Magyarországon, beszélgetés: "legyen végre rend. az emberek erre vágynak. mindegy, hogy Orbán, de rend legyen végre."
a politikától hülyeség rendet elvárni. a politika megoldani akar.
a művészet az egyetlen olyan aktus, folyamat, nyugvópont, ami a rendre hajlik, rendet teremt. a művészet nem akar semmit sem megoldani.
a különböző tudományágak ugyan a rend illúziójával kecsegtetnek, de az pusztán logikus. logikus dolog lehet kiírtani a zsidókat, cigányokat, viszont ugyanolyan logikus lehet kiírtani a németeket, vagy a magyarokat is. tehát ami logikus, az nem feltétlenül értelmes is egyben. nem fogja át az egészet. az egész pedig mindentől független és mégis mindennel összefügg. a tudomány is lehet hasznos, mint ahogyan a politika is, viszont végleges rendet elvárni lehetetlenség, mint ahogyan lehetetlenség azt elvárni, hogy mindig a kedvenc focicsapatom nyerjen.
a fejekben kell rendet tenni, nem a potilkában vagy az életünkben. hanem a fejünkben. ott kell elkezdeni, bármennyire is egyszerűen hangzik.
lehet valakinek rendes élete, közben gondolhat akkor faszságokat, hogy a falnak menne tőle az ember legszívesebben.
a művészet haszontalan, mert a pillanatnak él, viszont a pillanatban örök. a poltika stb. sosem akar a pillanatnak élni, mert hosszútávon gondolkozik. hogy hosszútávon majd kifizetődik valami, ha így és így teszünk.
az a művészet, ami hosszútávon gondolkozik, sosem lehet örökérvényű, sőt, kár is művészetről beszélni ebben az értelemben.
hogyan legyünk meztelenek. ezért nehéz alkotni. nem akarunk pucérok lenni, nem akarjuk kimutatni, hogy szenvedünk. a tiszta művészet nem akarja elkenni a szenvedés tényét, hanem szembenéz vele. persze a szenvedés csakis személyes szenvedés lehet, kinek mi. azt nem mondhatom, hogy az emberiség szenved, ilyet nem ábrázolhatok. azt viszont ábrázolhatom, hogy hogyan szenvedék én, és ha jól ábrázolom, akkor másnak is leesik a tantusz, így lesz egyetemes (az ábrázolás formája, műfaja bármi lehet. pl. Chaplin filmjei nem a szenvedésről szólnak?).
mindig is terápiának használtam mindenfajta alkotó tevékenységet. most a meditáció révén nem öntöm formába ezt a bizonyos szenvedést, nincsen rá ingerem. azaz van, de gyorsan elpárolog. a meditációban.
ma fura élményem volt meditáció közben. felötlött egy emlékkép és valahogyan belementem, mint valami álomba, amikor írok róla, amikor írás közben még jobban emlékezem a részletekre, mert az írás az ilyen, segít felszínre hozni dolgokat. és felfedeztem valamit, örültem neki, aztán húsz perc múlva már nem is emlékeztem, hogy mi volt az. elillant, mint valami álom. de megoldottam. ettől megkönnyebbültem.
ez olyan mint a szerelem, ha visszaemlékezel rá, hogy miért is voltál szerelmes, nem tudnád megmondani az okát, viszont az érzés ott marad, az emléke az érzésnek, hogy akkor más voltam. akkor valami megváltozott.
Lynch mondja, hogy a szerelem az egyik legnagyobb misztérium mert a szerelem az semmi és a szerelem minden. milyen igaz. amikor szerelmesek vagyunk, a mindeség ölel át minket, ugyanakkor csak pislogunk, hogy mi a fene ez már, nem értem, miért éppen ő, miért van ez az egész, amikor semmi sincsen?
álomszerűség. Shakespeare. szeretem ezt az idézetet:
"We are such stuff
As dreams are made on; and our little life
Is rounded with a sleep."
Olyanok vagyunk mi is, mint
Az álmok anyagja: kurta életünk
Keretje álom…(Szász Károly)
Egész valónk Csak álmok szövete; s kis életünk Egy álom koronázza meg. (Mészöly Dezső)
de talán a legegyszerűbb fordítás:
Abból az anyagból készültünk, amiből az álom. (Hamvas Béla)
azon gondolkoztam, hogy a kisgyerekeknek a világképe alomittasnak tűnik, mert a világ csupa képlékeny forma a számukra. mikor felnövünk, megmerevedünk, kitisztul a kép, betokosodunk, elnehezedünk. viszont, amikor ez olyannyira betőződik, hogy már mozdulni sem bírunk (sokszor érezhető ez a mozgásképtelenség, gondlojunk csak Kaffkára, vagy Tarr Bélára, Poe-ra), na akkor különös dolog történik. minden álomszerűvé változik. álomszerű a hely, ahová nap mint nap bejárok dolgozni, álomszerű a járókelők sokasága, álomszerű a közeli emberek jelenvalósága is.
legyünk optimisták. aki éberen is képes álmodni, az jó helyen jár.
a Mátrixban volt egy jelenet, amikor a Neo azt mondja, hogy deja vu-je van. na, az valami rosszat jelent, meg is jelenik a gonosz. mert kinek van deja vu-je? aki a valóságot ismétli és nem bír kiszállni belőle.
Thursday, June 30, 2011
Elefántcsontblog
Electric Jazz Cost
Laurent Garnier, Bugge Wesseltoft
ez mar csak amolyan snassz electro jazz, viszont a snassz electro jazz-nek az iskolapeldaja.
Music - Waiting for the end
This is not the end
This is not the beginning
Just a voice like a riot
Rocking every revision
But you listen to the tone
And the violent rhythm
Though the words sound steady
Something emptys within em
We say yeah
With fists flying up in the air
Like we’re holding onto something that’s invisible there
Cuz we’re living at the mercy of the pain and the fear
Until we dead it forget it
Let it all disappear
Waiting for the end to come
Wishing I had strenght to stand
This is not what I had planned
It’s out of my control
Flying at the speed of light
Thoughts were spinning in my head
So many things were left unsaid
It’s hard to let you go
I know what it takes to move on
I know how it feels to lie
All I wanna do is trade this life for something new
Holding on to what I haven’t got
Sitting in an empty room
Trying to forget the past
This was never meant to last
I wish it wasn’t so
What was left when that fire was gone
I thought it felt right but that right was wrong
All caught up in the eye of the storm
And trying to figure out what it’s like moving on
And I don’t even know what kind of things I said
My mouth kept moving and my mind went dead
Picking up those pieces now where to begin
The hardest part of ending is starting again
All I wanna do is trade this life for something new
Holding on to what I haven’t got
This is not the end
This is not the beginning
Just a voice like a riot
Rocking every revision
But you listen to the tone
And the violent rhythm
Though the words sound steady
Something emptys within em
We say yeah
With fists flying up in the air
Like we’re holding onto something that’s invisible there
Cuz we’re living at the mercy of the pain and the fear
Until we dead it forget it
Let it all disappear
péntek esti - nem vlog
tudom, hogy csütörtök van, de nem érdekel
szóval felhívott Ő, az a bizonyos, és egész hétvégét betöltő lábremegést okozott és egész hétvégét betöltő kitöltő, belülről fakadó szépséget
szóval felhívott Ő, a barnaszemű, jóképű férfi, aki miatt már jóideje pirulok, mint egy bakfis.
a bakfis, amúgyis kihalóban lévő emberfajta, talán én vagyok az utolsó példány, egy harmincegynéhány éves bakfis, és ahhoz képest ez fejlődés, hogy nemrég még harmincéves óvodás voltam,szóval már nincsenek bakfisok ezen a földön, csak én, a bakfis korú lányok mind kiégett harmincas nőnek néznek ki és félem és kétlem, hogy pirultak e valaha is.
minden a kirakatban, nem bírom ezt a kifordított világot, ahol állok gyanútlanul a zebránál és egyszercsak ott van előttem egy segg, tényleg nem sok takarja, egy bakfiskorú segge és még én jövök zavarba
és minden a belekről szól, felpuffadt, eltömődött, háromdimenziós beteg belek mindenhol és nekem rohannom kell megvenni a megfelelő gyógyszert, hogy elmúljon a puffadás a görcs a rothadás, valami félreértés lesz itt, hiszen a középpont nem egyenlő a belekkel
nyomasztóbb ez, mint egy barokk festmény, azok legalább felvállalták a húst, nyomasztó ez, mint egy Greenaway-film, mert ott már csak rothadó hús van
de nem úgy, elmúlt már a századfordulós ilyen dög leszel te is ilyen rothadó hús romantika, mert bordák bökdösik a sápadt szürke bőrt, és csillámport ken rá és barnítókrémet
Azazzello-krémre vágyom és fehéren ragyogva állnék előtte, ha egyszer, ha netán
és nem marad más csak az étvágyadból étvágyamba lebegő levegő szaga
emlékszem egyszer felhívott Ő az a bizonyos, és bíborpiros ajkam csókra csábító korall partokkal szegélyezett vénusz forrás
és magához hívott
és mire öt év múltán hazatértem a kiapadt vénusz forrás málló korall partjait rothadó férgek tetemei lepték el.
hát lehet így elcsábítani egy férfit?
nem találtam meg még az egyensúlyt, de egy pillanatra elsimul minden
régen éreztem , ahogy a pirulás végigfut az arcomon, ezt a felszabadult könnyed könnyebbséget, mintha nem létezne súly, lekerült a vállamról az is, amitől már egyenesen járni sem tudtam évek óta
szerelmes vagyok, végre.
Tuesday, June 28, 2011
TV Cost
Persze giccsesek a motorizált kameramozgatók, ha tök lassan mennek, de akkor is akarok egyet :)
News Cost
Jafar Panahi szemelyesen nem lehetett ugyan jelen az idei Cannes-i fesztivalon (bebortonoztek), de legalabb kicsempesztek pendrive-on a filmjet, azaz sutemenybe rejtve kipostaztak parizsba.
Jafar Panahi not in Cannes for This Is Not a Film premiere
Monday, June 27, 2011
PunkSanzon Cost
Egy késő őszi próbán, vagyis őszi próbán későn Tomival megragadtuk a nagyonis erőteljes szelet, én fával, ő torokkal vitorlaként kapaszkodva suhantunk a sanzon végtelen tengerén...
Majd Sadával acidoztunk, kéz a kézben, Mityó pedig megérkezett.
Sanzonpunk kultura by aratopepe
Manualacid by aratopepe
Sunday, June 26, 2011
Világ Cost
"Egy 1976-ban forgatott film pápua új-guineai bennszülöttekkel. Elképesztő felvételek!"
(from index.hu)
Nem sok ilyen felvételt látni, jómagam majdnem elsírtam magam. Kommentek alapján egyes emberek úgy képzelik, hogy ezzel csak megrontja a modern ember a benszölüttek békés életét. Az igazság az, hogy ezek az csoportok az utolsó élő emberek a "régi Földről". A végén ez is el fog tűnni, mert nem lehet másképp. De ami fontos számunkra, az a felvételeken látható hihetetlen TISZTASÁG, ami ezeknek az embereknek a szeméből sugárzik, és a gyönyörű, abszolút stresszmentes kecses mozgásuk. Számunkra ez az a tanulság, amin érdemes elgondolkodni. Ezek a felfedezők nem rontottak el semmit, ez egy hihetetlen találkozás volt és az egyik legszebb, amit valaha láttam. Persze szomorú látni, hogy nem éppen jóltápláltak, de még "szegénységük" ellenére is mindegyikőjükön látszik, hogy ARANYOSAK!
Sajnos ez a trend manapság kicsiny bolygónkon. A fejlett országok lakóinak anyagi javaik és élelmiszerük van, viszont rabságban és boldogtalanságban élnek. Mások látszólag jobban szenvednek, miközben sokkal inkább "élnek" még szenvedéseik ellenére is. Valahol mindenkinek kell egy bizonyos faszt szopnia....
Saturday, June 25, 2011
Elefántcsontblog
azért nem végzi mindenki a pornóiparban mert létezik még más dolog is, ami nagyobb gyönyört okoz a szexnél. a szellemi élvezet elválaszthatatlan a testitől. még akkor is ha regényt olvasok egy fotelban...elkap a lendület és felpattanok, járok egyet a lakásban.
A tenger asszonya Ibsentől. elolvasni magyarul majd angolul is. jegyzetelni felvonásonként.
ha egyszer filmet csinálok megint, ezt kell megcsináljam.
nehéz megtalálni a pihenés és a termékeny munka idejét. nem szabad elodázni a dolgokat, nem mondhatom magamnak, hogy majd ha ez és ez lesz, akkor majd nekiülök, hogy írjak. elkezdeni nehéz.
Miguel hívott, hogy szeptembertől váltani akar. nincsen ideje az úgynevezett kreatív dolgokra. szerintem a kreatív dolgokra sosincs idő, ezért változik csatatérré minden, ha az ember belekezd mégis. csak harcolni tudok a kreatív időmért, de azt sosem kaphatom meg mint valami gyümölcsöt. a gyümölcs az maga az alkotás lesz, ami a kreatív időmért való harcot hivatott dokumentálni. egy bizonyíték lesz (másoknak), hogy csatát lehet nyerni, hogy érdemes küzdeni. hogy van valami, ami több, mint az üresen elfolyt élet, több, mint egy kiszáradt fa, hogy van olyan, hogy az élet forrása, amiből inni lehet.
nem szabad mindig tevékenynek lenni sem. azaz tevékenyen kell a semmit is tennem. ki kell töltsem az időmet, bárhol is vagyok. "Minden a személyes kapcsolaton múlik."
jó volt a stúdióban lenni tegnap. jó volt dolgozni végre valamin. jó volt önfeledtnek lenni. először éreztem, hogy feloldódok a rock-ban, átadtam magam neki. vicces, hogy ellenkezik az ember különböző dolgok ellen, közben mindent lehet élvezni. csak az az ellenállás ne volna. előítélet? szellemi ernyedés? érdektelenség? mozgásban kell lenni, így vagy úgy, hogy bemelegedjünk.
So this is permanence, love's shattered pride
What once was innocence, turned on it's side
A cloud hangs over me, marks every move
Deep in the memory, of what once was love
Oh, how I realised how I wanted time
Put into perspective, tried so hard to find
Just for one moment, thought I'd found my way
Destiny unfolded, I watched it slip away
Excessive flash points, beyond all reach
Solitary demands for all I'd like to keep
Let's take a ride out, see what we can find
A valueless collection of hopes and past desires
I never realised the lengths I'd have to go
All the darkest corners of a sense I didn't know
Just for one moment, I heard somebody call
Looked beyond the day in hand, there's nothing there at all
Now that I've realised how it's all gone wrong
Gotta find some therapy, this treatment takes too long
Deep in the heart of where sympathy held sway
Gotta find my destiny, before it gets too late
Electric Jazz Cost - Henrik Schwarz and Bugge Wesseltoft
vajon miket játszhatnak, amikor csak maguk közt vannak?
nekem ez az igazi electro jazz, tökéletes fúzióban...
(ja és mindez a Royal Festiválon mint az a videó végéből kiderül.)
Friday, June 24, 2011
Cobblestone Jazz - Chance
Nem kerestem vissza, hogy volt-e már a Cobblestone Jazz "zenekar"-tól valami itt a radiocost-on, de ez most felkívánkozott. Nagyon szép példája, hogyan lehet digitális, de legalábbis elektronikus eszközökkel létrehozott zenét (amelyre oly sokszor sütik a lelketlenség, gépiesség bélyegét, pedig nagyon is organikus a maga módján) ötvözni az érzékeny jazzel.
Az ilyen számra mondják azt angolul, hogy wicked tune. Magyarul nemtom hogy van, talán őrült tonhal.
Radio Costumes - A bosszú szolgái
már régóta szerettem volna megosztani veletek ezt a kis részletet
"A babenhauseni kastélyban van a Fugger-Museum, ebben pedig - a textiltörténészek számára ritka csemege - egy 1461-ben szőtt barhendvég darabja, melyen a kiváló család hírnevére árnyékot vető felirat olvasható:
"Ez a szövet Fugger Konrádé volt" - szól a lapidáris megállapítás - "és 75 fonallal kevesebbet vetett és dolgozott fel a kelleténél."
A dokumentum a városi tanács minőségellenőrzési tevékenységének ékes bizonyítéka.
A városok a céhes iparosok termékeinek felügyeletét többnyire fenntartották maguknak. Olykor példátlan brutalitással torolták meg a csaló kézművesek visszaéléseit; a kölni tanács 1433-ban máglyán égetett el egy takácsot, aki ólombélyeget hamisított,Ypern városa hasonló vétségért 7 év száműzetést rendelt el.
Amikor Colbert egységesítette a posztó minőségének felügyeletét, a manufaktúrák által kibocsátott termékek ellenőrzése is rendőri feladattá vált. A francia posztóminőség e korszakban vitathatatlan felsőbbrendűsége ugyanis nagyrészt annak a
kíméletlenségnek volt köszönhető, mellyel a rendőrség és a szakfelügyelők az ellenőrzést lefolytatták.
A legilletékesebb Roland de la Platiére (1734-1793), kiváló szakíró utóbbiakat "ministres de la vengeance"-nak (a bosszú szolgái) nevezi, és elmondja, hogy egyetlen vizsgálatkor is sokszor 100 bála szövetet téptek szét, tűztek pellengérre vagy égettek el.
Colbert 1670-beli egyik rendelete ugyanis előírja, hogy a hibás végeket 9 láb magas pellengérre kell akasztani, utána nyilvánosan széttépni vagy elégetni.
A kétszer visszaeső bűnös maga is pellengérre került."
Cost Tourism
Van Ausztriában egy hotel, amiben szívesen megauldnék egyszer. Talán nyáron ki is motorozunk, majd meglátjuk. Ilyen kis csövekben lehet lakni :)
Offical
TV Cost
Mai adásunkból egy házilag készített műanyag olvasztó gép, az ausztrál "made for chickens by robots" egyszemélyes banda zseniális klipje és egy klasszikus macskapárbeszéd. Endless from Dirk Vander Kooij on Vimeo.
Thursday, June 23, 2011
Motor Cost
Nem szeretem, meg nem is nézem a balesetes videókat, de ez tényleg néma burleskbe illő jelenet:
Wednesday, June 22, 2011
Cikkajánló
Legközelebb örömtelinek akarom ábrázolni a szexet (Origo)
- interjú Gaspar Noéval -
[...]
- Rendezőként olyan filmet akarok csinálni, ami nekem tetszik, meg a barátaimnak, akiknek persze hozzám hasonló ízlésük van. Amikor elképzelek egy közönséget, olyan fickók ülnek benne, mint Gaspar Noé és a barátai. Vagy esetleg olyanok, mint a szüleim. De nem képzelek oda egy adóellenőrt vagy bankárt vagy politikust vagy egy olyan rendezőt, akinek nem szeretem a filmjeit. Mint a legtöbben, én is azt gondolom magamról, hogy én vagyok a legnormálisabb ember a világon, még akkor is, ha különbözöm a legtöbb embertől. És egy olyan közönségre vágyom, amiben normális emberek ülnek. Ha valaki kiakad a filmemen, akkor nem normális.
[...]
- Sokan rühellik a filmjeidet. Kaptál valaha olyan negatív kritikát, ami hasznos volt számodra?
- Egyre emlékszem, amit egy montreali leszbikus írt a Visszafordíthatatlan-ról. Azt írta, hogy a legszánalmasabb dolog a filmmel kapcsolatban, hogy az elveszített paradicsomot úgy ábrázolom, mint egy burzsoá nőt és pasit, akik egy szuper, a szüleik pénzén vett lakásban élnek, és éppen gyereket várnak, és ez mennyire begyöpösödött, heteroszexuális elképzelés a boldogságról. És ebben igaza is volt. Persze lehet, hogy pont ezért éreztem szükségét, hogy a filmben összetörjem ezt a boldogságot. A Senses of Cinemában meg azt írta valaki, hogy úgy építem fel a filmjeimet, mintha hullámvasutak lennének, amiben a nézőt hol megijesztem, hol megríkatom, de nyilvánvaló, hogy a háttérben valami vicces és szórakoztató dolog húzódik meg.
- Ezt erős kritikának tartod?
- Nem, szerintem se csináltam eddig még semmi komolyat.
- Mi számítana komolynak?
- Az algíri csata például egy komoly film, vagy Pasolini Saló-ja, vagy a 2001: Űrodüsszeia. Én semmi ilyesmit nem csináltam.
- De ambicionálod?
- Talán, majd egyszer. Azt mondják, fiatalság, bolondság. Igaz, én már negyvenhét éves vagyok, de ha választanom kell, hogy elvonulok vidékre, és beletemetkezem egy olyan forgatókönyv írásába, ami szuper jót tenne a karrieremnek, vagy maradok a városban és partyzok a barátaimmal, akkor az utóbbit választom.
teljes cikk
Cikkajánló
A kalózkodás érték, nem fenyegetettség (Index)
- interjú Bodó Balázzsal -
[...]
Magyarországon nem látom nyomát, hogy a feketepiacot bármilyen formában erőforrásként kezelnék. A torrentoldalak archívumok, amiket sok százezer ember tart fent azzal, hogy ingyen adja a sávszélességét, a vincsesztert, a CPU-t, és olyan filmeket, könyveket tesz elérhetővé, amiket a piacon és a közösségi ellátórendszereinkben sem lehet megtalálni.
[...]
A feketepiacot az internetes korig olyan szereplők tartották el, akik profitot láttak egy létező, de ki nem szolgált piacban. Az internettel ez némileg megváltozott, mert a feketepiacot a felhasználók hozzák létre maguknak. Az ok ugyanaz: a ki nem szolgált kereslet, az, hogy van valami, amit nem tudok beszerezni legálisan. Ha ez kurva, drog vagy fegyver, akkor a maffia fogja kiszolgálni, ha ez egy hollywoodi premierfilm, akkor ki fogjuk szolgálni egymást. Ez elég nagy váltás, mert olyan feketegazdaság épül rá, amit nem a pénz mozgat elsősorban, és emiatt nem lehet a hagyományos eszközökkel kezelni. Egy forprofit feketepiaci vállalkozót ki lehet szorítani a piacról, ha elég költségessé tesszük számára az életet, de ugyanez nem működik, ha meggyőződéses kalózról van szó. Nagyjából az a különbség, mint egy zsoldos és egy szabadságharcos között. Ez utóbbi csak egyre makacsabban áll ellen, ahogy egyre jobban zargatják.
[...]
Elhangzanak óriási összegek, hogy milyen károk érik az országot és az iparágat. Aztán rendre kiderül, hogy a szigorú törvényi fellépés nem képes megakadályozni a kalózok tevékenységét, mert csak akkor van végük, ha az őket éltre hívó piaci rés bezárul. Vagy azért, mert beengedik a kalózokat, vagy azért, mert a legális piac elkezdi kiszolgálni azokat, akik a feketepiachoz fordulnak.
[...]
Ez a megközelítés a feketepiacokat felszámolandó pestises miazmaként látja, és nem úgy tekint rájuk, mint egy javarészt a jogosultak elhibázott döntései nyomán előállt piaci probléma tünetére. Pedig a kalózkodás nem a probléma, hanem egy vagy több probléma markáns tünete. A kalózokkal szembeni büntető fellépés olyan, mintha borogatással próbálnánk agyhártyagyulladást orvosolni.
[...]
teljes cikk
Jazz Cost - Tahiti Trot, avagy Tea for Two
Alakult egy új klassziser zenekar Pécsett (én vagyok a bőgőse), na de nem is ez a lényeg. Hanem, hogy a debütáló koncertünkön előadtuk Dimitrij Shostakovich művét, ami a Tahiti Trot címet viseli, és erről a műről nagyon érdekes dolgokat tudtam meg.
A mű maga 1927-ben született, mégpediglen egy fogadás alkalmával. Na, de ne szaladjunk ennyire előre.
Akkoriban a naaagy Szovjetúnióban tilos volt az antimaterialista művészet élvezete, művelése meg egyenesen főben járó bűnnek számított. Akinél pl. imperialista zenét találtak, az ment Szibériába. Nem vicceltek.
Nos, ezen körülmények között történt meg az a nagyfokú bátor dolog (habár én inkább vakmerőségnek nevezném), hogy bizonyos Nikolai Malko karmester és Dimitrij Shostakovich zeneszerző Malko lakásán a Vincent Youmans nevével fémjelzett No, No Nanette című Brodway musicalt hallgatták lemezről. Nagyon megtetszett nekik a Tea for Two című betétdal, amit pl. külön előadási darabként még Frank Sinatra és Dinah Shore, vagy Doris Day is énekelt:
Persze bekerült a Real Bookba is, ami ugye a legmenőbb jazz-számok gyűjteménye, mert hogy játszották jazz-zenészek is. Pl. Django Reinhardt. Aki akarja, ezen videó alapján meg is tanulhatja gitározni:
Szóval ez pont az a zene, amit akkor nem kellett volna. De aztán ezek meg még megfejelték az egész történetet egy fogadással, mégpediglen, hogy Malko fizet 100 Rubelt Shostakovichnak, ha az két meghallgatás után fejből egy óra alatt kihangszereli nagyzenekarra úgy, hogy arról ne derüljön ki, hogy mocskos imperialista undorító züllesztő uszító zene Ámerikából.
És Dimitrij Shostakovics 45 perc alatt meghangszerelte, zsebre vágta a 100 Rubelt, majd a mű tetejére biggyesztette a "Tahiti Trot" címet és a Moszkvai Zeneakadémia fiatal zenészeinek ajánlotta, akik ezt nagy szeretettel játszották is sokat a mit sem sejtő vezérek és csőlátó professzorok füle hallatára, a két huncut muzsikus pedig jókat röhögött, hogy sikerült a tréfa.
Íme a mű:
Filmajánló - Life In A Day
"Life In A Day is a historic global experiment to create the world's largest user-generated feature film: a documentary, shot in a single day, by you. On July 24, you have 24 hours to capture a glimpse of your life on camera. The most compelling and distinctive footage will be edited into an experimental documentary film, executive produced by Ridley Scott and directed by Kevin Macdonald."
2010-ben volt ez. biztosan most vágták össze. nem láttam még.
Álom Cost
A royal udvaron aludtunk, ez nem jelent semmit, csak lefekvés előtt mindig a csillagokat nézem, az nagyon jó dolog. Amúgy is szabad ég alatt sokkal pihentetőbb aludni, azt vettem észre, kint az udvaron 4-5 óra is elég a napi talponmaradáshoz, persze nem általánosíthatunk minden napra, mert van hogy 10 is kevés.
Álmomban óriási nagytotálos pánikot láttam. Valami nagy vés közeledett és mindenkinek a tetőre kellett menekülni, emlékszem a kórházban tolták fel a vaságyakat a tetőre, betegestül, kérdeztem egy nővért, hogy mi ez, nem tudta megmondani.
A föld valahogy úgy nézett ki, hogy egy nagy tükörbúra volt körülötte, fehérre volt festve, hogy az erős napfényt szétszórja, így egyenlítette a hőmérsékletet. Na erről jött le a festék, emlékszem kézzel lehetett kapargatni, egy szivaccsal mostam (persze ekkor az egész föld az ölemben volt) és csak hullott róla a zománc.
Aztán a falusi kertünkben volt rengeteg ember, pl. a Jancsó Miklós, ott iszogattunk, tűzött a nap, nagyon forró volt, nem volt szabad simán kiállni rá, annyira, mikor lement, akkor meg hirtelen nagyon hideg lett. Ott volt egy művészetis csaj, fel volt háborodva, hogy megszűnt az internet, hogy a vizsgáit nem tudja felvenni fészbukon és hogy most telefonálnia kell. Felhívta hát a nagy festő Csontváry-t, hogy tanár úrnál sincs net?
Volt, hogy láttam a földet messziről ezzel a búrával.
Tuesday, June 21, 2011
Könyvajánló
Per Olov Enquist - Egy másik élet A falu ősi település, már a középkorban is létezett.Amikor 1543-ban Gustav Vasa király összeíratta a földeket, a faluban öt adófizető paraszt élt.5,5 hektár földön gazdálkodtak. A környékbeli ásatások során balták, zöldkőből készítettnyílhegyek és egy kvarctőr került elő a földből, ami azt bizonyíthatta, hogy ezen a helyenKrisztus előtt háromezer évvel már éltek emberek.Megpróbálja elképzelni, de nem tudja. Magát mindazonáltal szívesen tekinti őslakosnak.Nyaranta visszajár, és rekonstruál. A patak medre a negyvenes évek közepén még nem voltkimélyítve, szép patak volt, és veresszárnyú keszegek úszkáltak benne. A zsindelygyaluközvetlen közelébe jártak mosni. A híd a patak fölött sokáig a helyén maradt, bár azsindelygyalut már lebontották, legalábbis a gépeket elvitték.Feljegyzi: a híd már nincs meg.A hídnál a piócák voltak a legérdekesebbek. Hason fekve lehetett legjobban megfigyelni őket.Fürdésnél óvakodni kellett tőlük, mert a vérszívó piócák – bár az is lehet, hogy lópiócák voltak – összetekeredve rejtőztek a meder fenekén, de ha kitekeredtek, gyors, hullámzómozgással tudtak úszni. Tulajdonképpen félni kellett volna tőlük, mert állítólag annyi vértmagukba tudnak szívni, hogy az ember, akire sokáig rátapadnak, elszédül és elájul, de amindennapos találkozás valamiféle játszótársat csinált belőlük, akit hosszú bottal ki lehetcsalogatni a rejtekhelyéről, s aztán fel lehet dobni a hídra.Ha eltaposták őket, ragacsos massza lett belőlük. Ő ezért elhatározta, hogy nem öli meg apiócákat, hanem összebarátkozik velük. Akkor nem kell félni tőlük.Sokféle kép él a faluról, attól függően, ki mit tekint a központjának.A magától értődő nézet szerint a tejpad, a zsindelygyalu és a piócák jelentették a faluközpontját, és ennek nagyon örült, bár vigyázott rá, hogy ettől ne érezze különbnek magát.A központban van, de megőrzi szerénységét.A tejpadnál néha falugyűlést tartanak húsz-harminc férfi részvételével, nők nincsenek jelen,messziről úgy látszik, hevesen vitatkoznak, s témájuk majdnem mindig a bureåi tejgazdaságvalamelyik botrányos mulasztása. Mondjuk a fölözött tej visszaszállításának kényeskérdésében. A tejüzem főnökei már megint jóvátehetetlenül megszegtek valamifélemegállapodást. Nem lehet pontosan érteni, mit. Kérdezi anyját, de az csak legyint.Anyja egyébként nagyon szereti a gyűléseket, legalábbis az imaházban. Ahol az irányítást akezében tudja tartani. A tejpadnál tartott gyűlések bosszantják, mert világi dolgokról szólnak,és mert nők nem vesznek részt rajtuk. Neki az imaház a központ; a zsindelygyalu, a tejpad ésa piócák központnak nevezése ellen valószínűleg határozottan tiltakozna.Szerinte minden családban a nők döntenek, s ezért a tejpadnál tartott gyűlések hívságosdolgok. Majdnem olyanok, mint a színház, hiszen az igazi hatalom a faluban a nők kezébenvan, akik nem mennek ki a tejpadhoz, és nem ordibálnak bele a világba.A férfiak izgatott kiabálása a tejpadnál, hogy a tejjel való elszámolás ügyében betelt a pohár,és nincs más hátra, mint a sztrájk – soha nem vezetett semmire. A kedélyek másnapralecsillapodtak. Persze ha az igazi, az otthoni döntéshozók, a nők is beszálltak volna! Annak talán lett volna eredménye. Ők ugyanis ismerték a valóságot. És megszokták, hogy döntéseketkell hozniuk.A tejpad sincs már meg.2003 augusztusában észreveszi, hogy a tó összehúzódott. A zöld házból szinte nem is látszik.A harmincas években még el tudtak korcsolyázni egészen a zsindelygyaluig. Évente egyszer összegyűltek, és megritkították a tóparti bozótot, hogy a mindenki által csodált víztükör tisztán csilloghasson. Most sűrű bozót veszi körül. Mintha a falu szeme benőtt volna, mintha aszemöldök ráereszkedett volna a szemre. Máskülönben minden rendben.Most kocsival húsz perc alatt be lehet érni a városba. A kertek gondozottak.
A falu ősrégi, úgy képzeli el magában, mint egy mohos fatuskót.Ami mégis lélegzik, nagyon lassan, erősen küszködve, mint egy haldokló asszony, valahogyúgy, ahogy anyja lélegzett utolsó óráiban, mielőtt 1992 októberében megtért a Megváltóhoz.Ott ült mellette, időnként megnedvesítette az ajkát. Amikor felnőttként visszamegy a faluba,látja, hogy minden megváltozott; nincs moha, nincs ősi fatuskó. Ha erősen hegyezi a fülét, ésvisszatartja a lélegzetét, hallja a távolból hívogató hangokat.Valaki suttog, össze kell rakni az egészet, különben megbolondul.
Könyvajánló
Robert Musil: A tulajdonságok nélküli ember
A tulajdonságok nélküli ember (Részlet) (Magyar)
Első könyv, Első rész:
Bizonyos bevezetés
1
Amelyből figyelemreméltóan nem következik semmi
Alacsony nyomású légtömegek úsztak az Atlanti-óceán felett; keletnek tartottak, az Oroszországot borító magas nyomású légtömegek felé, és eddig semmi hajlandóságot nem mutattak, hogy északi irányban kitérjenek. Működtek az izotermák és az izotérák. A levegő hőmérséklete szabályszerűen aránylott az évi középhőmérséklethez, a leghidegebb és a legmelegebb hónap hőmérsékletéhez, valamint a havi aperiodikus hőmérséklet-ingadozáshoz. A Nap és a Hold kelte-nyugta, a Hold, a Vénusz és a Szaturnusz-gyűrű fényváltozása és még sok más fontos jelenség mind megfelelt a csillagászati évkönyvek előrejelzéseinek. A levegőben csúcspontra ért a vízgőz feszítőereje, a páratartalom csökkent. Egyszóval, ami e tényállást régimódian bár, de igen alkalmasan kifejezi: 1913-at írtak, és szép augusztusi nap volt.
Autók szökkentek elő keskeny, mély utcaszurdokokból sekély fénytócsa-terekre. Gyalogostömegek gomolyogtak felhősáv-vonulásként. Ahol a sebesség erőteljesebb vonalakat húzott sietős lazaságukba, megsűrűsödtek, gyorsabb lett áramlásuk, hogy azután e pár kilengést újra egyenletes lüktetés kövesse. Hangok százai fonódtak egymásba, drótszövedék-zajjá; s ebből kis csúcsok álltak ki, vakmerő élek indultak-simultak el, tiszta hangok pattantak-röppentek. E zajból, bár sajátosságai nem kottázhatók le pontosan, sokévi távollét után, hunyt szemmel is megállapíthatja bárki, hogy a monarchia székesfővárosában, Bécsben jár. A városok felismerhetők a járásukról, akárcsak az emberek. És ha az iménti bárki a szemét is kinyitná, ugyanazt nyugtázhatná az utcák lüktetése láttán, méghozzá jóval előbb, hogysem valamiféle jellegzetes kicsinység, nyomra vezethetné. És az sem baj, ha mindezt csak úgy képzeli. Hordaidőkbeli örökség, hogy a tartózkodási hely kérdését olyannyira túlbecsüljük; akkoriban a táplálkozás helyét kellett megjegyezni. Nem ártana tudni, miért elégszünk meg a vörös orr esetében azzal a pontatlan meghatározással, hogy vörös; miért nem kérdezünk tovább, milyen is a vörössége, holott hullámhossza, segítségével mikromilliméternyi pontossággal megállapíthatnánk; míg efféle sokkal bonyolultabb képződményekben, mintpéldául a város, ahol tartózkodunk, mindig és mindenáron tudni szeretnénk, jelesül melyikről is van szó. Ez pedig fontosabb dolgokról tereli el a figyelmet.
Ne tulajdonítsunk tehát különösebb fontosságot a város nevének. Mint minden nagyváros, csupa rendhagyóság volt ez is, csupa váltakozás, előretörés és lemaradás, dolgok és ügyek összecsapása, közöttük a csend feneketlen szakadékai, csupa úttörés és úttalanság, egyetlen nagy, ritmikus lüktetés és a ritmusok kibicsaklása, elcsúszása egymáson; és az egész egy hólyaghoz hasonlított, mely ott terpeszkedik, ott fő az edényben, ez az edény pedig házak, törvények, előírások és történelmi hagyományok tartós anyagából áll össze. Az a két ember, aki felfelé haladt e város egyik élén, széles útján, természetesen nem ezt érezte. Láthatóan a társadalom kiváltságos rétegeihez tartoztak, előkelő volt ruhájuk, tartásuk, az is, ahogy egymáshoz szóltak, nevük kezdőbetűit jelentőségteljesen ott viselték fehérneműjükre hímezve, és ugyanígy hordták — nem kifeléfordítva persze, hanem tudatuk finom alsóneműjében — annak felismert bizonyosságát, kik ők, s hol a helyük: itt, a birodalmi székesfővárosban. Mármost ha azt feltételeznénk, hogy nevük Arnheim és Ermelinda Tuzzi, ami azonban nem lehetséges, mert augusztusban Tuzzi asszony férjével együtt Bad Ausseeben volt, Arnheim doktor pedig még Konstantinápolyban, rejtély a számunkra, kik is ők. Eleven-érzékeny emberek gyakran bukkannak ilyen rejtélyekre az utcán. Megoldásukat sajátos módon az hozza meg, hogy elfelejtődnek; hacsak a következő ötven lépésnyi szakaszon eszünkbe nem villan, hol is láttuk már a párt. Ezek ketten most hirtelen megtorpantak; csődületet pillantottak meg maguk előtt. Már egy pillanattal korábban kizökkent valami a kerékvágásból, keresztirányú mozgás támadt; valami megfordult, oldalazva csúszott: egy hirtelen lefékezett, súlyos teherautó, mint most már kiderült, ahogy ott állt, zátonyra futva, fél kerékkel a járdán. Akár a röpnyílás köré a méhek, úgy gyűltek oda nyomban az emberek, úgy vették körül a foltnyi kis térséget; a közepét szabadon hagyták. A sofőr lekászálódott kocsijáról, s ott állt szürkén, mint a csomagolópapír, és széles mozdulatokkal magyarázta, miképp történt a baleset. Az odaérkezők tekintete előbb rá irányult, majd óvatosan az emberkráter mélye felé, ahol a járdaszegélyen halott-moccanatlan hevert valaki. Közmegállapítás szerint saját óvatlansága okozta a bajt. Letérdelgettek melléje, hátha akad valami segítenivaló; kigombolták a kabátját; megint begombolták; megpróbálták feltámogatni; aztán megint visszafektetni; tulajdonképpen csak az időt kellett kitölteni valahogy, amíg a mentők hozzáértő, hivatott segélycsapata meg nem érkezik.
A hölgy és kísérője is odalépett, s a fejek és előrehajló hátak között nézte a földön fekvőt. Aztán hátrább húzódtak tanácstalanul. A hölgynek kellemetlen érzése támadt a gyomra-szíve táján, joggal tarthatta, részvétnek; bénító, bizonytalan érzés. A férfi némi hallgatás után így szólt hozzá: — Túl nagy errefelé ezeknek a súlyos teherautóknak a féktávolsága. — A hölgy mintha megkönnyebbült volna e szavakra, figyelmes pillantással hálálta meg. Hallhatta már egyszer-másszor ezt a szót: féktávolság, de nem tudta, mi az, és nem is volt kíváncsi rá; neki elég volt annyi, hogy így a rémséges baleset valahova besorolható technikai ügy lett, s ez őt már mégsem érinthette olyan közvetlenül. És már hallatszott a mentőkocsi sziréna-hangja is, s hogy ilyen gyorsan odaérkezett, megelégedéssel töltötte el az ácsorgókat. Csodálatosak ezek a szociális intézmények. A balesetest hordágyra tették, azon csúsztatták az autóba. Egyenruhásféle emberek sürgölődtek körülötte, s a jármű belseje is felvillant egy pillanatra: olyan tiszta volt és rendes, akár egy kórterem. A jelenlévők csaknem azzal a jogos meggyőződéssel távoztak, hogy szabály- és törvényszerű esemény zajlott le.
– Amerikai statisztikák szerint – jegyezte meg a hölgy társaságában lévő úr – évente százkilencvenezren, halnak meg és négyszázötvenezren szenvednek sérülést autóbaleset következtében.
– Gondolja, meghalt? – kérdezte kísérőnője, még mindig azzal a jogosulatlan érzéssel, hogy valami különös élmény részese volt.
– Remélem, nem – felelte az úr. – Legalábbis amikor a kocsiba emelték, úgy láttam, él.
Tandori Dezső
TV Cost
A napokban sikerült megnézni a Szárnyát vagy Combját Funes filmet. Szeretem a Funes filmeket, biztos azért mert gyerekeknek készülnek, a franciák valahogy nagyon értettek ahhoz, hogy gyerekekkel nagyvonalúan bánjanak. A gyermeki agy legáltalánosabb dolgai szerepelnek szinte minden filmben: óriási piktogrammok, leleményes gépek, undorító massza és nagyon gonosz ellenség.
Sajnos beágyazni nem lehet. A kajagyár jelenet egyszerűen lenyűgözött:
7:30-tól http://www.youtube.com/watch?v=Quzx_gMz8ZA
(10:53-nál a párbeszéd kb. "úristen kockás tyúk és tojás?" "igen, így könnyebb csomagolni és szállítani!) :)
Cost music
Zerkula János és neje.
A Mediawave-s akció.
Baszom, aki hova való
Jaj, de baszom, aki hová való, Baszom, aki hová való.
Hogy én sem vagyok ide való, Jaj, de én sem vagyok ide való.
Mer én oda való vagyok, Mer én oda való vagyok, Ahol az a csillag ragyog,
Jaj, de ahol az a csillag ragyog.
Hej, de mondd meg, bú, merre menjek el, Mondd meg, bú, merre menjek el,
Hogy tőled maradjak én el, Jaj, de hogy tőled maradjak én el.
Akármerre menyek lakni, Akármerre menyek lakni,
Hogy mindenütt búval kell élni, Jaj, de mindenütt búval kell élni.
Mikor a bút osztották volt, S mikor a bút osztották volt,
Hogy én legelöl állottam volt, Jaj, de nékem a legtöbb jutott volt.
Hogy vigyen el, lelkem, a halál, Vigyen el, lelkem, a halál,
Mikor jó kedviben talál, Jaj, de mikor jó kedviben talál.
Cost Music - Zerkula
A magyar őstechno atyja a gyimesi Zerkula házaspár (és az összes többi magyar persze, egészen Istvánig, sőt...).
János hegedűn, felesége Regina ütőgardonon játszik, mindketten félelmetes erővel.
Az első emlékem a mediawave-ről (lehet, hogy ez volt az első MW is?), tv-ben láttam, hogy az öregekben mennyire dolgozik a zene, nagyon tetszett.
Monday, June 20, 2011
Rock Cost
avagy ne félj a Kaszástól!
Don't Fear the Reaper - Blue Oyster Cult
All our times have come
Here but now they're gone
Seasons don't fear the reaper
Nor do the wind, the sun or the rain. we can be like they are
Come on baby...don't fear the reaper
Baby take my hand...don't fear the reaper
We'll be able to fly...don't fear the reaper
Baby I'm your man...
Valentine is done
Here but now they're gone
Romeo and Juliet
Are together in eternity...Romeo and Juliet
40,000 men and women everyday...Like Romeo and Juliet
40,000 men and women everyday...Redefine happiness
Another 40,000 coming everyday...We can be like they are
Come on baby...don't fear the reaper
Baby take my hand...don't fear the reaper
We'll be able to fly...don't fear the reaper
Baby I'm your man...
Love of two is one
Here but now they're gone
Came the last night of sadness
And it was clear she couldn't go on
Then the door was open and the wind appeared
The candles blew then disappeared
The curtains flew then he appeared...saying don't be afraid
Come on baby...and she had no fear
And she ran to him...then they started to fly
They looked backward and said goodbye...she had become like they are
She had taken his hand...she had become like they are
Come on baby...don't fear the reaper.
Sunday, June 19, 2011
Music Television In The 90's
Snow - Informer 1992
Ace Of Base - All That She Wants 1993
Reel 2 Real - I Like To Move It 1994
a hivatalos picsarázás innentől datálható.
Elefántcsontblog
kb. egy hete már magamban gépelek. itt a nyár (Londonban inkább az ősz), a cselekvés ideje. soha nem hittem volna, hogy íráskényszerem lesz, de most jön valami.
általános iskolás koromban - talán hatodikos lehettem - a magyartanárnő, aki egy orosz madamhoz hasonlított, kicsit kövérkés, kicsit pufók arc, de csak kicsit és nem az alkoholtól, hanem talán a sok kovásztól, amit a szeretet erjesztett benne, tehát ez a tanárnéni, aki egyszer behivatott a tanáriba, mert rosszalkodtam az órán (nem emlékszem, mit csináltam, de biztosan zavartam, ha már behivatott), ott álltam az ajtóban, alig mertem belépni, mert tekintélyes is volt, akkoriban féltünk a tanároktól, szóval így állok ott, ő meg néz rám anyai melegséggel, könyörgésre fogva, hogy Renátó, miért csinálod ezt? miért kell neked ezt csinálnod? nem bírtam tovább, sírnom kellett, kikönnyeztem. azt hiszem ő is. igen, ő volt az első, ő provokálta ki belőlem. biztosan tudta, hogy ellágyíthat. egyszóval ő mondta egyszer egy irodalom órán, hogy elefántcsonttorony. merthogy oda vonult vissza valamelyik nagy magyar költőnk. (Babits volt, most nézem.) ez nekem akkor nagyon tetszett, egészen elvarázsolta a képzeletemet, hogy van egy torony, ami elefántcsontból van, egy óriási hófehér torony, ahová a költő elvonul, mert ott érzi jól magát, annyira, hogy ki se akar jönni. és ott egyedül van, nagyszerű magányban. ilyen elefántcsonttoronyban érzem most magam én is itt a londoni padlásszobámban, ahol látom a várost, a tetőket, a napfényt, az esőzést, a ködöt, az esti fényeket. biztosan elég távol is vagyok már sokmindentől, ahhoz, hogy írni támadjon kedvem, hogy újrapásztázzak dolgokat, eseményeket az életemben. vagy nem is, nem akarok semmit sem ettől a blogtól, csak egyet. hogy bent lehessek abban a hófehér toronyban, ahol senki nem szól hozzám, ahol nem érintenek, ahol csak magamat érinthetem. jegyzetelek elsősorban, másodsorban megosztok. ilyenek lesznek pl.:Pablo július 9-én felvételt készít velünk. négy számunk van, plusz kettő Antonioval, amit szintén felveszünk majd, gondolom. este tíztől reggel hatig lehetünk a stúdióban, ingyen. Pabló jó gyerek, inspirál. úgy látszik, a spanyolok inspirálnak.
mindig attól szenvedek, hogy valamit kellene csinálnom, de sose tudom, hogy mit. nem veszem a fáradtságot, hogy szembenézzek a tényekkel és hogy elkezdjek dolgozni velük vagy ellenük. forgatni akarok, de nincs mit. emberek között akarok lenni, de mégis egyedül érzem jól magam. szenvedek a kommunikációtól. mindig ez az elszeparáltság. mindegy, hol vagyok, Japánban, vagy Magyaroszágon. talán most fordul bennem valami, talán most nem térek le az útról, talán most én magam leszek az út, talán csak a kormányt kell jó felé irányítani. meditáció kétszer egy nap. egy éve és négy hónapja. ez a mag tényleg kisarjad és fa lesz belőle. megerősödsz, te leszel a fa ami majd a magot adja később. ülj le a frissen ültetett facsemetéhez és nézd, ahogyan nő. a meditáció is ilyen. nem látod a változást, de ott van benned és időnként majd visszaemlékezel, hogy milyen pici is volt az a fa és most már milyen tágasak a lombjaid. forgatni akarok, de nincs mit mondanom. el kell menjek filmes körökbe, ha akarok valamit. filmesek? én nem szeretem a filmeseket. munka mellett pihenni akarok, nem jut idő semmire. munka, utazás, barátnő, privát idő, tevékeny idő. mindez nem fér el egy helyen. azaz csak akkor, ha te magad vagy mindenhol, ha állandó áldozati munkában vagy, lemondásban. a privát idődben lemondasz a barátnődről, a munka során lemondasz az igazi munkáról, az igazi munka során lemondasz a pénzről, az utazás során lemondasz az igazi pihenésről. a meditáció során lemondasz mindenről, ezért nem fájnak a dolgok később, mert gyakorlatra teszel szert. rugalmasabb leszel. ha valami menni akar, menjen. majd jön valami más helyette. a meditáció segít átvergődni a halálkapun, ahol majd pucéron kell átsuhannunk. minden nap kétszer meg kell halnom, ahhoz, hogy élni tudjak. jó dolog meghalni. elengeded magad, elengedsz mindent. boldog vagy és elégedett.
megsértettem egy kolléganőmet, Ana-t. lengyel lány, francia barátja van. savanyú arcú, de ha dícsérik az alakját, akkor boldog, pedig nincs is jó alakja. fotókat nézegettek Dórival. kérdem, mi az?- holiday porn? - no, no. no holiday porn. az egyik leszbikus barátnőjének van egy kisbabája. nem tudom, hogyan, de van neki. elismerően bólogatok, mondom, hogy na, ez tök jó. de aztán ezzel folytatom, every baby is ugly. biztosan azért mert olyan édesen nézegették azokat a képeket, hogy jaj de cuki, hogy muszáj volt ellensúllyoznom valamivel. na majdnem kaptam egy pofont. a Dóri is azt mondta, hogy - majd ha a te gyereked lesz...- nekem nem lesz, mondom és nem is dacból.
és hát tényleg, mindegyik újszülött ronda. a halálúton pedig megszépülünk, ahogy Jeles mondja.
ezen elkezdtem gondolkodni, hogy hogyan is van ez. persze, hogy ronda mindegyik újszülött és persze hogy, mindegyik szülő a szépet látja benne, akkor is, ha a csúnyát. mert a szépséget mi vetítjük bele, mert a szépség maga az új lehetőség, a szépség maga az újjászületés, a frissesség, akkor is, ha vérbe vagyunk mártva. miért nem mondjuk az öregekre is, ahogy megyünk az utcán pl., hogy jaj de szép kis aranyos öreg ez itt, ni! nem mondjuk rá, hogy szép, mert tudjuk, hogy nemsokára meg fog halni. nem mondjuk rá, hogy aranyos, cuki, mert el fog tűnni mindjárt a szemünk elől.
pedig, ha jobban belegondolok, a túlvilágon is egy mosolygó arc várakozik, aki majd újra vérbe mártogat, hogy szeresse már őket végre valaki.
Friday, June 17, 2011
Listen Live! - Jaga Jazzist - One-Armed Bandit
aki nem szereti az illegális letöltést...összeraktam az albumot a youtube-ról.
aki ennél betyárabb albumot mutat az elmúlt évekből, annak Radio Cost érdemrend dukál!
precíz, bohém, érzelmes, úttörően klasszikus és mindez zseniális hangszereléssel.
csak hangosan!
Thursday, June 16, 2011
Electric Jazz Cost - Jaga Jazzist (One Arm Bandit, 2010)
az új Amon Tobin albumot hallgattam, ami egyáltalán nem okozott semmilyen kielégülést, biztosan nagyon vártam, hogy letaglóz majd. így kielégítetlenül, mint valami tizenéves kamasz, akit otthagynak álló fasszal a Déry-kertben Baján, még a kilencvenes évek elején - nem, ez nem én voltam, de sok ilyen sztorit hallottam akkoriban - szóval így pislogtam körbe, hogy akkor most mi lesz?
ekkor futottam bele a Jaga Jazzist norvég formációba (érdemes rápislantani).
egy ilyen tubás lánnyal kibékülnék azért.
a dobos nagyon nagy.
a videóklipp zseniális.
öröm őket nézni.
új rovat: csak norvégok lehetnek.
illegális albumletöltés kötelező.
Álom Cost
tegnap előtt álmodtam, gőzöm sem volt, hogy mi van vagy lesz a Holddal éppen.
a dédmamámmal találkoztam, a Fejes mamával. visszajött...hogy honnan? nem volt kérdés, nem a halálból, de bizony a Holddról.
beszélgettünk, hogy itt az ideje, hogy menjek én is, hogy repüljek. igen, egy űrhajóval. nagyon izgatott lettem. hogy most egyedül repülhetek, ki a világűrbe.
késő este volt, egy faluban voltunk. próbarepülést végeztem a pusztaságban. valahogy én voltam az űrhajó is, tehát nem kellett beszállnom, vagy irányítanom. elég volt csak rágondolnom, és arra suhantam, emerre éppen akartam. közel maradtam a talajhoz, követtem a lankás síkság vonalait, együtt hullámoztam velük. és hó fedett mindent.
nagy nyugalom volt, egyedül voltam a hóval, a sötétséggel, a térrel, a Földdel.
aztán elkezdtem morfondírozni, hogy hogyan is lesz ez a Holdra repülésem. hogy lesz e elég levegőm és hogy tudok e majd iphone-t használni az űrben, mert vlogolni akartam ott is. ezt a lehetőséget nem akartam kihagyni. mintha csak egy szkafanderban lettem volna, ez volt az űrhajó is egyben. nem tudtam, hogy hogyan viselkedik a mobilom a légüres térben. tudtam, hogy hang az nem lesz, de legalább a Földet mutatni akartam magam mögött, ahogyan belemosolygok a kamerába.
kérdeztem, hogy mennyi idő alatt érek oda.
hát, a Hold az nem itt van...mondta a dédi.
aztán csak én voltam, meg a csillagok.
Fogyatkozás Cost
Kicsit utánaolvastam (igen rányomtam a google doodle-re), miszerint napfogyatkozás átlag 1,5-2 évente van, holdfogyatkozás ritkábban.
Emlékszem 2003-ban volt egy gyönyörű napfogyatkozás, 70%-os kb. Hajnalban volt látható, Babócsán voltunk, a világ bölcsőjében, hajnalban felkerekedtünk ki a faluvégi mezőre, egy kis dombra, onnan néztük, nagyon jól nézett ki.
A sztori: a szomszéd falu (Aracs) eléggé lepukkant, bolt sincs így reggel általában Babócsára jön vásárolni (aki teheti). Jön a fószer háttal a napnak, kb 3-4 km-e jöhetett, néz minket, hogy mit keresünk itt, mondjuk neki, hogy ember, napfogyatkozás van. Legyint, hogy hagyjuk békén ezzel, aztán eltekert tovább. Ha nem kocsmázott sokat, még láthatta, mikor megfordult, ha meg sokat nyelt addig, akkor úgyis a piára fogja :)
Egy gyors előrejelzést találtam. Sajnos elszúrtuk: (itt magyarföldön) idén jan.4-én volt egy dögös 70-es, legközelebb 2015-öt ír, az 60% körüli lesz.
Itt a link.
Holdfogyatkozás legközelebb december 10-én lesz idén, de sajnos nálunk akkor hajnal lesz, persze érdemes lesz felkelni!
Napfogyatkozás (gyűrűs, azaz nem teljes, mert a Hold messzebb van és nem tudja kitakarni az egészet) legközelebb 2012. májusában lesz, japánból és amcsiból látható.
Valakinek kedve kijönni? (Pl. venni kint egy motort és hazajönni vele!)
Térkén a köv. 9 évre.
Wednesday, June 15, 2011
Géphàz üzen
> Ezt most mobilról írom úgy, hogy egy email címre küldöm a postot, bárki beállíthatja a settingsben.
> Más: a Radio Cost már mobilra optimalizálva is elérhető.
> Következő lèpés az iphone-os RC application lesz.
Sent from my iPhone
Tuesday, June 14, 2011
Filmajánló - Happy Go Lucky
Mike Leigh-t ugyan nem ezzel a filmmel reklámoznám, de arra érdemes odafigyelni, amire ő is. mint a legújabb filmjében (Another Year), itt is a boldogságnak a definíciója áll a középpontban. ki az, aki boldog? (hogyan néz ki, aki boldog? hogyan nevet, hogyan cseveg, hogyan dolgozik, hogyan van a családjával, hogyan intézi a dolgait, hogyan tanul? hogyan szeret? stb.) és ki az, aki a másik boldogságát megkérdőjelezi? mert általában az emberek ezt meg szokták kérdőjelezni. ha nekem mondjuk van egy fasza állásom, egy jóravaló feleségem, egy tündéri kis gyermekem, akkor esetleg azt gondolhatom, hogy akinek ez nincsen meg, az boldogtalan. és megpróbálom az illetőre ráhúzni, hogy bizony, ez kell a boldogsághoz, haver. mert igazolnom kell magamat. viszont, ha igazolok, már hazudok magamnak.
Punk Cost
Rise Against - My Life Inside Your Heart (with lyrics)
Kedvenc punk-zenekarom egyik régebbi száma. Néha meglepődöm, hogy a punk-nak az egyszerűségében rejlik a varázsa.
Monday, June 13, 2011
Sunday, June 12, 2011
Saturday, June 11, 2011
Reggel Cost
Főiskolán keltem rengetegszer erre a zenére. Fasza kis reggeli energiák, most mértem le 188 bpm :)
A drumandbasses kis tinik itt már rég elalélnak, azok nem bírják 180 felett.
Friday, June 10, 2011
Wednesday, June 8, 2011
Tuesday, June 7, 2011
Kiállítás Cost
Ahogy Chamicaze már megvillantotta...
Júniusra, a POSZT idejére szervezünk egy csoportos kiállítást a Horvát Színház Csopor/t/ Horda Galériájába. A kiállítással a tavalyi évnek szeretnénk emléket állítani, melyben kifejeződik, hogy a pécsiek: a Pécsen élő, dolgozó emberek hogyan összegzik magukban az Európa Kulturális Fővárosa 2010 programsorozatot, és általában az elmúlt év helyben szerzett benyomásait. Lehetőséget szeretnénk adni minden, az ügy iránt érdeklődő helyi polgárnak, hogy kötetlen formában hangot adjon véleményének. Elsősorban azoknak a véleményeknek, amelyek a város saját, hivatalos fórumain és felületein nem jelenhetnek, nem jelenhettek meg. Szeretnénk a városról - a város kultúrájával ténylegesen érintkező, azzal együtt élő emberek bevonásával - egy őszinte és hiteles pillanatképet készíteni a jövő számára!
Minden művet, bemutatásra szánt emléket, megosztani kívánt véleményt szeretettel várunk, 2011. június 9-ig, a Csopor/t/ Horda Galériában!
Monday, June 6, 2011
Street Music Cost
Jó cucca van a srácnak.
A related-ben pedig egy ölbegitár is található, hallgassátok szeretettel!
Festő Cost
Egy blues videóklibpen hivatkoztak erre a "naív" festőre (bár ezt a jelzőt soha életemben nem értettem, mikor azt gondoltam, hogy értem, jött egy kép, amit mindenki le-naivozott, de technikailag is, tartalmilag is nagy hatást váltott ki).
C.E.Newland
official
Royal Cinema - Kelet-Európai filmnapok
Menyegző 2004
két előzetes, sajnos németül
Andrzej Wajda rendezett még ezzel a címmel filmet '73-ban, Stanisław Wyspiański drámája alapján, mi most nem ezt, hanem a lengyel film üstökösként feltűnt rendezőjének, Wojciech Smarzowskinak 2004-es nagyjátékfilmjét vetítjuk angol felirattal a POSZT alatt rendezett Keleteurópai Filmnapok keretén belül.
Sunday, June 5, 2011
Rendzsaw blogol, fotóblogol
beköltöztem egy új helyre. padlásszoba, amire mindig is vágytam itt Londonban. egyszer azt mondtam magamnak, hogy addig nem megyek haza, amíg el nem kapok egy brit lányt (megvolt. brixtoni törpe feka) és be nem költözök egy padlásszobába, ahol látom a várost vagy minimum a háztetőket (mégsem csomagolok).
ma sivatagi élményem volt, lesz is egész nyáron, gondolom. déltől kb. este hatig szopás volt, tűzött a nap végig, persze közel sincs olyan meleg mint csanádon a nagymamámnál a faházban, nyáron, ha felmegyek a szobámba. edzve vagyok. a napfényt most legalább megkapom, ami eddig kimaradt. több mint két és fél évbe telt. a fizum fele elmegy a szobára, nagyon felszöktek az árak.
estére pedig jön a finom hűs szellő a huzatos szobába, ha kinyitom az ablakokat, este 8 felé már a pulcsin kell gondolkozni.együtt lélegzem a padlással. csöndes utca, 2-es zóna, negyven perc a belváros és a munkahely háztól házig.
tegnap este dobott ki a csajom megint (de most nem engedem, hogy visszakunyerálja magát), ezért írok biztosan. vlogolni akartam, de sehogy nem találtam egy szimpla webkamerás software-t.
a lakótársak: Rachel, olasz, pöttöm lány, motyogva beszél, alig értem. Maryjo, ír lány, aki most éppen megorrolt Rachelre. ő munkanélküli pszichológus, sokat beszél, így kineveztem ingyenes angol tanárommá. Muhrat, török srác, eddig nem nagyon láttam. két barátnője van.
ez a 17. lakás az életemben. mindegyik ház külön fejezetet érdemelne és akkor még a nőkről és a munkáról nem beszéltem. nagyon érik egy rendzsaw életműnek a megírása blogsorozatban.
bármennyire hihetetlen, de az olimpia helyszínét láthajuk a képen.
este fel tudom kapcsolni a fényeket a szobámból.
Saturday, June 4, 2011
Electric Cost
Véletlenül bukkantam rá szörfölgetés közben.
Elég beteg, ajánlom mellé a klipet is, meg egyéb számait! Érdekes fazon...
Friday, June 3, 2011
Photo Cost
A fortepan csapata óriási albumot csinált...A régi fotók helyszínét végigjárva...áh, beszéljenek a képek!
Cost Music
Az állandó rádiótekergetés néha kereskedelmi adókra visz, ahol most államilag kötelezővé tettek magyar zenei műsorokat. Nézzük a jó oldalát: kurvasok magyar együttes kap így füleket, lepődtem is már meg!
Múltkor az Animal Cannibals volt a műsorban, mert megjelent egy viruális lemezük.
Had'idézzen a webpézs:
"...megjelent az AC kilencedik albuma az EMUK (Emberevő Mash Up Kollekció). Csak virtuálisan jutható hozzá, kereskedelmi forgalomba nem kerül!
Ez volt az első szám, bevallom felhangosítottam, hogy elnyomja a gyalukést :)
A Takarító Boy
Thursday, June 2, 2011
Képzőművész Cost
Valamiért kerestem ólomüveget, találtam egy kettőt.
Koncert Cost
Először is, nyolctól Sada+én, "a dob ölbebas*z'" címmel retrospektív vetítést tartunk egyetemes síkmarógéppel. Utánunk a doktorok táncolják el a hattyús részt a diótörőből természetesen és szigorúan monoton pucéran.
Nyolckor kezdünk!
Ó igen, a kis képen a negyedikei összetartás napját tekintsétek plusz információnak, hiszen az. A buli ma lesz! Fogjunk össze!
Wednesday, June 1, 2011
Filmajánló -13 Assassins (2011)
ha valaki látott már Takashi Miike filmet, az tudja, hogy az összes filmbeli erőszakábrázolás itt európában - vagy akárhol máshol - csupán egy halk kis hangyafing ahhoz képest, amit ő eddig összerakott. most egy klasszikus szamurájfilmet láthatunk tőle, egy igazi műfaji filmet. semmi szerzőiség, ami talán sosem jellemezte, mert azt mondja, hogy amikor filmet csinál, mindig arra törekszik, hogy az egója a háttérben maradjon, mert hogy az nem is érdekes. így igen alázatosan nyúlt ehhez a remake-hez is. néha felvillan a Takashi féle kegyetlen pillantás, ilyenkor tudja csak az ember, hogy igen, ezt a filmet most tényleg ő csinálja, senki más.
