lehetne ez a poszt, hiszen a gasztronómia eddig majdnem teljesen kimaradt a cost életéből, úgy gondolom méltatlanul.
Ezeket a posztokat találtam ebben a témában:
Magyar konyha
Gasztro
A bajai halászlé
Mangó, a manga magnó
Mexicost
ezúton is kalapemelés a szerzőknek.
Öntudatra ébredésem pillanatától fogva, hosszú éveken keresztül gondoltam úgy - mindenféle erkölcsi és egyéb erényes életre buzdító útmutatás ellenére - hogy "azért élünk, hogy együnk" és nem pedig fordítva. Mára valamelyest összetettebbé vált bennem a kép, hiszen a puszta létezés kegyének köszönhetően, számtalan alkalommal megtapasztalhattam, hogy az étel készítésén és betakarításán túl is akadnak más lélekemelő tevékenységek. De ez utóbbiakról majd máskor, másutt...
A gastrocost hiánya régóta itt munkál bennem (a fentebb említett néhány üdítő kivétel csak fokozta ezt az érzést), de ha édes hitvesem nem lep meg, most sem ragadok billentyűzetet.
A könyv - ami megváltoztatta az életem - a magyar konyha történetének labirintusába vezet. Műfaját tekintve "gasztrokrimi", de sok minden más is lehetne...
"Senki ne gondolja, hogy csak ételekről és receptekről van szó! Sokkal többről! Aki elmélyed a magyar gasztronómia elmúlt kétszáz esztendejének tanulmányozásában, lépten-nyomon ellentmondásokba botlik, gyanítani kezdi, hogy minden másképp van. Olyan ez, mint egy szerteágazó bűnügy felderítése" - vallják a szerzők, Cserna-Szabó András és Fehér Béla.
Egy másik részlet (kivonata) annak kapcsán, hogy mennyi mindenről is lehet szó a recepteken túl:
A II. József által elrendelt első népszámlálás (1784-1787) alapján tudható, hogy az akkori Magyarországon 8,5 millió ember élt. Ebből 197 ezer nemes, többségük kisbirtokos vagy föld nélküli. Az arisztokraták száma elenyésző, viszont az ő konyhájukról van a legtöbb infó, ugyanakkor ez "fertőződött" leginkább idegen étkekkel. A lakosság 90%-a jobbágysorban tengődő földműves. Magyarországon ebben az időben (is) a magyar nemzetiségűek kisebbségben voltak, az összlakosság 38 %-át tették ki. A többi 5 millió különféle nemzetiségekből tevődött össze. 1,5 millió román, majdnem ugyanennyi szlovák, több mint 1 millió német, több százezer szerb, horvát, ukrán, ruszin, örmény és görög. "Ebben a népi kohóban alakult, formálódott és született meg az, amit ma magyar konyhának nevezünk". És akkor ez még "csak" a gasztronómia...
De nem is ezért üdítő olvasmány az Ede a levesben, hanem például:
Disznó gyomra, béli, nyelve tormával
Ezeket kiforrázzad szépen, leve legyen a tűznél, abban abároljad, gyomrát szépen megmetéljed, az nyelvét kettéhasítsad, gömböczét is az szerint, ezt osztán, hogy megfő, eczetezd meg és add fel tormával.
(Szakáts mesterségek könyvetskéja, Kolozsvár 1695)
Bor lév
Végy tikmonyat, amennyit akarsz, törd egy fazékba, borsot, sáfránt, gyömbért, szerecsendióvirágot bele, a habarófával habard jól meg, a bort forraszd mézzel fel, ereszd fel a tikmonnyal, ha akarsz egy kis vajat beleereszteni, a te jó akaratod.
Némelyek egy kevés lisztet is eresztenek bele a tikmonnyal, kinek szűkön vagyon tikmonya; a méz helyett nádméz jobb, akinek vagyon.
(A csáktornyai Zrínyi-udvar XVII. századi kéziratos szakácskönyve)
Jöhetne még a görheny, a vetrece, a bálmos, a bocskoros és a nyögvenyelő, de ezt meghagyom más napokra
Végül egy találós kérdés. Melyik közkedvelt "alapanyagunk" elnevezései a következők:
bandurka, bárabulé, bigyirkó, bolyóka, bugyóka, csucsorka, gurulya, péra
Az helyes megfejtésért egy személyreszabott ajándékrecept a jutalom.
Saturday, April 7, 2012
Filmtett tábor
érdemes ránézni a táborban készült filmekre is
http://www.youtube.com/user/Filmtett/videos
Thursday, April 5, 2012
Magyarország Cost
Londonba nem lehetne meghívni ezt? :)
Ötletes összeállítás.
Van hozzá csomó interview is.
Folytathatnánk Szekcsővel...
Nádas
Csináltam egy e-book verziót A dolgok állása írásból
innen letölthető:
Nádas Péter_A dolgok állása.prc
Wednesday, April 4, 2012
Music Cost - Tomasz Stanko
...csendes este, itthon, halas tésztát és vörösbort, közben ez a zene
...meglátom magam kívülről és vigyorogva annyit mondok:pfuj
...de tudjátok mit? sznob szerda - szerelem csütörtök
Alter Cost
az előző postban lévő index videó végén az a Neurotic szám, hát azt derég hallottam már, hu de jó volt. Neurotic - Adj gázt! (Budapesti látnok demo 1987) A főhőst tízszer eltalálják De szerencsére ez csak egy horzsolás Fütyülj a csőbe, forgasd a tárt Csináljunk egy kis Amerikát Ez az éjszaka, ez az éjszaka, Mikor az ingem hátul elszakadt Micsoda éjszaka, egyedül mész haza Ma este mindenkinek van egy kis vérszaga Jön a tömeg, fiatal, öreg Harap a szomszéd utas zsebében az öleb A részeg a népdalt dünnyögi De ha kijózanodik, a hideget nyögi Nyugi-nyugi, ez a világ más Plusz a másvilágon van a folytatás Szerencsétlen éppen keresztet ácsol És egy melegítős senki rászól Betöröm én a szíved jegét De valakinek már megkaptam a jegyét Lemondok a lemondásról, nem vagyok én elnök Én egy becsületes srác vagyok Aki most begyorsult és fellök Adj gázt, hogy hátra dőljek És vért az éhezőknek Adj gázt, hogy hátra dőljek És vért az éhezőknek Ez a lift most felvisz a tizedikig Aztán a repülőgép elvisz Lisszabonig Ott a tengerparton vár nyolc Oldsmobil Engedd el hát a babakocsit Adj gázt, hogy hátra dőljek És vért az éhezőknek Adj gázt, hogy hátra dőljek És vért az éhezőknek Adj gázt!
Tuesday, April 3, 2012
irReality show Hungary
Tudom, ez már végképp nem ér; bejegyezni egy index-viedót már megint. de szerintem ez a sorozat jobb, mint bármelyik szappanopera, stand-up comedy, hiába is próbálkozik új sorozatokkal a köztévé. és a tegnapi só után egyszer mégis ajánlanám mindenki figyelmébe a riszpekt házat. ígérem, legközelebb színházzal jelentkezem :)
Svéd Cost - Albumajánló
Studio - West Coast érdemes letölteni. nagyon változatos, színes dalok, fura egyveleggel, persze honnan is, ha nem svédből. két szám az albumról:
Monday, April 2, 2012
Tinédzser disztópia
könyv és filmajánló
az utóbi két hétben belefutottam két nagyon hasonló jellegű trilógia első fejezeteibe.
az egyik Patrick Ness írótól a Chaos Walking trilógia első kötete, a Kés a zajban
ezt, nem titkolt módon, a borító miatt is választottam. (másrészt meg azért, mert mostanság előszeretettel választok olvasnivalót a Könyvesblog írásai alapján)
a másik Suzanne Collins írótól az Az éhezők viadala első része, aminek filmváltozatát láttam a minap
bevallom én a Harry Potternél lemaradtam, és a Twilight sztori teljesen kimaradt az életemből (úgy látszik ez van, a varázsló romantikát még betudom fogadni, de a vámpír romantika nem hatott meg) ezért is voltam kíváncsi, milyen fiatalkorúaknak szóló sztorikat hájpolnak most.
a közös a két sztoriban: egy fiatal fiú és lány a vadonban, rohannak és meg kell tanulniuk ölni.
na ez volt az ijesztő.
A Kés a zajban sztorijában egy idegen bolygón élnek már nemzedékek óta a földről érkezett telepesek, ahol valami fura vírus miatt, a nőkön kívül, minden teremtlény gondolatai hallhatóvá válnak. A nők gondolatai nem hallhatók, de ők is hallják mindenki más zaját.
Az éhezők viadalában meg egy abszurd valóságshow irányít mindent.
Fogalmam sincs, hogy a célközönség, a 12-18 évesek mit gondolnak ha olvassák, nézik ezeket a sztorikat, hogy vajon a zaj és a valóságshowk az ő félelmeik e.
de visszatérve a gyilkolásra. A Kés a zajban sztorijában (460 oldalas az első kötet)400 oldalon keresztül készül elő a szituáció, amiben a főszereplő fiúnak végül gyilkolnia kell, kíváncsi vagyok, hogy Az éhezők viadalának könyv változatában is megjelenik e ez a szál, mert a filmben, a valóságshow nagyobb hangsúlyt kap és a téyn, hogy a résztvevőknek gyilkolniuk kell azért, hogy nyerjenek, költői gyors snittes homályba vész
beletörött a bicskám ebbe a posztba, de most már publikálom
na nem mondom, hogy üdítő szórakozás volt akár a könyv, akár a film, de nem bánom, hogy olvastam, láttam
Subscribe to:
Posts
(Atom)
